2014. március 10., hétfő

Mi van, ha mást kívánok?


Még karácsony előtt nagyban nyomtuk a gyakorlatokat Lindával. Én kiköptem a tüdőmet, ő meg vörösre izzadt fejjel ordított: „és egy, kettő, hár’, négy, húzd magasabbra a lábad!”. Aztán az orrom feladta. Ömleni kezdett belőle a vér, úgyhogy muszáj volt letelepednem az egyik haspadra, hogy pihenjek.

Linda még mindig erőszakosan fújtatva állt mellettem.
- Mi bajod van? –erőltettem egy zsepit az orromba.
- Semmi.
- Hazudsz, látom rajtad. Meg úgy tornázunk, hogy… én nem vagyok arra berendezkedve, hogy kihányjam a belem azért, mert te éppen menstruálsz.
- Nem. Csak… - elgondolkodott, és leült mellém. Az arca nagy sokára enyhült meg csak. – Olyan furcsa érzésem van. Olyan, nem is tudom, milyen. Imádom, szeretem Robit, de ez a távkapcsolat megőrjít.  – végig a tenyereit dörzsölgeti, és ezt a műveletet nézi. – Rettentően egyedül érzem magam, és… tegnap történt valami.


Felültem, de csak megszédültem tőle. – Mi? – kérdeztem vissza.
De vacak érzés, amikor a konditerem fordul egyet körülötted izzadságszagostól.

Körülményesen, de végül kinyögte.
- Megismertem egy srácot. Itt szokott testépíteni. Csodás vállizmok, és oh, azok a vádlik. Aztán elkezdtünk beszélgetni, és együtt uzsiztunk. – szerelem a nullkalóriás műzliszelet felett, jutott eszembe. – Tök jól megértettük egymást, meg tudtunk beszélgetni, és nem kellett azon gondolkodni, hogy mit mondjak, csak jöttek a szavak, az idő ment, és jól éreztem magam. Az idő elrepült. Aztán ez még volt kétszer, és arra jöttem rá, hogy kívánom.

Kis csend.

- Kívánom, de nem őt, hanem a testét. Azon agyaltam, hogy vágjak neki vissza, legyek mindig  frappáns, vicces, hogy érdeklődjön irántam. Megnéztem az adatlapjait, néha többször is, lementegettem képeket róla, és a lányoknak is akárhányszor csak tudtam, szóbahoztam.
- Meg fogod csalni Robit? – Robi régebb óta barátom, mint Linda, és a kérdésre riadtan kapta rám a tekintetét.
- Megfordult a fejemben. De nem. De ne mondd el neki!
- Hülye vagy?! A ti dolgotok, csak kérdeztem. Tetszik?
- Robi?
- Nem, ez a srác.
- Nem. – néztem rá. – Nem tudom. – még mindig szemmel tartottam. – Lehet. – és végül: - Igen. De csak a teste. Baromi jól néz ki, én meg nem szexeltem fél éve, mióta nem volt itthon Robi. Úgy érzem néha, hogy bárkire rámásznék, aki szembejön, de aztán csak ott motoszkál a fejemben, hogy nem tehetem meg, mert kapcsolatban vagyok.
- Szakítani akarsz?
- Nem. – határozott válasz.
- Akkor?

- Megijedtem, hogy ez mi. Mi van akkor, ha mást kívánok? Mit jelent? Kiszerettem Robiból? Sosem szerettem? Megcsalnám? Testiség, vagy érzelem? Mert először ezzel a sráccal álmodtam, meg fantáziáltam róla, vártam, hogy újra egy időben legyünk itt. Aztán baromi nagy bűntudatom lett, hogy van egy alig nyolc hónapos kapcsolatom, és már azon jár az agyam, hogyan menjek félre. És mit fog hozzá szólni? Elmondjam ezt neki egyáltalán? Mikor? Most, vagy több év múlva? Megértené-e.


Megfogtam a kezét, hogy leállítsam.
- Tetszik. Ezzel nincs gáz, hűséget fogadtál, nem vakságot. Ember nincs, aki egy pillanatra ne kalandozna el. Teljesen rendben van. Nem kapsz meg valamit, ami az egyik éltetőerőd, persze, hogy rá fogsz nézni úgy egy másik emberre. Főleg, ha magányos vagy, a szerelmet és a vágyat nem fogod tudni egyből szétválasztani. Ezért keveri sok ember a kettőt, meg próbálnak szexszel párt találni. De ha nem csaltad meg, nem csalnád meg, akkor nincs probléma. Időről-időre mindenkiben felébred a vágy valami más után. Tőled függ, hogy megléped-e ezt a mást, vagy sem. Azt mondod, nem tennéd meg. Nem fogod megcsalni, nem fogsz szakítani. Akkor nincs baj.
- Szerinted ez nem gáz?
- Nem.
- Elmondjam neki?
- Majd egyszer.

Persze karácsonykor el lett mondva a sztori Robinak, aki hát… köhöm… megadta Lindának, amit megérdemel. Nem lett belőle veszekedés, meg semmi extra. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Linda most tudatosan más napokon és időpontokban megy edzeni, hogy csírájában fojtsa el a vágyódását, Robi meg megígérte, hogy sűrűbben jön haza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése