2014. január 8., szerda

Idegőrlő közlekedős dolgok


Elérkeztünk a következő idegőrlő adaghoz. A karácsonyi most kimaradt, egyrészt, hogy jusson valami idén télre is, másrészt, mert egy szép hosszú poszt volt a saját szerencsétlenkedésemről. Most pedig, hogy mielőtt a téli dolgokat kivesézném, elmélkedtem arról, hogy az emberek és utazási szokásaik között nincsen semmilyen összhang.


Jó nagy katyvasz lett attól függetlenül, hogy igyekeztem csokorba szedve írni. Még véletlenül sem sorrendben jöttek a gondolatok. Ha kihagytam valamit, akkor írjátok le kommentben, mi az.
Hosszú lesz, és azt hiszem, még így is lenne mit írni.


Amikor sietsz, de az előtted haladó csigalassan halad.
Amikor mindezt a járda közepén teszi.
Amikor nem tudod kikerülni, mert két akkora cekkerrel megy, hogy bőven elfoglalja a járdát.

Amikor a kismama keresztben megáll a babakocsijával, hogy a gyerekét megcsodálja.
Amikor több babakocsis csinálja ugyanezt.

Amikor futsz a busz után, de az az orrod előtt megy el.

Amikor ez van a menetrendben: „05, 15, 25, 35, 45, 55”, kiérsz a megállóba 06-kor, és egy perccel később jön a busz.
Melyik volt ez? Az óra ötös jött később, vagy a tizenötös korábban?
Amikor 06-kor érsz a megállóba, és ott ácsorogsz 35-ig, de az a busz is késik.

Amikor a  megállóban ácsorogsz a napsütésben, mert nincs bódé.
Amikor ugyanezen okból vagy kockásra fagysz, vagy a szél rendesen átfúj rajtad.

Amikor a lekésett buszon nincs senki, csak a vezető.
Amikor a következő járatnak még a tetején is ülnek (indiai járat).


Amikor fel akarsz szállni, de valamilyen oknál fogva mindenki az ajtóban tobzódik.
Amikor felnyomakodsz, de neked anyáznak.
Amikor a busz üres belsejében rajtuk röhögsz, hogy mekkora nyomingerek.
Amikor a csuklóban állsz, de ki van szaggatva, ezért elázol.

Amikor a busz belsejébe tartasz, de a diákok táskájától nem jutsz könnyen előrébb.

Amikor nyitott esernyővel ülsz, mert a lámpa illesztései nem jók, és beázik a busz.

Amikor a tömegben kell állnod, és te vagy az, akinek nem jut kapaszkodó.
                Amikor a busz erőset fékez, ezért ráesel a melletted állóra…
                … aki ahelyett, hogy segítene, még rád olvassa, hogy „hülye drogos vagy”.
                Amikor valaki hónalja alatt utazol, és próbálsz nem lélegezni.
                               Amikor elfordulsz, de onnan pedig egy fokhagymás-kolbászos lehelet mosolyog vissza.
                Amikor fordulsz még egyet… hoppá, ez egy csövi… inkább a hónaljszag.


Amikor jön az ellenőr a legnagyobb tömegben.
Amikor próbálod neki elmagyarázni, hogy azért nincs jegyed, mert:
                1 – az automata nem működött semelyik megállóban
                2 – a trafikos „pont most” fogyott ki belőle
                3 – csak 350 van nálad, a vezetőnél egy százassal drágább
Amikor meg akar büntetni, mert nincs kilyukasztva, de hogy a viharba lyukasztanál, ha nem működnek a gépek?

Amikor valaki full hangerőn hallgatja a rádiót. Ez a jobbik eset. Rosszabb esetben egy komplett Nótár Mary és Bódi család aranylemezt kell letolnod a füleden.
                Amikor valaki arról van meggyőződve, hogy a goát és a technót mindenki szereti.

Amikor fel akarsz szállni valamelyik járatra, és biztos lesz legalább egy ember, aki beáll eléd.


Amikor le akarsz szállni, de a járdán / peronon állók beállnak az ajtó közepébe.
                Amikor előbb akar felszállni, mint te le.

Amikor azt hiszik, hogy a tömött busz olyan, mint a Sziget Feszt. Mindig elfér még egy ember… sőt, hozd el anyádat is!

Amikor sikerül egy szabad helyre leülnöd.
                Amikor minimum egy idős „hölgy” melléd áll, és kopog a magas sarkú cipőjében.
                Amikor a barátnőjének azt ecseteli, milyen bunkók a mai fiatalok, bezzeg az ő idejében…
                Amikor a cipőjével melletted kopog.
                Amikor leszálltok, és odaszól hozzád, hogy nézz utána az illemkézikönyvben az utazás etikettjének.
                               Amikor azt válaszolod, hogy ő meg a gerincre rúgásnak.

Amikor a fiatal lány barátja kevésbé kedvesen hozzád szól, hogy ugyan add már át a helyed a nőjének, mert az nem tud állni a húsz centis, platformos cipőjében.

Amikor kapaszkodnál, de a kapaszkodó valamivel be van kenve (szarral, vajjal, rágóval)

Amikor a járat télen hűt, nyáron fűt.

Amikor valaki a tömegen átkelve akar kéregetni.

Amikor a metrón ülve akárhogy magad alá húzod a lábad, egy ember tuti lesz, aki letapos.

Amikor leülnél, de a mama terpeszkedik a dupla ülésen, maga mellett pihentetve a szatyrait.

Amikor az emberek tömege tülekedik, hogy le- vagy felszálljon.

Amikor a busz, hév, távolsági busz, metró, földalatti, libegő egyáltalán nincs egymáshoz hangolva.
                Ezért mindig pont lekésed a következőt.
                               Ezért az utazás jóval több időbe telik.
                               Amikor ezt elmeséled, és valaki beszól, hogy indultál volna el korábban.

Amikor főműsoridőben (reggel 7-10 és délután 16-18) rövid buszokat küldenek.

Amikor mész lefelé a mozgólépcsővel, de valaki megnyomja a stop gombot.


Amikor a közeledő járat utasokat nem szállít.

Amikor lerobban a buszod, és le kell szállni, de ahelyett, hogy küldenének egy másikat, meg kell várni a következőt.
                Amin tuti, hogy még Az Isten, és az angyalok is rajta utaznak.
                Amikor a megváltott jegyed arra nem érvényes.

Amikor távolsági buszon az ellenőr közli veled szeptemberben, hogy nem érvényes a diákod, mert nincs rajta matrica.
                Amikor nem érti meg, hogy október 31-ig még használhatod.
                Amikor ezért le kell szállnod, és rájössz, hogy a puszta kellős közepén tölthetsz el fél órát méla magányodban.

Amikor a járatban maradt pár szotyi, kaja, üres doboz, sörösüveg.
                Amikor ehhez még társul valami szétfolyt izé a padlón.
                Amikor balettozol, hogy ne lépj bele.

Amikor látod a kisgyereket ráállni a busz ülésére koszos cipővel.


Amikor felszállásnál egyetlen egy helyre pályázik mindenki.

Amikor valaki babakocsival vagy tolószékkel akar utazni, de az egyetlen járat, ami a vonalon jár, nem alacsonypadlós.
                Vagy nem férnek fel, mert tömve van a busz.

Amikor nem tudod, hogy a járat elsőajtós lett, és vársz a harmadik ajtónál, hogy kinyissa.
                Amikor elöl fel akarsz szállni, de mindenki a busz elejében leledzik, mintha a busz hátulja nem arra menne, mint az eleje.

Amikor átszámozzák a járatokat, és átnevezik a megállókat, ezért későn veszed észre, hogy rossz irányba tartasz.
                Amikor visszafordulnál, de nem tudod, hol kell leszállni.
                Amikor átszállsz egy másik járatra, ami szintén a bánatba visz.

Remélem, tetszett.

Mit felejtettem ki?
Mi legyen a következő témája?

16 megjegyzés:

  1. Mikor a gyors távolsági buszra vársz, és 1 órás késé után közli, hogy csak 2 embert tud elvinni... Természetesen a két leghangosabban röhögcsélő/fecsegő picsát viszi el...
    Következő busz 2 óra múlva...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismerős ;)
      Én sem voltam mindig pesti. Távolsági busznál a kedvencem, amikor közli, hogy 320 a jegyem, ezresből nem tud visszaadni. Rádumálom, hogy várjon meg. Elfutok a három méterre levő kínai étkezdébe váltani, és amikor kijövök, látom, hogy kikanyarodik. Következő busz egy óra múlva. Télen a hidegben, nem poén.

      Törlés
    2. :S Hát ez nagy gerinctelenségre utal a sofőr felől...
      Ezzel már én is megjártam, hogy nem tudott visszaadni, azóta direkte gyűjtöm neki az aprót. Mikor újra találkoztam azzal a sofőrrel direkte 5 és 10 forintosokkal fizettem ki neki a 465 Forintot, majd közöltem vele, hogy most legalább van aprója. Nem nagyon örült neki, mondjuk nem hiszem hogy emlékezett volna rá, hogy miért kapta.

      Törlés
    3. Azóta mindig viszek annyit, vagy majdnem annyit, de volt már, hogy direkt apróval fizettem, hogy akkor nesze. Erre közölte, hogy ő nem nyerőautomata, fizessek nagyobb címlettel.
      Én meg mondtam, hogy ugyanolyan törvényes fizetőeszköz, számolja le, és adjon jegyet.

      Törlés
  2. Amikor boldogan észreveszed, hogy a tömött villamoson az egyik ajtónál még bőven van hely, és "hehe, a sok hülye meg mind az első ajtónál nyomorog" felkiáltással felpattansz. Csak mikor csukódik a hátad mögött az ajtó konstatálod, hogy a sok hülye egy elképesztően büdös csöves elől húzódott arrébb, aki veled szemben ácsorog.

    Amikor a reggeli földalattira lassan felevickélő emberek között a mögötted jövő hölgyemény konkrétan fellök a szerelvényre, majd míg a csigalassú ifjúságra panaszkodik, gyorsan rástartol az egyetlen megmaradt ülőhelyre. Leszálláskor korábban feláll és legelőre furakodik az ajtóhoz.

    Amikor a nénik meglincselnek a trolin, mert nem segítesz a kismamának az anyahajó méretű babakocsival, benne egy gyerekkel, annak minden ellátmányával és egyhavi bevásárlással.

    Amikor onnan veszed észre, hogy egy fehérbotos látássérült is felszállt a buszra, hogy az öledbe ült.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jók ezek is. Egyszer azt mondta egy német pasi, hogy a magyar az egyetlen olyan nép, akik utolsóként mennek be egy forgóajtón, de elsőként jönnek ki.
      Ez az utazásban is meglátszik.

      Törlés
  3. Ezek nagyon jók voltak :D Így olvasva viccesek, de mikor benne vagyok és átélem, hááát... Meg sieglinde élményei is jók, főleg az uccsó :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is azon agyaltam, amikor írtam, hogy így olvasva jó, de benne lenni idegesítő.

      Törlés
  4. Úha, jó kis gyűjtemény volt. Párommal megtörtént személyes esetet adnék hozzá. Mi Székesfehérváron élünk, így csak buszközlekedés van, más nuku. Reggel első megállóban szállt fel a párom, senki sem volt a buszon csak ő, leült egy neki tetsző helyre, viszonylag közel a leszállóajtóhoz. Utána csak egy öreg nyugger nénike szállt fel, (nyomatékosítom: SENKI MÁS) odadöcögött a páromhoz, és fennkölt hangon közölte, hogy lesz szíves elülni máshova. A párom alőször azt hitte rosszul hall, aztán mint a lottóreklámban elhangzó "Mennyi?" hangsúlyával visszakérdezett: Tessék? Mint kiderült, a nénike bejáratott helye volt amit a párom épp kisajátított. Ő egy elég gonosz és lusta ember, úgyhogy közölte a nénikével: A sok másik ülés csak rá vár, ő bizony fel nem kel, ha már leült, max ha majd leszáll. :D Ezután a nénike sértődötten balra el. :D
    Amúgy ezeket olvasva rájöttem, hogy mennyire jó nekem, mert sosem járok busszal. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laktam egy kerek évig Fehérváron, és a vonat-busz csatlakozás nagyszerűen "meg van oldva". Legalábbis, akkor még. A minimum várakozási idő fél óra volt.
      Hasonló történt velem, csak itt Pesten egy trolin, és egy bácsi követelte a helyét.
      Ahova tudok, gyalog megyek, de van, amikor muszáj tömegközlekednem. :/

      Törlés
  5. :D :D :D

    Engem most magában a 80/80A variáció idegesít, amikor van 20 percem beérni a vizsgára és a Stadionoknál bemondja a sofőr, hogy most mindenki szálljon le...persze a másnap metropolban írnak csak róla :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg ú, tényleg. Honnan is indul a busz probléma. Azt ki is felejtettem.

      Törlés
  6. Hihi, ez így tényleg vicces, de átélve nem annyira. :/
    Én durván négy hónapja vagyok bejárós busszal, de már történtek érdekes dolgok...
    Mikor teljesen kimerülve futok a buszhoz, látom, hogy még pont bent áll, odafutok, megállok majdnem az ajtónál, a sofőr gúnyosan rámvigyorog, aztán indexel és kikanyarodik, kicsit se zavartatva magát azzal, hogy ott vagyok.
    Mikor a heringjárattal utazok, én szállok fel harmadikként, mögöttem az orosz hadsereggel megegyező mennyiségű ember, és akkor megállít, hogy miért nincs ráírva a frissen vett bérletemre, hogy hová utazok, holott minden reggel lát, és azon kevesen közé tartozok, akik mindig kedvesen mosolyogva köszönnek neki. Ja, egyébként ő volt az, aki otthagyott.
    Mikor előrehozott érettségi időszak van (azaz dupla annyian jönnek az amúgy is heringjárat busszal) és természetesen ezt a busz nem akarják csuklósra váltani, és már teljesen egymás nyakában állunk, de még mindig vannak lent. És ilyenkor a sofőr leállítja a buszt, és közli, hogy addig nem indulunk el, amíg fel nem tudott szállni mindenki,ő ráér. (Bezzeg máskor nem zavarja, hogy otthagyja az embereket!)
    Mikor nagylelkűen átadom a helyem egy idősebb mogorva néninek, még annyit sem mond hogy kösz. csal lesújtó pillantással méltat és elfoglalja a varázslatosan megszerzett helyemet, és ha még mindez nem lenne elég, a sofőrnek idióta napja van, úgy vezet, mint egy őrült, és az egyik óriási, váratlan kanyarban elfordulok a csövön kapaszkodva, ami még annál is cikibb, mintha elesnék. Ja, és elsodrok egy srácot is, ami egy filmben tök romantikus pillanat lehetne, de a valóságban egyáltalán nem az, sőt még csak nem is helyes a srác...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az elsőt én is átéltem, amikor ingáztam. Dühítő tud lenni.
      A buszvezetők is megérik a pénzüket, amikor az utasokon töltik ki a frusztrációjukat.

      Törlés