2014. január 31., péntek

Ecce Ego - Az utolsó


Megmondom őszintén, meguntam az Ecce Egot. A képek foglalják a helyet, és elkezdett nyomasztani, hogy minden pénteken jönni kell, lehetőleg akkor más ne legyen, mert a hosszú vagy sok posztot senki sem szereti. Rájöttem, ahogy rendezgettem a képeket – hetesével még nyolc ilyen poszt lett volna -, hogy az egyik szeletét azt már tudjátok, mert valamikor, valahol elmondtam már, a másik felét pedig, az utóbbi 100 kérdéses TAG-sorozat vitte el.

Mivel a képek gyűjtögetésével megszenvedtem, gondoltam, felhasználom őket.

Hullajtsunk egy könnycseppet a posztokért.
Aláfestő zene innen.




Lázadó vagyok. – Sok dologban másképpen gondolkodom, mint mások, és nem tudja nekem senki megmagyarázni, hogy miért kellene beállnom a sorba azzal, hogy azt válaszolja, hogy „mert csak”. Ha untat valami, akkor nem figyelek oda, mással foglalkozom, felállok és elmegyek valamilyen indokkal, nem leszek azért csendben, mert mindenki hallgat. Valahogy a gyerekkori dolgaim ezzel a fajta belső lázadással reagálnak a mostani gondjaimra, a világra, bárki másra.
„ha egy utca egyirányú erre, amarra megyek”


Hihetetlen mértékben tudom magamat őrölni. Szerintem, ha egész borsot öntenél a számba, alul porként távozna. Magammal kapcsolatban nagyon ingatag vagyok, világéletemben bipoláris ember voltam, és nem a jó oldalam volt felül. Nagyon-nagyon mélyen élem meg az érzelmeimet, túlagyalok dolgokat. Hatalmába tud keríteni a stressznek ez a fajtája nagyon.


Különbözöm másoktól. – Néha azon kapom magam, hogy máshol, máskor más akarok lenni. Aztán egyszer csak vissza kettő, padlógáz, és tök jó, hogy olyan vagyok, amilyen. Azért is lehet szabadságvágyam, mert szeretem azt, aki vagyok, de a helybe, és korba, azok közé az emberek közé, akik körbevesznek, nem illek bele. (ezért is lázadok a magam módján)
„hágd át a szabályokat. Ne a törvényeket, a szabályokat”


A belső világom teljesen különbözik attól, ami másnak van. Komolyan. Olyan ritmusra pörgök, amit másnál még nem hallottam. Sok-sok álmom, célom és vágyam van, ami néha úgy érzem, hogy gyűlik és gyűlik, és maga alá gyűr, én meg lefelé süppedek.
„nem tudja, milyen az, ha az ember harcol, csak harcol, de sosem sikerül”


Csendes ember vagyok, és mint ilyen, sok dolgot cipelek magammal, amiket soha senkinek nem fogok tudni elmondani. Valószínű, hogy az emlékek, amiktől nem tudok szabadulni, ezért vannak velem.


Szerintem, amit én a tükörben látok, és amit mások látnak (milyen vagyok én) az szöges ellentétei egymásnak. – Ezért is nem szeretek emberek között lenni.

Szeretem / szeretek /szeretnék dolgok: nem szorulnak magyarázatra.



Ez meg csak úgy megmaradt, kategória nélkül.

Nem tudom, hogy mikor, vagy lesz-e ilyen jellegű poszt még a közel jövőben. Tervezetten biztos nem.

Ma lemegyek Szigethalomra, és hagyom, hogy a kutyám megsétáltasson. Ő fut, én meg lobogok utána, mint a győzelmi zászló.
Addig is, ha bármi kérdés, óhaj-sóhaj felmerül, vagy csak egyezést/ különbséget szeretnétek velem közölni, írjatok levelet / kommentet / üzenetet.
Este, vagy legkésőbb holnap reggel válaszolok

Pusszantás,
D.

6 megjegyzés:

  1. Ha elfogadsz egy tippet, akkor én a helyedben meghagynám ezt a bejegyzést, csak kevesebb képpel, mondjuk 5-6 darabbal. Sokszor a végére el is felejtem, hogy melyik képekkel tudtam azonosulni. :D Nálam is probléma A Weekly Inspiration bejegyzéseknél, hogy annyi klassz képem van és nehéz mondjuk csak 10-20 képet kiválasztani. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben a sorozatban mindig hét kép volt. Az 5-6-hoz képest az a plusz egy nem volt sok. Most azért ennyire tömény, mert összevágtam az összes képet.
      Meglátjuk, ha egyszer majd újra fellobban a láng.

      Törlés
  2. A legjobb dolog, ha különbözöl másoktól. Te egyedi vagy minden esetben és ez így a jó. :)
    A célokat pedig állítsd sorrendbe és csak menetelj előre, hogy elérhesd őket! :)
    Egy jó fesztiválra szívesen elmennék én is. Soha nem voltam még.
    Én is szeretném a német nyelvet tanulni, ha menne.... :D :D

    "Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel.
    a zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!
    Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó,
    de egy ismerős hang, az megmarad, máris érzed, hogy védve vagy,
    a dal egy biztos hely!" ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, jól esett a hozzászólásod. :D
      Azon vagyok, hogy csináljam a dolgaimat. :)

      Törlés
  3. :) Én szerettem olvasni, bár teljesen megértem a döntésed. Én mondjuk fél úton hagytam abba, ennyi ideig se tartottam ki.
    Nagyon sokban egyetértünk most is. Főleg a 2. kép alatti dolgokat akár én is írhattam volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mondom, hogy nem kezdek majd bele valami újba, de most nem érzek rá késztetést. :)

      Törlés