2014. február 25., kedd

Cassandra Clare: Üvegváros


Hm. Vége. Legalábbis egyelőre, de furcsán rátekeredtem erre a könyvsorozatra. Nem azért, mert gyakorlatilag átolvastam egy napot nem törődve semmivel – még azzal sem, hogy megesz a kosz -, hanem mert egyik este jöttem-mentem a lakásban, és közöltem Mr. A-val, hogy ne felejtsem el reggel lefőzni a klávét.
Erre ő még csak bólogatott, és vigyorogva megkérdezte, hogy milyen klávét? Konklávét?

Másnap reggel korán ébresztett az óra, bekucorodtam a sarokba.
Mr. A: Kelni kéne. – nyöszörögte.
Én: Aha. De jó lenne, ha egyszer valaki ágyba hozná a klávét.

Plusz, minden kávét klávénak olvastam. Meg egyszer a Card Games lett Gard Games. Szóval, nem. Egyáltalán nem buzultam bele a könyvekbe. Na jó, kicsit. Oké, nagyon.
Tegnap kivégeztem a harmadik kötetet, és olyan ihletrobbanásom lett, hogy éjjel negyven oldalt írtam Mr. A szerint a negyedik könyvemből, amit senki sem olvas el.


A szerzőről:

Judith Rumelt néven született 1973. július 27-én. Álnéven adja ki könyveit, de a Cassandra Clare tette őt igazán ismertté, illetve az ezen álnév alatt kiadott A végzet ereklyéi sorozat.
Zsidó család sarja, rokonai között megtalálhatók tanárok, professzorok, írók és filmproducerek is. Gyerekkorában rengeteget utazott, nagyon sok időt töltött Svájcban, Angliában és Franciaországban.
Elsősorban ifjúsági fantasy-t ír, sőt, jelentek meg neki fan fiction írásai, korábbi ifjúsági fantasy könyvek kapcsán.
Jelenleg Massachusettsben él férjével, és három macskájával.
Több könyvsorozata is fut jelenleg.


Fülszöveg (forrás: moly. hu)
Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?
A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerü sorozatának, a Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Normálisnak lenni, egyáltalán nem olyan nagy durranás.

2)
- (…) Utálom, hogy ezt kell mondanom, vámpír, de valami összeköt bennünket.
- A totál menő haj? – kérdezte Simon. (…)

3)
Az embereket könnyű befolyásolni, ha valakinek van egy jó története.

4)
(…) ha az emberek valamilyen kellemetlen dolgot mondanak másokról, az többnyire igaz.

5)
Aztán, amikor végül mégis úgy döntök, hogy csinálok valamit, hát akkor még azt is egyből elszúrom.

6)
- Ha tudni akarod, miért van, elárulom, hogy dől rólad a vérszag.
- A kölnim. Eau de Friss Sérülés.

7)
- Rátámadtak a városra. (…) A védvonalak megszűntek, az utcákon hemzsegnek a démonok. És te azt akarod tudni, hogy miért nem hívtalak vissza?

8)
- Azt mondta, sétálni mész! Milyen séta az, amelyik hat óráig tart?
- Hosszú?

9)
Az emberek nem születnek jónak vagy rossznak. Talán hajlamosak rá, hogy ilyenek vagy olyanok legyenek, de az számít, ki hogyan éli le az életét. És hogy kik az ember barátai.

10)
- Nem minden rólad szól, Jace (…)
- Könnyen lehet – bólintott a fiú -, de el kell ismerned, hogy a legtöbb dolog igen.

11)
Sajnos, soha senkit nem gyűlölünk annyira, mint azt, akit valaha szerettünk.

12)
Szeretlek, a halálom napjáig szeretni foglak, és ha van élet a halál után, akkor is szeretni foglak.

13)
Hát senki sem lehet ilyen idegesítő, valami természetfölötti segítség nélkül.

14)
Mindannyian úgy mondjuk el az igazságot, ahogyan mi látjuk, nem?

Vélemény:
Nagyon furcsa volt becsukni a könyvet. Furcsa gomolygás volt a gyomromban, hogy látszólag minden a helyére került, elvarrták a szálakat, mégis olyan, mintha lenne még valami. Olvasnám is, de félek, hogy most rögtön a negyedik rész kiábrándítana. Pedig valószínű, hogy a negyedik résznek is nekiugrom a következő napokban.
Nagyjából az lett a vége, amire számítottam már a hajós jelnet óta. Azért csak nagyjából, mert számomra Simon története még lezáratlan, Sebastian (muszáj így nevezni, mert nem szeretnék spoilerezni) sem úgy ért véget, ahogy reméltem, és az ellenséget már megint tök könnyen kivégezték.
Rájöttem, hogy semmi orbitálisan nagy csatát nem szabad várni. Addig próbák vannak, meg kínszenvedések, de szembekerülsz az ellenségeddel, arra rátartod a pálcát, aztán jön a Adavakedavra és szevasztavasz. Ami nem rossz, mert nem volt rossz, csak rövid. Azt hiszem.

Max. :( Ave atque vale.

Egyedül Samuel volt az, akire nem számítottam olyan formában, amilyenben kaptuk őt, de valahol sajnáltam.
Sebastian fejébe állítottam volna a kalapácsot. Őt is sejtettem az érdeklődés miatt, hogy más lesz, de arra nem számoltam, hogy az lesz, aki lesz. A tükröt egyből megtaláltam, de nem azért, mert evidens, hanem, mert egy fantasy történetemben én is pont így használtam.

A végén pedig, Simon bratyós megjegyzése mindent visz. Claryt azért párszor megráztam volna, hogy ébredj már fel, de kislány. Ez van.

Örültem, hogy visszajött a szarkasztikus humor, és annyi csavar van benne, hogy tekeregtem a történettel együtt. A háromból eddig ez a legjobb rész, és egy pillanatra sem gondoltam arra, hogy ezt már valahol olvastam, pedig igen. Olyan bámulatosan van tálalva az egész, egy annyira patentül összetett világba csöppentem, amit összetenni csak kevesen tudnak. Néha visszagondoltam elejtett mondatokra, aminek korábban nem volt jelentősége, na, most minden értelmet nyert.
Pont ezért félek kicsit a negyedik résztől, mert ez piszok magasra tette a lécet, és szerintem innen lefelé vezet az út, vagy ennek a közelébe csak.
Clare kialakított bennem pár komplexust a saját írásaimmal kapcsolatban, de mindenképpen példaképpé vált számomra.

Értékelés:
10************************************************
Hosszúra nyúlt ajánló lett, de muszáj volt kilőnöm magamból az összes gondolatot. Remélem, nem vettem el a kedveteket, hanem pont, hogy kedvet kaptatok hozzá. Megéri elolvasni, csak legyen rá időtök, mert belelapoztok és magához láncol.

Olvastátok már?
Tetszett?

4 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszett:)
    Az igazat megvallva én is attól félek, hogy a következő nem lesz ennyire jó. Pedig már itt pihen előttem, de még mindig nem mertem belenézni. Félek csalódni mert piszkosul bejött eddig az egész.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Beleolvastam, csak valahogy olyan furcsa, hiányérzethez hasonló dolog ül rajtam. De még tolom kicsit. Pár napot, vagy keresek valami mást. :)

      Törlés
  2. Én is nagyon olvasnám már, de (ennyi) időm még nincsen sajnos :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor merülök el a lapokban, amikor van szabadidőm. Akkor viszont, nagyon, és gyorsan is olvasok.
      De egyszer biztos lesz rá időd. :)

      Törlés