2013. december 31., kedd

Évösszegzés 2013


Here I Am… when you send me an angel… éjfél múlt, én még ébren (van, aki ébren tart, jobb, mint a koffein). Olcsinak mondtam negyed órája, hogyha megérem fent az éjfélt, akkor most teszem ezt ki, mert ez már a mai naphoz számít.
Ez volt a plusz, amit utólag kopácsoltam hozzá a poszthoz.

Jó, ennek a bejegyzésnek vagy harmadjára ugrok neki. Először semmilyen lett, utána meg unalmasan hosszú. De most!

Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy milyen hamar elmegy egy év. Kiskoromban még a nyár is maratoni volt, most meg gyakorlatilag ma még újévet ünnepelek, holnap már ismét karácsony van. Hihetetlenül gyorsan elrohant az utóbbi 12 hónap.

Erről jön most egy minimális körkép.

2013. december 30., hétfő

Nyereményeim :)


Az utóbbi pár órában vigyorgok, mint a tejbe tök, itt örömködtem, hogy nyertem. Bizony. Mert ti tudjátok a legjobban, hogy nem szoktam játszani. Köszönöm a meghívásokat, nem bunkóságból nem játszom, vagy mert nem tetszik a csomag, hanem mert tényleg szerencsétlen ember vagyok.

De most, amikor megláttam, hogy Pancsinál játék van, akkor felcsillant a szemem. A bennem szunnyadó hazárdírozó felböffentett, hogyha már csoki, akkor nyomjunk rá valamit, hátha.

Ééééééééééés, nyertem!!!!!!!!!

Évzáró TAG (?!)


Most ment el MajdnemAnyósom, leitattam megitattam kávélikőrrel, túlestünk azon a pánikon, hogy Mr. A melyik óráját szeretné megcsináltatni. Végül egyiket se, vesz másikat. Aztán inkább maradtam itthon, várva a csomagomat, hátha ma jön meg.

Addig pedig, TAG. Ha már így év vége van, holnap majd jön egy személyesebb, bloggal kapcsolatosabb bejegyzés is.

Klaunál láttam ezt, és gondoltam, kitöltöm. Igazából tényleg sok bejegyzés van hidegen a laptopon. Valamiért nem kerültek ki, pedig szerettem volna, és rájöttem, hogy az év utolsó napjain esélytelen, hogy írjak valami újat, vagy kitegyek azok közül bármit is. Majd januárra… a végén pedig, Tipegő Zombiból Pató Pál leszek. De ez egy mellékes tény szerintem.

2013. december 29., vasárnap

Kérésre - Mi van a táskámban?


Persze, csak képekkel, mert videót nem csinálok, pedig Olcsi helyből beoltott, hogy azt kellett volna. Í. J.

Kérésre – Nyakláncaim


Rájöttem, hogy most kidobom mindet, aztán ti meg kommentáljátok majd (vagy nem). Megyek, olvasom inkább a könyvemet, meeeeg létrehozok némi újat az éterben. Ha kész vagyok, majd megtudjátok. :)

No, páran kértétek, hogy mutogassam őket meg. Nem lettek a legjobb képek, és igyekeztem őket színekbe szedni, és mondok egy-kettőről pár szót.

Majd látni fogjátok, nekem többségében gyöngy nyakláncom van. Ennek az az egy oka van, hogy rettentő sokáig feketében öltöztem, és mi színes? A gyöngy, plusz, imádok gyöngyözni annak ellenére, hogy rém béna vagyok hozzá.

Kérésre - A karácsony sztárreceptjei


Ma három olyan poszt várható, amit itt-ott kértetek, és mivel szeretném őket még ebbe a hónapba / évbe belenyomorgatni, ma szétszórom őket.
Az első poszt a recepteké.

Sajnos, képem nincs, mert nem fotóztam, de akiket kértetek (borzselé, toffifee torta és sült cékla) alább olvashatók.

2013. december 28., szombat

Ilyen volt a karácsonyom :)


Eltelt a karácsony is. Túl gyorsan is szállt tova, mondjuk, szerintem ez mindenkinek ilyen, aki mind a három nap vándorol családrészről családrészre. Nekünk ez úgy nézett ki, hogy 24-én és 25-én Mr. A szüleinél voltunk, 26-án apukáméknál. Az utolsó estére már igencsak elfáradtunk.

Ma pedig, most jöttem haza, mert apukám tesójáéknál voltunk kicsit beszélgetni. Tegnap pihentünk Mr. A-val. Most ő három napot dolgozik, reggel minden baja volt. Én csak úgy érzem, hogy fel tudnám szippantani a világ éves kávétermelését folyékony formában.

2013. december 27., péntek

Bugázott kérdéssor


Nem árulnak még petárdát, de jó lett volna ma beszerezni, nem harmincadikán görcsölni, hogy még legyen olyan, amilyet szeretnénk… meg kitaláltuk, hogy lesz héliumos lufi, mert az nagy társaságban lesz a jó.
Úgyhogy hazajöttünk, és mivel két óra alatt úgysem tudok jól elmerülni a könyvemben, gondoltam, olvasgatok kicsit a kedvenceimen, és Marvnál találtam meg ezt, aki szintén lopta, de a lopott cucc mindig jobb.

Na, szócsavarásból ennyi, íme a válaszok:

Ecce Ego XIX.


Túléltük a karácsonyt, nemsokára lesz erről egy nyúlfarknyi bejegyzés, képekkel, illetve még újév előtt két bejegyzést tervezek, amiket kértetek. Oh, még mindig érzem, hogy tele vagyok, és roskadásig pakolták drága szüleink a hüttőt, szóval, éhen halni sem fogunk.

Ma pedig, igazi szieszta (ünnep) van számunkra Mr. A-val, hiszen ez az első olyan nap, amikor nem megyünk időre sehova, senkihez, csak majd a nap folyamán kacsákat etetni, meg veszünk virágföldet, mert amit vettünk föld valószínű gombától „fertőzött” (hogy kell ezt mondani?!), és halódnak a zöldségek. Kivéve George-ot (fikusz), ő szépen hozza az új leveleket. Tök büszke vagyok rá.

Na, de most az év utolsó Ecce Ego-ja.

2013. december 23., hétfő

Boldog Karácsony Mindenkinek!!!


A napokban kaptam bree-től egy díjat, amit ezúton is nagyon-nagyon köszönök neki, és nagyon jól esett, hogy gondolt rám. Sokat gondolkodtam azon, hogy kinek adjam, akinek még nem adtam, adjam a szokásos körnek, vagy külföldieknek?! Aztán arra jutottam, hogy úgy adom, hogy nem adom.


Mivel karácsony van, minden kedves bloggal rendelkező olvasómnak szívesen odaadom, és azoknak is, akiknek a blogjára fel vagyok iratkozva, vegyétek, vigyétek, örüljetek neki, írjatok róla (vagy ne). Tényleg és komolyan.
Nem tudok köztetek dönteni, és nem is szeretnék. - Szabályokat ITT olvashatod.


No, úgy gondolom, hogy a karácsonyra most elvermelek, és ha nem írok, majd két ünnep között fogok. Köszönöm, hogy követtek, hogy kitartotok, meg néha bennem is tartjátok a lelket. Bár egy halom bejegyzést elterveztem még decemberre, nem tettem ki őket, majd januárban jönnek ők.

Nektek, kedves Olvasóim, kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, és sok-sok-sok kaját, édességet, ajándékot és szeretetet, egy halom kincset, kitartást, sok örömöt.

Mivel virtuálisan nehéz ajándékokat osztogatni, ajándékom a „tovább” után olvasható:

Tipegő Karácsonyi TAG


Annyi jó téli és karácsonyi TAG-et lehet olvasni már december eleje óta, hogy képtelen voltam választani, ezért gyúrtam magamnak egy különállót belőlük.

Tudom, nem úgy tűnik, hogy várom az ünnepet, de várom. Minden nyűgjével együtt jól szokott elsülni az egész. Igaz, előtte van pár nap lidércnyomás, de simán megéri a fáradozást és a fejfájást. Tegnap eltöltött valami boldogságféle, amikor becsomagoltam az utolsó ajándékot is, megkóstoltuk a gyümölcskenyeret és belenyaltunk a téli jégerbe.

Most pedig, mielőtt tisztára nyalnám a lakást – de jó, hogy az ablakmosás már megvan -, íme a karácsnyi kérdezz, felelek.

2013. december 22., vasárnap

Gyümölcskenyér


Szívem szerint, ez az az édesség, amit egy évben többször is elkészítenék, mégis valahogy, valamiért csak karácsonykor készül el. Olyan ajándék lett belőle, amit ha odaadok, nem az lesz belőle, hogy megeszik, és kész, hanem kitart pár napig.
A család már igényli is.

Szoktak a barátaim is kapni, ha karácsony környékén találkozunk, de mivel ez most elmarad, csak hármat kell összehoznom.
Bónuszként az egészséges életmódot élőknek is van egy változat a posztban.

Kávélikőr


Nem mondom, hogy hagyományt teremtünk Mr. A-val, persze, azért szeretnénk kialakítani a saját karácsonyi szokásainkat. Én minden évben erre a három napra gyümölcskenyeret készítek (recept a nap folyamán), ő pedig likőrt. Tavaly tojáslikőrt, most kávét, jövőre talán (végre) csokilikőrt.

Aki nem szereti az alkoholt, annak most ez a bejegyzés nem lesz mennyország, persze, ettől függetlenül elolvashatja, hátha kedvet kap, mert azért berúgni tőle csak igen tetemes mennyiség miatt lehet.

2013. december 20., péntek

Ecce Ego XVIII.


A mai nap is parádés volt, viszont sokkal jobb, mint az elmúlt két nap. :)
Titkon valahol már kerestem direkt a kutyagumit, hogy beleléphessek, hátha meghozza a szerencsémet. Pech, de egyet sem találtam az utamon.
Na, de mindegy. Mr. A duruzsol a fülembe, és most nem tudom megosztani az ujjaim és a füleim között a munkát, úgyhogy vágjunk is bele a következő EE-be.

2013. december 19., csütörtök

Folyt. köv. a tegnapi bejegyzés :)


Nem gondoltam, hogy lesz még egy vol. 2. is a karácsony előtti kálváriáimról, de szerintem nem is én lennék, ha nem lenne. Kicsit olyan érzés ez, mint az Örömapa című film második részében, amikor George és Nina mennek haza a kórházból, miután megtudták, hogy ismét gyerekük lesz. Nina mindent napfényesen, madárcsicsergősen lát, míg George csak az árnyoldalát.

Na, azt hiszem, hogy én George oldalán ülök ebben a bizonyos kocsiban.

2013. december 18., szerda

kanadamkiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii


Rihi-rihi-rühellem. Vagy hogy is mondja a Grincs. Szerintem Zalán nem fut ekkorákat, mint mi Mr. A-val az elmúlt két napban. Bah, fáradt vagyok, és lesz még egy adag holnap, meg pénteken.

Nem csinálok titkot abból, hogy nem szeretem azt a nyüzsgést, ami a karácsonyt körbeveszi, mert ezzel számomra kinyírják ezt az ünnepet. Plusz, én az a típus vagyok, aki az utolsó pillanatok valamelyikére halasztja a vásárlást, ha veszek valamit.


Pechemre, most kitaláltam, hogy a kis fűzött tatyók mellé, még kapnak valamit a népek, és kénytelen voltam kimerészkedni kedden a karácsonyra készülő forgatagba.
Első nekifutásra nem sikerült. De Mr. A-nak sem.

2013. december 16., hétfő

My Mad Fat Diary


Írtam bejegyzést mára, de mégsem érzem úgy, hogy szívesen kitenném. Látom, hogy mindenki hangulatban van, én meg nem akarok Grincs lenni… aki ellopja tőletek a karácsonyt. Ma volt egy beszélgetésem apukámmal, ami végképp feltette az I-re a pontot, tegnap meg egy barátnőmmel telefonáltam, ami az I-t magát rajzolta meg.

Úgyhogy, éjjel kihasználtam a lehetőséget, és megnéztem a sorozatomat, amit már nem is tudom, kinél olvastam, mint kedvenc, és már azt sem tudom, mikor töltettem le Mr. A-val. Most megnéztem, és annyira én vagyok ez a sorozat…. lehet, hogy túl érzékeny vagyok mostanság… ne is figyeljetek oda rám.

2013. december 15., vasárnap

A hobbit – Smaug pusztasága


Ezt a filmet is nagyon vártam és már várom előre a harmadik részt is. Az egyetlen baj egy pasi volt, aki a film közben fészbúkozott, és negyed órán keresztül a szemembe világított a kijelzője. – Hogy törne le a keze és a szeme.
Nem zsongtam be annyira, mint szoktam, de ezt most a fáradtságom számlájára írom, és arra, hogy a mozi erőteljes csúszásban volt önmagához képest.
                      
Ki vagyok éhezve olyan filmekre és könyvekre, amikben nincsen semmi értelmetlen, egymás iránt való szenvedés, meg gagyi haláljelenetek, meg repülő cápák, amiket az intelligens vihar kapott fel, meg a tévéműsortól is csömöröm van, mert oda-vissza ugyanazt játsszák. Úgyhogy, kellett egy kis mozi, amivel most ismét Mr. A lepett meg. Azt tudtam, hogy majd megnézzük, de csak egy nappal korábban mondta el.

2013. december 14., szombat

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai


Korábban említettem, hogy volt egy könyv, aminek háromszor ugrottam neki, de egy alkalommal sem éreztem hozzá hangulatot. Negyedik nekifutásra megjött a kedv, és minél többet töltöttem a lapok között lubickolva, annál inkább élveztem. Főleg, ahogy kiderülnek benne a dolgok.

Ezt is Mr. A anyukájától kaptam, és bár borítékoltam a könyv végét az elején, volt egy rész, ahol pöttyet meginogtam, hogy mégsem az lesz a vége, amire számítok. Vagy legalábbis, nem így.

Lényeg, a lényeg, hogy szeretném azt hinni, hogy van ilyen szerelem. Ami ilyen, mint az övék, és addig tart, ameddig a főszereplőké. Olyan hamar feladunk mindent, és annyira nem tudjuk értékelni, aki velünk van, hogy félelmetes belegondolni, hogy talán nem létezik…

2013. december 13., péntek

Ecce Ego XVII.


El vagyok tűnve. Gondolom, feltűnt, de most nem vagyok motivált az írásban. Másra használom az energiáimat. Bár ez azoknak jó inkább, akik folyton azért szabadkoznak, hogy lemaradtak a sok bejegyzés mellett.
Most kapcsoltam csak be a gépet, szünetet tartok két ablak között – éljen a karácsony előtti ablakmosás. Felülírom a korábbi kijelentésemet, miszerint porszívózni nem szeretek. Nem. Ablakot pucolni nem szeretek. Sőt, van egy kicsi üveg, amit el sem érek.

Ajj, mennem kellene, mielőtt besötétedik.

Kínkeservesen választottam ki a képeket.

2013. december 9., hétfő

Ha-haha-hahaha


Tegnap mérges lettem, és ma ezért elmentem sétálni, kacsákat etettem, voltam Dórinál, vásároltam apukámmal, hazajöttem, telefonáltam, újra elmentem itthonról, és sétáltam, és reméltem, hogy olyan erős lesz a szél, hogy felkap, elrepít valahova, mondjuk, ahova most a legjobban vágyom, és letesz, és otthagy.

De minden búra jön valami jó, és nagyon megörültem, amikor Black Fairy üzenetét olvastam, hogy kaptam díjat. Tényleg, komolyan, köszönöm, és nem haragszom, ha nem ír, mert megértek mindenkit, hogy elfoglalt, és a blog valószínű itt lesz még egy darabig. :)
Amúgy valahogy mindig olyankor kapok díjat, amikor kicsit komolyabb, szomorúbb napjaimat élem. Talán, majd elmesélem (tudja, aki tudja).


No, de, szabályok.

Nő is jöhet a Marsról: Billy Tipton


Ami ez így nem igaz, inkább úgy lenne helyes, hogy Mars és Vénusz gyermeke. Hogy miért, mert Billy Tipton a látszat ellenére, nő volt, csak a cross-dressingnek* hódolt.

2013. december 7., szombat

Virágozó szombat


A munkába állásom legnagyobb problémája az volt, hogy szerettem volna, ha hetedikén szabad vagyok. Ugyanis, Virággal terveztük erre a napra az első élő show-t. Hálálkodom a főnökasszonynak, hogy úgy lőtte be az első hetem magától, hogy pont ma szabad voltam.
Ment is gyorsan az e-mail, hogy okés a nap, és készültem, mint egy kis angyal.

Szeretek új emberekkel találkozni, megismerni őket, aki pedig az olvasóm, azzal ez hatványozottan van. Van még jó pár ember, akikkel nagyon szívesen összefutnék.
Virággal már régóta adomázgatunk levélben, és most itt vigyorgok, mint egy vadalma, meg szagolgatom a narancsaimat!

2013. december 6., péntek

Ecce Ego XVI.


Nyolc órányi, nyolcvan fokos emberlevesben ázás után, most jutott eszembe, hogy péntek van. Ha péntek van, akkor pedig, Ecce Ego.

Rövid bevezető, de elég. Amúgy minden szuper.

2013. december 5., csütörtök

A gyerek kocka, nem golyó!


Holnap megint nem leszek, csak este itt, úgyhogy gondoltam, megosztok most valami személyesebb dolgot, és mielőtt az a vád érne, hogy én kibeszélem a másikat, előtte azért megkérdeztem a főszereplők egyikét, hogy mehet-e ez így a blogra. Hosszú lesz, és kimerítő, viszont, kíváncsi lennék (és szerintem a többiek is), hogy mit gondoltok.

Múltkor írtam, hogy az egyik feladatom Kolos hazakísérése volt. Most őt gyakorlatilag eltanácsolták az iskolából a vállalhatatlan magatartása miatt. Dóri (az anyukája) rögzítette ezt a beszélgetést, amit meghallgattam, és kicsapta a biztosítékot, amit mondtak, és az is, ahogy mondták. Szerintem egy olyan országban, ahol minden bamba idióta tanárképzőbe megy, mert máshova nem veszik fel, és tanároknak nincs tekintélye, nem kellene a szülőkkel úgy beszélni, mintha a seggükből rángatták volna ki őket. Pláne úgy, hogy effektíve nem tettek semmit.

Mindjárt megértitek a problémát.

Hurrá!


Tök jó dolog történt velem, és most, hogy túl vagyok az első napon, gondoltam, hogy megosztom örömömet veletek.

Van munkám!
Dolgozom!

Végre! Itt örömködök már hétfő óta, de csak tegnap volt az első napom. Nagyon jó a csapat, nagyon jók a főnökök, nekem tetszik, mert olyan közegben vagyok, ahol megszerezhetek egy jó gyakorlatot, ami a későbbiekben majd hasznosítható.

2013. december 3., kedd

Téli TAG


Itt is volnék a mai második TAG dologgal, amit már jó pár helyen olvashattok, és hát, megtetszett, kitöltöttem.
Azt hiszem, Vikitől indult.

Önismereti TAG


Megaeránál láttam, és mivel amúgy sem vagyok arra kódolva, hogy értelmeset írjak, ráadásul összefüggően, inkább ilyeneket fogok kitölteni. Szerintem majd délután jövök még eggyel, mert ezen a héten foghíjasan leszek. Maradjunk abban egyelőre, hogy jó irányban van a szekerem rúdja.
De erről majd csak csütörtökön.

Meg mivel nem voltam jelen pár napig, egy halom bejegyzés született, amire ma reggel reagáltam. De tényleg, valahogy mindig úgy járok, hogyha itt ülök egész nap, akkor nem történik semmi. Ha kihagyok jó pár napot, akkor egy halom olvasnivaló összejön.

Szóval, önismereti tag…

2013. december 1., vasárnap

Hello December!


Nemsokára indulok Mr. A-val a szüleihez, enyhén másnapos vagyok, viszont, hét felé keltem fel úgy, hogy egykor feküdtem le. Ah, a tegnap este… nem szeretek ilyet mondani – mert ilyenkor úgy érzem, az ördög ott vigyorog a falon -, de inkább lettem volna egy fogorvosi székben, mint ismerősöknél. A slussz poén az, hogy ezzel Mr. A is így volt, meg a házigazda. Az milyen?


No, de eltelt a november, megjött a tél, persze csak papíron, a hangulatomat meg még mindig keresem annak ellenére, hogy adventi naptárat bontogattam reggel. :)