2014. január 2., csütörtök

J. R. Ward: Végre szeretők


Háát – tudom, nem illik így kezdeni, de -, nem tudom, mit mondhatnék. Kezdjük azzal, hogy számomra ez volt az első könyv, amit nem vártam teljes odaadással, és van egy olyan apró megérzésem, hogy a következő történet sem az lesz, amire számítok, vagy a szívem mélyén várok (XCor és Layla, vagy Zypher). Hát persze, hogy nem az lesz, hiszen a következő elvileg – ha jól tudom – Wrath-ról fog szólni.

Persze, megérte várni rá, mert egy olyan pluszt tud adni, ami hiányzik egy nő életéből, és Ward még ennyi könyv után is tud újat adni az olvasójának. Tényleg csak dicsérettel lehet az írónő felé viseltetni. Pont ezért vagyok úgy vele, hogy megengedem neki, hogy néha írjon egy-egy langyibb könyvet, mint az, amit ténylegesen alkotni tudna.


A szerzőről

1969-ben született Jessica Rowley Pell Bird néven. Nyolcéves kora óta írogat, első romantikus regényét tizenhét évesen fejezte be. A Smith College-ban történelmet és középkori művészettörténetet hallgatott. Jogi diplomája van.
Sokáig az egészségügyben dolgozott, az egyik legjobb amerikai egyetemi klinika, a bostoni Beth Israel Deaconness Medical Center igazgatója is volt.
2001-ben feleségül ment John Neville Blakemore-hoz, és az ő biztatására elküldte egy  irodalmi ügynöknek a kéziratait.
2002-ben meg is jelent első romantikus regénye, amelyet kilenc további követett. Ezt még Jessica Birdként jegyezte.
2007-ben RITA díjat kapott.
J.R. Ward vámpírvilága tette híressé. Az írónő saját bevallása szerint a férfialakjai kemények, elbizakodottak és arrogánsak, főhősnői pedig erősek és okosak. Számára mindig az a kérdés, hogy a bonyodalomba sodródott szerelmesek, miként találnak egymásra, miközben fenyegető belső és külső erők el akarják szakítani őket.
Megírta korunk legsikeresebb „véres-romantikus” sorozatát, melynek világszerte szép számmal vannak rajongói.
Kötetei az Ulpius-ház kiadásában jelennek meg.




Fülszöveg
QHUINN – ismeretlen apa fia – hozzászokott, hogy egyedül van. A családja kitagadta, az arisztokrácia hátat fordított neki, ő azonban végül megtalálta az útját: az Alantasok Társaság ellen vívott háború egyik legkegyetlenebb harcosa lett. Az élete mégsem teljes. Lehetősége nyílik rá, hogy saját családot alapítson, mélyen legbelül mégis ürességet érez, mert a szívét valaki másnak adta…
Blay a hosszú éveken át táplált viszonzatlan szerelem után kigyógyult a Qhuinn iránti érzéseiből. Itt volt már az ideje: Qhuinn rátalált a tökéletes párra egy kiválasztott nő személyében, akitől hamarosan gyermeke szüleik – épp úgy, ahogy mindig is tervezte. Blaynek nagyon fáj együtt látnia őket, de ha egy elérhetetlen álomra építi az életét, biztosan csalódik. Ahogy már meg is tapasztalta.
A sors különböző útra tereli ezt a két vámpír harcost… ám miközben fokozódik a faj trónjáért vívott harc, és új játékosok bukkannak fel Caldwellben, akik halálos veszélyt jelentenek a testvériségre, Qhuinn végre megtapasztalja, mi is az igazi bátorság, és a két szív, amelyet egymásnak szánt a végzet… végül eggyé válik.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
- Szerintem ez Justin Bieber. (…) Igen az. Igazam van, és gyűlölöm, hogy tudom. (…) Esküszöm, ez a kölyök azt bizonyítja, hogy tényleg eljön az Antikrisztus.

2)
Amikor a „főnök” felemelte a fejét, és kábult gombszemével fokuszálni próbált, úgy nézett ki, mint aki leszopott egy porcukros fánkot.

3)
Igen, hitt benne. Elvégre meddig maradhat életben egy viszonzatlan szerelem? Ahogy a tűznek is oxigén kell, hogy égjen, az érzelmeket is táplálni kell.

4)
Először is, olyan finoman bánt vele, mint egy buldózer. Egy falbontó golyó. Egy felfegyverzett tank.

5)
Ő volt az első és legfontosabb az életében, még a királynál is fontosabb. Beth volt a bordái mögött dobogó szív, a velő a csontjaiban, a lélek a fizikai testében.

6)
Na jó, ha valaki azt gondolta, hogy a nők a gyengébbik nem, az nagyon el volt tájolva.

7)
- Végezetül – mondta a király mély hangon -, köszönöm, a lehetőséget, hogy szólhattam ehhez a magasztos gyülekezethez.
Ebben az esetben a „magasztos” persze nyilvánvalóan azt jelentette: „szaros”.

8)
(…) habár az ember a tapasztalatoktól vált idősebbé, nem az eltelt időtől. És ahogy itt állt kint, egyedül, valósággal ősöregnek érezte magát. Teljesen, végérvényesen és maximálisan túl volt már azon az optimista, rózsaszín naivitáson, amellyel egy fiatal szemléli a világot.

9)
- Elegem van. Annyira elegem van ebből… Abból, hogy nem tudod elfogadni magad, és ez tönkreteszi a hátralevő életedet. De ez a te problémád, nem az enyém.

10)
Erre azt várta, hogy a srác felrobban, vagy valami színpadias, eltúlzott „felgyújtom az egész világot” reakció tör ki belőle.

Vélemény:
Respect Wardnak azért, hogy homoerotikus történetet hozott össze!
Számomra sosem tudta a két srác közti évődést izgalmassá tenni, és ezért nem vártam. Amúgy aranyos volt, szép volt, de félretettem a könyvet többször is annak ellenére, hogy egy nap alatt kiolvastam. Az Assail, Trez és iAm szál valahogy jobb lenne, ha nem lenne, mert az sem tudott felkavarni. Értem, hogy miért kellenek, meg hogy a Banditák Bandája is miért van benne, de az utóbbiból is egy olyan karakter érdekel (Zypher), aki gyakorlatilag töltelék a háttérben.
Jó volt, ahogy megfordult a két fiú egymáshoz való viszonya, ahogy Blay lesz az, aki megálljt parancsol, míg Qhuinn elkezd vágyni rá. Néha megrángattam volna őket, hogy „hahó, nyisd már ki a szemed, és láss végre, ne csak nézz”.

Sejtek a király és XCor között egy véget, nem lennék meglepődve, hogyha az lenne, de nem hiszem, hogy bármelyik halni fog.
A Ward-könyvek hibája (?!), hogy nincs benne több közösen töltött idő. Sok szereplő említve van annak ellenére, hogy ott élnek egy közösségben. Mi van pl. Mary-vel? Nyilván nem a szobában kuksol egész nap. Meg gondolom, Bellának is van gondja Nalla-val.
A királyné teherbe esni akarása hol idegesít, hol hidegen hagyott.

A hisztitől az életben is falnak megyek, de olvasni… volt, hogy lapozni akartam volna anélkül, hogy az oldalra pillantok.

Egy dolog volt, ami igazán nem tetszett, és az a vége. Pont ezért nem szeretem John és Xhex történetét sem, de valahogy kell néha, hogy a tök tökös karaktereket kiheréljék. Ha nem lett volna a „lánykérés”, akkor adnék rá több pontot is. – Hú, de rossz ám ezt leírni. Olyan, mintha bűntudatom lenne.
Számomra, ez a könyv hátulról a második.

Most szorítok a „The King”-ért. Jöjjön már ki végre!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Értékelés:
7/10
De szeretném, ha gyorsabban írna, és a kiadó gyorsabban adná ki a könyveit, hogy a végén azt érezzem, elég, és ne vágyjak az újabbra… uh. De messze még a következő rész… :(


Olvastátok már? Tetszett?

8 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy valamelyest csalódtál benne. A Trez, iAm, Assail, Sola szál engem se nagyon hozott lázba, sőt szerintem az újraolvasásig nem is fog, valahogy ezek a karakterek hidegen hagynak. Zypher az én fantáziámat is nagyon mozgatja, de az biztos hogy nem mostanában lesz a könyve. Ahhoz még túl hátul van a sorban.
    Nekem tetszett a "lánykérés", annyira hihetetlen volt, hogy Qhuinn ilyet tegyen, és a körülbelül 7-8 könyv óta várt (én nagyon vártam) kapcsolat beteljesülése volt teljesen.
    A Kingre én is kíváncsi vagyok, s remélem hogy a többi régi karakter is kicsit újra képbe kerül.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából nem vártam, nem csalódás. Lehet, hogyha újra fogom olvasni, változik a véleményem, nem tudom. A Banditák bandája nyilván azért van, hogy lehessen folytatni a sorozatot, úgyhogy előbb-utóbb lesz. De tuti, hogy Trezék kapnak könyvet. Lassiter is kevés volt benne. Pedig, őt is szeretem.
      Persze, azért írtam, hogy valahol aranyos és kedves volt az a jelenet, de túl csöppent már nekem. Mondjuk, az egész könyv hangulata volt már. Kevesebb harc, több érzelem.

      Törlés
    2. Jó hogy említed Lassiert, valóban nem sokat szerepelt. Talán csak egyszer mikor a királyt kísérték az elithez.
      Igen a harc sokkal kevesebb, mint ha eltűnt volna az omega. Azért kíváncsi leszek, ezt a szálat hogy használja ki az írónő, mert esetleg valami nagy húzással térhetnének vissza.

      Törlés
    3. Igen, pedig szerettem a jeleneteit, meg a beceneveit. Nagyon remélem, hogy nem csak valami mellékbigyó lesz belőle.
      Az Omega is, meg az Őrző is. Bár, ahogy olvastam, volt szó arról, hogy "mi lenne, ha nem lenne?". Nem tudom, hogy ez már az, vagy sem.

      Törlés
    4. Én nem örülnék ha nem lenne. Bár ott vannak a belső harcok, de azért az Omega nélkül unalmas lenne. Kell egy fő ellenség, és ez számomra csak az Omega lehet.
      Az Őrző valahogy nem hiányzik, talán mert már igazán nincs befolyása.

      Törlés
    5. Az Őrző és az Omega között lehetne harc, meg tudom, hogy a kiválasztottak felszabadításával végképp háttérbe szorult, és megmondom őszintén, nekem sem hiányzik. Azelőtt se nagyon volt számomra hangsúlyos. Az Omega meg kell, mert ha nincs, onnan alantasok sincsenek. Valakit meg Butch-nak be kell kebeleznie. :D

      Törlés
    6. Nem tudom, hogy lesz e közöttük harc, mert nekem van egy olyan sanda gyanúm, hogy van ott valami a két fél között. Testvéri kapocs vagy valami ilyesmi a tippem, és Lassier főnöke meg az apjuk. Na de ez már tényleg csak az én fantáziám szülötte, mert bizonyíték nincs rá.
      Na igen, Buch munkanélküli lenne, és valljuk be kevesebb édes jelenetük lett volna V-vel:)

      Törlés
    7. Valamelyik könyvben említve van, hogy testvérek, vagy csak utalás van rá? Szó szerint nem tudom idézni. Nekem is van egy sanda gyanúm, hogy Lassiter nem véletlen, meg neki is kapcsolódni kell majd a többiekhez, és ez lenne a kézenfekvő.
      Az ő párbeszédeiket imádom!!! :)

      Törlés