2014. január 5., vasárnap

Hogyan kezdj neki újra?


Így az ünnepek után sokan érezzük magunkat jóval többnek, mint amennyit szeretnénk nyomni. Valószínűleg, ez így is van. Velem legalábbis biztos, mert én nem vagyok a zabálásnak ellenálló típus.

Ezekben a napokban hajlamosak vagyunk mérlegre állni, és a világ végét látni az eredmény láttán, majd kicsoszogni a kamráig, elzárni a csokikat, kiiktatni a cukrot és fehér lisztet, fagyasztóba tenni az összes finom maradékot. Ezek persze, mind visszaszivárognak majd az életünkbe. Egy dolog nem jön újra: az inspiráció és a sportolási kedv.

Most megosztom veletek, mit csinálok én. Látni fogjátok, hogy a világ vége messze van, és nem kell mást csinálni, csak távol tartani.


Na, a béna bevezető után jöjjön az, hogy a diétánkat, amit az ünnepek előtt csináltunk, folytassuk úgy, mintha misem történt volna. Mert, hogy nem is történt semmi. Nagyon nagy akaraterő kell ahhoz, hogy a két ünnep alatt ne nyúljunk hozzá a bejglihez egynél többször, vagy hogy három gramm krumplinál többet ne együnk. Bumm neki!
Nem kell kétségbe esni. A sós és zsíros ételek, a mozgásszegény két hét hatására úgy érezheted, mintha évek óta nem tettél volna magadért semmit. Ez nincs így, csak parkoló pályán voltál. Kutasd elő az edzéstervedet, és láss neki újra.

Amúgy, az a tapasztalatom, hogy aki étrendet változtat, eleve nem habzsol, mert fél, hogy visszajön, aminek nem kellene. Plusz, a sportnak hála, ha elkezdesz megint edzeni, akkor tuti, hogy első alkalommal visszaállnak az izmaid. Sőt, két hét, ha nem extrémen – szerintem nem is lehet – tömted magad, akkor változás nem hangsúlyos.

A másik jelentős momentum ilyenkor, hogy mindenki tisztítókúrázni akar. És mi erre a legjobb? Semmi étel, csak folyadék. De a folyadék is hizlal, ezért marad a víz. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem.
Raktározzátok el fejben, hogy NEM! Azzal senki nem old meg semmit, hogy nekiáll nem enni egyből. A saját szervezetedet teszed vele tönkre.
Plusz, akkora lesz a kísértés, hogy Lucifer hozzád jön tanácsért.



Mit együnk? Rostban gazdag ételeket. Táplálnak, és a rostoknak hála, tisztulnak a belek. Ha úgy érzed, hogy szorulásod van, vagy nem jön ki minden, akkor vegyél sütőtököt, vagy bármilyen ilyen jellegű zöldséget, süss meg, amennyit szeretnél enni belőle, és alá natúr edd meg. Másnap reggel – ha nem azonnal – jönni fog a hatás. A hasad meg kisebb lesz, nem leszel puffadt.
Egyél többször keveset.

Kerüld a mérleget, és ne higgy a tükörnek!
 A mérleg tuti vissza fog vetni a fejlődésben, és vagy azt mondod, hogy „oké, a váltásnak itt a vége”, vagy nekiállsz nem enni, viszont extrémen edzeni. Nem jó! Felejtsd el. Kezdj el visszarázódni a régi kerékvágásba, figyelj az étkezésre, tornázz, majd egy hónap múlva visszatérhetsz a mérlegeléshez, vagy centizéshez (ki mihez).
Ne méregesd magad kritikusan a tükörben. Innen-onnan fogyni kéne, mert ide-oda feljött. Nagy ügy, majd lemegy. Úgyis amorfabbnak látod magad, mint amilyen vagy, és lehet, hogy más nem látja a változást (nem úgy, ahogy gondolod*).
*Egy barátnőm mondta, hogy felszedett magára sokat, a hasán látni. A lány 170 centi felé tendál, és szerintem vaságyastól 40 kg. Most, amikor fintorogva közölte, hogy hízott, akkor néztem, hogy szintén a vassal együtt lehet 41. Nem látszik rajta semmi, ő érzi.
Szóval, csak azért álljunk tükör elé, hogy megnézzük, nem idétlen-e a ruhánk, majd menjünk tovább.


Mozgás.
Valószínű, hogy két hetet bőven kihagytál. Ne a legnehezebb tornával kezdj neki. Fokozatosan szoktasd vissza magad a mozgásba. Nyilván, aki edzettebb, vagy edzett a két ünnep között, azok most skippelik ezt a részt, viszont a hozzám hasonló tunyacsápok adjanak maguknak egy hetet, hogy visszalendüljenek a mozgásba. Így nem terheled fölösen a szervezetedet.


Speciel én érzem, hogy eltunyultam a két hétben. Érzem újra a térdem (ízületes vagyok), a hátam, hogy visszajött pár kg, és megereszkedésnek indultam itt-ott. Beindult a lufimód.
De!
Nem kesergek rajta, mert amelyik nadrágom nagy volt rám karácsony előtt, nagy most is. :D
Szóval, visszatértem a normális kerékvágásba.

Jelszavaitok legyenek: fokozatosság, rendszeresség, kitartás – NEM FÁJ! :P


Csináljátok ti is!

Ha pedig, még mindig nem vagy eléggé motivált, olvasd vissza a fogyiprojekt bejegyzéseket.

Ps.: wow, 103 ember… érik egy játék. :)

10 megjegyzés:

  1. Látom te is értesz ehhez rendesen (: Nagyon osztom a véleményed,meg amiket leírtál. Végre értelmes összefoglalót látok az ünnepek utáni fogyókúráról.
    Én annál jobban nem utálok semmit,mint mikor az ember neki áll nem enni semmit. És vannak olyan buta emberek,akik ezzel akarnak elérni eredményeket,de a legszörnyűbb,hogy többet ártanak mint használnak. A sejteket kiéheztetik,így a legelső adandó alkalommal tripla visszahízás lesz az eredmény. ezt eddig olvastam csak (hát' istennek nem tapasztaltam), de nem rég láttam egy régi osztálytársamat,aki így fogyott le anno pár éve,és most kövérebb mint azelőtt. Élő példa.
    Ráadásul aki tényleg végig karban tartotta magát az egész év folyamán,annak nem árt ez a pár hét kimaradás,mert ezt is mindenki tudja szerintem,hogy a megevett étel nem azonnal kövérít meg minket. A hízás csak akkor lép érvénybe, ha már a szervezet nem tudja feldolgozni az elfogyasztott étel mennyiséget. De ez nem pár óra alatt következik be szerencsére (:
    Az meg egy nagyon nagyon jó gondolat,hogy mindent onnan folytatni edzés ,meg életmód terén mint azelőtt. Mozogni és étkezni rendesen.
    Egyébként nem akarok itt okoskodni ám ,csak én is benne vagyok ebbe. Már több mint egy éve életmódváltásba kezdtem,és ezzel leadtam egy csomót. Most kicsit visszajött rám is,de igyekszem nem kétségbe esni,mert ugyanúgy tornázok,és újra rendes mennyiséget eszek (: De én is csak ugyanezeket tudom tanácsolni (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az "értek hozzá", az picit túlzás, de köszi. :)
      Nekem volt barátnőm, aki nagyon rövid idő alatt akart leadni nagyon sokat. Nem jött össze, mert olyan falási rohamok jöttek rá, utána meg rosszullét, amilyet még nem láttam.
      Szerintem, aki benne van ténylegesen, tudatosan egy életmódváltásban, az tudja magát tartani, és szerintem ismeri a saját határait, tőle függ, átlépi-e őket, vagy sem. Ha kicsit bűnözünk, attól még nem dől össze a világ, vagy, ha hosszabb szünetet tartunk, néha még jól is eshet a testnek. Felfogás kérdése.
      Olyan jojó ismerősöm van, aki 45-50 kg-val jojózik. Most éppen pluszban.
      Nem vettük okoskodásnak. :)
      Gratulálok a fogyáshoz, és kitartást kívánok a továbbiakhoz! :)

      Törlés
    2. Mindenesetre jókat írtál,mindennel egyetértek (:
      Pontosan erről van szó,hogy éeztetéssel tönkre teszi magát az ember. A komplett életmódváltáshoz idő kell,méghozzá nem is kevés. Ezt abszolút saját tapasztalatból mondom. Ez a téma is annyira túl van ám bonyolítva: szedjél ilyen bogyót, szedjél olyan bogyót.... aztán meg a legegyszerűbb recept,hogy egyél mértékkel és mozogj! A mozgás a kulcs (:
      És így van,attól hogy egy kis bűnözés megtörténik még nem lesz gond.
      Az életmódváltásnak nem feltétlenül az a célja ,hogy karcsú modellekké legyünk,hanem hogy bizonyos szervrendszeri bajokat megelőzzünk- magas vérnyomás,cukorbetegség, és ami még ezekkel jár. Az embereknek ebbe kéne belegondolniuk máris könnyebb lenne a változás.
      Hát ezek szerint ismerősöd nem jól csinálta a fogyókúrát =(
      Amúgy köszönöm szépen,igyekszem ^^

      Törlés
  2. Az igazat megvallva nem értek egyet néhány dologgal.

    Eleve hülyeségnek tartom, hogy csak azért, mert karácsony/szilveszter van többet eszik az ember. Kifogást bármikor lehet találni arra, hogy miért nem akarsz tornászni, illetve tartani a napi adagot.

    Számomra teljesen elképzelhetetlen, hogy akár egy napi tornát is kihagyjak, két étkezés között egyek és többet, mint amennyit kell. Ha valaki elhatározza magát úgy igazán, akkor eleve nem jönnek a kifogások, hogy akkor most miért ne.

    Lehet, hogy én vagyok ritka, de nekem semmi sem ér annyit, hogy abbahagyjam a tornát és az elért eredményeim bevágjam a szekrénybe. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha elolvasod figyelmesen, akkor rájöhetsz, hogy ez nem azoknak a fanatikusoknak szól, akik ilyenkor is számolják a kalóriákat, vagy tornáznak megállás nélkül, vagy ilyenkor is főtt csirkét esznek rizzsel. Azoknak szól, akik engednek / engedtek a csábításnak, és netán most újra el akarják kezdeni, vagy éppenséggel, azon törik a fejüket, hogy melyik sarokban landoljon a törölköző.
      Amúgy igen, kifogás mindig lehet.
      Örülök annak, hogy vannak sziklaszilárd tartással rendelkező emberek, mint te is. :)

      Törlés
    2. Meg a legtöbb ember hamar csábul. Aki nincs hozzászokva a mindennapi tornához meg fegyelemhez étkezés terén az igenis beleesik ebbe a hibába ünnepekkor,hogy túleszi magát. (mindenből egy kicsi alapon)
      Aki hozzá van szokva az ilyesféle önfegyelemhez,annak jó (:

      Törlés
    3. Sziklaszilárd tartás? Hmm, még így sem jellemeztek, de köszönöm, jól esett. :)
      Elolvastam figyelmesen, és ez egy kissé eltérő beleszólás volt. :)

      Én sem úgy kezdtem, hogy szigorúan még betegség esetén is tartottam a napi tornát, csak háromszor ettem meghatározott mennyiséget, de tudod, és tudnod kell, ha már fogytál, mikor az ember már elér egy szép és látványos eredményt, utána már nem számítanak a csábítások, mert mindig a szem előtt lebeg, hogy mennyit ért el és még mennyit fog, ha ehhez tartja magát.

      Nálunk is sok finomság volt, nehéz napi három étkezéssel minden finom karácsonyi ételből többször és jó nagyokat enni.

      A kertész sem tapossa meg a gyönyörű virágait, csak mert a kereskedésben szebbeket lát.
      Kicsi gagyi hasonlat volt, de szerintem érhető. :)

      Törlés
    4. Kétféle ember van. Az olyan, akit motivál a súlyvesztés, és még inkább nekidurálja magát. A másik pedig az, aki súlyvesztésnél azt érzi, hogy övé a világ, és bármikor máskor is hozzá tud nyúlni. Aztán mégsem történik semmi, összeomlik, és ténylegesen feladja / feladná. Ez utóbbiaknak szólt a poszt.

      Törlés
  3. Imádom az ilyen bejegyzéseid:)

    VálaszTörlés