2013. december 19., csütörtök

Folyt. köv. a tegnapi bejegyzés :)


Nem gondoltam, hogy lesz még egy vol. 2. is a karácsony előtti kálváriáimról, de szerintem nem is én lennék, ha nem lenne. Kicsit olyan érzés ez, mint az Örömapa című film második részében, amikor George és Nina mennek haza a kórházból, miután megtudták, hogy ismét gyerekük lesz. Nina mindent napfényesen, madárcsicsergősen lát, míg George csak az árnyoldalát.

Na, azt hiszem, hogy én George oldalán ülök ebben a bizonyos kocsiban.


A mostani karácsonnyal kapcsolatban van jó pár félelmem, és úgy érzem, egészen addig leszek ideges (!orrvérzés.rulez!), ameddig meg nem lesz minden: ajándékok becsomagolva, kaja a hűtőben, és tiszta lakás.
Nagyon ott tartunk, hogy ez nem lesz így. Apukám meg csak néha tetézi ezzel az érzelmi hullámvölgyemet. De ezt most nem írnám le.

Lényeg, hogy mára átvállaltam a postát Mr. A-tól, mert a telefonos és internetes hullarablók is küldtek szép sárga színű karácsonyi ajándékokat. Elcsattogtam a postára, ahol nem voltak sokan, viszont negyed órán keresztül álltam a légkondi alatt, ami meleg levegőt fújt rám. Mire az ablakhoz értem, szívem szerint a bőrt is lehúztam volna magamról.
Hazafelé jó egy bő utcahosszt kabát nélkül tettem meg. Utána igencsak elkezdtem fázni. Gondolom, rám fagyott az izzadás.

Apu hívott, jött, kávéztunk. Még nem tudja, hogy lesz a karácsony.
Kérdezte, hogy megyek-e vele haza, mire elsőre azt válaszoltam, hogy nem, inkább vásárolni megyek, aztán csak meggyőzött, hogy menjek. Rossz az autó kuplungja, mióta volt szervizben, ezért kemény harminccal döngettünk végig, egészen Dunaharaszti határáig. Ott megadta magát a verda.
Ültünk és néztünk, próbáltunk szerelni a nulla fokban.
Arra jutottunk, hogy kuplung nélkül nem haladunk. És hát, iparterületen jobbra Mordor, másik oldalon A Fal, felülről meg süt ránk a Halálcsillag.
Vissza az áruházakig. Két kilométer. De apu a kocsiban hagyta a pénzét. Vissza a kocsihoz. Én állok az út szélén. Rám dudálnak. Integetek, hogy nem vagyok üzletasszony, csak peches vagyok.

Beértünk a Tesco-ba, ahol a mosdóban tükörbe néztem. Két karikás szem, és vörösre fagyott pofa nézett rám vissza. Vettünk enni, inni, aztán vártuk a buszt.

Hazajöttem, apu még maradt, megvárta a palit, aki bevontatta Szigethalomra.
Itthon pedig, egy kis bőgés kíséretében megfűztem mindenkinek a táskáit, becsomagoltam barátnőm ajándékát:


Ne keresd a képen a tatyót, mert ebben van (nem tudok csomagolni, de szeretek, hahaha):


Nemsokára pedig, folytatom apu ajándékát.
Szóval, haladok. Bevásárlás holnap. Elvileg. Aztán, ki tudja?

Mr. A tegnap megcsinálta a kávélikőrt. Még nem ihatjuk hétfőig (hülye egy szabály ez!!!!), viszont tegnap kaptam belőle egy evőkanálnyit (csak hogy kell-e még bele valami), és üt. Rendesen megéreztem, hogy van benne alkohol.


Receptet majd teszek fel valamikor róla, hátha valaki, valamikor majd kedvet kap hozzá.
Megyek, még meghajtom a kulcskarikákat.

Jók legyetek!!!

6 megjegyzés:

  1. Uhh:S Nagyon peches vagy:(
    Sajnálom, de ne idegeskedj, minden rendben lesz!
    A csomagolással én is így vagyok, nem megy de a kézügyességem hiányát lelkesedéssel pótolom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Év végére valahogy minden összejön. De mindig.
      Aminek van alakja, azt simán becsomagolom, de ami puha, és formátlan, azzal vannak gondjaim. :D

      Törlés
  2. Nálunk a Diótörő a legmacerásabb, hogy titkoljuk, hogy intézzük a fát, a kaját, a mindent feltűnés nélkül :D Szombatot jelöltem ki az öngyilkosságra :D Mert nem elég a karácsony, idén csinálunk szilveszteri bulit....neeeeeeeeeeeee :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is, mivel az utolsó földi napomat az emberrel fogom tölteni. Bár, a holnap is egy rohanás, úgyhogy meghívót küldök majd csoportos méregiszogatásra! :D:D:D

      Mi vendégségbe megyünk máshoz szilveszterkor. :D

      Törlés
  3. Jujj, ez nem jön össze neked :( Sajnálom ezt a sok macerát, de reméljük a karácsony már jobb élményeket is tartogat számodra. Én csak azért sem görcsölök semmin.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Maga a karácsony, amikor már csak ott kell lenni, azzal nem lesz baj, bár ajándékok terén rettenetesen szorítok magamnak. Csak azért görcsölök.

      Törlés