2013. december 18., szerda

kanadamkiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii


Rihi-rihi-rühellem. Vagy hogy is mondja a Grincs. Szerintem Zalán nem fut ekkorákat, mint mi Mr. A-val az elmúlt két napban. Bah, fáradt vagyok, és lesz még egy adag holnap, meg pénteken.

Nem csinálok titkot abból, hogy nem szeretem azt a nyüzsgést, ami a karácsonyt körbeveszi, mert ezzel számomra kinyírják ezt az ünnepet. Plusz, én az a típus vagyok, aki az utolsó pillanatok valamelyikére halasztja a vásárlást, ha veszek valamit.


Pechemre, most kitaláltam, hogy a kis fűzött tatyók mellé, még kapnak valamit a népek, és kénytelen voltam kimerészkedni kedden a karácsonyra készülő forgatagba.
Első nekifutásra nem sikerült. De Mr. A-nak sem.


Kedden annyira szépen elterveztem, hogy elmegyek IKEA-ba, kínai piacra, megveszek mindent, amit szeretnék. Elkészültem, levittem útközben a szelektívet, zötykölődtem a 85-ösnek nevezett indiai járaton. A csuklóban szeretek állni, mert oda valamiért félnek bemenni az emberek (mindenki az ajtónál tömörül), de állandóan csattogott a lábam alatt valami, amitől kicsit olyan érzésem lett, mintha túl kövér lennék a csuklóban állni, és egyszer csak majd magába szippant, mint a Vénusz légycsapója. De nem.

IKEA. Kurva sokan vannak. Magyarországon senki nem dolgozik, mindenki az IKEA-ban lébecol. És az emberek hagyján. Tele van pakolva az áruház az „akció” szóval, amire úgy reagálnak a legtöbben, hogy megállnak középen, és látni lehet az arcukon, hogy agyban teljes a rendszerleállás. Kerülgetni. Persze úgy, hogy ne menj neki a tömegben senkinek.

Nekem futott izomból egy gyerek (nem értem, miért kell őket is cipelni vásárolni), mire az anyja beszólt, hogy ne ütlegeljem a táskámmal a kicsi lányát. Durrant az agyam, és megmondtam, mit gondolok. Nem volt jó kedvem (szerintem ezután neki sem).
Meg alapvetően tudom, mit hol találok, mit akarok venni, nem szeretek egyedül bámészkodni, úgyhogy ez mind-mind hátráltató tényező volt.
Összeszedtem a kemény négy darab cuccot, amit találtam magamnak, és beálltam a gyorskasszához. Előttem valaki negyven ezret hagyott a kasszában, és nagyon szerencsés voltam.
A lány mosolyogva közölte velem, hogy várnom kell a soromra, mert nincs pénz a kasszában. Remek. De nem tudja, meddig kell várnom. Remek. Elpakolta maga mellé a cuccaimat, és húzta be azokat, akik kártyával fizetnek, mert kézpénzes fizetés, mint olyan, meghalt. De nem csak nála. NEM LEHETETT AZ IKEÁBAN KP-VAL FIZETNI!!!!!!!!!!!!!!!Mert nem tudtak visszaadni. Hozzáteszem, kilenckor nyitnak, tízkor álltam sorba. Úgyhogy, otthagytam, amit vásároltam, mentem, hogy majd felváltom máshol a pénzt.
Spar. Nem szeretem, de szükségnek jó volt. A nő meg olyan „hogyrohadjmeg” fejjel nézett rám, hogy kisebbel fizessek. Persze, amikor apróval fizetnék, akkor meg arra húzzák a szájukat, mintha az nem lenne törvényes fizetőeszköz.

Inkább mentem haza. De komolyan. Az összes öttel közlekedő (bár inkább közlekedni nem tudó) emberre rárúgtam volna, hogy engedje már azokat haladni, akik mennének. De még az üres utcán is olyan kedélyesen el tudnak ácsorogni, mint más az adventi vásárban.

Mr. A pedig, kávélikőrt szeretne csinálni, amihez kell szesz. Étkezési szesz. Erre közölték a gyógyszertárban, hogy 1 deci – kapaszkodj – majdnem egy ezres, és egyszerre csak egy decit adhatnak oda. Mert, hátha azzal akarja magát halálra inni. Úgyhogy, szerdán ezért is futunk, és hogy még jobb legyen, Mr. A is az útjába eső patikákat járja majd végig, és én is. Bah.

Remek. Azért, eszembe jutott, hogy ahelyett, hogy mindenki azzal van elfoglalva, hogy novembertől milyen sorrendben szóljanak a karácsonyi dalok, inkább ezt mind szervezné át, mert ez olyan magasfokú beleszarást jelent a másik ember életébe, igényeibe, hogy szerintem pofátlanság.
De nem baj. Ráérek ezzel szöszölni.

A szerda már szerencsésebben alakult. A kinézett mécsesek helyett kénytelen voltam mást választani, mert az eredeti tervnek valót elvitték, de sebaj. Túléltük, fizettem (juhé!), és mentem KES-be gyöngyért. Persze, ma már rafkós voltam, mert a kínai piacon indítottam, ott vettem csokit, hogy váltsam a tízesemet, ami nálam volt. Utamba esett két gyógyszertár, úgyhogy egy körrel letudtam két deci alkoholt. – Most már tuti lesz likőr. Recept persze, majd érkezik.

Mr. A előbb ment, hogy a kolléganőjének tudjon venni ajándékot a Jysk-ben. Erre felhív, hogy mekkora parasztok már, mert azt írják, hogy csütörtökön és pénteken kilenctől nyitnak. Ő kilenc óra hétre ért oda, és zárva minden. Mondtam neki, hogy de ma szerda van, úgyhogy kijelentette tök bátortalanul, hogy akkor lehet, hogy mégsem ők az idióták. Holnap futás kettő. Neki. Ment ő is gyógyszertárba szeszért. Este még megy az ajándékok alkohol részét intézni, és nekem is szán még valamit, amit nem láthatok. Bűűűű…

Holnap-holnaputánra már csak a kajavásárlás maradt. De mivel abban meg apukámmal kell egyeztetni, nem tudom, melyik nap kapok majd idegrohamot megint. Képtelenség, hogy kézben mindent elhozzak.


Mr. A ajándékával vannak gondok, mert se IKEA-ban, sem TESCO-ban nem volt shaker. Majd az lesz még jó móka. Mert ha nem, akkor mást kell kitalálni… jaj, de utálom ezt.
Meg, hogy mindenki az utolsó pillanatban kíván valamit.

Tudom, hogy a karácsonyi készülődést csúnya írással illetni olyan, mint azt mondani, hogy terhességnél mennyire szar a reggeli rosszullét, mert akkor nem az év/élet csodáját éltetem, hanem üssek a számra. Jelen esetben ujjaimra. De ez a hangyabolyszerű emberi képződmény, ami minden plázában és boltban ott lődörög, valami hihetetlen.

Most megyek, és összepárosítom az ajándékrészleteket, meg fűzögetek még egy kicsit, és nekiállok apukám ajándékának.

Ki hol tart?

PS: az én karácsonyi ajándékom a szekrény tetején figyel. A középkorban nem tudtak ilyen jól kínozni emberek, mint Mr. A. Néha úgy megnézném, megsimogatnám, beleszagolnék a könyvbe, de meghagyom magamnak az örömet majd karácsonyra… mondogatom is magamnak, hogy erős vagyok, erős vagyok…

8 megjegyzés:

  1. Nem semmi milyen lendülettel vagy képes írni. Munka feldolgozni :) :)
    Én még egy darab ajándékot sem vásároltam meg, mert ugye pénteken megyünk haza és abba a szerencsés helyzetbe vagyok hogy ha hétfőn nem találom meg a megfelelőt akkor...... nincs több lehetőségem. :D Nem baj, bírjuk a gyűrődést. :)
    Igyál egy forró csokit vagy majszolj el egy kis édességet. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De legalább vannak, akik elolvassák, és ez jó. :)

      Én egyre kevésbé bírom, de ez van, ezt kell szeretni. Azért volt lendülete, mert úgy dolgozott bennem az a nap, meg a tegnap is még. Nemsokára jön a mai. ;)
      Forrócsoki megvolt!

      Törlés
  2. Imádom, ahogy írsz :D Ne vedd sértésnek, mert a legjobb értelemben írom, de engem a muppet show-ból a két zsörtölődő öregre emlékeztettél ezzel a bejegyzéssel, azoknak is ilyen jó a dumájuk és panaszkodnak is rendesen :D Persze értem én, hogy te miért, bár engem nem zavar a karácsonyi forgatag, kizárom magam körül az embereket, nem érdekelnek. Egészen addig így van ez, amíg nem kezdenek el velem bunkózni, mert akkor meglehetősen robbanékony vagyok én is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kedd különösen kiakasztott, mert haladni akartam (kicsit rosszul lettem, és azért), viszont nem tudtam, meg ezzel borult az egész terv. Ilyenkor meg áttervezek, csak A-ból B-be néha kész munka átutazni.
      De jót mosolyogtam a hasonlaton! :D

      Törlés
  3. Én ma csomagoltam, de bele akartam halni és pénteken nagy gála...megdeglek :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért aztat ne tedd!
      Kemény egy csomag van kész, meg az ajándékok fele. :D
      Csomagolni szombaton fogok, vagy holnap este. Meglátjuk, hogy jön ki a lépés.

      Törlés
  4. Szerencsére mi már a múlt héten beszereztük az ajándékokat, akkor még kevesen voltak. Ma még bementünk ruhákat nézni, meg egy tortaformáért és hát huh, jó sokan voltak, és minden tele volt szinte gyerekekkel. Mondjuk hál isten, mindenhol normálisak voltak.
    Ezt a ferdén nézést nagy címletű pénznél én is utálom. Általában én az aprót mindig gyűjtögetem a busz/vonatjegyre. És engem zavar, hogy nem tudnak visszaadni, karácsony előtt vagyunk, könyörgőm készüljenek fel ilyenre is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az volt szerintem a nagyon durva, hogy egy órával nyitás után történt ez. Mert, ha délután, akkor még megmagyarázom, hogy jó, nem megy nekik. De egy óra alatt leszívják az összes kasszát, az kicsit hihetetlen. A lényeg, hogy megvannak a kincsek. :D

      Nálunk szokása a családtagoknak, hogy mindenki vár az utolsó pillanatig a kívánalmakkal... mi meg futunk. :O

      Törlés