2014. március 24., hétfő

A Fekete Vénusz: Josephine Baker


Aki ismer, az tudja, hogy eléggé szabadszellemű ember vagyok, nem bírom a korlátokat és a kötöttségeket sem. Mégis bátorságban és szabadságvágyban messze elmaradok a mai nap sztárjától. Josephine Bakerre azért nézek fel, mert ő a mélyszegénységből küzdötte fel magát oda, ahová végül eljutott. Megvolt a hite és a bátorsága hozzá. Egyszerű mulatókban kezdte, de kitartásának hála, világsztárrá nőtte ki magát.
Viszont életében a legszebb, ami a báját adja igazán, hogy amikor elért mindent, akkor visszaadta azt az embereknek.

„Egész életemben táncolni fogok. A táncra, csakis a táncra születtem. A karjaimmal és a lábaimmal mesélem, ki vagyok. Szabad ember.”


1906. június 3-án született Missouriban, Saint Louis-ban, Freda Josephine McDonald néven. Anyját Carrie McDonaldnak hívták, és mosónőként kereste kenyerét. Apja kilétét a mai napig vitatják, legtöbben Eddie Carson, spanyol dobosra teszik le a voksukat. Már hétévesen dolgoznia kellett, gyermekfelügyeletet vállalt egy fehér családnál, akik jószerivel rabszolgaként bántak vele. Öt évvel később kimaradt az iskolából, és mindössze tizenhárom évesen megszökött otthonról, majd hozzáment Willie Wells öntödei munkáshoz.
Ugyanúgy tiszavirág életű házasság volt, mint a második, amit Willie Baker kalauzzal kötött. Pusztán a nevét tartotta meg.
Ezekben az években kezdett el táncolni, utcai előadóművészként kereste kenyerét. 15 évesen pedig, csatlakozott a St. Louis-i kórushoz.

Karrierjének gátja soványsága és bőrszíne volt csupán, annak ellenére, hogy New York tárt karokkal fogadta. Vándortársulatokkal járta Amerikát, végül Párizsban kötött ki, ahol elérte az áhított sikert.

A mulatók valósággal versengtek érte. Bármi volt is az ára, megfizették. Cserébe ő – a korhoz méltón persze – a legmeghökkentőbb dolgokkal rukkolt elő. Flamingótollba burkolva lógott egy hatalmas ember válláról, vagy egy virágokkal borított gömbből lépett elő. Legendás „vadember táncát” egy banánszoknyában ropta. Zseniálisan ötvözte az afrikai és egyiptomi mozdulatokat a charlestonnal. Lehetett is zseniális. Neki ez zsigerből jött.

Megkeresett pénzét, mint minden nő, magára költötte. Ruhákat és ékszereket vett belőle. Nem mindennapi kiadásai a megvásárolt állatai voltak. Egész kis állatkertet tartott fenn magának. Némelyikkel – például gyémánt nyakékes leopárdjával – fel is lépett a színpadon, vagy elvitte magával az Operába – csimpánz.


Rengeteg beceneve volt. A Fekete vagy Bronz Vénusz, Fekete Párduc, Fekete Gyöngy. De a franciák nemes egyszerűséggel csak La Baker (A Baker) néven emlegették. Ismerősi körében több hírességet tudhatott, és ugyancsak rengeteg neves ember rajongott érte.
Egyedül Amerika volt, aki még mindig a hátát mutatta a művésznőnek. 1937-ben megkapta a francia állampolgárságot.

Az európai rasszizmus akkor találta meg először őt, amikor első nagy szerelmével összehozta az élet. A fiú szülei hallani nem akartak arról, hogy menyük színes bőrű legyen. Amerikában tett egy kisebb körutat, ami ugyancsak faji előítélettel volt teletűzdelve. Ezután egy zsidó cukorgyároshoz ment feleségül (Jean Lion). Párizs német megszállása után bujkálniuk kellett.
A francia ellenállást segítette a második világháború alatt. Kottái között rejtette a fontos üzeneteket, melyeket közvetített. Megkapta a Croix de Guerre háborús keresztet, és a francia Becsületrend lovagjává ütötték.


Ez az időszak megviselte rettentően, és egy abortusz folytán gyermeke sem születhetett. Elvált férjétől, és hozzáment Ja Bouillon hegedűművészhez. A negyedik házassága sem volt sikeres.
Megtartotta azonban a harmadik férjével közös „hobbiját”, és gyerekeket fogadott örökbe a világ minden részéről. Szivárvány-törzsnek nevezte el a tucat gyerekét, akik mind különböző nemzetiségűek, bőrszínűek és vallásúak voltak.

1969-re vagyona megcsappant, még a házát is elárverezték a feje fölül. Grace Kelly, Baker legjobb barátnője vásárolt a Szivárvány-családnak egy mesés villát.

Közönségétől 1973-ban búcsúzott el, utolsó turnéján. Ekkor Amerika is meghívta, hogy lépjen fel a New York-i Carnegi Hall színpadán. Elfogadta a felkérést, és korábbi tapasztalataival ellentétben, kellemesen csalódott.
Egy kis acapulcói templomban fogadott örök hűséget barátjának, Robert Brody-nak.

Pályakezdésének 50. évfordulóján még egyszer, utoljára fellépett. A közönség soraiban megannyi híresség ült. 1975-ben, 68 évesen táncolva mesélte el életének legfontosabb állomásait. Fellépése után, néhány nappal agyvérzést kapott, kómába esett, és április 12-én elhunyt.
Monte Carlóban temették el.

6 megjegyzés:

  1. Hello from Spain: josephine-baker was a great woman and a wonderful actress .. We keep in touch

    VálaszTörlés
  2. Csodálatos nő volt! A táncban is rengeteg változást hozott a merészségével :) A költekezéseit pedig teljes mértékben megértem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sok mindent kibírt, sok mindenen ment keresztül, csodálatos nő volt. :)

      Törlés
  3. Pont múltkor olvasgattam/nézegettem róla történeteket. Hihetetlen, az biztos :)

    VálaszTörlés