2014. február 18., kedd

Önmotiváció Pató Páloknak


Nem vagyok motivált. Semennyire. Semmiben. Ezt annak tudom be, hogy idén még nem történt velem (igazán) jó dolog.
A minap sétálgattunk Mr. A-val, és felfedeztük a Fortuna utcát. Mondom, hogy menjünk már át rajta, hátha magamba szívom a szerencsét. A turisták, mivel az „A Várban” volt, kicsit sem néztek hülyének, hogy úgy vettem a levegőt, mintha turhát gyártanék. S miután már tökre szerencsésnek éreztem magam, elmentünk Burgerbe, hogy együnk valamit. Aha, sorban álltunk, amikor kiderült, hogy nincs nálunk elég pénz.
Ennyit a szerencséről.

Tudom, ez így eléggé demotiváló. Aztán hazafelé rájöttem, hogy olyan igazi motivációja egyikünknek sincs. Én még csak-csak találok, de Mr. A nem fog.
Utóbbi csoportba tartozóknak fogok egy kicsit anekdotázni.
Aláfestő zene innen. Aki igényli.

Világéletemben abba a csoportba tartoztam – szerintem genetikailag -, akik egy naphoz kötötték a váltást. Hétfőhöz, egy hónap vagy az év első napjához. Néha fogadkoztam, hogyha sikerül ez vagy az, akkor így vagy úgy fogok tenni.
Lényegtelen, hogy mit akartam elérni. Fogyás, életmódváltás, munkahely lecserélése, vagy megtalálása, a hajam átformálása, a kapcsolatom jobbá tétele, szakítás, diplomázás, nyelvvizsga…stb.
Bele is zuhantam nagy elánnal ezekbe a dolgokba, aztán lankadt a figyelem, elfogyott a kitartás, és visszaértem a kiindulópontra.

Jogos a kérdés. Mit tegyek, hogy megmaradjon a lendület? A válasz: merj nézőpontot váltani!
Pontokba szedem, úgy egyszerűbb lesz.


1) Ne vágyaink legyenek, hanem céljaink.
A vágy az érzés, hogy meg akarsz tenni valamit. A cél az, amiért lekezdesz ténylegesen dolgozni. Persze, mondhatjuk, hogy munkát találni nehéz. Ez tény. De a következetes álláskeresés már a cél eléréséhez tett erőfeszítés.

2) Ne szorítsd magad időkorlátok közé.
Ha szerdán azt mondod, hogy majd hétfőn fogsz váltani, akkor időt hagysz magadnak arra, hogy bepánikolj, hogy egy halom olyan dolgot szedj össze, amelyek valójában nincsenek is meg. Jönnek a kifogások, és nem fogsz haladni.
Ijesztő rögtön cselekedni, mert elképzelhetetlen, hogy felrúgd az addigi rendet, de ha meg félsz, ez csak nagyobb lesz, és tologatni kezded magad előtt a változás kezdetét.
Ha mindenképpen ezt akarod játszani, akkor viszont töltsd el hasznosan az idődet. Ne a blogokon lógj, meg a közösségiken, hanem tanulj nyelvet, olvass, csinálj magadról másik képet az önéletrajzba, formázd át annak a szövegét.

3) A fejlődés gátja a belső érzelmi tér.
A tények nem szabnak gátat a célok elérésében. Mert mindenhonnan azt hallod, hogy „jaj, legyél pozitív, és könnyebb lesz”. Egy frászt lesz könnyebb. Azért, mert mosolygok, amikor kirúgnak, a tény még tény marad. Kirúgtak.
Lépten-nyomon a pozitív gondolkodást hirdetik, mert azzal bevonzod a jót. Én speciel nem vagyok pluszmágnes. Pozitív gondolkodás az, amit olvasunk a blogokon, a gép előtt relaxáló bloggerektől, vagy amikor magunknak mondogatjuk, hogy le tudok fogyni. De a seggmeresztéstől még nem változott senki élete pozitív irányban. – Hasznos alap ez, nem vitatom, csak nem elég.

4) Fogadd el és szabályozd a negatív érzelmeket.
Vannak negatív pillanatok, gondolatok, érzelmek. Meg kell velük ismerkedni. Tudni, milyen széles a skálájuk, mit váltanak ki belőled, mikor, és el kell fogadni, hogy bizony lesznek időszakok, amikor ezek felülkerekednek rajtad. Ezzel megtanulod őket szabályozni. Nem elnyomni, mert igenis, kellenek az életedhez, de nem hagyni, hogy betemessenek. Nyugtató dolgokat kell keresni, pro és kontra érvelni, itt számít az, hogy mindig vizsgáljuk meg, hogy az adott helyzetben mit nyertünk (és ne csak azt, mit vesztettünk).


Ez mind maga a motiváció azzal karöltve, hogy miért jó neked a változás, milyen változásból tudsz majd profitálni.

Ha valaki nagyon prüszköl, hogy áh, ez a munkára úgysem áll, akkor maradjunk a sportnál. Aki próbálkozott már tornával, annak a következő nem lesz idegen. Eleinte szárnyalsz, hogy végre, teszel valamit magadért. Boldogan lépsz bele az aerobic világába. Harmadjára, negyedjére már korántsem akkor a lelkesedés, míg sokadjára eltűnik, és kezd nyűtnek látszani. Egyszer nem csinálod. Becsúszik egy kis csoki. Egy lustulós nap. Finom makaróni. Aztán jönnek a gonosz gondolatok, mint a „nekem ez úgysem megy, mert”. DE itt nem leülsz és ölelgeted magad, hanem adsz magadnak két pofont, és jön a „gyerünk, csináld!”. Kicsit könnyebben, de folytatod.
A feszített tempó nem mindig jó, oké, orvosoltad. Bűnözésnél pedig, inkább engedj a csábításnak, cserébe mozogj picivel többet. Találd meg az inspirációt és az egyensúlyt.
Eltervezed, hogy legközelebb, ha csábulsz, ugyanígy cselekszel. Hogy nem kell minden nap izzadásig feszíteni magad, néha elég harminc perc is. Adj teret magadnak, mert az lelkesítő lesz.
Lelkesítő eltérni a megszokottól. Aerobicoztál eddig? Állj rá most a taposó gépre, válts youtube videót. Eddig csak romantikus irodalmat próbáltál? Környékezz meg egy vékony sci-fit.

Mielőtt feladnád, vagy bármibe belekezdesz, keress alternatívákat, más módokat arra, hogy karban tarts az elmét és a testet.
Senkit sem fűt a lelkesedés a nap huszonnégy órájában, a hét mind a hét napján. Akit meg igen, az egy bio-robot… vagy húsgép. Mindegy, nem ez a lényeg.

Kereshetünk számunkra fontos fix pontokat. Ha van időnk és/vagy lehetőségünk valamire a célunk elérésében, akkor tegyük meg. Kevesebbek nem leszünk tőle. Ehhez viszont, tudni kell, hogy miért akarjuk azt, amit. Sikerélmény? Több pénz? Megbecsülés? Saját magunk szórakoztatása?

Ha pedig leülünk, és úgy érezzük, ez a helyfoglalás végleges, akkor vizsgáljuk meg, miért is. Biztos, hogy nem ok nélkül. Na, ilyenkor kell a B-tervhez nyúlni. Válts edzésformát, nyelvet, kurzust, és merj váltani.
A cél elérése szabályokat, kötelezettségeket von maga után. Ugyanazt csinálni napról-napra, ugyanabban az időben, meghatározott pontok szerint. Szokássá válnak. Az elkedvtelenedés a szabadságvágyunk legfigyelemfelkeltőbb oldala.
Mit csináljunk? Mindig legyen egy nap, ami a tiéd. A tested és a lelked ápolására fordítsd. Nekem ilyen a vasárnap, amikor elmerülök egy kád vízben, kis fürdősó, egy jó könyv, de kényeztethetjük magunkat kakaóval és takaróval, egy filmmel, a lényeg, hogy kicsit figyeljünk befelé, magunkba.
A testünk és a szellemünk ezt majd meghálálja.

Személyes tapasztalatom még az, hogy sokszor rossz ütemben próbáltam leszokni a rossz életmódról. Például, ha éppen magánéleti krízisben vagyok, még véletlenül sem gondolok arra, hogy nem dohányzok többé. Úgyis megtalálom a kiskaput, miért akarok újra füstölni. És fogok is.
Ha pedig, a célnak a gondolata is rettegéssel tölt el, keress mást!

Még akartam valamit… hm-hm…ja, igen. A fenntartáshoz pedig, időről-időre végig kell ezen menni, mert csak így tudod fenntartani. Magától a léc nem marad ott, ahová tetted.



Üh, kicsit hosszú eszmefuttatás lett, nem gondoltam volna, hogy ennyi pofáznivaló összegyűlik. Igazság szerint, ezt Mr. A-nak kellene mutogatni. Vagy a fejére ragasztani ezt, hogy a célja legyen egy cél végre…
Na, mentem dolgozgatni a célomon.

Aki további útmutatásra vágyik, olvassa el EZT a posztot.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon klassz bejegyzés volt.

    Az utolsó képpel teljesen egyetértek. Nagyon idegesítőek azok az emberek, akik a súlyuk miatt siránkoznak, de azért, hogy lefogyjanak nem tesznek semmit. Egyetértek azzal, hogy vagy csináld és ne add fel, vagy ne csináld és fogadd el ahogy van, de semmiképpen ne siránkozz, hogy miért nem... amikor meg sem próbáltad, vagy feladtad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem, az utolsó kép állhat az élet bármelyik területére, mert vagy teszünk azért, hogy ne ilyen legyen, vagy nem teszünk, viszont akkor elfogadjuk, hogy ez van, ezt dobta a gép.

      Örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés
  2. Na ez a bejegyzés nagyon találó! Nyersen de kimondod az igazságot!
    Nagyon jogos amiket irtál, főleg a 2es és a 3as pontnál értettem nagyon egyet. Az ember hajlamos beleesni abba hogy halogassa a dolgait és a végén egy nagy semmi lesz belőle. Én pl. rühellem ha valaki a "majd" szót használja állandóan,mert tudom,hogy akkor abból nem lesz semmi.

    A 3as pontnál meg végképp egyetértek. Még nekem sem változott meg az életem jobbra,hogy mondogattam magamnak pozitív dolgokat. De mikor ezt mondom másoknak,akkor le vagyok szólva,hogy túl negatív vagyok. Én abszolút nem tartom magam annak azért,mert reálisan látom az életet és reálisan tudok következtetéseket levonni. (exemnek ezt például hiába magyaráztam,ő rám sütötte a pesszimista jelzőt. )
    A fogyózásnál ugyan ez volt. Míg csak mondogattam,meg tervezgettem a dolgokat, nem lett jobb. ahogy tettem valamit magamért,egyből más lett a helyzet. Utálom a kifogásokat,a megmagyarázások,a halogatást és a mellébeszélést. Ha meg elfáradok? Mert igen,nekem is van hogy elegem van. Baromi nehéz egész nap reggeltől délutánig fogyatékos kölyköket pesztrálni,majd hazaesni és tanulni.... De ettől még nem kell eltunyulni. Bennem folyton ott ég a lelkesedés,hogy igen csinálni akarom. Általában ha nagyon nem megy és elég,akkor elég- de akkor sincs csábulás jobbra balra. Akkor nincs semmi. (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "majd" szót száműzném szívem szerint, mert gyakorlatilag mindenkitől azt hallom. Hogy majd ezt csinálom, majd azt csinálom, majd megcsinálom, a végén meg úgyis rám marad az egész. Inkább mondja, hogy nem, mert azzal előrébb vagyok.

      A realitás sötétebb, mint az optimizmus. Aki a valóságban él, szerintem annak a világa nem rózsaszín. Mondogathatom, hogy jobb lesz, csak tarts ki, nagyon kevés ember az, aki nem csinál semmit, mégis megjelenik a megoldás. Sőt, szerintem ilyen nincs. De mivel azt mondod, ami van, és nem azt, ami lehetne (jó persze), már egyből rád sütik a bélyeget, hogy rosszat akarsz nekik, meg negatív vagy.

      Igen, de eddig a pontig el kell jutni, és hajlamos a nagy többség az első bökkenőnél hátraarcot csinálni minden mindegy alapon.

      Törlés
  3. Ez a bejegyzésed most abszolút nekem szólt!
    Többször is átolvasom, hogy megragadjanak a szavak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy célba talált, bár mióta megírtam, én is gondolkodtam rajta. Mivel páromnak szólna, vele is elolvastattam, de szerintem nem volt igazán foganatja.

      Törlés
  4. Nem csak Mr.A-nak kellene a fejére ragasztani, hanem mostanában nekem is.
    Köszönöm, ez most pont jókor jött!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most jöttem rá, hogy tök hülyén hangzik, de azért örülök, hogy van, akiknek ez is hasznos volt. :)

      Törlés