2014. március 25., kedd

John Fowles: A francia hadnagy szeretője


Amikor elkezdtem írni a bejegyzést, az ajánló alapján tuti, hogy nem vettem volna le a polcról ezt a könyvet, viszont az SzJG-ben Reni olyan nagy kedvvel olvasta, hogy kapva kaptam az alkalmon, gondoltam, ha már A lepkegyűjtő kedvenc lett, akkor talán ez is az lesz.

Meg most nem jönnek a szavak, és inkább csak olvasok, viszont a fantasy most nem érdekel. Lányos és ifjúsági regényeken évődöm, sorozatokat és filmeket nézek. nem írtam. Már majdnem egy hete egy sort sem. Az asztalfióknak, és momentán ezt is nyűgnek érzem, mert egy katyvasznak tűnik az egész.
A végén azon kapom magam, hogy a Sátán fekete vitorláit várom én is a mólón.


A szerzőről
 1926. március  31-én született az Essex megyei Leigh-on-Sea-ben, Gladys May Richards és Robert John Fowles gyermekeként. 1939-től a Bedford School nevű bentlakásos iskolába járt, öt évvel később pedig befejezte, és beiratkozott az Edinburgh-i Egyetemre. Két évig teljesített Darmoor-ban katonai szolgálatot. 47-től az oxfordi New College-ben tanult. Az ötvenes évektől tanárként dolgozott Görögországban. Később visszatért Angliába. Elizabeth Christy-vel 1954-ben házasodtak össze, Elizabeth 1990-ben hunyt el. Második feleségét Sarah-nak hívták. Élete utolsó periódusában visszavonultan élt. 2005. november 5-én hunyt el hosszan tartó betegség után.
Ismert művei pl: A mágus, A lepkegyűjtő (stb)



Fülszöveg (forrás: moly.hu)
John Fowlesnak, a XX. századi angol regényírás kiemelkedő képviselőjének nevével legelőbb A lepkegyűjtő, majd A mágus és a Daniel Martin borítóján találkozhatott a magyar olvasó. Világsikert aratott s Harold Pinter és Karel Reisz filmjén is diadalutat bejárt műve, A francia hadnagy szeretője az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb és legsokrétűbb angol regénye. Romantikus elbeszélés a tizenkilencedik századból, egy viktoriánus jegyesség felbomlásának és egy nagyon is modern szerelemnek a megkapó története, élvezetes, szellemes, és gondolatgazdag korrajz a tizenkilencedik századi Anglia társadalmáról, szokásairól és eszmevilágáról – s mindez egy minden ízében modern szerző tudatosságának, fölényes és játékos iróniájának mérlegén. Két kor, két lelkület, két világ és két irodalmi forma vívja játékos párviadalát, majd nyújt békülékeny kezet egymásnak, pontosan száz év távlatából, a könyv lapjain: az a tizenkilencedik századi Anglia, amelyet a kor nagy realistái, Dickens, Thackeray, George Eliot és Thomas Hardy örökítettek meg számunkra felejthetetlenül - és modern korunk, a maga kétkedőbb, zaklatottabb, de talán merészebb tudatosságával, amelynek foglalata a modern kísérleti regény. Ennek a tudatosságnak és ennek a regényformának mestere John Fowles – fölényes íráskészségre valló, színes, cselekményében és gondolati anyagában egyaránt lebilincselően érdekfeszítő regénye, A francia hadnagy szeretője rá a bizonyíték. A versbetéteket N. Kiss Zsuzsa fordította.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
- Annyit mindenesetre leszögezett, hogy nem adja a lányát olyan emberhez, aki a tulajdon nagyapját majomnak tekinti. De szerintem hamarosan eszébe fog jutni, hogy a szóban forgó egyed legalábbis főnemesi majom volt.

2)
És ne felejtse el, hogy tudós vagyok. Legalábbis, írtam egy monográfiát, tehát bizonyára az vagyok.

3)
A kötelességétől sose riadjon vissza az ember.

4)
- Krétakorszak, nem periódus.
- Nem baj, az a fő, hogy jó régen volt.

5)
(…) tudniillik a regényíró mindjárt Isten után következik.

6)
- Izé…
- Bizet? Mióta vagy operarajongó?

7)
Csak akkor vagyok boldog, ha alszom. Amikor felébredek, újra kezdődik a lidércnyomás. Úgy érzem magam, mint akit kivetettek egy lakatlan szigetre, bebörtönöztek, elítéltek, és nem tudom, hogy miért.

8)
Túlságosan sokra értékeli az én megbocsátásomat. Az a fontos, hogy maga megbocsásson magának.

9)
Bűnt követett el. Büntetése az lesz, hogy egész életében emlékezni fog rá.

Vélemény:
Abszolút hullámzó volt számomra ez a regény. Hol szerettem olvasni, hol nem. Nem szeretem a hosszú, leíró részeket, viszont ezt is gördülékenyen kezelte a szerző, a párbeszédek pedig, viszik előre a cselekményt. Nehezen indult be, viszont mindig kaptam egy pluszt, ami miatt tovább és tovább akartam olvasni.
A fejezetek előtti versrészletek is nagyon tetszettek benne.

Sarah-t pontosan nem értem, de lehet, hogy nem is kell, mert ez adja a báját.

Tetszett, hogy az író megszólítja az olvasóit is, mintha tudta volna már a történet megírásánál, hogy mire gondolok, miért gondolom. Az sem volt rossz, vagy tömény, ahogy a kort magát bemutatja, sőt.
Megéri már csak azért is elolvasni, mert többféle befejezés lehetséges.
               
Értékelés:
8/10
Ajánlom mindenkinek, aki egy szerelmi történetet akar elolvasni, ami nem éppen olyan, ahogy azt megszoktuk már nagyon sok más embernél. Mert, hogy ez egyáltalán nem egy átlagos mű.

Ti olvastátok már?
Tetszett?

2 megjegyzés:

  1. Kihívás nálam! :) Ez is ilyen "Írj magadról 7 dolgot" dolog, úgyhogy sok türelmet hozzá. :) http://alicehorvath.blogspot.hu/2014/03/lets-get-to-know-each-other-kihivas.html

    VálaszTörlés