2013. december 14., szombat

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai


Korábban említettem, hogy volt egy könyv, aminek háromszor ugrottam neki, de egy alkalommal sem éreztem hozzá hangulatot. Negyedik nekifutásra megjött a kedv, és minél többet töltöttem a lapok között lubickolva, annál inkább élveztem. Főleg, ahogy kiderülnek benne a dolgok.

Ezt is Mr. A anyukájától kaptam, és bár borítékoltam a könyv végét az elején, volt egy rész, ahol pöttyet meginogtam, hogy mégsem az lesz a vége, amire számítok. Vagy legalábbis, nem így.

Lényeg, a lényeg, hogy szeretném azt hinni, hogy van ilyen szerelem. Ami ilyen, mint az övék, és addig tart, ameddig a főszereplőké. Olyan hamar feladunk mindent, és annyira nem tudjuk értékelni, aki velünk van, hogy félelmetes belegondolni, hogy talán nem létezik…


A szerzőről

Nicholas Charles Sparks Omahában született 1965. december 31-én. Legtöbb regényében emberi érzelmeket, reakciókat dolgoz fel, központi témája a hit, és a spiritualitásba vetett kérdések, melyek mondjuk tragédiák kapcsán jönnek elő.
Több könyvéből film is készült: Üzenet a palackba, Séta a múltba, Szerelmünk lapjai, Éjjel a parton, Kedves John, Igaz hittel, Szerencsecsillag, és Az utolsó dal.
Édesapja professzor, édesanyja szemészasszisztens. Három testvér közül a középső gyermek, van egy bátyja, és volt egy húga, aki sajnos meghalt. 1988-ban szerzett pénzügyi diplomát, és ugyancsak ezen az egyetemen találkozott feleségével. Életében sokat költözött, míg végül Sacramentóban alapított családot.


Fülszöveg
„Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem lakottam semmi emlékezeteset, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég…”
A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Carolinában kezdődik. Noah Calhoun ekkor tér vissza a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja ültetvényét újra felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Mivel képtelen a nyomára bukkanni, de az együtt töltött nyarat felejteni nem tudja, az emlékeinek él, egészen addig… míg a lány meg nem érkezik a városba, hogy még egyszer láthassa Noaht.
Allie már feladta művészi ambícióit, gazdag, neves fiatal ügyvéd boldog menyasszonya, de egy nap véletlenül a kezébe akad a Noahról szóló újsághír. Feltámadó érzései kényszerétől hajtva úgy érzi, még egyszer utoljára találkoznia kell a férfival. Titokban leutazik hozzá, és ez a találkozás sorsforduló mindkettejük számára: egy átbeszélgetett nap és egy szenvedélyes éjszaka ráébreszti őket, hogy szerelmük nem múlt el, s immár felnőtt fejjel is úgy szeretik egymást, mint hajdanán. Hogy határoz a nehéz döntés elé kerülő Allie? Melyik férfit, melyik életformát s értékrendet választja? Mit tartogat Allie és választottja számára a jövő? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, mélységesen emberi, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.

Kedvenc idézete(i)m
1)
Tudod, a kísértet, az emlékek. Figyeltelek, ahogy éjt nappallá téve dolgozol, olyan keményen beleveted magad a munkába, hogy alig van időd levegőt venni. Ennek három lehetséges oka van: vagy őrült vagy, vagy ostoba, vagy felejteni próbálsz.

2)
Látott ő már gyönyörű nőket, akiken megakadt a szeme, de a számára legfontosabb értékek általában hiányoztak belőlük: az intelligencia, magabiztosság, szellemi képességek, a szenvedély. Olyan tulajdonságok, amelyek másokat naggyá tettek (…)

3)
Ha boldog vagy vele, Allie, és szereted, nem foglak megakadályozni abban, hogy visszamenj hozzá. De ha egy szemernyi kétséged is van, ne tedd. Ez nem olyan dolog, amit fél szívvel lehet csinálni.

4)
De érezte azt is, hogy ez neki nem elég. Ő valami másra, valami többre vágyik. Talán szenvedélyre, romantikára; csendes, gyertyafényes vacsorákra, vagy csupán arra, hogy ne második legyen a rangsorban.

5)
Neked viszont nem velem van bajod, vagy a munkáddal, a függetlenségeddel vagy bármi mással. Az a te problémád, hogy egyedül vagy. (…) Soha nem lehettél önmagad. Ettől belülről üresnek érzed magad, és keresel valakit, aki ezt az űrt remekül betöltené. De más nem teheti meg, csak te.

6)
Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat, akiket szeretsz.

Vélemény
Mindenfélét éreztem, miközben olvastam. Néha haragudtam a szereplőkre, sajnáltam őket, majdnem sírtam velük, és volt, amikor mosolyogtam. Élvezetesen van megírva, olvastatja magát. Kedves kis történet. Igen, ez a legjobb szó rá, hogy kedves. Naiv, gyermekded, mert talán, amikor olvassuk a hercegnős meséket gyerekkorunkban, ilyenről álmodozunk. Ez a tipikus fehér lovas eset, aztán felnövünk, koppanunk párat, és elfelejtjük, hogy ez milyen érzés is. Még gondolni rá, az is.
Az ilyen könyvek pedig, visszaadják ezt mind.

Az első harminc oldalon eluntam az életem, és ezért futottam neki többször is, viszont az utolsó negyven kárpótolt érte.

Tudom, van belőle film is, de azt hiszem, azzal még várok kicsit.

Értékelés
9/10
Egyetlen egy okból adok csak kilencet. Mégpedig azért, mert végig éreztem egy minimális mesterkéltséget, hogy nem Noah gondolatait olvasom, hanem azt, amit olvasni akar a lányos énem. De ettől függetlenül imádtam.

Olvastátok már?
Tetszett?

8 megjegyzés:

  1. Sokat hallottam erről a történetről, főleg a film kapcsán, de még nem olvastam, és a filmet sem néztem meg, pedig mindenki ajánlja. Azt hiszem meghoztad a filmezéshez a kedvem, utána pedig meglehet, hogy a könyv fog következni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A filmről hallottam már jót is, rosszat is, és most kedvem nincs megnézni, de te megnézed, akkor majd meséld el kérlek, milyen volt a könyvhöz képest!

      Törlés
  2. A könyvet már régóta tartogatom, bár nem tudom mire várok:)
    A filmet imádtam.

    VálaszTörlés
  3. A filmet elkezdtem nézni, de 2 perc után kikapcsoltam, egyszerűen nem volt hozzá kedvem. A leírásod alapján kedvet kaptam a könyvhöz, főleg, hogy most olvastam ki Sparks egyik másik könyvét:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most, hogy elfogytak a Sparks könyveim (az a kettő), nem érzek késztetést egy újabbra. Ámbár lehet, ha lenne még, akkor olvasnám. :)

      Törlés