2014. január 3., péntek

Mr. A chilit ültet


Hölgyeim és Uraim! A csütörtök esti börleszk show címe: Mr. A és a chili magok.

Ugyanis, drága uram kitalálta, hogy ő az erkélyünkön fog chilit nevelgetni. Ehhez korábban beszerzett magokat: csoki habanero, thai pins, thai sárga sárkány és tabasco. Ha egyszer odáig jutunk, tuti, hogy lángolni fogunk minden irányban.
Hozott haza hozzá műanyag poharakat (amilyeneket fesztiválokon lehet kapni, tele sörrel), vettünk földet. Úgy nézett ki, minden a legnagyobb rendben.

Volt.


Csütörtökön hazajött munka után, és mivel nem tudtuk eldönteni, hogy pénteken barátokhoz megyünk, vagy sem, gondolta, eljött az ideje, hogy elültesse a magjait. Hazajött, ledobálta a ruháit, és beszólt nekem: - Édesem, megyek, és elszórom a magjaimat.

Felnéztem a játékból, és elkezdtem röhögni. Játék leállít, konyhába kimegy. Mert hol máshol ültetnénk, mint a konyhában.

Kipakolt mindent az asztalra: földet, magokat, poharakat. Behoztunk egy tálcát is, hogy ha öntözünk, legyen hova folyjon a víz.

Már az elején problémákba ütköztünk. Ki kellett lukasztani a műanyag poharakat. Na, de mivel? Megjött a nagy ötlet, hogy szúrjuk át egy szöggel. Kutattunk egy szöget – persze, fél órát tököltünk, mert ilyenkor sehonnan sem áll ki egy sem. Lett helyette csavar.
Ráadásul, a következő volt a legnagyobb problémánk:
Én: Ott egy csavar, az nem jó?
Mr. A: Nem, mert az facsavar.
Én: Műanyaghoz nem mindegy?


Elkezdtük szúrni a poharakat, kevés sikerrel, ugyanis, annyira vékony műanyag, hogy horpadni tud, lukadni nem.
Aztán Mr. A nekiállt kerámiakéssel, amivel egynek konkrétan behasította az alját, de az is egy hajszálnyi csík lett, nem luk.
Harmadik nekifutásra, hozta a fúrógépet, és egybetettük a poharakat, majd úgy, ahogy voltak, átfúrtuk őket. – Nem tudom, megvan-e a jelenet: 12 db műanyag poharat falfúró géppel lyukasztunk ki.
Aztán áll, és néz rám:
Mr. A: Lehet, hogy a lábamra kellett volna venni, ott úgyis mindent kilukasztok. – És tényleg, minden zokniából legalább egy ujja kandikál elő.

De túléltük, és a kezünkön sincs luk. Feliratozta a poharakat. Következett a föld. Jó szokásához híven, az egyik csücskén megfogta a zacskót, és egy határozott mozdulattal vízszintesen, hirtelen bevágta azt. Naná, csak a földnek súlya van, ezért a szája, ahogy volt, felszakadt teljesen. De fenékre vetődött, nem borult semmi, csak ahogy leért az asztalra, volt egy kis tűzijáték szerű földszóródás. A konyhában konkrétan mindenfelé föld díszelgett.

Megtöltötte a poharakat félig földdel. A kezével, az ujjai között folyt mindenfelé a föld. Amikor már nyakig földes volt, Én: A nagyok ezért szoktak alátenni valami papírt. Újságot. Ezt nem írták?
Mr. A: (hisztizve) Senki nem írt semmit, honnan tudhattam volna? Városi gyerek vagyok.

Nem, tényleg nem evidens, pedig mindennek utánanézett (elvileg).


Elkezdte eldugdosni a magokat, mérnöki pontossággal, csillagalakban. Persze, a harmadik pohárnál esett le neki, hogy a csoki chilit a habaneros pohárba töltögeti… és még dúdolt is nekik. A kiskarácsonyt énekelte, de chilimagoknak szólóan.

„Kis chili mag, nagy chili mag.
Eldugdosom, ha nőjön… (elgondolkodik) mag.
Itt egy szép pins, ott egy sárkány.
Ha megeszik, lesz ott (elgondolkodik) hááááháááá (mint amikor fenyeget a sárkány tűzokádás közben.)

Aztán felvetődött, hogy legyen tovább, hiszen a chilit trágyázni kell majd. Én pedig, megkérdeztem, hogy a föld, amiben turkál, nem olyan-e, mert kimondottan erre vettük. Mire, Mr. A így felelt:
„Nem, nem hiszem, hogy trágyás. Nem érzem a szagát. – beleszagolt, megrántotta a vállát. – Bár, elég krémes…”
Aztán az is szóba került, hogy a trágyázást saját anyagból megoldjuk, csak utána kitesszük a növényeket az erkélyre (!biohazard!). Mire megkérdeztem, hogy hogy gondolja? Egy nagyot, és kanállal széttesszük, vagy mint a fagyit, tölcsérenként nyomjuk. Röhögés volt a válasz, mert vizuális típusok vagyunk. Végül is, a nemre szavaztunk.

Maradtunk ennyiben. Aztán takarítottunk egy sort, gyorsan megöntöztük a magokat, és melegbe tettük őket. Nemsokára megcsináljuk az összecsapott üvegházunkat, és várjuk a nagy eseményt.
Remélem, kihajtanak a magok. De előre leszögeztem Mr. A-nak, hogy ő fogja őket nevelgetni.
Kíváncsi leszek.

10 megjegyzés:

  1. Na ezt úgy elképzeltem, érdekes jelenet lehetett :D

    VálaszTörlés
  2. Ne haragudj de én olyan jót nevetgéltem :D Mr.A beszólásai hatalmasak voltak, na meg a vers se rossz:D
    Remélem sikerülni fog a paprika nevelgetés:) Majd megmutatod őket ha kihajtanak?:)

    VálaszTörlés
  3. Kész vagyok tőletek, itt szakadok a röhögéstől.. :DDD

    VálaszTörlés
  4. Hello from Spain: great and interesting.! Keep in touch

    VálaszTörlés
  5. Hát, ki kellene írni az ajtóra, hogy zárt osztály. :D
    Örülök, hogy tetszett nektek. Azért volt, hogy viruljatok.

    Ha lesz már mutogatható kép, akkor hozok persze. - De annyira nevelgeti őket, hogy ma reggel is én locsoltam. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor lehet, hogy a te kis csemetéid lesznek mégis?:)

      Törlés
    2. Köztünk legyen szólva, valószínű, hogy az én feladatom lesz. :)

      Törlés
  6. :D Jó kis jelenet lehetett. :)
    Én is vizuális típus vagyok.....
    Eredményes termesztést kívánok!
    Lehet egy év múlva nagy beszállítók lesztek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, remélem, hogy az lesz. Meglátjuk, hogy ezen mosolyogni fogunk-e egy év múlva, mint valami chilibárók. :D

      Törlés