2014. március 7., péntek

George R. R. Martin: Kóbor lovag


Kellett valami olyan kis szösszenet, ami kicsit lehűti a korábban begerjesztett agytekervényeimet. Jelentem, ez nem jött össze!

Eredetileg Martintól mást szerettem volna olvasni (Lázálom), mégis inkább egy agykönnyítőre szavaztam, mégpedig erre. Kellemes, 160 oldal, ami lássuk be, egy este alatt simán megvan. Nem tudtam letenni, pedig többször is mondtam Mr. A-nak, hogy ez bizony pasi fantasy.
Nekem mániám, hogy vannak, amik lányoknak íródnak, van, ami pasiknak, és vannak az uniszexek. Ez most pasis volt, de élveztem.


A szerzőről

George Raymond Richard Martin 1948. szeptember 20-án született a New Jersey állambeli Bayonne-ban. Amerikai író, forgatókönyvíró. Leginkább a sci-fi, horror és fantasy műfajban alkot. Imádja a képregényeket. Már fiatalon írt rémtörténeteket, melyeket a környékbelieknek adott el, vagy olvasott fel. Első novelláját 21 évesen jelentette meg a Galaxy magazinban. Újságírói szakon szerzett M.Sc. diplomát. Írásai folyamatosan jelentek meg tanulmányai alatt is. Több díjat is nyert.
Világszerte ismertté A tűz és jég dala című sorozata tette, melynek első kötete 1996-ban jelent meg, sorozat készült belőle, és még mindig írja.


Fülszöveg (forrás: moly.hu)
Hoztak az istenek Westeroson, George R. R. Martin csodás, ámde komor világában – az egymással vetélkedő királyok és királynők, nemes hölgyek, harcias lovagok, az intrikák, cselszövés, árulás, kardok és a hősies helytállás birodalmában!

A Kóbor lovag eseményei
George R. R. Martin világsikerű regényciklusának, A Jég és Tűz dalának köteteiben ábrázoltak előtt mintegy száz évvel játszódnak, Jó Daeron király uralkodása idején, a birodalom aranykorában, a Targaryen-dinasztia hatalmának csúcsán.

A képregényből megtudhatjuk, miként találkozott Dunk, egy kóbor lovag fegyverhordozója Egérrel, a fiúval, aki jóval többnek bizonyult annál, mint aminek látszik, továbbá megismerhetjük az Ashford mezején megtartott hírhedt lovagi torna eseményeit.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
- Minden lovagnak szüksége van apródra – vitatkozott a fiú – És úgy látom, neked még nagyobb szükséged van egyre, mint a többinek.
- Én pedig úgy látom – emelte fel a kezét fenyegetően Dunk -, hogy neked meg egy nagy nyaklevesre van szükséged.

2)
De ők hatalmas hősök, nemesi származású, bátor férfiak voltak, kivéve Floriand. De mi vagyok én? Tetűmélyi Dunk? Vagy Ser Duncan, a Magas?

3)
Édes hölgy, minden férfi bolond, de lovag is egyben, ha színre lép egy nő.

4)
(…) tompa vagy, mint egy buzogány (…)

5)
Egy herceget már szájba rúgtam, nem akarom megvárakoztatni a másikat.

6)
- Elnézésedet kérem, Ser. Apró változtatást kellett végrehajtanom a címeren, nehogy összetévesszenek becstelen kuzinommal. – Megmutatta bajtársainak a pajzsát. A fényes arany háttér maradt, mint ahogy a Fossoway-ek almája is, ám ez az alma zölden csillogott, nem pirosan. – Attól tartok, még mindig éretlen vagyok… de inkább legyek zöld, mint férges, nemdebár?


Vélemény:
Nekem a Jég és Tűz dala ciklus sosem lesz szerintem a kedvencem, de biztos máshogy álltam volna hozzá a regényfolyamhoz, hogyha ezt olvasom el elsőnek. Azért is, mert nekem kicsit Solomon Cane-be oltott Conan behatását keltette, és mivel őrült nagy Howard-fan vagyok, szerintem még a legutolsó szerelmes regénybe is képes vagyok belelátni.
Mégis, a helyszínek, a gondolatvilág, a cselekmények, Dunk kinézete is valahogy ezt a hatást keltette bennem. Hozzáteszem, Martinra hatással volt Howard, szóval, lehet, hogy nem alaptalan gondolat.

Ha túlnézek azon az alapvető karakterfejlődésen, hogy mi tesz egy lovagot lovaggá, akkor számomra ez a mű elmagyarázta, hogyan nézek szembe a mindennapi problémáimmal. Már, amiket én annak tartok. Mert hogy, ameddig csak haladok felé, addig szárnyalok, boldog vagyok, senki sem állíthat meg, amikor pedig, ott vagyok, és rájövök, hogy nem minden egyszerű, akkor megingok. Majd teszek valamit, ami más irányba repíti a sorsomat, míg végül megvívom a magam csatáját így vagy úgy. Némi veszteséggel, de nem minden veszteség értelmetlen.
Egy kisember, akinek az élete egyszerű, mint egy bot, az elérhet valamit? Vágyhat valamire, építhet célokat reménnyel, vagy totál reménytelenül leköpik?
Lehet, hogy az embert nem a páncélja predesztinálja a sorsára.

Értékelés:
8/10
Aki mondjuk, csak tervezi, hogy olvas Martintól, vagy még nem kezdett bele a monumentális, klasszikus fantasy könyveibe, akkor ezt mindenképpen emelje az orra elé. Lustábbaknak: van képregény is.

Olvastátok már?
Tetszett?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése