2014. február 9., vasárnap

Szepes Mária – A mindennapi élet mágiája


Előrebocsátom, én nem szeretem az önsegítő könyveket, mert nagyon meg tudják magyarázni benne a semmit tutit. Az agykontrollban sem hiszek, mert azt mindenki tudja, hogy lehet jól gondolkodni, azt is, hogyan lehet jól gondolkodni, de így tudományosabban hangzik. Lényegtelen. Most, hogy barátnőmnél láttam ezt a könyvet, és belelapoztam, érdekelt, hogy milyen lehet.

Három dolog érdekelt belőle igazán. Hogyan szabályozhatom az érzésvilágomat, hogyan küzdhetem le vagy fejleszthetem az idegességemet, illetve, hogy hogyan viszonyuljak másokhoz. Nekem elsősorban ezzel a hárommal van problémám.


A szerzőről

Szepes Mária, Scherbák Magdolna néven született 1908 december 14-én, Budapesten. Író, forgatókönyvíró, költő és színész volt. Írói álneve Orsi Mária volt, míg színészként Papír Magdaként ismerhettük meg. Legismertebb művei a Pöttyös Panni-sorozat és A Vörös Oroszlán.
Szepes Bélával (képzóművész, olimpikon) 1930. december 24-én házasodtak össze, felvette a Szepes Mária nevet. Egy gyermekük született, aki pár hónappal később elhunyt.
Meséket, ifjúsági könyveket, sci-fit, ezoterikus könyveket írt leginkább.


Fülszöveg
A FÉNY MÁGIÁJA
Szepes Mária mágia könyveinek sorozata ezúttal újabb darabbal bővül.
„A mágia valójában erőt jelent, a képzelet önmagát megvalósító varázserejét.” S ha e varázserőt valaki megkérdőjelezné, az írónő az orvostudomány legújabb felismeréseire hivatkozik: „amelyek szerint a legtöbb betegség pszichoszomatikus – idegi – eredetű, és többnyire valamely betegséget feltételező képzelgéssel, rettegéssel kezdődik”. A beteségbe menekülés „teremtő képzeletünk” kóros elburjánzásából adódik.
Szepes Mária önfejlesztő gyakorlatai segítenek a kozmosz irányába szárnyat bontani, áttörni a „beszűkült tér-idő káprázat ködfalait”. Velük – tapasztalni fogjuk – hatalmas gyógyító erő támad fel bennünk.
Ne mellőzzük mindennapjainkban öngyógyító tanácsait sem, mert „lábadozásunk örömét nagyobb aktivitás és fénylő egyensúly formájában nemsokára tapasztalni fogjuk”.
Mindez összefügg A FÉNY MÁGIÁJÁval, amelyben a hermetikus filozófia titkos tanaival ismerkedhetünk, s általa erőnk (mágiánk) megszilárdul.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Az alakulásban lévő sors nem a múltban vagy a jövőben, hanem a jelenben izzik.

2)
A konstruktív, pozitív ember tudja,hogy útja különféle küzdelmeken, akadályokon át az önmegvalósítás célja fele vezet. Kitartás és akartat segítik előre, de megismerése és intuíciója irányítja.

3)
Vigyázzunk ezért a szavakra, amelyek agyunkban elhangzanak! Gondolkodni annyi, mint mágiát gyakorolni!

4)
Úgynevezett barátságok egész skáláját végigtanulmányozva alig találunk egyet is közülük, amelynek ne valamely hevenyészett benső vagy külső aktualitás adná a kötőanyagát. S ha ez elenyészik, a barátság is szétbomlik, rögzíthetetlenül szétúszik az időben. (…) gondolataink visszhangzói vagy megtermékenyítői sorra elmerültek a múltba, velük való kapcsolatunk sokszor érthetetlenül megmérgeződött, esetleg kényelmetlenné vált, mint a kinőtt ruha. (…) A nagy, időálló barátságok éppolyan ritkák, mint az egész életre szóló szerelmek.

5)
Ne tükörből és emberek véleményén át lessünk rá önmagunkra, hanem szerezzünk meghízható értesüléseket a bennünk élő valóságról. (…) Ne a másik embernek próbáljunk imponálni, hanem mindig saját ideáljainknak próbáljunk megfelelni. Minden társaságba, minden emberi kapcsolatba azzal a meggyőződéssel lépjünk, hogy senki se kevesebb vagy több nálunk.

6)
Mert éppen a félelem az amelyet nem szabad soha ámokfutóként elengednünk a homályban, mikor önmagunk ellen kést adtunk a kezébe. Baljós, zavaros, vészterhes gondolatokat soha ne lökjünk el magunktól megoldatlanul!

Vélemény
Igazság szerint, hű, de nagy változást nem érzek magamban, és nem is hiszem, hogy mantrázni fogok bármit is. Maradok a jól bevált módszereimnél.
Ez is, mint a legtöbb könyv leírja, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. De hogyan teremtsünk, vagy hogyan gondolkodjunk?
Nehézkes nyelvezetéből ki lehet bogarászni a nekünk tetsző részeket. – A magyar tudományos írással az a bajom, hogy a pirosat hat szóval írják le, és minél több az idegen szó, annál hitelesebbnek fogjuk érezni (mert gyakorlatilag nem értjük, de ő igen, ezért szakértő, ő biztos tudja, kövessük az ő tökét!)

Hozzá kell tenni persze, hogy amellett, hogy akár egy nap (este) alatt elolvasható, nem olyan, hogy ezután majd a polcon pihen. Ez akkor működik, ha minden nap, vagy amikor szükségét érezzük, elkezdjük forgatni.

A barátságos rész után pedig, valahol tényleg rájöttem, hogy ritka az igaz barátság, és akkor kerül elő mindig, amikor kisstílű emberek kezdik el használni, valami nagy adag fül mögötti vaj elkendőzésére.

Értékelés
7/10
Majd elő-elő fogom venni, nem tudom, mennyire lesz ez tudatos. Egy-két dolgot jó lenne magamba építeni belőle. Azt nem tudom, hogy a saját magam szkeptikussága engedni fogja-e?!


Olvastátok már?
Hogy viszonyultok hozzá?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése