2014. április 27., vasárnap

Hét Főbűn könyves kérdések


Szerintem engem valami bizarr fétis fűz a TAG-ekhez, mert látok, hallok egyet, tuti, hogy ki akarom tölteni.


Szeretek a hét főbűnben tobzódni, plusz a látens nyolcadikban. Viszont, amikor ezt töltögettem, akkor nem mindig ezek a kérdések jutottak eszembe egy-egy könyv kapcsán, némelyiket nem is értettem, de a legjobb tudásom szerint válaszolgattam rájuk.

Update: az véletlenül kimaradt, hogy a TAG-et sieglinde-nél találtam.

2014. április 26., szombat

Film maraton 2014 / V.


Csak kicsit éreztem magam hülyén az elmúlt napokban, főleg, amikor egy órán belül háromszor megkérdeztem Mr. A-t, hogy mi a film címe, és mit nézünk most?! Egy kis sárga cetlire meg miniatűr betűkkel felróttam a néznivalót. Na, meguntam. Szóval, valószínű, hogy a hóösszesítésben ezek a filmek már nem fognak szerepelni.

Irdatlan mennyiség, amit elfogyasztok egy hónapban, vannak visszatérő vendégek, hála a tévé örök lejátszásra ítélt filmjeinek, melyek háttérzajként szolgálnak, és egyéni perverzió, hogy imádom a zs-filmeket. Azokkal meg nem kínoznék senki mást, úgyhogy maradnak ilyen formában az ömlesztett néznivalók.

Húsvéti töltött kenyér és húsos batyuk


Most két receptet hoztam, amit már korábbra terveztem, de mivel a technikai zsenim szabadságolta magát a születésemnél, ez eddig váratott magára. Mivel többen is kértétek, gondoltam, ma nem könyves posztozok, csak receptezek, hátha valaki szeretné megcsinálni.

Jó ünnepre is jövőre, illetve, ha valaki nem tudja, hogy használja fel a tetemes mennyiségű maradékot, talán annak is megoldás.

2014. április 24., csütörtök

Robert E. Howard: Solomon Kane történetei


Most a számomra legősibb fantasy író egyik művéről lesz szó. Azért a legősibb, mert az első könyvek között volt a Conan, amikor elkezdtem ismerkedni az olvasással. A Conan történetekbe egyből beleszerettem, természetesen a filmeket is megnéztem. Nem váratott magára sokat a Vörös Szonja, Kull és most pedig Solomon Kane.

Ez is többszöri olvasós könyv lesz nálam, mert időről-időre szeretek elbújni a világában, és vele együtt kalandozni.
Először gondolkodtam, hogy vezesselek-e titeket be ebbe a fantasy világba, de aztán gondoltam, mivel az ilyen posztok a legkevésbé olvasócsalogatók, nem teszem. Akit érdekel, annak majd négyszemközt adomázgatok.

2014. április 23., szerda

Leiner Laura: Akkor szakítsunk


Húsvét vasárnap annyira sok dolgom volt, hogy inkább leültem olvasni, ameddig a párom a konyhában (inger-, és mézesmadzagmentes környezet) tanulja a tételeit. Csendben vagyok, nem zavarom, és befejezem a könyveimet.

Naná, ahogy hozzájutottam ehhez a könyvhöz, minden mást félredobtam, de mint a legutóbbi vámpíros könyvnél, most is nagyobb volt a várakozás füstje, mint a lángja.
Nem csalódtam, az rossz szó erre. Csak vártam egy olyan lendületes történetet, mint mondjuk a Bábel, de egy teljesen más valami kaptam.

2014. április 22., kedd

Húsvéti kikapcs


Az egész szombatomat azzal töltöttem, hogy pörögtem-forogtam a konyhában, mint egy búgócsiga. Láttam valahol ilyen tojás formájú sütiket, és azt próbáltam leutánozni valahogy. Nem lettek a legjobbak, viszont a tudás hiányát őrületes mennyiségű lelkesedéssel pótoltam. Ez lett belőlük:


Már, ami megmaradt, ugye. ;)

2014. április 19., szombat

Sajátos


Sürgök-forgok, kiveszem a tepsit, beteszem a tepsit. A tojás formájú kekszek három tepsivel készültek el, és folyamatosan kavartam valamit, vagy mosogattam, amikor egyszer csak látom, hogy jön Mr. A, és elfogy egy pillangó. Aztán tovább sertepertélek, ő jön megint, megint elemel egy pillangót.

És így megy tovább fél órán keresztül, öt percenként. Az sem zavarta, hogy még gőzölög.
Az utolsónál már az sem tűnik fel neki, hogy csípőre tett kézzel állok a konyhapultot támasztva.

Gondoltam, megkérdezem, hogy miért csinálja ezt.

Alternatív tojások


Nem tudom, ki hogy áll a tojásfestéssel, meg miegymással. Momentán rákészülök arra, hogy tojás formájú sütit gyártsak. :)

Ötleteket kerestem arra, hogyha esetleg lesz kedvem, és agyvérzést sem kapok a tojásfújástól, akkor hogyan kellene pingálnom őket. Na, találtam igazi kreatív lelkeket.
Bár én lennék ennyire kreatív és jó kézügyességű.

2014. április 18., péntek

Idegőrlő tavaszi dolgok


Mert a tavasznak is vannak hátulütői ám.

Valamelyik nap, csak kétszer akartam csípőből leírni, hogy elkezdődött az őszi szünet. Ezt annak a számlájára írom, hogy egész nap borult volt az ég, esett is, és itthon is tökig beöltözve járkálok egy vödör forró teát átkarolva.



Amikor totóztam ezeket, akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen, a mostani tavaszra bemásolhatnám azt, amit az őszről írtam tavaly. Legalábbis egy-egy részét.

Szóval, jöjjön egy csokor a tavaszi „kedvenceinkről”.

2014. április 17., csütörtök

10 dolog, hogy elfogadd magad


Akartam írni egy amolyan ducinaplót, ami így kezdődött volna. Mivel még bőven formálódik a történet, és fogalmam sincs, hogy jó ötlet lenne-e, gondoltam, ezt a kis gondolatmorzsát bekopizom, hátha mosolyt csal az arcotokra ezen a borús napon.

Muszáj „jónőnek” lenni?


Hogyan legyek jó nő?* Ezt a kérdést már a jól ismert műsor előtt, közben és után is felteszi magának mindenki. Ha én, akkor a válasz leginkább az, hogy sehogyan. Kishitű vagyok, nulla önbizalommal, plusz, a jónőséghez illendő lenne egy jó alapanyag.


Szerintem, ez az egész egy tömegpszichózis. Valaki elkezdi, az utánfutók követik. A brendből trend, a trendből rend lesz így. Megfelelni elsősorban a másiknak akarunk, párunknak, barátnőinknek – akiket természetesen jobbnak, lányosabbnak tartunk magunknál -, családunknak, és egy halom olyan ismeretlennek, akikkel talán csak egyszer futunk össze életünkben. Ha nem, akkor is minden alkalommal be kell neki mutatkoznunk, annyira érdekeljük őket. S mindezek után vagyunk mi (önmagunk, lelkünk) ott, a lista végén, aki már kialakított egy képet a szépségről.

2014. április 16., szerda

Egy igazi femme fatale: Marlene Dietrich


Amikor először találkoztam a nevével, emlékszem, az egy Cinema magazin volt, szóval nem most történt. Ez a kezdő kép volt az újságban, és egyből megbabonázott, nem is tudom, hányszor olvastam el azt a cikket. S bár én nem találom magamban a „femme fatale-t”, attól még bújkálhat bennem valahol, főleg, ha elképzelem, hogy álmaimban lehetek ő. – Hű, ez így eléggé soványan hangzik, viszont rengeteg nőnek példakép lett, egy tipikus vamp, ami kihalófélben van manapság.

2014. április 13., vasárnap

A világ ízei: Balkán


Amikor megtudtam, hogy a következő etap a Balkánt fedi le, nagy gondban nem voltam. Igaz, először röhögtem egy sort azon, hogy Magyarországot már kigolyóztuk, görögöt meg nem akartam csinálni.
Vagyis, volt gírosz valamelyik nap, de azt fényképezhetetlenné nyilvánítottuk.


Maradtam szerb vonalon, bár szerintem az alábbi ételek az egész balkánon előfordulnak.
Ez a terület ételeiben nagyon sokszínű, és gyakorlatilag a fellelhető összes éteknek megvan a maga elkészítési módja országonként. Gondoljunk csak arra, hogy például a fent említett gíroszt mind a törökök, mind a görögök maguknak akarják tudni.

2014. április 12., szombat

Film maraton 2014 / IV.


Na, stílusában hullámzó lesz ez a maraton, mint az eddigiek, és abban is biztos vagyok, hogy a felét csak én értékelem, a másikat meg inkább ti, és semmiben nem lesz egyezés. Nem mindet most láttam először, sőt, a nagyját még múlt hónapban néztem meg, nem tudom, miért nem tettem ki. Talán, vártam a csodát.
Arra is rájöttem, hogy valami igazán elcseszett világban élek, ha lelkileg így hatnak rám ezek a filmek. :D

No, de nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a mostani csokor.

2014. április 11., péntek

Muriel esküvője


Kiskoromban láttam utoljára ezt a filmet, és anyu mindig Muriellel azonosított. Lehet, hogy ezért vannak óriási gondok a toronyban. Bátortalan és gátlásos vagyok, régen szerettem az ABBA-t is, de nem, nem vagyok férjre vadászó, sikeréhes elmeroggyant!

Most, míg Mr. A tanult, megnéztem, és még mindig tudom élvezni. Buta film, de én szeretem, az egyik nagy kedvencem. A maga sötétségével hozza magával a mondanivalóját.

Grumpy TAG


Jó volt kitölteni ezt a TAG-et, amit ismét Megaeránál találtam tegnap. Az egyetlen bajom az volt vele, hogy csak egy dolgot lehetett mindenhova írni, pedig egy-egy kérdésnél simán elszaladt volna velem a ló… már éreztem, hogy nyargalni akar.

2014. április 9., szerda

Idegőrlő könyvolvasós dolgok


Az elmúlt napokban ismételten túllőttem az áhított célon, ami azt jelenti, hogy jóval többet olvasok, mint amennyit terveztem. Mondjuk, mindig így járok, mert hiába szabom meg, hogy naponta egy fejezet, vagy ötven oldal, tuti lesz valami okom arra, hogy tovább akarjam olvasni.
Utána meg sírok, mert fáj a szemem, és a répa sem segít.

De ez az írók hibája. Ha nem írnának jó könyveket, nekem sem lennének problémáim.


Ezért arra gondoltam, hogy most összegereblyézek nektek egy halom idegőrlő dolgot arról, ami történni szokott olvasás közben.

2014. április 8., kedd

Tippelhetek?


Dolgomból jöttem hazafelé, amikor összetalálkoztam a szomszédunkkal, és mi másról beszélgettünk, mint a választásokról. Valahogy az egész házban ez volt a téma az elmúlt napon, hogy ki, miért, kire, hogyan…stb.

Na, a hölggyel is végigbeszéltük, bár inkább ő beszélt, mintsem én. Elregélte, hogy a férje a gyerekkel volt szavazni, és a kicsi is ki akart tölteni egy cetlit, mert megtetszett neki az ikszelgetést.
Hozzáteszem, egy ötéves forma kislányról beszélünk.

Na, erre beszólt a gyerek:

2014. április 7., hétfő

A metál fajtái


Arra gondoltam, hogy a stílusokat is szeretném majd valami virágnyelvféle sorozatban leírni, és a nagy kutatásban találtam meg ezt a kis tipizálást.


Sosem tudtam, hogy milyen irányzatok vannak. Illetve, tudom, hogy mi van, de némelyik között egy nüansznyi különbség van csak.
Az Interneten már régóta kering egy vicces leírás a stílusokról, ami egy mesén keresztül mutatja be az adott stílus lényegét.

Ha jól tudom, az alapja az, hogy egy genyó sárkány elrabolt egy királylányt, és egy hős lovag a megmentésére indul. Na, de hogyan?
Aláfestő zene innen.

2014. április 6., vasárnap

Lakatos Levente: Loveclub


Megint eltértem a tervezett könyveimtől, mert egy nagyon kedves blogger lány eltérített, úgyhogy kamikazeként vetettem bele magam a lapokba, és baromira nem bántam meg. Egy nap alatt elfogyasztottam ezt a könyvet, és nem leszek rest megszerezni a szerző összes művét. Csak győzzem idővel és pénzzel.

Nagyon karakteres könyv, és ahhoz képest, hogy gyorsan olvasok, most valahogy nem ment, ám minden betűt befogadott az agyam.
Amit Chuck Palahniukban megkedveltem anno, azt imádtam ebben a kötetben is. Azt a beteg világot, a képet, ami mindenkit érdekel, csak nem mindenki vállalja fel.

Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek 1. – Az angyal


Nagyon nem volt kedvem a könyvhöz, előtte még két-három másikat olvastam el, és nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy az hajtott, hogy annyira magába szippantott, és nem az, hogy „le akartam tudni”. Nem volt meg a varázsa. Lehet, hogy az volt a baj, hogy a másik sorozat után hamar olvastam el. Az árnyvadászok világa olyan semleges lett. A második résszel most biztos fogok várni, mert félek, hogy végleg elmegy tőle a kedvem a harmadik előtt.

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők


Nem vagyok romantikapárti. Az utóbbi időben is hagytam el blogot azért, mert az írója hirtelen csöpögni kezdett. Szeretem a verseket, szeretek évődni, mások szerelmével foglalkozni. Látni, ahogy kibontakozik, egészen a kiteljesedésig. A legtöbb dolog erről szól. Az odáig vezető útról, utána boldogok vagyunk. Vagy ezt a maszkot húzzuk rá a kapcsolatunkra. Hogy ténylegesen mi a helyzet, sosem fogjuk megtudni.
Irodalomórán folyamatosan elemezzük a verseket. Vagyis, a tanár elemezteti a művet, mi meg bólogatunk, mert ha eltér a vélemény, akkor ülj le, egyes. Mindig azt gondoltam, hogy nem látunk a sorok mögé. Az életrajzok is szárazak, gyakorlatilag semmit sem mutat meg nekünk. Telefonkönyvszerűen írja le az életüket.

Viszont, megtaláltam ezt a könyvet, és szerettem belenézni íróink, költőink magánéletébe. Talán, köteteikkel az ölemben kellett volna olvasni. Sok mindent más megvilágításba helyezett volna.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója


Mióta tudok róla, hogy létezik, azóta zsigerileg éreztem, hogy el akarom olvasni. Egy valami hajtott, és ezt azt hiszem, nyugodtan bevallhatom, az, hogy mindenki lehúzta. Mindenki, elenyésző kivétellel. Ezért, és azért, mert nagyon kevés ilyen történet érdekel, tuti biztos, hogy nem lendült volna felé a kezem.

Most úgy történt ez az egész, hogy találkozóm lett volna valakivel. Előbb értem oda a helyszínre, és hova menjek bámészkodni, ha nem egy könyvesboltba. Eleinte csak simogattam a gerinceket, majd jött egy üzenetem, hogy késik a vonat. Jai ho! Akkor leülünk, olvasok. Másfél órámba telt, mire átpörgettem a könyvet.

2014. április 5., szombat

Let's get to know each other!


Firkász jelölt meg újra, hogy írjak hét dolgot magamról. Most nem lennék szabálykövető, mert értelmetlennek látom továbbadni. Egyrészt kezd mindenkinek nyűg lenni, másrészt, vannak, akik a fülük botját sem mozdítják rá, szóval marad az enyém.


Holnap négy könyvvel jövök, amiket az utóbbi két hétben elolvastam. Mr. A vizsgázik nemsokára, úgyhogy ő foglalja el a gépet. Ha nem válaszolok, akkor az ezért lesz.

2014. április 2., szerda

Tavasz TAG


Akartam valami olyasmit, hogy tavaszi fáradtság ellen mi a jó, de végül elvetettem az ötletet, mert sokan írták meg egy hét alatt, ahogy láttam. Aztán erőt is vett rajtam a mormotakorszak, most viszont valahogy ehhez volt kedvem.


Mint már mondottam volt legott, a legtöbb TAG-et Megaerától lopkodom, ahogy a mostanit is. Igazából négy könyvajánlót írtam meg, de még nem érzem úgy, hogy kitenném őket. Majd a héten valamikor, most inkább TAG.

Aláfestő zene innen.

2014. április 1., kedd

Mousse


Kérésre. :)

Valamikor írtam, hogy rászoktunk egy angol műsorra, amit bámulunk, ha kell, ha nem. Abban mindenki ezzel a halál egyszerű édességgel szív. Mindenkinek kőkemény lesz, amit nem értek, hogyan csinálnak, mert ha jó a hab, akkor nem hiszem el, hogy meg lehet fagyasztani. Jó, fagyasztóban igen, de amúgy nem.

A másik, aki követ a pofafüzeten, azt tudja Mr. A beszólását erre, de azért bemásolom, hogy aki nem olvasta, annak legyen egy jó estéje:
Mr. A: Mi ez?
Én: Ez a mousse, amit az angol műsorban állandóan zabálnak.
Mr. A: De mivel ez magyar, akkor ez a HUmousse?

Hello April!



Őszintén szólva, nem tudom, mi van velem. Egyszerűen, írok, írok és írok, de nem érzem benne az erőt. Mintha a szavak mögött csak az üresség tátongana, semmi más. Lélektelen morzsákat szórok szét. Olyan gondolatok marnak belém újra és újra, amilyeneket már rég éreztem…
                                               … béna vagyok.