2014. január 17., péntek

Ecce Ego XXII.


Mekkora egoistának tűnhetek, hogy a legtöbb cikk most arról szól, hogy „milyen vagyok én”. Azért remélem, hogy nem unjátok, de most arról, ami van, csak ködösen szeretnék írni, mert egyrészt nem hiszem, hogy a blogra tartozik, hogy mi történik (bár lehet sejteni), és nem szeretném a hangulatot sem lehúzni. Írni sem tudok róla, mert csak közvetetten érint, mégis olyan, mintha újraélném nagyapám történetét.

Mr. A-t sajnálom nagyon, mert neki a legnehezebb, és látom, hogy rosszul alszik, rosszul eszik, folyton ideges és ezen az egészen jár az esze. Én meg azzal vagyok elfoglalva – már, amikor nem a saját dolgommal -, hogy neki próbálok segíteni.
Amúgy apukája már kezdi visszanyerni régi önmagát. Tegnap a kórházban már viccelődött, hogy költséghatékony ember lett, mert ezentúl elég neki egy darab cipőt venni.



Édesszájú vagyok. – Rettentően és nagyon, és nem fogom ezt az egy szenvedélyemet feladni sosem. Rá lehet venni, hogy a kávéból kevesebbet fogyasszak, vagy ne gyújtsak rá, de hogy ne egyek édességet? Az felér egy kínzással. A baklaván és a képviselőfánkon kívül pedig, minden édesség jöhet.


Szeretem a Jóbarátokat. – Az egyik kedvenc sorozatom, bár most, hogy a tévében megy újra és újra, keverve a részek, ezért némileg kopik a kedveltségi szintje, de azért még mindig oda tudok ülni, hogy bámuljam.


Rossz helyre születtem. – Nagyon. Időben és földrajzilag is szerintem. Főleg ez utóbbit sajnálom, hogy ide dobott le a gólya, de ez van, ezt dobta a gép… vagy a gólya. Sokszor érzem azt, hogyha nem itt élnék, akkor máshol tartana az életem, a karrierem, és szerintem rózsaszínűbb lenne a világlátásom is.


’90-es évek gyermeke vagyok. – Tulajdonképpen tíz évet ebben az érában töltöttem el, ráadásul majdnem az első tízet, szóval mondhatom ezt. Imádtam, szerettem, és szeretném, ha olyan lenne még minden. A sorozatok, a filmek, a műsorok, és nem utolsó sorban a zenék.


Vízöntő vagyok. – Hajjaj, és annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. De szeretek az lenni. Minden jeggyel kijön. Egyetlen hátulütője, hogy kissé bipoláris lettem tőle, és ha én elszabadulok, hat lóval nem tudnak visszatartani. Nem könnyű szabályozni sem, és ha menni akarok, akkor megyek.



Szeretem az őszt. – Csak, ha ez nem lenne eléggé nyilvánvaló még mindig. A téli szürkeségtől bedepizek, a nyári hőség elől menekülök, a tavasz meg esős és számomra semmilyen.


A legjobb barátom ellenkező nemű. – Gyerekkori „koloncaim”, Ádám és Robi. Ádám a lelkemet tudja karban tartani, és szeretem, imádom, Robi pedig az a két lábon járó buldózer, aki bárkinek nekimegy, ha bánt. Voltak már problémák, de mindenkinek két ilyen srácot kívánok, mint ők ketten. (meg most már a sleppjük – FTT <3)

Holnap szerintem folyt. köv. a 100 kérdés.
Egyezések, különbségek szokás szerint jöhetnek.

4 megjegyzés:

  1. Rettenetesen sajnálom Mr. A apukáját, hogy ez lett végül az egészből :( Viktor nagymamája is így járt anno, csak neki nem volt ennyire jó a felfogása a dolgokról. Szívből kívánom, hogy mihamarabb lenyugodjanak nálatok a kedélyek, párod is kicsit jobban legyen, meg persze apukája is. De ha a kedve kezd jobb lenni, az már nagyon jó.
    Édesszájúság, 90-es évek, rossz helyre születés és az ősz szeretete stimmel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszintén szólva, én nem vagyok benne biztos, hogy ténylegesen így gondolkodik erről, és nem csak a családjának a figyelmét irányítja így másra. Köszönjük a kedves szavakat! :)

      Törlés
  2. Remélem, azért minden a legjobb lehetőség szerint alakul ezután! Remélem Mr.A is rendbe jön, és nem lesz semmi gond.
    Nekem is ellenkező nemű a legjobb barátom, végül is ez nem rossz, bár a pasi ügyekben elég furi tanácsai szoktak lenni xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük! :)
      Néha jobban össze tudtak zavarni, mint amilyen alapjáraton voltam, amikor megkérdeztem, hogy ők mit tennének. Meg persze, máshogy látják a dolgokat, és kész káoszt képesek kreálni. :D

      Törlés