2014. február 8., szombat

Maros Edit: A Hűvösvölgyi suli 1.


Féltem, és érdekelt a könyv, már csak azért is, mert mindenki nagyon ki van hegyeződve a SzJG-re, mindenhol írták, hogy lanyha másolat, mások dicsérték. Egyszer belelapoztam Libriben, de annyira nem győzött meg, hogy meg is vegyem, viszont szerettem volna mindenképpen adni neki egy esélyt.

Ez a SzJG téma az ifjúsági könyvek kapcsán számomra kicsit idegesítő. Azt, hogy ki milyen írásstílust kedvel, arról az írók nem tehetnek. Arról sem, hogy gyakorlatilag egy időben jöttek ki a könyvek, ezért nem érzem 100% másolatnak. Szerintem ráadásul velem van a baj, mert én egyáltalán nem úgy olvastam, hogy olyan lenne, mint a kedvencem.


A szerzőről
Menet közben totál hitelét vesztette nálam az ügy. Oké, hogy valaki nagyon vigyáz arra, hogy homály fedje a kilétét, de hogy semmi???? Szóval a könyv szerzője, off. Van, de ki? Lehet, hogy a gépház így üzen. :D


Fülszöveg (forrás: moly.hu)
Kamasznak lenni nem könnyű. Először is ott vannak a felnőttek, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak, és általában ki is mondják a véleményüket. Aztán az igazi ellenségek, a pattanások, amik a lehető legrosszabbkor tűnnek fel, hogy megnehezítsék az amúgy is bonyolult hétköznapokat. Na és akkor még nem beszéltünk a szerelemnek nevezett izéről, ami végképp érthetetlen és kiborító. A túlélésben sokat segít, ha az embernek vannak osztálytársai, ha elérhető a Facebook és van kivel chatelni a legégetőbb kérdésekről, illetve, ha megfelelően élénk a fantázia – arra az esetre, ha feltétlenül ki kell találni, mondjuk egy kamu pasit cikis helyzetek megoldására. És sokszor jól jön egy ikerteső is.
A „Hűvösvölgyi suli” tizennégy éves ikrei a kamaszkor útvesztőiben barangolnak, néha kéz a kézben, néha nem szólok hozzád hangulatban, olykor pedig egymást kirángatva a csávából. Mikor mire van szükség.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
A felnőttek sem tudnak mindent… pedig szeretnek úgy csinálni.

2)
Ha minden kötél szakad, a családregényem majd a jövőben játszódik… A fikcióhoz nincs szükség alapos történelmi ismeretekre. :)

3)
(…) ezt a szerelem dolgot nem lehet erőltetni. Majd jön, ha jönnie kell.

4)
(…) ez az a bizonyos szerelem. Annak kell lennie, mert kínoz és gyötör és nem bírok aludni, és nem bírok koncentrálni, és nem érdekel semmi más, csak ő. (…) Meg fogok hibbanni ettől a szerelem izétől!

5)
Nem vagyok elég kihívó, vagy nem vagyok elég laza, vagy nem vagyok elég… nem vagyok én semmilyen. Ez lehet a baj.

6)
Én csak alapos vagyok, nem vacakolok.

Vélemény:
Ikertesóm nincs, úgyhogy nem tudom, milyen különbségek vannak a gondolkodásukban, de nem tudom, hogy ez az Olsen-ikres érzet, ami körüllengi az egészet direkt-e vagy csak így alakult?!
A „flow élmény” kifejezés is kicsit furcsa volt, mert az alapszókincsen kívül (like, lol, wow, wtf) maximum a maiak a clutch-ot és a swatch-ot ismerik. Ahhoz képest, hogy a két lány tizennégy, nekem néha koravénnek tűntek. Azért is, mert nyolcadikban én még ott tartottam, hogyan szerezzek barátokat, hogyan adjam le a kilóimat, és hogyan fogok én abban a fránya gimiben megfelelni. Olyan bő két évvel később indult ez a pasi nevű lavina.

Azért valahol az is durva számomra, hogy ami a legjobban érdekelt, hogy ki ül chatelésnél a vonal másik oldalán?

Az időbeniségét sem nagyon tudtam élvezni, mert kicsit túl hamar jöttek a váltások: augusztus vége, szalagavató (november?!) és karácsony.
Komolyabb témákat próbál boncolgatni az írónő, amit átlapoztam, mert sallang. Nem kell bele, nem kell fél oldalon keresztül magyarázni, elég egy-egy gondolat.

Ez a könyv akkor lenne igazán élvezhető, ha tökéletes másolat lenne, tehát, naplóregény. Vagy írjon blogot, mert így egy kicsit mutatok ebből is, abból is, és nem érzem azt, hogy egy kerek egész lenne.
A címet se nagyon értem, mert az iskolában alig vagyunk.
Ha legalább a karakterekben lenne valami, mondjuk fejlődésre való hajlam, akkor még jobban tudtam volna élvezni.

Mindegy. Vár a második rész… (akarom?)

Értékelés:
6/10
Jó, vannak olyan könyvek, amik pusztán csak vannak. A Kubrick-filmeket sem a mély, rejtett tartalékaik miatt szeretjük. De ha csak van egy könyv, akkor szeressük őt. Szeressük a történetünket, és ne görcsöljünk azon a „flow élményen”, amit a korábbiak már meglovagoltak.

Olvastátok már?
Vélemény?

PS: e-bookban ne olvassátok, mert rém hülyén törte meg nekem a reader. Bolhapörcsnyi betűkkel molyoltam három órán keresztül, utána meg jojózott a szemem.

4 megjegyzés:

  1. Én olvastam, a második részt is. Egynek jó volt, nem voltam elragadtatva, továbbá kiábrándultam az ifjúsági regényekből, bár az nem e miatt volt. Go Robin Cook-ot olvasni, a tininyekegés nem az én műfajom. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lenyomtam tegnap a második részét is. Nem rajongok az ifjúsági irodalomért, viszont úgy vagyok vele, hogy lehetőségeimhez mérten a lehető legtöbb könyvet szeretném megismerni, és ez is a listán volt.
      A stílus az, ami annyira nem tetszik benne, pedig nem lenne rossz.
      Ízlések és pofonok.
      Robin Cook nagyja már megvolt korábban. :)

      Törlés
  2. Nagyon egy felé jár a fejünk, mert én is mostanában nézegettem ezt a könyvet. Bár én kicsit későbbre toltam,mert még nem végeztem a havi olvasási listámmal. Azon gondolkodtam, hogy majd azután nekiállok, de így lehet hogy inkább még eltolom, míg nem lesz hozzá hangulatom. Most valahogy már túl sok volt, az egyszerű sablonos történetből, és a fejlődésmentes karakterekből.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olvass még előtte jó pár jó könyvet. Három óra alatt meg lehet enni egy kötetet, viszont ismerve azt, mire mondod, hogy jó, kötve hiszem, hogy erre is azt mondanád.

      Törlés