2014. január 10., péntek

Ecce Ego XXI.

Az egyetlen pozitívum az elmúlt napokban, hogy 15 db chili hajtott ki eddig. Úgy néz ki, hogy a hirtelen összeeszkábált melegház és a folyamatos meleg megtette áldásos hatását. Egyedül a csoki chili az, ami még renegát, de remélem, hogy őt is betörjük kitartással.

Azért nem vagyok mostanság annyira aktív kommentelő, vagy válaszoló, mert Mr. A apukája kórházba került, és most éppen a várakozás időszaka van, és mindenki azért szorít, hogy mi lesz jövő héten a döntés. Sikerül az értágítás, vagy véglegesen leállt a keringés a lábában, és sajnos, mivel ez utóbbi a valószínűbb, egyelőre mindenki azon agyal, hogyan tovább, és trenírozza magát a legrosszabbra. Ez amúgy még több problémát felvetett, ami miatt Mr. A anyukája kikészült, úgyhogy vele vagyok sokat délutánonként.

Na, de vissza a poszthoz. Újabb adag belőem.



Megszállott gyűjtögető vagyok. – Plüssöket, de ezt már mondtam. Mr. A is halmozó, de ő meg állandóan sót vesz. Fürdéshez tengeri sót, úgyhogy van egy rakat, mert mindig elfelejti, hogy van már itthon pár kiló. Ja, meg a nyakláncokat is szeretem felcsipegetni, meg a füzeteket. Utóbbiakat mindig teleírom.


Nagyvárosi álmaim vannak. – Éltem kisvárosban, faluban is. Én egy városban érzem jól magam, ahol a legrosszabb esetben is negyven perc alatt eljutok A-ból, B-be. Szeretem a nyüzsit, mert így tudom igazán értékelni azt, amikor hazamegyek a csendbe. A későbbi életemet egy kisvárosban nem tudom elképzelni – persze, van egy-két kivétel.


Szeretek fürdeni. – Vízöntő vagyok, szeretek elmerülni a habokban hetente egyszer, vasárnap esténként. Beviszek magammal egy könyvet, innivalót, és se kép, se hang két órán keresztül.


Nem szeretem a természetes hajam. – De csak azon egy ok miatt, hogy nehéz göndöríteni vagy hullámosítani. Amúgy imádom a színét, a hajszálaim vastagságát, a hosszát.


Akarok egy unikornist. – A pegazusom, a házivízilovam és a rojtosfarkú mungyorgóm* mellé elférne. :D
*Amikor bejött a HP, akkor kitaláltam magam ezt az állatot.


Szeretem dekorálni a szobámat. – Szeretném, mert most Mr. A nem engedi. Ünnepekkor szoktam elszabadulni a kreativitásommal együtt. Amikor még otthon laktam, akkor állandóan csináltam valamit, amivel feldobtam időről időre a fehér falakat a szüleim nagyobb, vagy kevésbé nagyobb örömére.


Nem szeretek veszteni. – Tudok, de nem szeretek. Főleg olyan emberrel szemben, aki nem is akarja az adott dolgot igazán.

No, megyek. Van valami egyezés, vagy különbség?

11 megjegyzés:

  1. Gratulálok a kis chilikhez:) Végül te lettél a gondozójuk?:)
    Nagyon sajnálom Mr.A apukáját:( Remélem azért a lehető legjobban fognak alakulni a dolgok!
    Én is imádok fürdeni, mondjuk szerencsére minden második nap kádban fürdést megtehetem:) , közöttük lévő napokon meg zuhanyzás. De utálok zuhanyozni.
    A természetes hajam én is utálom, bár én a színe miatt. Eredetileg ilyen semmilyen barna, már vagy 5-6 éve nem is láttam.
    Beállok hozzád az unikornis sorba, mondjuk egy szerény földi pacinak is nagyon örülnék.
    Régen én is imádtam dekorálni a szobám. A fal televolt poszterekkel, a plafon foszforszekáló csillagokkal. Aztán a festés után nem kerültek vissza. Nagyon már nem is hiányoznak.
    Utálok veszíteni, de már hozzászoktam. Mindig azt mondom, hogy valaki nagyon gúnyosan választott nekem nevet, mert a Viktória győzelmet jelent, ehhez képest majdnem mindenben veszitek és elbukom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Többször spricnizem és öntözöm őket, mint Mr. A, de azért néha odateszi magát ő is. :) Már nőtt a számuk, remélem, meg is maradnak. :D

      Én folyton töröm a fejem a kevésbé lányos dekoráción, aztán valahogy maradok annál, hogy így is zsúfolt az egész, és egyelőre megelégszem az ünnepekkor levő dekorációs ámokfutással. :D
      Figyelj, az életem arról szól, hogy hogyan veszítsek, de egyszer sem éreztem azt, hogy igazán alul maradtam volna.

      Törlés
  2. Jobbulást kívánok Mr. A apujának és nektek és az anyukájának sok sok erőt és kitartást!
    Nem igazán szoktam fürdőkádban "pancsolni" :) Gyerekkorom óta tusolok, pedig olyan jók azok a kis fürdőgolyók, meg csillagok, meg hjajjj :)
    Az én hajam, hát, öhöm, sok és göndör és kócos és...... imádom amikor ritkán ki van egyenesítve, de azt is csak fodrász tudja megcsinálni. :)
    Ugye, hogy a göndör hajú lányok egyeneset, az egyenes hajú lányok göndört szeretnének?! :)
    Dekorálni én is imádok. Mindent, mindennel, mindenhol :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahogy mindig az kell, igen, ami nincs. Néha szeretnék hullámos hajat, amúgy nincs hozzá idegrendszerem, de külön idegesítő, amikor nem akar hullámos lenni. Sehogy sem. :D

      Most karkötőt akarok fűzni, kíváncsi leszek, meg tervezek tavaszra a függönyökre gyöngydíszeket. Hátha az egészséges minimalizmus bejön a embernek. :)

      Törlés
  3. Gratulálok a chilikhez! :)
    Mr.A apukájának pedig én is mihamarabbi felépülést kívánok, remélhetőleg hamarosan jobban lesz. Anyukájának kitartást, meg persze neked és párodnak is, mert ez bizony embert próbáló időszak :( Drukkolok, hogy minden jól alakuljon!
    Gyűjtögetni én is szeretek, főleg sminkcuccokat, könyveket és kulcstartókat :)
    Habfürdőzni szeretek, de már ezer éve nem csináltam, csak tusolok, mert a hétköznapi kipurcanásban már csak ehhez van kedvem. De lehet beiktatom azt, amit te csinálsz, hogy hétvégén egyszer elmerülök a habokban és relaxálgatok kicsit :)
    Dekorálni meg én is szeretek, habár ez most nem teljesedik ki bennem, mivel nem saját lakásban vagyunk. Majd ha lesz külön kis otthonunk, ami tényleg a miénk, tuti beindul a lakberendező énem :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg! Kulcstartóm is van egy rakat valahol otthon.

      Nekem kell egy nap a héten, amikor magam vagyok egy-két órát, akár a gondolataimmal, akár könyvvel, és akkor ellazulok, figyelek kicsit magamra. Ez a vasárnap, és amolyan önjutalmazás, meg "szeretem magam" nap. Felfrissít, és segít sok mindent más nézőpontba helyezni.
      Kíváncsi lennék, a saját lakást hogy dekorálnád ki. :)

      Törlés
  4. KÖSZÖNJÜK A JÓKÍVÁNSÁGOKAT!

    VálaszTörlés
  5. Remélem meggyógyul Mr. A apukája, sok kitartást és erőt Nektek!
    Én is imádok gyűjtögetni, vagyis inkább a felesleges dolgokat utálom kidobni (még a gólyatáboros-strandkarszalagom is megvan, de az örök emlék), viszont megtaláltam a tökéletes megoldást: doboz! Viszont lehet, hogy szépen lassan dobozhalmokkal lesz tele a szobám. A füzeteket én is imádom, eleinte nem merek beleírni semmit, mert sajnálom azokat a gyönyörű lapokat teleírni a nyomi kis betűimmel, de aztán mindig jön egy hirtelen fellángolás, hogy éppen mit lenne jó leírni, és akkor negyed-részig, félig teleírom. Most kaptam barátnőmtől karácsonyra egy aranyos kis NAGYON VASTAG ÉS NAGYON NAGY füzetet, mert egy kicsikét túl sokat beszélek, és azt mondta, hogy inkább írjam le a gondolataimat oda, és ha még mindig értelmesnek tűnik és aktuális, akkor kimondhatom később. Lehet, hogy ez a megjegyzés is kicsikét hosszú lesz? Sajnálom!
    A nagyvárosi álmos dologhoz nem igazán tudok hozzászólni, csak annyit, hogy egy falu egészen biztosan kicsi lenne nekem, viszont egy nagyvárostól kicsit tartok, a kisváros az meg tapasztalataim szerint pont ugyanolyan (pletykás), mint egy falu, csak kicsit nagyobb területen és több lehetőséggel. Egert nagyon szeretem, ott tanulok, az teljesen ideális, mert városnak város, nem kisváros, de mégsem az a túlzsúfolt, van benne valami, nem is tudom... romantikus?
    Fürödni nem igazán szeretek, mert csak bőrnyúzóan forró vizet vagyok képes csinálni, ami először nagyon jó, de 5 perc után már egy picikét kellemetlen.
    Én is utálom a természetes hajamat, ennek ellenére se nem vasalom, se nem festetem. A legrosszabb típusú hajam van, viszonylag vastag szálú, mosogatólé - barna, hullámosan göndör, azaz egyes tincsek enyhén loknisan csavarodnak, még másokban éppen hogy csak van egy hullám (én ezért hívom görbének a hajamat), és nem mellesleg saját akarata van. Komolyan!
    Természetesen egy unikornis is jöhetne, az egyik kedvenc képemnek is ez a szövege: "- Télapó, szeretnék egy unikornist! - Ugyan, legyél már reális! - Akkor szeretnék egy pasit (bár nem igazán szeretem a pasi szót, olyan csakazértvanhogylegyenvalakim hangzása van, de a barát sajnos többféleképpen is értelmezhető)! -Milyen színben szeretnéd az unikornisodat?" Mivel barátnőmtől kaptam ezt a képet, megbeszéltük, hogy az enyém foszforeszkáló kékeslila lesz.
    Egyébként pontosan milyennek képzelted a "rojtosfarkú mungyorgód"? A Harry Potteres-korszakomban nekem tele volt a rajzfüzetem kitalált lényekkel, a kedvenceim a xixi és a hopaka voltak, azok sikerültek a legjobban.:)
    Én csak szeretném dekorálni a szobámat, mivel a falfűtés miatt nem lehet semmit a falba szögelni, a posztereket meg nem engedik, mert a ragasztó zsíros nyomot hagy a falon, pedig én tényleg úgy kidekorálnám a szobámat! Most arra várok, hogy Apa csináljon nekem egy akkora parafatáblát, ami szinte a fél falat elfoglalja, valahogy felfogassuk a falamra, és akkor ott végre kiélhetem a kreativitásom, meg oda mehetnek a motivációs post-itek is!
    Én tulajdonképpen már egészen beletörődtem a vesztésbe (noha ettől a mondattól úgy érzem magam, mint az összes többi ostoba tizenéves lányka, akik facebookon sírják el, hogy ők mennyire kiábrándultak már az életből), de régen nagyon magamra vettem, ha nem nyertem. Most már ha valami nem megy, először megpróbálok küzdeni, aztán szépen lassan lecsúszok...
    Uh, sajnálom, biztos szörnyen hosszú lett ez, megköszönöm, ha végigolvasod!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj, örülök a visszajelzésnek, és mindet elolvasom, meg reagálok is, csak néha kell egy kis átfutási idő. :)
      Emlékeim nekem is vannak, emlékezetes kiállításokról, gólyatáborról, szalagavatóról, és jobbára mappákba gyűjtöm őket. Még anno vettem két nagy mappát, és abban vannak szortírozva. Én a skiccektől nem vagyok hajlandó megválni, akkor sem, ha tudom, hogy nem fogom folytatni. Lehet, hogy előbb-utóbb dobozokból építek majd házat, és akkor a fal sok-sok fiók lesz. :D
      Romantikus, igen. De pont azért, hogy ezt ne veszítsem el, inkább élek a nagyvárosban, ami sokkal közelebb áll hozzám, mint egy faluban. Az legyen valami különleges, ami kikapcsol, vagy feltölt, ahová el lehet vonulni. Jobban értékelem majd a csendet és a természetet, ha nem folyamatosan benne élek.
      Mindig forró vízbe ülök, meggőzölöm magam, vagy megfőzöm, és hagyom kihűlni. Aztán vagy kimászok belőle, vagy rátöltök.
      Tudom. Az enyémnek is. A fodrásznak is beszólt, amikor egyszer szerettem volna daueroltatni. Mire betekerte a bal oldalt, a jobb kirúgta magát. Nem akarta. Úgyhogy, azt hiszem, maradok olyan, amilyen. :)
      Jó, ez az unikornisos dolog.
      Megpróbálom előkutatni a rojtosfarkúról a képet, amit rajzoltam, és akkor feltöltöm. Egyszerűbb, mint leírni. Amúgy egy lila négyballábas lény, vörös farokkal.
      Én folyamatosan vesztes vagyok, de még mindig nem ábrándultam ki az életből. Az, hogy ezt bevallod, nem leszel rinyapina (bocs, a megfogalmazásért, de ők azok). Nézd meg azt, hogy miben vesztettél, ki ellen, de azt próbáld meg szem előtt tartani, hogy mit tanultál belőle, vagy mit profitáltál.

      Törlés
    2. Nagyon szépen köszönöm a válaszodat, annyi erővel/motivációval/életkedvvel fel tud tölteni az, hogy ilyeneket olvashatok, mint a válaszaid és persze az egész blogod! :)

      Törlés