2014. február 9., vasárnap

Maros Edit: A Hűvösvölgyi suli 2.


Nekem van egyfajta igényem arra, hogy szeretek bizonyos stílusú, hangulatú, tartalmú könyveket, és ameddig meg nem jelenik valami az írójuktól, addig pótoljam a hiányt valami mással. Nekem ez A Hűvösvölgyi suli is.
Ma gyorsan kiolvastam a második részét is, legalább ezentúl nem fogja piszkálni a fantáziámat, és mehetek fantasy-t olvasni.
Nem tudott lekötni sajnos, minden jobban érdekelt.

Ma három bejegyzést terveztem, de csak azért, mert nem tudom, hogy kerülök jövő héten a blog közelébe. Igyekszem jönni, csak annyira máson jár az eszem, hogy néha azt sem tudom, hol vagyok.
Még mindig azon vacillálok, hogy motiválót tegyek ki, vagy véleményt… nem tudom. Legyen meglepi.
Mellékzönge vége, jöjjön a sztori.


A szerzőről
?


Fülszöveg (moly.hu)
Kamasznak, ráadásul szerelmes kamasznak lenni továbbra sem könnyű. Mert ugye ott vannak azok a bosszantó kérdések, mint például mikortól kezdve jelenthetjük ki, hogy akkor mi most járunk? Az első kézfogástól? Az első csóktól? És egyáltalán meg kell ezt beszélni vagy vannak egyértelmű jelei a „járásnak”? És mi van akkor, ha úgy tűnik, a másik már nem is akarja annyira a dolgot? A válaszok megtalálásában természetesen nélkülözhetetlen a Facebook, na és a legjobb barátnők – illetve egy olykor idegesítő, de alapvetően rajongásig szeretett ikertesó – véleménye, és néha bizony beavatkozása is…
A Hűvösvölgyi suli ikrei betöltik a tizenötöt, és ezzel együtt a kamaszkor egy újabb lépcsőjéhez érkeznek: ezen a szinten már valódi szerelem és végtelenül összegubancolódott szálak várják őket, amiket néha nehezebb kibogozni, mint gondolnák.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Kétségkívül nekem van a legintelligensebb tudatalattim! :)

2)
- Ne izélj már, Nóri! Most miért vagy ilyen…izé?
- Vigyázz, a szerelemtől a szókincsed kezd összezsugorodni!

3)
- De hogy a fenébe tudtál így elnyalni azzal a gyök kettő sebességgel, amire pont kezdtél volna felgyorsulni?

4)
Adri hasa óriásira nőtt! (…) megnézegettük a legújabb ultrahangos fotókat (…) Picit megijedtem, hogy az öcsém egy ufó lesz – és noha ezt nem mertem kimondani, leolvashatták az arcomról a gyanúmat, mert gyorsan megnyugtattak, hogy (…) valójában a kissrác igazi emberből van, nem pedig Alien-csemete.

5)
Különben is, ahány kapcsolat, annyiféle kezdet. Manapság meg aztán pláne nehéz erre receptet adni.

Vélemény:
Furcsa, hogy nagyon sok mindenre visszautal az első részből. Az első fejezet gyakorlatilag arról szól, hogy elregéli az előző könyvet tömörítve. Meg utána is egyszer-kétszer úgy éreztem, hogy nem haladunk, csak egyhelyben taposunk. Ezeket a részeket átlapoztam.

Jó pont, hogy végre történt is valami a könyvben, voltak olyan dolgok, amiket vár az ember, mint Lilla és Andris. – A szépsége egyébként a kamaszkornak az, hogy ezt nem csak a kamaszok csinálják így. Persze, így az izgibb, és valahogy „nevelni” kell, de a kamaszos tanácsadást még szerintem gyakorolni kellene. Valahogy még mindig nem élő.
A két lány, Dóri és Nóri a szememben inkább barátnők, mint tesók.

A történet még mindig nem hozta, hogy mikor melyik hónap volt, és túl hamar derülnek ki benne a bonyodalmak és megoldások.

Értékelés:
6/10
Ha az előzőre is ennyit adtam. Annyira jó volt, mint az, bár kevésbé élveztem. Most egyelőre lejegelem az ilyen irányú olvasmányaimat, sok volt, beteltem vele. Mentem fantasy-t olvasni.

Olvastátok már?
Tetszett?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése