2013. november 14., csütörtök

Nicholas Sparks: Mindig van holnap


Bevallom, legalább annyira féltem az írótól, mint amennyi lányos filmben megemlítik, hogy mennyire romantikus. Mr. A anyukája leselejtezte, megkaptam, és most ez került elolvasásra. Az első találkozásom volt vele, nem tudtam, mit várhatok.

Ahogy utánakerestem, azért megtaláltam, hogy azért többnyire nem ilyen jellegű könyveket ír, ami inkább hanyagolt romantika, és még hanyagoltabb krimi szál. Egy egyszerű, hétköznapi történet pár emberről egy kisvárosban, a véletlenekről, a sorsról, és arról, hogy lehet, hogy nem minden ok nélkül történik velünk.

Akik azzal ölik meg a könyvek varázsát, hogy elolvassák az utolsó oldalakat, vagy fejezeteket, inkább bele se kezdjenek.


A szerzőről

Nicholas Charles Sparks Omahában született 1965. december 31-én. Legtöbb regényében emberi érzelmeket, reakciókat dolgoz fel, központi témája a hit, és a spiritualitásba vetett kérdések, melyek mondjuk tragédiák kapcsán jönnek elő.
Több könyvéből film is készült: Üzenet a palackba, Séta a múltba, Szerelmünk lapjai, Éjjel a parton, Kedves John, Igaz hittel, Szerencsecsillag, és Az utolsó dal.
Édesapja professzor, édesanyja szemészasszisztens. Három testvér közül a középső gyermek, van egy bátyja, és volt egy húga, aki sajnos meghalt. 1988-ban szerzett pénzügyi diplomát, és ugyancsak ezen az egyetemen találkozott feleségével. Életében sokat költözött, míg végül Sacramentóban alapított családot.


Fülszöveg
A szerető férj és odaadó apa, Miles Ryan harmonikus élete semmivé foszlott azon a napon, amikor felesége meghalt egy cserbenhagyásos balesetben. Noha továbbra is minden reggel felkel, hogy gondoskodjék a kisfiáról és elvégezze seriffhelyettesi feladatait, mégis fásult, reménytelen sötétségben él. Amikor találkozik Sarah Andrews-zal, fia tanítónőjével, aki egy kiábrándító házasság után próbálja újraépíteni az életét, a két fiatal egymásba szeret.
A szerelem, amiről már azt hitték, örökre száműzve lett az életükből, lassan enyhíteni kezdi a múlt fájdalmait. Ám hamarosan rádöbbennek, hogy szerelmükön kívül valami más is összefűzi őket – egy félelmetes titok, amely kemény próbatétel elé állítja mindkettejüket.

Lebilincselően izgalmas, megindító történet egy pár újra meglelt boldogságáról, és egy kegyetlen titokról, amely örökre e boldogság útjába állhat.

Kedvenc idézete(i)m
1)
A halálát követő első karácsony délelőttjén a templomban ülve megérezte annak a parfümnek az illatát, amelyet Missy használt, s még jóval a mise után is úgy kapaszkodott a fájdalomba, ahogy egy fuldokló markolja a mentőövet.

2)
A kezdeti rajongást, amelyet megismerkedésükkor érzett – a kétségbeesett kamaszvágyat, hogy mindent megtudjon róla, amit csak lehet -, az évek során valami mélyebb, komolyabb érzelem váltotta föl.

3)
Nem akart sírni többé, de régi álmoktól nehezen búcsúzik az ember.

4)
-Olykor arra gondolok, hogy apát szentté kéne avatni.
-Ugyan, ugyan… ne légy olyan szigorú anyáddal. Én őt is kedvelem.

5)
Nem számított, baleset volt-e vagy sem; a madár tudta, hogy eljönnek értem, és azt mondogatta, nemsokára itt lesznek.

6)
Én, aki egykor arról ábrándoztam, hogy majd megmutatom a világnak, most gyűlöltem azt az embert, akivé váltam.

7)
Tudod, milyen érzés azt hinnem, hogy nem bízhatok meg benned mindazok után, amin együtt keresztülmentünk? Szar érzés.

Vélemény
Gördülékeny volt, egy nap alatt megettem. Kikapcsolódásnak remek volt.
A történet közepén már sejtettem, mi lesz a végén, sőt, a megoldását is valahol. Tetszett benne mondjuk az, hogy kicsit sem volt művi világ.
Simán el tudom képzelni, hogy egy gyerek így reagál az életét ért változásokra, pláne, ami mondjuk ilyen volumenű, mint amit a könyv leír. Nem tudom, hogy Miles-t pont így szerepeltettem volna, ahogy, ott volt némi könyvidegen momentum a számomra, de összességében jó volt, hogy nem az lett a vége, amit a figyelmetlenebbek

Féltem, hogy romantikus lesz, meg rózsaszín, meg köd és hab, de kellemeset csalódtam benne. Nem romantikus volt, inkább dráma. Máskor is majd a kezembe fogom venni, de mivel most ennyi kioltotta a romantikus-faktoromat, keresek valami másfajta irodalmat.

Értékelés:
9/10
Nem feltétlenül azoknak, akik romantikára vágynak, inkább azoknak ajánlanám, akik emberi érzésekről akarnak olvasni, válaszokat keresnek a saját belső, feldúlt világukra. Arra jó volt, és szórakozásnak is.

Olvastátok már?
Ajánlanátok Sparks-tól valami mást?

12 megjegyzés:

  1. Imádom Sparks könyveit. Pont ezt nem olvastam tőle, de a Szerelmünk lapjait, Az utolsó dalt és a Szerencsecsillagot már párszor elolvastam:) Még a Válaszútont szeretném, de egyenlőre nem sikerült megszerezni.
    Ezt a könyvet is felraktam a listámra, de lassan már azt se tudom, melyikbe kezdjek bele:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Szerelmünk lapjait is megkaptam Mr. A anyukájától. Az lesz a következő, amit elolvasok tőle.

      Oh, amennyi könyvünk van, és abból, amennyit én nem olvastam... én sem tudom, mit vegyek le a polcról. Bár most úgy érzem, hogy Regina nővér nem volt szerencsés választás. :(

      Törlés
    2. :) Azta de gyors válasz:)
      Igen én is így vagyok. Sajnos egyszerre 2-nél többet nem tudok olvasni, mert elkeveredek a történések között. Így ami nem tetszik és hosszú az átkerül a képzeletbeli polc egy másik részére, ahol a félbehagyott könyvek pihennek.
      Nekem is sikerült 1 irtózatosan rosszat kifogni most, de hál isten gyorsan kilehetett olvasni a maga 300 körüli oldalszámával.
      Regina nővért nem olvastam még, de valahol az is fent van anyuék polcán ha jól emlékszem.
      Anyuék polcáról én is alig olvastam, de nagyon nem is fogok mert utálom a krimit:D

      Törlés
    3. Most gépnél ülök, mert éppen túrok a virtuális útvesztőben. :)

      Nem szeretek könyvet félbehagyni. Anyuéknál vagy krimi van, ami még számomra istenes (King, Cook, Marsh, Christie), vagy háborús könyv, amivel a Zöldsapkásokon kívül nagyon nem tudtam mit kezdeni.
      Múltkor kaptam egy halom könyvet, és abból mazsolázok, mert most sci-fi nem érdekel, meg fantasy sem. A szociológiákat meg nem tenném ki ide.

      Törlés
    4. Én sem szeretek félbehagyni könyvet, de van amikor muszáj, mert egyszerűen szenvedek tőle. Eddig mondjuk csak 2 ilyen könyv van a polcomon.

      Törlés
    5. Laurell K. Hamilton: Bűnös vágyak (nagyon rossznak találom), és Asimov Alapítványa (ez utóbbi mindössze a hangulatváltozás megszenvedője lett, ugyanis mostanában nincs kedvem mélyebb könyveket olvasni)

      Törlés
    6. Pedig szerintem az Anita Blake-nek az első rész igazán jó, a többi elmegy kategória. Igazából egy kicsit Vicky Nelson koppintás (Vámpírakták - Blood Ties), és nem tudott újítani a könyveiben, csak kurvát csinált a főszereplőből.
      Az Alapítvány az egyik kedvencem, de tény, hogyha nincs ihlet hozzá, akkor foghúzós.

      Törlés
  2. Interesting history!!! nice review!!
    Have a nice day!! my g+ for you!!!:)))

    Besos, desde España, Marcela♥

    VálaszTörlés