2014. március 13., csütörtök

Idegőrlő shopping dolgok


Valahol sajnálom, hogy kimaradt a tél, mert nem kaptam ihletést a téli idegőrlővel kapcsolatban. Sőt, ez a vásárlós dolog is azért születik, mert totál csendben ülünk – mindjárt megvadulok ettől -, Mr. A tanul, én meg írok, de már fáj mindenem. Még a nyakam is bemerevedett. A másik, hogy ma felkaptam a vizet.


Méghozzá azon, hogy sokat vásároltunk, mert majdnem mindenből kifogytunk itthon. A cuccokat belepakoltam egy nagy zöld szatyorba, amit a teszkóban lehet megvenni. Az embereknek pedig, nem volt eléggé evidens, hogy egy cseszett nagy bumszli lóg az oldalamon, még én kerülgessem őket, hacsak nem, ők jöttek neki a szatyromnak. Hallottam a műanyag tojástartót is, és ott voltam, hogyha egy is eltörik, azt szétkenem valaki fején.

Na, de lássuk a penzumot.


Amikor a bevásárlókosarak előtt jut eszedbe, hogy otthon hagytad a kis műanyag érmét.
                Amikor a pénztárcádban kotorászva ráeszmélsz, hogy nincs százasod.
                               Miután leizzadva konstatálod, hogy nem is kell érme a kocsiba.



Amikor bemész, és az első lépés után rájössz, hogy otthon hagytad a jól kidolgozott bevásárló cetlidet.
                Ha mégis megtalálod, akkor pedig, szomorúan kódolod, hogy átrendezték az áruházat, ezért hiába írtad fel a szokásos csoportokra szedve a cuccokat, az egész áruházat végig kell járnod.
                               Következésképpen, megvan a napi edzésed gyaloglásban.



Amikor valaki más írja össze a cetlit, ezért több kilométert megteszel, vagy csillagpontszerűen vásárolsz.

Amikor a csütörtöki akcióváltásnál, csütörtök reggel már nincs akciós melltartó, mert a hetven pluszos mamák lerabolták a turi pultokat.

Amikor az áruház úgy van berendezve, hogy két sor között nem férsz el a kocsival.
                Kosárral is alig.

Amikor két ismerős egymásra talál, és pont ott beszélgetnek, ahonnan kaját akarsz levenni.
                Amikor ez a két ismerős középen beszélget, és a két kocsi blokkolja körülöttük az utat.
                               Amikor ezt egy focicsapatnyi ember teszi.



Amikor a kiskölök nekirohan a kocsidnak, és ezért az anyja még veled kiabál, hogy miért ütöd el.
                Amikor délelőtt tízkor van anyucival a gyerek a marketben. – Kérdem én. Miért nincs iskolában, ha elég jól láthatóan nem beteg?

Amikor valaki balra néz, de jobbra megy.

Amikor kiteszik a kóstoltatókat display-estül középre, és persze ott tobzódik a világ összes ingyenélője.

Amikor valaki beleharap a pogácsába, de visszateszi azt a többi közé.

Amikor valaki egy félig megrágott csokit tesz a fehérneműk közé.

Amikor valaki beleteszi a szemetét a kosaradba.

Amikor a biztonsági őr / beépített vásárló követ, mintha a hű árnyékod lenne.

Amikor a konfekció ruhák 30 és 34 között vannak.
                Amikor a női cipők egyik fele fehér, a másik rózsaszín.
                               Amikor az akciós cipők többsége neonszínű.

Amikor a tarhonya és a csipetke össze van keverve.

Amikor a neked kellő dologból semmi sincs szemmagasságban.
                Amikor végigjárod az áruházat, hogy találj egy eladót, aki segít levenni.
                               Amikor megtalálod, és közli veled, hogy ő ebben nem tud segíteni (pedig 2m magas).

Amikor kipakolsz a pénztárnál, és a pénztáros gyorsabban húzza be az árut, mint ahogy te elpakolnád.

Amikor az előtted álló az utolsó pillanatban mégis számlát kér.
                Amikor rájön, hogy nincs nála készpénz.
                               Amikor a bankkártyáit nem fogadja el a gép.
                                               Amikor utalvánnyal / kuponnal fizet.



Amikor már félig kipakoltál a szalagra, és közlik, hogy bezár a pénztár.

Amikor az önműködő kassza nem ad vissza, még a pénzed sem, sőt, egyenesen lefagy.
                Amikor még a főmufti sem tudja, mi ilyenkor a teendő.

Amikor reggel tízkor közlik, hogy nem tudnak már visszaadni.
                Nem csak egy pénztár nem tud, hanem az egész áruházban nincs váltó.

Amikor a kiválasztott áru a polcon még 300 HUF. Menet közben már 650 HUF. A pénztárnál már 1200 HUF.

Amikor az óriási zöld szatyornak a vállra akaszthatós füle levágja a vállad, mire hazaérsz.
                Mert nyilván, aki ebbe pakol, az csak vattát vesz.




Amikor a kis szatyor egy kiló kenyértől is szétszakad.

Amikor kitolod a kocsit, és rájössz, hogy a lehető legjobb helyen vannak a strapabíró szatyrok.
                Otthon a szekrényben.

Amikor visszatolnád a kocsit, de valaki elállja az utat, mert éppen a kocsitároló előtt pakolja el a dolgait.
                Amikor még ő szól meg, hogy elgurítod a kocsiját, vagy beszólsz neki, hogy ugyan menjen már arrébb.

Amikor becsipogsz kifelé menet (nekem befelé is sikerül néha).
                Amikor már kiszívták a kishelyiségben az összes véred, és kiderül, hogy vaklárma volt.

Ennyi lettem volna, innentől tiétek a staféta.

Milyen idegőrlő vásárlós dologgal találkoztatok?


P.S. Mr. A: „Amikor egy puhos tohonya megy előtted, ha nem az, akkor egy vénasszony, ha az sem, akkor valaki egy gyerekkel. Ha ezek sem, akkor valaki valamit gyűjt, kéreget, kettővel halad és bámészkodik, szórólapozik, vagy kiabál azért, hogy mentsük meg a nádi cápát. És hiába mondod nekik, hogy te csak egy tésztanyújtóért jöttél, biztos lesz egy ember, aki az orrod alá tol egy alsógatyát egy százasért. Szomorú, hogy nem tudok a saját tempómban haladni.”

18 megjegyzés:

  1. Great Post. Lovely Blog.
    I am following your blog. pls follow back,xxx
    BeautyDrugs
    INTERNATIONAL GIVEAWAY HURRY CLICK IT TO WIN

    VálaszTörlés
  2. "Amikor éhesen mész bevásárolni és legszívesebben mindent felfalnál, de már olyan türelmetlen vagy, hogy a fél listádat kihagyod..." Ez ránk a legjellemzőbb! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. úúúúú, pedig ezt akartam is írni, de igazad van.
      Vagy felvásárlom a fél boltot, természetesen olyan cuccokból, amik nem kellenek, vagy becsúszik egy(pár) csoki... Ránk is jellemző. :D
      Akárhányszor megbeszéljük, hogy nem így járunk el, tuti, hogy ez lesz a vége.

      Törlés
  3. Ma pont olyan jófej volt velem a biztonsági, hogy megkocogtatta a vállamat és szólt, hogy most nyílt új kassza, kevés dolgom, van szerinte gyorsan siessek oda át...:)
    (Négy innivalót vettünk osztálytársaimmal)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak boltok, ahol már megismernek, de ez a biztonsági őr távozásomkor odamondta a kasszásnak, hogy "ez a fajta lop". Köszi, de milyen fajta. Mindegy is, csak úgy eszembe jutott, plusz, szerintem aznap DM-ben követett egy beépített ügynök. :D

      Törlés
  4. Megint imádtam mindent, és hevesen bólogattam szinte minden résznél :P Azért a pogácsás dolgon kisebb bukfencet vetett a gyomromban a vacsi...
    Amitől még falnak tudnék menni az az, hogy egyes bevásárlóközpontokban valahogy mindig kiszóródik a gabonapehely az út kellős közepére, esélytelen, hogy ellavírozz a gömböcök között, ezért alaposan tapicskolsz bennük, otthon meg nem győzöd szedegetni a cipőd recéiből az extrudált nyavalyát. Jaj, de szeretem! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az jobb, amikor a fehér padlón a fehér öblítő virít, nem veszed észre, belelépsz, és a következő mozdulatnál már csúszol is. De a gabonapehely sem rossz. :)

      Törlés
  5. Nice post!!!
    Have a wonderful weekend!! and my g+ for you!!!:)))

    Besos, desde España, Marcela♥

    VálaszTörlés
  6. Huuu ez jó kis téma!
    Mikor sehol nincs egyetlen egy eladó se, de mikor nincs már rá szükséged akkor hirtelen mindenhol lesz.
    Mikor átrendezik az áruházat, de egyáltalán nem logikusan, s ezáltal a szépen csoportosított listád mehet a kukába.
    Mikor a papika/mamika szinte már rád mászik a pénztárnál és lök előre, holott ezzel ő előbb nem végez, csak az én idegeimet tornázza fel.
    Mikor nem tudod kinyitni a kis szekrényt, pedig mindig ugyan azt a kódot használod az ilyen helyekre, majd miután kerítesz egy biztonsági őrt, kiderül, hogy rossz a zár, csak valaki letépte a cetlit róla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Utolsó az ikeánál történt velem, azóta inkább cipelek magammal mindent. :D
      De jó dolgokat szedtél össze! :D
      A pénztáros tolakodást de nem bírom!!!

      Törlés
  7. És az is fantasztikus, amikor hiába vagyok 178 centi jobb reggeleken, de nem érem el a legfelső polcos terméket, összeszedem magam, felmászok a salgón és akkor túlságosan a zsákmányra koncentrálva nem tűnik fel, hogy nem a polc szélébe markolok bele, hanem egy lisztekkel teli kartondobozba és a következő percben térek magamhoz, hogy a földön tekergek a hátamon mint egy teknősbéka és fuldoklok a liszttől, ami teljesen beterít... :D

    Amúgy írtam pár napja levélkét, átment? (Most gmailről tettem meg direkt.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D:D:D:D Vizuális típus vagyok, neeee!

      Nem jött egy árva levél sem tőled a héten, néztem is, hogy miért. :(
      Még egyszer próbáld meg, C-tervnek meg ott a pofafüzet. ;)

      Törlés
  8. Imádom ezt a bejegyzésed is :D
    Annyira tipikusak...

    VálaszTörlés
  9. Jajj, hogy ez mind mennyire igaz, zseniális!! Amúgy eddig azt hittem hogy velem van a baj, mert antiszociális vagyok és utálom az embereket, de megnyugtató volt olvasni, hogy a felsorolt jelenségek másokat is az őrületbe kergetnek...:-))
    Amúgy én falra mászom még a pláza/szupermarket etc, közepén teli torokból üvöltő kiskölköktől is, illetve a családi életüket a boltban kiélő házaspároktól ("émmegmondtamhogyaztveddésneezt" stb) is...:-)
    Üdv,
    Sheila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik. Az ilyen bejegyzések alá nyugodtan írd meg, hogy mit hagytam ki, vagy te mivel találkozol. Amolyan kis stresszlevezetők. :D

      Törlés