2014. február 3., hétfő

Idegőrlő blogos dolgok


Nem könnyítitek meg az ember dolgát, mert kicsit olyan, mintha a fallal beszélnék. Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a következő idegőrlő témája, és mindenki annyira kreatív volt, hogy kérésem süket fülekre talált. Ezért az első tervem (filmek) a feledés homályába került, elővettem inkább a blogokat. Most úgyis dívik az, hogy a másikat kreatív tanácsok közepette szétcincáljuk.


Nem kritika senki felé nézve sem, mert tudjátok jól, hogyha valakivel valami bajom van, annak nem célozgatok, hanem elmondom.
Azért, ne utáljatok nagyon, ha nem gond.


Amikor érzed, hogy írni kéne, de nem jönnek a szavak.

Amikor jönnek, de a gmail nem enged belépni, mert éppen karbantartják az adatbázist pár órán keresztül.

Amikor sikerül belépni, de a blogger ezt írja ki: „504 ERROR”.

Amikor a blogger nem akarja feltölteni a képet vagy a videót.

Amikor posztolás után hiába olvasod el hatszor a szöveget, még mindig találsz benne hibát.

Amikor öt másodpercenként nézegeted a bejegyzés statisztikáját, de fél óra után nézi meg az első látogató.
                Az is te vagy, mert még egyszer ellenőrizted a szöveget.

Amikor a fiókodat nézegeted egy komment reményében.

Amikor időtöltés gyanánt a következő dolgokkal találkozol:

Amikor egy blogger kijelenti, hogy ő egyedi.
Fehér háttér, fekete standard betűt választ, mert nem 5000 embernek van olyan… csak 4990-nek.



Amikor egy blogger Arial betűt választ.
                Vagy ezt… vagy ezt…
                Amikor ezeket olvasva hieroglifa-fejtőnek hiszed magad.

Amikor rikító vagy vibráló a háttér.

Amikor (majdnem) egész oldalasra húzza ki a szerkesztőben a szöveget, és elrendezésnél teljes képernyőt választ.
                Amikor azt gondolja a blogger, hogy így a poszt rövidebb, te meg írógép vagy.
                               (kattansz a sor végén, majd a szemed visszatolod a következő sor elejére)

Amikor a blogger „egy általánnem tudd d hejesen irní”.

Amikor a blogger tömbszöveget tesz közzé, képek nélkül, ezért csak harmadszori nekifutásra sikerül elolvasni a bejegyzést.
                Amikor a végére egy üveg Visine elfogyott.


Amikor a fehér háttéren a fekete betűk vibrálni kezdenek a monitoron.

Amikor az oldalsávban túl sok minden van, ami nem kéne…
                               … de hol van az, ami igen?

Amikor a beállított zenét nem lehet kikapcsolni, mert nem találom, hol lehet.
                Amikor megtalálom, kikapcsolom, kattintok a továbbra…
                               … és újra beindul a zene.

Amikor egy blogger túl keveset posztol (évente kétszer).
Amikor egy blogger túl sokat posztol (8 bejegyzés / nap).
Amikor egy blogger csak idézget.
Amikor egy blogger csak sírni tud / nem tud örülni semminek / nem tetszik neki semmi.
                Amikor e bejegyzései végére a kötél és a gyógyszer közt őrlődsz.

Amikor egy blogger nem találja a stílusát, ezért másét kölcsönveszi.

Amikor egy cég kijön egy újdonsággal, és a 300 blog közül – amire fel vagy iratkozva -, 299-en megjelenik ugyanaz a szöveg és kép.

Amikor keresel egy bejegyzést, de a blogger már rég letörölte.

Amikor a blogger kitesz egy szöveget. Két hónap múlva leszedi. Majd egy hónappal később megint kiteszi ugyanazt.
                Amikor ezt játssza hónapokon vagy éveken keresztül.

Amikor már majdnem egy poszt végén vagy, de
                - el kell tenned a telefont,
                - megszűnik a wifi,
                - áramszünet lesz.


Amikor valaki magára ismer az írásodban, és beolt úgy, hogy valójában nem is róla szól a cikk.

Amikor minden mondat végén szmájli van. :)

Amikor végre megérkezik az áhított komment.
                Amikor névtelenül annyit kommentálnak, hogy „ronda / dagadt vagy”.
                               Amikor ez egy könyvajánló alatt jelenik meg.

Amikor valaki annyit ír kommentnek, hogy igen / nem. – Mi igen, és mi nem?
                Amikor ez a válasz egy nem eldöntendő kérdésre érkezik.

Amikor ezért a bejegyzésért mindenki megdobál rohadt paradicsommal és záptojással.
Na jó, nem (remélem, hogy nem). Aki magára ismert, attól ezer bocsánat, nem sértésnek szántam, vagy negatív kritikának, nem gondoltam senkire, ezek általános dolgok.

Számotokra milyen idegőrlő blogos dolgok léteznek?

43 megjegyzés:

  1. Az engem is szokott idegesíteni, amikor a blogger hülyéskedik velem...Tényleg roppant idegőrlő tud lenni. Még három kiegészítés ->>

    1, Amikor azt írja ki, hogy egy blogra sem vagy feliratkozva...

    2, Amikor lenullázza a látogatóid vagy az olvasóid számát.

    3, Amikor hiába frissítem a blogger kezdőlapját számtalanszor, sokadik próbálkozásra sem tölti be azoknak a blogoknak a friss posztjait, amire kíváncsi lennél.

    És senki sem fog megdobálni paradicsommal meg záptojással :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az első pont az már volt. Amikor meg próbáltam rá újra feliratkozni, kiírta, hogy már fel vagyok. A harmadik is rendszeresen előfordul.

      Köszi, a biztatást. ;)

      Törlés
    2. Valahogyan az első elkerülte a figyelmem :D Pedig jókat mosolyogtam némelyiken :D

      Törlés
    3. Úgy értem, hogy velem már megtörtént az első pont, amit írtál. :)

      Törlés
  2. Jaj ez nagyon jó lett! :D Hangosan felnevettem többször is. Szerintem egyáltalán nem bántó, még akkor sem, amiben volt, hogy magamra ismertem. :D

    VálaszTörlés
  3. 1. Amikor egy blogger moderálja a bejegyzéseket és csak a szép és jó dolgokat engedi megjelenni, de ha valaki normálisan, kulturált keretek között névvel fejezi ki a negatív véleményét azt nem rakja ki, sőt még privát elküldi a k..va anyjába azt aki írta, utána pedig egy héttel arról ír bejegyzést, hogy milyen bunkó dolog másoknak beszólogatni és moderálni a bejegyzéseket.

    2. Amikor valaki nem tud veszíteni egy nyereményjátékon és utána zaklatni kezdi az oldal tulajdonosát vagy azt aki nyert.

    3. Amikor valaki leírja a véleményét, aztán 1 óra múlva inkább törli a bejegyzést.

    4. Amikor egy "nagy" blogger hónapokra eltűnik, aztán az új szortiment megjelenések előtt látványosan visszatér, hogy azért csurranjon-cseppenjen valami a márkáktól. És ezt évente kétszer eljátssza kicsit sem feltűnő módon pont az őszi és tavaszi szortimentek előtt.

    5. Amikor valaki blogolni kezd, de mivel kevés rendszeres olvasója van nagy dirrel-durral abbahagyja a blogolást, aztán 2 hónap múlva újra kezdi és így tovább...

    6. Amikor valakinek semmi de semmi érzéke a sminkeléshez vagy körömfestéshez de blogot indít és senki sem meri megmondani a véleményét neki, aki meg igen, az bunkó és szemét.

    7. Amikor egy blogger külföldön él és csak olyan termékekről ír, amit itt nem lehet kapni.

    8. Amikor egy haul után 20 olyan kérdést kapsz névtelenül, hogy honnét van ennyi pénzed, stb...

    9. Amikor a 20. Tom Tailor vagy Puma sajtóanyagot látod egy nap.

    10. Amikor több órán át írsz egy posztot, ami hasznos, de kb. 3 kommentár érkezik hozzá, a másik blogon meg sima lakkozott körömre matricával 20-an verik a nyálukat, hogy hűűű és haaa megváltottad a világot. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindegyikkel egyetértek, de az utolsó mindent visz :D Az a legeslegigazabb. Amikor tényleg két napot biztos belefektetek egy posztba, aztán meg semmi vagy egy komment jön rá! :|

      Törlés
    2. Olyan nekem is volt, hogy a blogger kérdezett egyet, válaszoltam, de nem tette ki. Gondolom, nem passzolt a világába. Visszajáró privát anyázóim vannak csak.
      A nyereményjátékról hallottam. :/
      Az eltűnés-visszatérés nálam kedvenc… főleg a magyarázatok.
      A sajtóanyagokra gondoltam az újdonságos résszel.

      Személyes kedvencem (reagálva a 10. pontra), amikor melózok egy bejegyzéssel, és sehol senki, vagy csak nagyon kevesen. Ne írjanak 100-an, de nem értem, ha legalább annyian elolvassák, akkor akár névtelenül miért nem reagálnak rá. A másik, hogy mindenki vár arra, hogy majd valaki megkezdi a kommentelést, és akkor ahhoz igazodom. Viszont a hatezredik „erős vagyok, pozitív vagyok, így vonzom be a jót, tedd te is” posztot meg nyolcvanan osztják, mert erőt ad. Érdekes dolgok ezek. Kíváncsi lennék, hogy miért reagálnak így az emberek. Vagy, egyáltalán mitől hullámzó a kommentelési kedv?!
      Mondjuk, én örülök a minimális hozzászólásnak is, mert legalább tudom, hogy valaki végigpörgette, amit írtam. Mint ti is. :)

      Törlés
    3. ezt egyébként én is észrevettem, hogy pl. van egy kevésbé jól sikerült smink vagy outfit, de amíg nincs aki meg meri mondani, hogy te figyelj ez így annyira nem jó, addig mindenki csak szép, jó ügyes vagy, de szuper... utána meg hát ööö igen ez annyira nem jó, én is úgy gondolom. Pedig szerintem az őszinte vélemény a legfontosabb. Így csak átverik az illetőt, téveszmében hagyják, hogy amit csinál az valami fergeteges. Szerintem nem gonoszság megmondani ha valami nem jó vagy nem áll jól. Az sokkal inkább, ha jópofizol valakivel közben meg magadban egy másik véleményt dédelgetsz.

      Törlés
    4. Persze, hogy nem gonoszság, és a negatív kritika is lehet építő jellegű, lehet belőle tanulni. Az a nem mindegy, hogy ezt valaki hogy tálalja, illetve, hogy a blogger ezt hogy fogadja.

      Törlés
  4. Hello from Spain: I agree with your thoughts. I feel identified with some aspects. Keep in touch

    VálaszTörlés
  5. Mennyire igazad van...:D
    Amúgy nem kárörvendésből, de megnyugtat, hogy nem csak az én bloggerem szeretné megakadályozni a posztok közzétételét...xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem sokszor szeretné megakadályozni, hogy legyenek bejegyzések. Aztán készít nekem három vázlatot, de egyet sem tesz ki. Aztán gondol egyet, és kiteszi mind a hármat. :)

      Törlés
    2. Nem szeret minket olvasni...:/
      Amúgy nekem azt csinálja, hogy kitesz valamit, aztán eltünteti...de úgy mindenhonnan...se vázlat, se bejegyzés, se a blogon nincs...és nem miután kitettem...hanem pl másnap...>.<
      Pedig semmi olyat nem írok, amiért jelenteni lehetne xD

      Törlés
    3. Érdekes, és én is nézni szoktam, hogy megjelenik valakinek egy bejegyzése, majd rákattintok, és nincs fent, utána pedig, gondolom, amikor a szerző észreveszi, újra kiteszi. Sötét rejtély.

      Törlés
  6. 2 éve érik a gondolat, hogy csináljak végre egy blogot, de a sok hülyeségem miatt egyelőre még stagnál a dolog (grafikus vagyok, MUSZÁJ rendkívül egyedinek lennie [úgyse lesz az!], bajban vagyok a témákkal [egy oldalra mégsem pakolhatom fel az akusztikai/elektronikai elmélkedéseimet a legújabb Catrice körömlakkokkal :D ], a legtöbb ember megbotránkozatónak tartja az életstílusom [nincs szükségem újabb bántó szarságokra] és a többi baromság...).

    Mindenesetre jót mosolyogtam a kis "kulisszatitkokon", amiket leírtál.;)
    Én amúgy az idegörlő utazós (BKV-s) dolgokat bírtam nagyon, csak mire leírtam a hozzászólásomat, a jupici elcseszerintette a zinternetet, és nem tudtam elküldeni. De lehetne egyszer mondjuk egy idegörlő szomszédos/internetes/vásárlós/ügyintézős/szépítkezős rendszerező poszt is, ha már itt tartunk.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor vágj bele blogba, ha tudod, hogy szeretnéd csinálni, és érzed, hogy semmi sem tántorít el tőle. Tény, kíváncsi lennék rá, ha lenne.
      Végül is, felpakolhatod, mert a "komplex blog" lényege, hogy a szerző minden, az érdeklődési körének megfelelő dolgot feltesz. Tulajdonképpen a komplex a kategória, nem pedig a - mit tudom én - beauty.
      Kíváncsi vagyok az életstílusodra.

      Örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen a tippeket, felírtam, és amelyik előbb összegyűlik, azokból lesz a következő. :)

      Törlés
    2. Hát ez elég komplex lenne... Arra gondoltam, hogy szétválasztanám "fiú-lány" blogra, de még nem találtam ki a koncepciót... Béna seggarc vagyok, de majd ha csitul a lakásvásárlós mizéria, leülök és kidolgozom az alapokat. Valószínűleg (mivel lövésem sincs a blogspot és ezek kezeléséről) foglak keresni pár kérdéssel, mint aktív profi bloggert.:)

      Amúgy minden posztodhoz hozzá tudnék szólni (kivéve a filmesek 98%-hoz), de néha soknak érzem magam, mindenesetre ne érezd úgy, mintha a falnak beszélnél - és szerintem ezt nem csak a saját nevemben mondhatom.:)

      Törlés
    3. Nyugodtan szólj hozzá bármihez, bármikor, nem vagy sok. Köszönöm, hogy így gondolod.
      Bármikor, bármivel zaklathatsz itt: tipegozombi@gmail.com

      Törlés
  7. Igazából egyszerű: le kell iratkozni a sok egyforma blogról. Sajnos manapság nem csak a blogok egyformák,de a készítőik is :S Nincs olyan hogy egyedi ember,mert a tucat emberek ott vannak mindenhol. Én se követek sok blogot,csak épp annyit amennyit tudom hogy el tudok olvasni ;) (és igen,én szmájlizok :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszerűen le is iratkoztam arról, ami nem érdekelt, vagy egy idő után idegesített.
      Tudom, hogy nem lehet újat kitalálni, de hol van a személyiség? Azért simán belevihetné magát az adott ember. A tied sem egy kaptafára készült blog, és a szmájlijaid is a helyükön vannak. ;)

      Törlés
  8. Tudom, már énis unom, hogy folyton oravecznórán nyűglődöm, de feltűnt, hogy hirtelen gombaként elszaporodtak a nagy gondolatos blogok... sok elmélkedés... nagy tutiságok... szóval én tőle kölcsönözni láttam a legtöbbet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is a nagy gondolatokkal van a baj, hanem, hogy olyan, mintha mindenki egy emberként gondolkodna. Amúgy Oravecz Nórát nem olvasok egyáltalán, az szokott feltűnni, amikor mondjuk a saját gondolataimat látom máshol... szó szerint.

      Törlés
    2. Na az kemény lehetett... a híresség jele:D

      Törlés
    3. Ja, tényleg. Megtisztelő. :D:D

      Törlés
  9. A legeslegrosszabb, amikor valaki (én) igényli a visszaigazolást egy egy esetben, pl. alkotáskor, és jön az amikor várod hogy írjanak és csak vársz és vársz és azt érzed hogy nem is olyan jó amit csináltál.... :/ :/ :( :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Másodszori visszatérésre szoktam kommentet írni, mert nem szeretem annyival kiszúrni az ember szemét, hogy "szép lett ez is". Akik a hobbijuk gyümölcsét teszik közzé, azoknak igen, biztos, hogy rossz, amikor nem írnak semmit.
      Nálad mindig keresem az állam. :)

      Törlés
  10. Én azt nem szeretem, amikor pont azok nevezik magukat bloggernek, akik sem helyesen írni, sem fogalmazni nem tudnak, az pedig ilyenkor csak hab a tortán, hogy ezeknek a tipikusan műmacáknak eredeti ötleteik sincsenek. Az pedig egyenesen gáz, amikor mástól lopnak.

    A bejegyzés tetszett :)

    VálaszTörlés
  11. Én már nem tudok semmi újat mondani, mert már az előttem hozzászólók minden jó dolgot lelőttek, de baromira élveztem olvasni őket :P

    VálaszTörlés
  12. Huu nem is igazán tudom, még mit mondhatnék, amit előttem nem mondtak el.
    Megvan! :) A rajzok valami eszméletlenül jók lettek! Hihetetlen, mennyire kreatív vagy!
    És a poszt is jó lett, jól összeszedted az idegesítő dolgokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wow! Az első ember, aki megemlíti. :D Köszi, már régóta szerettem volna egy ilyen képet, és ehhez úgy éreztem, hogy passzol.

      Törlés
  13. Én is késve értem ide :) Nekem mondjuk szerencsére sok rossz tapasztalatom nem volt blogolás ügyben, de olyanom nekem is volt, hogy vagy tizenvalahányszor elmentette piszkozatként, de nem rakta ki mégsem a blogra... nem győztem törölgetni, meg azt hittem hogy majd a végén meg sem marad amit irtam...

    Szerencsére én nem másokért blogolok, mondjuk nem is osztok meg nagy dolgokat, hogy mások kedveljék, kommenteljék. Inkább mindegyik blogom magamnak olyan naplóféle, megőrzi miket csináltam.

    Egyébként nekem néha tényleg nincs időm kommentelni. Van hogy egy bejegyzésedet is három részletben olvastam el, mert nem tudtam egyben. Pl most ezt is 2 részletben olvastam, és elalszok mindjárt, pedig van lemaradásom a blogoddal. De asszem mára ez eddig tartott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj, hogy késve értél ide, most nagyon nem volt időm úgyse, mert nem az a lényeg, hogy pont akkor és ott írj, amikor megjelenik a cikk. :)
      Úgy látszik, hogy ez a piszkozatba tevés blogger-betegség. :/

      Törlés
  14. Nálam sokat közrejátszik már az olvasásban is, de ha el is olvasom, kommentelni nem mindig van "erőm" pl. egy sötét háttérre rikító betűkkel írt bejegyzésnél, mert konkrétan pislogok, és csak villogó sorokat látok :D
    A másik nagy ellenség még a szóellenőrzés is nálam, hát nem vagyok én robot. (Hanem panda! :D) Amúgy igen, elég érdekes ez a "kommenthullám", mikor egy ember után mondja csak mg a többi, hogy nem tetszik... Már nem az a gond, ha valakinek valami nem tetszik, csak ha ezt kulturáltan közlik, nyilván nincs belőle nagy baj...
    Nálam még (bár ez nem csak blogon, mert újságban és bárhol neten is) az veri ki a biztosítékot, amikor valaki megmagyarázza, hogy akkor vagy jó nő, ha mindig ki vagy kenve, még otthon is, és ezt meg ezt meg ezt KELL csinálnod, hogy a pasid (nem a párod! :D ) megtartsd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem halálom, amikor valami nagyon kontrasztos. Vagy, ha már az, akkor válasszon talpas betűt, mert amúgy az egész egy nagy paca lesz a végén.
      Te panda vagy, én unikornis. :D

      A megmondó embereket én sem bírom. Főleg, amikor olyan ember adja, akinek amúgy nincs semmi problémája, és erre még rájön az, hogy mondjuk pénzes, ezért nagyon nem kell törnie magát.

      Törlés
  15. Azt a képet már láttam a FB-on is, imádtam:) Úgy szeretem, amikor rajzod is van a posztokban <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem, hogy több legyen a skiccem, tervezem is, hogy lehet, hogy ritkábban lesznek dolgok, viszont akkor legyen valami én-rajz, de ahhoz meg kell egy kis idő, meg ötlet, hogy nézzen ki a Zombi baba. :)

      Törlés
  16. Amikor egy blogger előadja magát, hogy ő milyen kedves, közben élőben meg átnéz rajtad.
    Amikor egy blogger kiakad másokon hogy ingyen termékeket elmernek fogadni, közben meg sunyiban ő az aki más cégekhez bekuncsorogja magát és állandóan taggeli az adott márka fb oldalát, hogy na hagy lássák, írt róluk, kidívik már az ingyen cucc, megérdemli.
    Amikor sunyin reklámoznak dolgokat és nem írják ki, hogy fizetett a hirdetés.
    Amikor egy 3 éve blogoló lenéz egy 1 éve blogolót, sőt olykor névtelenül még valamit oda is rittyent a blogjára...that moment, amikor ismerős a stílusa az illetőnek. :D
    Amikor a bloggerek veszekednek és ki-ki beáll a maga pártjára és röpködnek a nemi szervek, és mindkét blogger a másikat sározza, ahelyett hogy mondjuk privátban elintézték volna a dolgot. Nem, ehhez feltétlen kellett a nagyközönség is.... :D
    Amikor egy blogger hülyének néz és patáliát csap csak azért mert a balhé vonzza az embereket és így több látogatója lesz.

    Remélem tudtam valami plusszal előállni. :D És a fentebb leírtak közül egyik sem jellemző rám. Vagy ha mégis, akkor azt megbeszéltük már!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uhh, te is szép listát hoztál össze, de sok benne az igazság. Nem rád nézve, hanem általában. :)

      Törlés