2013. december 7., szombat

Virágozó szombat


A munkába állásom legnagyobb problémája az volt, hogy szerettem volna, ha hetedikén szabad vagyok. Ugyanis, Virággal terveztük erre a napra az első élő show-t. Hálálkodom a főnökasszonynak, hogy úgy lőtte be az első hetem magától, hogy pont ma szabad voltam.
Ment is gyorsan az e-mail, hogy okés a nap, és készültem, mint egy kis angyal.

Szeretek új emberekkel találkozni, megismerni őket, aki pedig az olvasóm, azzal ez hatványozottan van. Van még jó pár ember, akikkel nagyon szívesen összefutnék.
Virággal már régóta adomázgatunk levélben, és most itt vigyorgok, mint egy vadalma, meg szagolgatom a narancsaimat!


Azért bebiztosítottuk magunkat, megvolt a telefonszámcsere, jelszó, első találkozás, hogy találjuk meg egymást?! Mondtam, hogy üzenek, ha odaérek, hol vagyok, és nagyjából megírtam, hogy nézek ki (apró fekete pont a színes, pesti forgatagban), és jó távol fogok állni a többi embertől.

Elindítottam Mr. A-t munkába, és mentem is az IKEA felé. Ott ácsorogtam magányosan, és írtam Virágnak, hogy az egyetlen lány vagyok, aki ott áll az üzlet előtt. Erre, mire odaért, még két nő kint állt, bár reméltem, hogy emlékszik a leírásra, vagy felrémlik neki, hogy magyar vagyok nem külföldi.

Ééééés, megtörtént a nagy találkozás. Egy nagy ölelés közepette újságolta, hogy a vizsgája (mert hogy ő szombaton reggel még tolta) sikerült. Örültünk egy sort, és csicseregve, totál tanácstalanul álltunk az ajtóban, hogy vajon, hol van a csomagmegőrző, vagy ruhatár, vagy akármi, csak ne kelljen tökig téli cuccban mászkálni.
Megtaláltuk, felderítettük a bonyolult zárat is, ami a szekrényhez tartozik, majd miután elrejtettem Virág brifkóját, mentünk is tekeregni.

Tiszta Óz amúgy, ahogy az ember a szürke (köves) úton megy. Mondtam is, hogy csak Totó hiányzik… meg a bádogember, bár ő tuti átfagyott, úgyhogy nem jött velünk.
Megnézegettünk, megfogdostunk mindent. Én plüsst ölelgettem, eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lesz egyszer, ha szaporodni fogunk. Virág szatyra pedig, csak nőtt és nőtt, és kezdett féloldalasan menni a súlytól.
Az üvegosztályra úgy mentünk be, hogy félő volt, hogy amerre leszünk, ott valami törni fog. Ő a nagy kék szatyor miatt fog törni-zúzni, én meg csak… egyszerűen béna vagyok. Egy beakadásunk volt valami műanyagba, de túléltük mi is, és az áruház is.

A gyertyáknál tömegnyomor volt, és Virág igazolta, hogy a sütőtökös gyertya inkább fűszeres narancs, úgyhogy megnyugodtam.

A piactéren pedig, jól megfogtuk az összes plüsst. Virág felpróbált egy koronát, én gomba lettem, meg udvari bohóc (stílusos), találtunk nekünk való plüsst: cápa!

A félig megrágott nagymamás farkas meg még durvább, mint gondoltam, mert a nagymamát bele lehet rejteni a farkas gyomrába. Meg találtunk olyan babát is, aminek a szívét lehet kivenni. És egy goblint is találtunk, aki a nagy dobozok között árválkodott. Neki vittem egy viaszvirágot, hogy legalább gyönyörködjön valamiben, és ne legyen egyedül.

Csörtettünk a pénztárhoz, ahol ő fizetett, én pakoltam. Jó felállás. Hihihi
Aztán vettünk IKEA-s mustárt is. Ott is tömegnyomor volt.

Kifelé a biztiboy valakivel nagyon harcolt, hogy még véletlenül se gondoljon arra, hogy a csomagját megőrzik neki, és mit láttunk kifelé menet? HULLOTT A HÓ!!!!
A viharos idő elől menekülve mentünk át az Árkádba kicsit ülni, melegedni, és jóóóóó sokat dumálni.

Szaladt az idő, mert olyan egy óra felé azt mondta Virág, hogy van másfél órája, és olyan háromnegyed négy felé el is szakadtunk egymástól. Azért a pláza népét kicsit megköpködtük, hogy „hogy lehet így felöltözni, sminkelni..stb”, és a buszra sem derült fény, honnan megy, de nem onnan, ahova ki van írva.

Kaptam sok csomó mindent. Én viszont, neki is egy kistatyót fűztem. Low budget mikulás, de szívből jött, és rátette a kulcsaira, remélem, nem fog szétjönni. :)
Ezeket pedig, tőle kaptam.


Olyan jó illatuk van, és a táskám belseje is most narancsos szegfűszeg illatú. Mr. A csapatépítő tréningen van, úgyhogy elnyomok mindjárt egy gyertyát a csomagból, mert kíváncsi vagyok.

Jaj, nagyon jó volt a mai nap is! Nagyon hamar elment, és Virágban nem csalódtam. Tényleg olyan, mint ahogyan gondoltam a levelek és a blogja alapján. Imádom, hogy mindent kimond!
Vele is gyorsan megbeszéltük, hogy még egyeztetünk majd egy tali reményében!

Jaj, de most jó kedvem van.
Közös kép nincs, de most sem tartottam fontosnak, hogy fotózzak. Ezt szeretem megélni, és tényleg, nem jutott eszembe előkapni a telefont.

Köszönöm ezt a napot Virág!!!!!!!!!!!! :)

4 megjegyzés: