2014. március 4., kedd

Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa


Nem, nem vagyok időmilliomos, pusztán este annyira bepörögtem, hogy gyorsan elolvastam az ötödik részt. Ismerve a magyar könyvkiadás hosszúságát, még jó ideig várhatok a hatodik részre, ami remélem, hogy tényleg az utolsó lesz ebből a sorozatból. De addig még ott van a többi kötet, akár az írónőtől, akár mástól.

Egyáltalán nem unom, de egyre inkább kitűnik, mi az, amit már olvastam máshol, és szeretném, ha nem vesztené el a hatását.

Az igazság az, hogy beleszerelmesedtem ebbe a világba. Régen éreztem már azt egy fantasy-tól, hogy kiszakít a mindennapokból, hogy akarom olvasni, minden reggel úgy kelek fel, hogy remélem, van még legalább 20 oldal belőle. Érdekes, rettentően aprólékosan van felépítve, és borulok Cassandra lábai elé. Engem megvett ezzel kilóra.


A szerzőről

Judith Rumelt néven született 1973. július 27-én. Álnéven adja ki könyveit, de a Cassandra Clare tette őt igazán ismertté, illetve az ezen álnév alatt kiadott A végzet ereklyéi sorozat.
Zsidó család sarja, rokonai között megtalálhatók tanárok, professzorok, írók és filmproducerek is. Gyerekkorában rengeteget utazott, nagyon sok időt töltött Svájcban, Angliában és Franciaországban.
Elsősorban ifjúsági fantasy-t ír, sőt, jelentek meg neki fan fiction írásai, korábbi ifjúsági fantasy könyvek kapcsán.
Jelenleg Massachusettsben él férjével, és három macskájával.
Több könyvsorozata is fut jelenleg.


Fülszöveg (forrás: moly.hu)
Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?
Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú. A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség fenyegeti az árnyvadászokat.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
- Basia coquum – mondta Simon. - Vagy mi is a mottójuk.
- Igazából Descensus Averno facilis est. Pokolra szállni könnyű. – helyesbített Alec – Te azt mondtad, hogy „csókold meg a szakácsot.”
- A fenébe! – szólt Simon. – Tudtam, hogy Jace csak szívat.

2)
Gyakran megtörténik, hogy mire valami értékes, amit elvesztettünk, előkerül, már nem olyan, mint amikor utoljára láttuk.

3)
Váratlan események váratlan lépésekre késztetik az embert.

4)
(…) sosem veszíthetjük el a reményt. Életben kell tartani, hogy mi magunk is életben maradhassunk.

5)
A minap próbáltam felidézni, mi is a hét főbűn. (…) Fösvénység, irigység, torkosság, irónia, pedantéria, bujaság és fenekelés.

6)
A különleges sorsok különleges gyötrelmekkel járnak.

7)
A fájdalomtól keményebb lesz az ember. A veszteségtől erősebb.

8)
- Hogy lettél meleg? (…)
- Remélem, azt felelted, hogy megcsípett egy melegpók.


Vélemény:
Először is, Alec. Miért? Miért? MIÉRT????

A bevezetőben említettem, hogy egyre inkább olyan érzésem van, hogy tudom, honnan és mit vett át amellett, hogy még mindig tele van tűzdelve bibliai idézetekkel. Sőt, számomra a Clary-Jace dolog megszűnt érdekesnek lenni. Az utolsó oldalakon, amikor már huszadjára hangzik el az „annyira szeretlek, hogy meghalnék érted” monológ rájöttem, hogy sokkal jobban érdekelt végig, hogy mi történik Magnus és Alec között, vagy hogyan bonyolódik Isabelle és Simon össze, de még a két vérfarkas, Maia és Jordan is érdekesebb – annak ellenére, hogy csöpög -, izgalmasabb, izgatóbb volt, mint a fő szál.
Sőt, szemet szúrt jó pár mondat is, amit korábban más szavakkal, de lehetett már olvasni, mint pl. „Öles léptekkel masírozunk a pokolba, és te arra vagy kíváncsi, hogy alakul a kapcsolatom Magnusszal?”

Clary kezd árnyvadásszá avanzsálni, de ettől függetlenül kicsit idegesített. Értem én, hogy zabszem van a hátsójában, és enélkül nem lenne történet, de volt egy pillanat, amikor megpofoztam volna.
Sebastian karakterének történetét, fejlődését a harmadik könyv óta lehet sejteni, viszont mesterien hazudozik össze-vissza. Egy pár oldalon keresztül azt hittem, hogy lesz valami furmányos csavar a történetben, de végül mégsem lett.
Jace meg… szerelmes… nem tudom, hogy a jó, tökös, erős karakterek miért fordulnak ki magukból, amint vérbő lesz az altestük?
Zakariás testvér… sejtem, hogy ki lehet, de ez csak egy halovány gondolat a sötét porfelhőben.
Luke… jajdeaggódtam.

Szerintem, ismételten a harmadik rész lesz a totál katarzis. Továbbra is figyelni érdemes még az elejtett szavakra is, mert a legkisebb a betű is olyankor tér vissza, amikor nem is sejtenénk, hogy egyáltalán fontossá válhat. A karakterek az előző résszel ellentétben visszataláltak régi önmagukra.


Értékelés:
9/10
Teljesen mást kellene olvasnom, mert el vagyok maradva egy csomó minden mással, de egyszerűen nem tudtam mással foglalkozni, ameddig az utolsó pontig el nem jutottam.

Olvastátok már?
Tetszett?

P.S.: A Pokoli szerkezeteket is el akarom olvasni… meg beleolvastam múltkor a Bane krónikákba. Hm-hm… lesznek még álmatlan éjszakáim… egy cseppet sem bánom.

2 megjegyzés:

  1. Jó gyorsan haladsz:) De most az én kíváncsiságom is felcsigáztad.
    Alec? És Simon miért nem Maia-val?:( Pedig kicsit reménykedtem ebben a vérfarkas-vámpír szerelemben, és olyan jól elvoltak a hajón is.
    Na meg mi aggódni való van Luke-ért? Na jó, most mér 2 könyv van hátra amit mindenképpen el szeretnék olvasni és nekiülök, nem bírom ki, tudnom kel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bevallom, nem bírtam ki, hogy ne olvassam el, és nagyon-nagyon kár, hogy még nincs hatodik rész, pedig simán kivenném bárki kezéből. :D
      Nem tudom, hogy a kialakulni látszó párok mennyire fognak így maradni a hatodik részben is. Némelyik túl szép, hogy igaz legyen.
      Én félredobtam minden mást értük... :)

      Törlés