2014. december 31., szerda

B.U.É.K.



Minden jóban bővelkedő
új évet kívánok
MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!


2014. december 30., kedd

Újévi babonák



Nem szeretnék évértékelést írni, már csak azért sem, mert 2014 nem volt az én évem. Nagyon nem, és örülök, hogy végre vége. Persze, azért nem kesergek, mert ami jó történt, az felülírja számomra a kakát.

Éppen ezért most gyűjtögettem pár babonát, amit vagy betart valaki az óév-újév napjain, vagy nem.

Babonás vagyok valamilyen szinten, mert kívánok, megfogadok dolgokat, ugyanakkor tudom, hogy ha én nem tartom be, akkor egy csoda nem fogja megtenni helyettem azt, amit meg szeretnék.

2014. december 29., hétfő

Film maraton 2014/ XXII.



Az év utolsó filmes bejegyzése. Furcsa mód, az ünnepek alatt inkább olvastunk, mint filmeztünk. Magamban jót mosolyogtam, hogy tényleg leültünk, betakaróztunk, könyv elő, és olvastunk. Már csak az hiányzott volna, hogy a hamut is mamunak mondjuk.


Nem volt időnk rá. Meg nagyon felirat sem.
Úgy döntöttem, jövőre vasárnapra időzítem ezeket a bejegyzéseket, ha összejön hét film.



2014. december 28., vasárnap

A hobbit – Az öt sereg csatája



A Hobbit már hozzátartozik a karácsonyunkhoz, és ma sikerült is elmenni, megnézni. A lehető legjobb időpontot sikerült kikurkászni, mert alig voltak a teremben a deles vetítésen. Örültem is, mint majom a farkának… akarom mondani, mint törp az Arken kőnek, hogy nem ül mellettem senki.

Vegyes érzelmeim vannak a filmekkel kapcsolatban, ami tényleg nem csak a harmadik részre áll. Ez pedig a könyv és a forgatókönyv kapcsolata, amit majd kifejtek valamikor jövőre. Ebből kifolyólag, próbálok csak a filmre összpontosítani, kicsit függetleníteni az eredeti történettől.
Nem mondom, hogy nem lesz itt-ott spoiler. Bocs.

2014. december 24., szerda

A négy gyertya



Nagyon nem szeretnék semmit sem mondani.

Pusztán, hogy ezzel a kis gondolattal szeretnék nektek és szeretteiteknek békés, boldog karácsonyt kívánni!

2014. december 22., hétfő

Könyvmoly TAG



Keminél találtam ezt a TAG-et, és úgy gondoltam, pont jó lesz mára. Úgyis azon agyaltam, hogy valahonnan halászni kellene egy kis kérdezz-feleleket, de amiket találtam, azokban többnyire nem voltam kompetens.


Megnéztem, hogy van-e már nálam ilyen, s mivel nem találtam, kitöltöttem.

2014. december 20., szombat

Film maraton 2014/ XXI.



Folyt. köv. a múltkori lista. Nincs hozzáfűznivalóm, maximum csak annyi, hogy azokat, amiket sokszor láttam, és most is, azt azért kihagytam ebből a szórásból.

2014. december 19., péntek

Idegőrlő karácsonyi dolgok



Tudom, ilyenkor „hangulatba kell jönni”, és szeretettel gondolni mindenkire, ám okulva a tavalyi őrületből, tudhatjátok, hogy nekem nem szívem csücske az ilyenkor siserehad módjára lődörgő emberek tömege, akik hömpölyögnek folyamatosan A-ból B-be.


Tavaly a téli idegőrlő miatt kimaradt a karácsonyi, most viszont, fordulhatott a kocka.
Ez pedig, most simán leiskolázta a másik kettőt, amit elkezdtem írni.

2014. december 18., csütörtök

Sherrilyn Kenyon: Pokoli tűz



Régóta nem olvastam úgy, mint a megszokott ritmusom. Egyszerűen most azt a korszakot éltem, hogy nem szerettem könyvet venni a kezembe. Végül pedig, gondoltam, hogy akkor jöjjön a soron következő Kenyon-regény.

Mit ne mondjak… szeretem a farkasokat is most már.

2014. december 17., szerda

Film maraton 2014/ XX.



Ez most nem egy tervezett bejegyzés, csak annyi film összejött már megint a teljesség (és ismétlődés) igénye nélkül, hogy egyszerre túl sok lenne, de részleteiben talán nem. Mr. A sokat van itthon, és valami lehet a levegőben, mert filmezünk. Elfogyott a lelkesedés minden más irányába.

2014. december 16., kedd

David Farland: Rúnalovagok



Így év vége felé már nagyon nem hoztam könyves bejegyzéseket. Ez többnyire azért volt, mert két sorozattal is végeztem, ebből most az egyiket fogom nektek bemutatni. Ez egy fantasy lesz most, amit melegen ajánlok mindenkinek, aki nem az egy kötetes történetekre szakosodott, és szeretne elmerülni egy eddig számára ismeretlen világban.

Összesen 3 részből áll, egy fejezete pedig, két-három kötetből. Pont ezért, arra gondoltam, hogy ezt nem szedném szét különálló bejegyzésekre, hanem egészben mutatnám be nektek.
Lehet, hogy kicsit hosszú lesz, viszont, vissza lehet jönni olvasni, ha fárad a szemetek. :)

2014. december 13., szombat

Ezzel kész a 30 nap - elég volt



Rájöttem, hogy ez a kihívás tré.
Lehet, hogy azért, mert nem akarom szívvel-lélekkel tölteni, vagy azért, mert nem akarok válaszolni, pedig most tényleg felelnék pár kérdésre. Viszont ezek… ez nem az én kihívásom.

A 14. nap kimarad, és a 30. is, mert azok külön helyet kaptak, a többire meg válaszoltam úgy, ahogy.
Legközelebb megfontoltabb leszek.

2014. december 11., csütörtök

Idén bennem ragadt könyvek



Illetve inkább olyanok, amiken én magam fennakadtam, nem olvastam tovább, nem jutottam el a feléig sem.

Nem rossz könyvek ezek, illetve pont azért nem pontoznám őket, mert nekem ez a stílus, ahogy írnak az alábbi delikvensek, nem tetszik, illetve, mint Victoria Holt esetében, a téma rettentően távol áll tőlem. Félig elolvasott dolgokról meg inkább nem nyilvánítok véleményt.


Egy van, aminek majd még egyszer neki fogok ugrani, a zombis, mert piszkálja a fantáziámat, de valahogy rossz ütemben nyúlhattam utána. Véleményt sem fűznék hozzájuk pont azért, hogyha valakinek a hosszabb-rövidebb fülszövegek felkeltik az érdeklődését, csak nyugodtan olvassák el.

2014. december 9., kedd

Film maraton 2014/ XIX.



Mondtam, hogy hamar hozom a következő csokrot, és valószínűleg ebben a pillanatban is filmet bámulok a szabinapomon. Ha nem purcantam ki a tervezett vásárlástól.

2014. december 7., vasárnap

30 napos kihívás: 14. nap



Vagyis, mutogatok képeket azokról a hírességekről, akikbe belezúgtam. Elméletileg csak ötöt kellene, de mivel hosszú a lista, ezért némi megjegyzés kíséretében többet hozok. Úgyis csak nézegetni kell.
Illetőleg még az év elején kért valaki hasonló bejegyzést, úgyhogy bocs a késésért, most hozom.

Széles a skála, ezt majd meglátjátok. Egyszer egy ismerősöm mondta, hogy nekem mindig az olyan pasik tetszenek, akiknek pszichopata fejük van. Nem tudom, hogy mennyi ebből az igazság.

Sok mindenkibe bele vagyok habarodva, kezdjünk is neki.

2014. december 5., péntek

Film maraton 2014/ XVIII.



Gyűlünk, gyűlünk. Ismételten. Mostanság valahogy nincs kapacitásom könyveket bújni, úgyhogy most éppen filmezünk. De azokból legalább a jobbakat sikerül kihalászni, már amennyire.

A Narancsvidéket nem tettem bele, mert vagy volt már, vagy nem tartottam szükségesnek, illetve az Insidious első részét sem, amit Mr. A nézetett meg velem. Ő még nem látta, én meg szerintem csak voltam mellette az ágyon.
Mindenesetre, közben felkapcsolódott az előszobában a villany, pedig nem voltunk kint, és a házi szellemünk még vécére is elment, mert az ülőke is mozgott. Kedves szellem, hogy a klotyót használja, nem a szoba sarkát. :)

2014. december 3., szerda

30 napos kihívás: 9. nap



Apró zavaró dolgok másokban

Kinek mi az apróság. Azokon túllépek, mert mindenkinek vannak rossz berögződései, viszont vannak nagy zavaró dolgok. Ah, már majdnem idegőrlő.

Inkább leírok olyan típusokat, akik rettentően tudnak idegesíteni, mert ezeknek általában részleges kiegészítői az „apró zavaró dolgok”. Azokból meg lehet válogatni.

2014. december 2., kedd

30 napos kihívás: 3-10. kérdés



Elkanászodtam. Ismételten.
Töltögetnem kellene ezt a kihívást, de valahogy elment tőle a kedvem két okból. Olyan bejegyzéseket írni, amik válaszai már pörögtek nálam valahol, valamikor, nem szeretnék, illetve ugyancsak nem szeretnék elmondani olyan dolgokat, amiket úgyis megosztok azokkal, akikkel szeretném.
Tudom, hogy én választottam ezt a kihívást, de egyszerűen elmenet nyaralni a vállalási kedvem.

Kiválogattam két-három olyat, ami külön bejegyzést kap – ezért nincs itt a kilencedik nap, az majd jön holnap -, a többi ilyen tucatban lesz.
Ezek a posztok is időzítettek most… elszabtam most ezt a kihívást. Van ilyen.

Amúgy sem olyan kérdések ezek, melyek válaszát rétestésztaszerűen tudnám nyújtani.

2014. december 1., hétfő

Bökövö… sálálálálá



Mocskos. Ez a szó nem fejezi ki teljes egészében azt a dilettáns, semmivel nem törődő (főleg az utasokkal), lopó-csaló bandát. Lehet, hogy ezzel a bejegyzésemmel saját magam alatt vágom a fát, de úgy felhúztak, hogy leírom.

Hello December!



Végre az utolsó hónap ebből az évből. Már csak alig pár hét, és vége ennek a fos esztendőnek. S végre, befejezhetem a morgást azért, mert szeptember óta azt hallgatom, hogy „mindjárt itt a karácsony” (most már van valóságalapja), és jogosak a dísz- és ajándékötletek, kívánságlisták.

2014. november 30., vasárnap

Andrzej Sapkowski: Vaják – Az utolsó kívánság



Furcsa viszony alakult ki a könyv és köztem. Amikor olvastam, totál belemerültem, ha letettem, valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy felvegyem. Olvasás közben is kilengett a kedvem, mert egy ideig fenntartotta az érdeklődésemet, aztán minden oldallal vesztett kicsit a varázsából.

A játékot nem ismerem, ahhoz nem fogom viszonyítani.


Nem vonzott annyira, mint a fantasy kötetek többsége, viszont, hogyha feleilyen jó, hasonló stílusú könyvvel találkoznék, már boldog lennék.

(Bocs, az újbóli késésért, de a net először elszállt, Mr. A fél nyolckor kezdett neki frissíteni, én meg elfelejtettem bejegyzést írni)

2014. november 29., szombat

CsCsK: Miért szeretsz olvasni? Mit nyújt számodra az olvasás?



A CsCsK mostani kihívás kérdése nem okozott túl nagy fejtörést. Az már inkább, hogy rendszerbe szedjem a gondolataimat.

2014. november 26., szerda

Horrorfilm TAG



Alaposan eltértem eredeti tervemtől, hogy 30 napos kihívást fogok csinálni, mert leültem a maradék szabadidőmben, és gondolkodtam, milyen TAG-et, vagy esetleg kihívást lehetne még véghezvinni, amikor rábukkantam egyre, aminek témája nagyon kedves a kicsi szívemnek.

Jelesül, horrorfilmek.
Ráadásul, először csak feltenni akartam, hogy majd valamikor kitöltöm, erre kedvet kaptam hozzá.
Ehj, ezért nem haladok a dolgommal.
Lássuk.

(igyekeztem nem olyan képeket válogatni)

2014. november 25., kedd

30 napos kihívás # 2.




10 dolog, amit szeretek, és 10, amit nem.

10 dolog, amit szeretek

Egyszer már írtam ezekről a dolgokról ebben a bejegyzésben:


Mást nem tudok elmondani, ezeket tartom is még mindig, szóval a szeretem dolgokat ezzel letudtam.


10 dolog, amit nem szeretek
Amikor gondolkodtam, szinte csak emberi viselkedéstípusok jelentek meg az agyamban, ami egy későbbi kérdés tartalma lesz, úgyhogy gyűjtögettem a „10 szeretem” dolog mintájára olyat is, amit talán kevésbé.

2014. november 24., hétfő

30 napos kihívás



+ az első kérdés

Szeretnék most mással foglalkozni.
Rengeteg ötletem van, viszont még ennél is több történetem, melyeket szeretnék monitorra vetni minél előbb, ehhez viszont azt kell, hogy ne azon agyaljak, hogyan ne fulladjak bele a sablonosságba.
Most azt érzem, hogy jobban esik irányított témában írni, mint kitalálni valamit, mert úgy érzem, ismételném önmagam (látjátok?).

S mivel nem éppen a szabad napjaimról leszek híres, ezért kicsit parkoló pályára szeretném tenni ezt a blogot. Nem bezárni, meg nem szünetelni, de lássuk be, erre is ráfér egy vérfrissítés, mert nem szeretnék abba a hibába esni, hogy ugyanarról írjak újra és újra, vagy totál ellaposodjak.

Úgyhogy összebányásztam egy kihívást addig is (a kérdéseket lentebb olvashatjátok). Persze, ha valami égetően fontosat szeretnék megosztani veletek, azért jönni fogok ám.

2014. november 21., péntek

Film maraton 2014/ XVII.



Leginkább azt írnám, hogy no comment. Szerintem a következő már nem lesz ennyire szorosan a többi után, de egyszerűen olyan jó filmeket nézni. Valahol élvezem, hogy csak nézni kell, még a szememet sem kell tornáztatni. Másrészt meg fogom a fejem, hogy némelyiket hogy tudtam beválogatni a megnézendők közé.
Kicsit inspirálódom is, ezért a rengeteg film, és még a Dracula 2000 és a Diszkópatkányok nincsenek is benne.

2014. november 20., csütörtök

Grillezett hal, képviselőfánkba töltött wasabis krumplival



Nagyon nem vagyunk halasak itthon. Meglepő volt, amikor Mr. A tevékenyen hozzájárult ötletével a vasárnapi ebédhez, miszerint legyen hal. Aha, de milyen?

Szerintem a halas agyára mentem azzal, hogy vagy hatszázszor elmondtam, hogy szálkamentes legyen. Mondta, hogy otthon csak az inas részt kell majd levágnom az uszonynál, de az menni fog. Mivel nem tudtam rávenni, hogy levágja nekem, ezért maradt az, hogy sírtam egy sort az Uramnak, hogy legyen oly’ szíves, és ennyit tegyen hozzá a konyharabsághoz.


Meglepően finom vasárnapi ebédet kanyarintottam.

2014. november 19., szerda

GyIK # 1. : Miért gondolja mindenki, hogy sátánista vagyok?


Vannak gyakran előforduló kérdések a bloggal, Mr. A-val és velem kapcsolatban. Gondoltam, hogy időről időre egyet kiválasztok, és azt elmagyarázom egy bő lére eresztett bejegyzésen belül.

Ez most azért aktuális, mert ma jöttem haza, és megállított két némber (nem először), hogy gondolkodjak el egy feljebbvaló létezésén, és ha nem hittem eddig, akkor térjek meg, mert máskülönben tüzesen fortyogó üstbe fogok kerülni. Nem álltam meg, nemet intettem a fejemmel, erre megfogta a karom, és megkérdezte, hogy sátánista vagyok-e?
Mondtam neki, hogyha már kétezer éve próbálkozunk, és mégsem történt semmi, bolygatom inkább a másik oldalt, és eljöttem. Általában élek a megdöbbentés erejével, mintsem ténylegesen azt mondom, amit gondolok, mert a végén ott maradnánk egy okafogyott vitában.

Nagyon sokszor előfordul, hogy a vélekedésem, kérdéseim kapcsán rám nyomják ezt a bélyeget. Ismerősök, ismeretlenek, ti, mint olvasók.

2014. november 18., kedd

Cassandra Clare: Mennyei tűz városa



Áháhhháááááhááááá… igen, ez sírás. De nem azért, mert vége lett, inkább olyan bőgés, hogy minek fejeztem ezt a sorozatot be, ha már a negyedik-ötödik rész sem tetszett? Mert most nagyon úgy érzem, hogy a trilógiánál meg kellett volna állnom, és akkor nem csalódok egy nagyot.

Az a baj a sorozatokkal, hogy ameddig nem a pénz motiválja az írót, hanem ténylegesen törődik a könyveivel, benne él a történetben, addig zseniális. Utána jön egy 180 fokos fordulat, és K.O. az egész sorozatnak. A Végzet Ereklyéi is pont ott vérzett el számomra, ahol a Harry Potter. Clare megérezhette, hogy van ebben egy igen zsíros összeg, és túl nagyot akart markolni, mégis piszkosul keveset fogott.

Nagyon szomorú vagyok.

2014. november 17., hétfő

Mankóval könnyebb



Pontosan még nem tudom, mi lesz a bejegyzés végére. Nem erősítést várok, vagy valami olyasmit, hogy most mondjátok meg, hogy használjam fel, fordítsam erre-arra, legyek erős, legyek kitartó, csak csináljam, vagy éppen kontrolláljam az agyam.

Rengetegen írnak, beszélnek manapság arról, hogyan legyünk önzők, hogyan fogadjuk el magunkat, hogyan lépjünk túl a problémáinkon (az esetek többségében a másik emberen is), hogyan legyünk mások, mint amilyenek vagyunk, hogyan kapirgáljuk össze az önbizalmunkat.
Az ilyen dolgok csak ideig-óráig működnek. Feltöltenek, ez tény. Nem szállok ezzel vitába. Akár be is építhető minden a hétköznapokba. De a lendület nem feltétlenül tart ki a következő olyan pontig, ahol ezt a töltetet megkapom. Helyette csak leeresztek, és ameddig nem találok egy újabbat, addig csak ücsörgök a tornácon.
Én így vagyok ezzel. Elolvasom, virulok, hogy más is ilyen helyzetben van, vagy volt, megoldotta a gondjait, hát én is meg fogom oldani.

2014. november 15., szombat

A világ ízei: India



Elérkeztünk egy igen színes, ízes kalandhoz. Nem akartam zsákbamacskát játszani, ezért olyan recepteket választottam, melyeket időnként elkészítek itthon. Kivéve az édesség, mert az most debütált, viszont biztos vagyok benne, hogy sokszor az asztalra kerül majd.

Szeretem az indiai konyhát. Főleg a színeit, annyira szép sárga túlnyomórészt, és az ízei, az erőssége nálunk mindent visz.
Ezúttal két főételt, egy húsosat és egy húsmenteset készítettem, és egy picikét bonyolultabb édességet.

2014. november 14., péntek

Film maraton 2014/ XVI.



Most hamar jött a következő filmes csokor, mert az első hármat még hozzádobhatjuk az előző kettőhöz, és már gyűlik így is a következő. Igazság szerint, rettentően sokat filmezek most, mert ez esik jól, nem szeretek a gép elé leülni, hanem még a telefonomat is kikapcsolva ki akarok szakadni, és csak lenni, nézni, kucorodni.
A könyvek, amik vannak jelen pillanatban egyáltalán nem kötnek le. Írtam bejegyzést is, viszont nem szeretnék oktalanul senkit sem bántani, olyan megjegyzéseket tenni, melyek az én kicsinyességemet igazolják, szóval azt szanáltam még tegnap.

Íme egy hetes a hétvégére.

2014. november 12., szerda

Temetetlenül



Múltkor fel akartam tölteni egy fanfic-sorozatom részeit. Nem tetszett, pedig beleírtam, hogy már sokszor, sok helyütt megjelent ilyen-olyan címszó alatt. Nézegettem, és éreztem, hogy nincs a helyén. Két vagy három fejezetig jutottam a feltöltéssel, és bármennyire szerettem, most épp annyira nem tetszik. Egyszerűen már a címére ránézve sem érzek késztetést sem a folytatásra (pedig 30 fejezet kész), sem a feltöltésre.

Amikor írtam, azon méláztam, hogy miért nem vagyok képes szeretni őket, hiszen nektek úgysem jelente semmit két név, vagy akár a történet. Aztán azon kaptam magam, hogy persze! Mert élő karaktereket varázsoltam, és ha szakítani akarok valakivel, akkor nem halászom elő a múltból újra és újra.
Szigorú protokoll szerint, pontot teszek minden mondat végére, bezárom a füzetet, és elteszem valahova fel a polcra, és még véletlenül sem veszem le. Rá sem nézek.
Így kell szakítani mindenkivel, aki valaha fontos volt nekünk. Még a barátainkkal is.

2014. november 10., hétfő

Offline



Nem tartom magam internetfüggőnek. Nem ülök egész nap szörfözés célján a monitorral szemben. Nem frissítem percenként a profiljaimat, hogy megnézzem, írtak-e. Nem veszem elő a telefonom e-mailezés miatt, amikor egy társaságban ülök és beszélgetünk. Nem vagyok folyamatosan elérhető.

Most pedig, mivel a szolgáltatónk volt kegyes elvenni a lételemem (filmezés) egyik hozzávalóját (internet), kénytelen voltam pár napot világháló nélkül eltölteni.
Szóval, jöjjön most egy rögtönzött esettanulmány, vagy inkább önkéntes emberkísérlet.

Alanyok: Dóri és Mr. A
Időtartam: négy nap (három egész és két fél nap)

2014. november 9., vasárnap

Film maraton 2014/ XV.



A tegnapi adag folytatása. Nem feltétlenül friss, nem feltétlenül populáris vagy jó filmek. Amikor írtam a bejegyzést jöttem rá, hogy ebből az adagból is inkább csak „láttunk, lapozzunk” alkotások szólnak ki hozzátok.

2014. november 8., szombat

Film maraton 2014/ XIV.



Összejött két bejegyzésnyi film, úgyhogy most az első hetest mutogatom meg, holnap meg majd a másik csokrot. Meg majd a harmadik is korán fog jönni, mert már négy film abból is eltelt.

Az elmúlt estéken nem nagyon csináltam mást azon kívül, hogy leültem, és bambultam ki a fejemből. Ha meg már ez, akkor inkább filmeket, mint a falon a pókot. Eléggé vegyes vágott napokat éltem filmek szempontjából.

2014. november 7., péntek

Simon Tamás: Vérmacska 2.



„avagy a világuralom Alfira tör”

Nagyon vártam, hogy olvassam, és féltem is tőle legalább ennyire, mert második rész, és az tényleg mindig kétségesebb, mint az első.
A végére rájöttem, hogy menthetetlenül alfinista vagyok.

Az ismertető és az idézetek nyomokban trágárságot tartalmaznak újfent!

2014. november 6., csütörtök

Leiner Laura: Késtél



Mr. A lepett meg vele valamelyik nap. Szerinte csak úgy, szerintem azért, hogy legyen pár nyugodt órája. Hála az internetszolgáltatónknak, ameddig ő partizott a munkahelyének szülinapi buliján, addig én itthon gubbasztottam, és kiolvastam a könyvet.

Számomra két szempontból volt aktuális. Egyfelől annak kapcsán, hogy nincs nekünk szükségünk annyi sztárra, mint amennyit egy évben kitermelnek a tehetségkutatók. Másrészt pedig, mindenki úgy harangozza be az „újítását”, mintha ő fedezte volna fel, holott az autentikus csak az első. A többi másolat… csak a csomagolás/menedzselés más.

2014. november 5., szerda

Mr. A és a nemes gáz



Egyik nap, még október utolsó napjai egyikén mentünk hazafelé drága urammal. Láttunk egy rocker srácot, és mondtam neki, hogy nekem is volt régebben hosszú bőrkabátom, amit nem tudom, hogy hova raktam.

Nightmare Shop

Szeretek borzongani, Mr. A-tól sem áll távol, és amikor meghallottam a rádióban, hogy most egy hónapig a Pólusban van egy 3D-s happening, ahol valóra válnak a rémálmok. Tudtam, hogy menni kell, érdekesnek hangzott ez az egész.

Megkörnyékeztem az én drága uramat, aki belement, úgyhogy el is zarándokoltunk a plázába csak ezért. Sokat nem kódorogtunk, hogy megtaláljuk, mert gyakorlatilag a hely közepén, az étkezdék közelében van felállítva egy paraván házikó.

2014. november 4., kedd

Apukám piros tortája


Jó nagy bajban voltam, hogy kiderítsem a pontos arányait a krémnek. Mert az egy hirtelen ötlet volt. A tészta nálunk egy jól bejáratott, egyben sütött muffin tészta, a feltét rá, vagy a krém az mindig más. Most is hirtelen ötlet vezérelt édesapám tortája kapcsán, mert tök jól kitaláltam, hogy csokidarabos málnakrém legyen hozzá, csak utána közölték, hogy nem úgy van az! Kilenc személyre kell.
Hoppá.

Eggyel több emelet, és mit csinál az ember lánya, ha csak meggy és citrom van otthon? Másik krémet is kreál.

2014. november 3., hétfő

Hello November!



November elsején nem volt kedvem ezt kitenni, nem szeretem azt a napot. Túl sok a mécses körülöttem.
Mondjuk a drága netszolgáltatónk is úgy döntött, hogy most végez valami moderálást, úgyhogy pár napig semmi. Ki az az elmeháborodott, idióta f@#, aki ünnepnap előtt egy éjszakával kikapcsolja valakinél az internetet?
Hogy nőne be az orra luka!


De ezt a fajta emberkísérletet dokumentáltam azért, hamarosan felteszem.
Most pedig, üdvözöljük az ősz utsó hónapját, és rúgjuk ki az októbert.

2014. október 30., csütörtök

Albert Györgyi: Miért pont én?



Avagy A depresszió szorításában

Egy megosztó személy megosztó könyve. Akciós volt, és úgy gondoltam, hogy itt az ideje bezsebelni ezt a kötetet, amit alig tudtam letenni. Olvastam már korábban, bár akkor eléggé hányaveti munkát végeztem, most úgy döntöttem, megeszem.

Nem tudom, hogy mitől, de egészen hozzám közelinek érzem a kötet első felét. A második interjús részt annyira nem, bár az is hordoz rengeteg igazságot, viszont kétkedve fogadtam azon emberek önvallomását. Az kevésbé tűnt sötéten valóságosnak.

2014. október 29., szerda

Sherrilyn Kenyon: Angyali csók



No, egészen jól haladok a saját, múltkori fogadalmammal, mert abban az emlegetett 52 könyvben ez is benne van, és ezt nemrég fejeztem csak be. Ezt is azért, mert nem tudtam magammal mit kezdeni, és leültem olvasni.

2014. október 27., hétfő

A troll egy napja



Egyet a bezzeg gyerekeknek, a névtelen kommentelőknek, azoknak akik a vitákat gerjesztik az internet roppant forgatagában.
Remélem, tetszeni fog. Kicsit hosszú lett képekkel, bocs.

2014. október 26., vasárnap

Richard Morgan: Valós halál



Avagy a Takeshi Kovacs-trilógia első része.

Nem most olvastam először, viszont sokkal jobban tetszett most, mint első olvasásra. Nem tudom, miért, talán most volt hozzá igazán hangulatom.


Szeretem az olyan könyveket, történeteket, melyek a jövőben játszódnak, és nem kis lények irányítják az agyunkat, hanem mondjuk megmutatják, a technikának és a tudománynak mennyi és milyen szerep jut az emberek életének alakításában. Számtalan veszélyt rejt, ahogy megvannak a pozitívumai.
Felüdülés egy-egy ilyen könyvet a kezembe venni. Nanobotok, az élet meghosszabbítása, új testek, klónok, elraktározható tudat, számtalan kiaknázatlan lehetőség.

2014. október 25., szombat

CsCsK: Melyik karaktert érzed a legjobban összerakottnak és a legrosszabbnak?



Huh, hát megszületett végül a végeredmény. Akikről akartam írni, hosszabban, kifejtve, mit szeretek, illetve, miért érzem rossznak, az már megvolt a kérdés kisorsolásánál. A maradékot, akik még befértek az ötbe, azt nehezen szedtem össze, mert sok szempont volt, ami alapján próbáltam rangsorolni.

Szerintem, tőlem egyik sem lesz meglepő, de ha mégis, akkor kérdezzetek.

2014. október 22., szerda

Hagymalekvár



Nem csalás, nem ámítás, a kép közepén, a tálkában az a sötét paca lekvár. Méghozzá lilahagymából.


Kaptam nemrég egy könyvet, amiben megpillantottam a receptet, és némi változtatással elkészítettem a saját verziómat, mert ugye, merni kell nagyot álmodni.
Ebben az esetben az álom eléggé apró lett.

És sötét. Annyira szép színe van pedig. Sötét, mély és lila, és sajnos, hiába vakuztam, nem akart engedelmeskedni.

2014. október 20., hétfő

Minőség vs. mennyiség



Költözködöm.
Hozom haza a könyveimet Mr. A-hoz. Múltkor éppen az első pakkot törölgettem, a teljes gyűjteményem talán egy ötödét. Baromi sok könyvről beszélünk. Ahogy próbáltam őket valamilyen rendszer szerint kategorizálni, elnézegettem őket.

Régen nagyon nem szerettem olvasni, és most a legjobb barátaim lettek. Sőt, vannak időszakok, amikor kényszeresen sokat olvasok, mert más nem tölti ki a szabadidőmet. Ezek periódusok. Havonta, kéthavonta egy hét, amikor csak olvasok, de utána pihenésképpen szünetet tartok.
Egyszerűen lelohad a lelkesedésem. Főzök, írok, bármi mást csinálok. Regenerálom a szemem.

Illetve nekem kell, hogy leülepedjen egy-egy történet. Egyik könyvből szerintem nincs értelme egy másikba ugrani gondolkodás és szünet nélkül.

2014. október 19., vasárnap

Film maraton 2014 / XIII.



Hamar összejött az újabb hetes adag.

Ebben a csomagban lesz legalább négy olyan alkotás, amit mindenképpen ajánlok megnézésre bárkinek, aki éppen unatkozik. Persze, tegnap belefutottunk egy totális agyhalálba. Ezért én kérek elnézést, viszont lehet, hogy lesz, akinek tetszik.
Sorozatból a Halo-t pörgettük végig, de azt nem tettem be.

Ha láttátok valamelyiket, vagy nem, vagy van véleményetek, ajánlanátok valamit, pötyögjetek nekem kommentet a bejegyzés végére.

2014. október 17., péntek

Akarom: a karom meg a fűző


A minap nézelődtem itt-ott, és fellobbant a vágy bennem két dologra, ami volt régen nekem, és már ilyen-olyan okok miatt nincs. Az egyik egy karom a kisujjamra, a másik egy fűző.

Igazság szerint, nem tudom, hogy miért van bennem ez. Mindig is megvolt, szóval nem egy újkeletű dologról beszélünk, ám most valahogy jobban szeretném, mint eddig bármikor. Aztán lehet, hogy a polaritásom negatívba fordult, vagy éppen csak abba kellene hagynom a The 69 Eyes hallgatását.
Ez utóbbi nagyon nem akaródzik.

2014. október 14., kedd

Szeretetnyelv


Azon tűnődtem valamelyik nap, hogy Mr. A és én olyanok vagyunk, mint két golyó. Két különböző irányból meglódítottak minket, egy ideig együtt haladtunk, majd távolodunk, végtelenül sok ívet leírva így, és néha érintkezünk.

Úgy gondoltam eleinte, hogy nem tudom őt jól szeretni, úgy, ahogy megérdemelné. Ő folyamatosan jön, bújik, simogatni kell, ölelgetni, és nem érti meg, miért ráz ki a hideg és rándulok össze, valahányszor a hátamat simogatja, miközben várjuk a buszt.

Mindenki beszél egy nyelvet, és ebből öt fajta van. Mindenki számára egy az elsődleges, függetlenül attól, hogy mindegyiknek van létjogosultsága, de csak egy van olyan, ami igazán illik az emberre. Mr. A-nak ez a testi érintés, és ha rajta múlik a napi tizenhét érintés, akkor depressziós nem leszek.
Én viszont, elveszetten bolyongok, mert nem bírom az emberi érintkezést.