2013. november 8., péntek

J. K. Rowling: Átmeneti üresedés


Ha Rowlingnak ezzel a könyvével indítok, tuti, hogy a Harry Pottert a kezembe nem veszem önszántamból. Függetlenül a varázslóktól, nekem vannak olyan írók, akik hűek tudnak maradni a gördülékenységükhöz, viszont most olyan nyögve-nyelve haladtam, hogy az félelmetes volt. Sőt, a könyvet még ősz elején kaptam kölcsön, kiolvastam, a blogra mégsem került fel eddig. Most is szerintem csak azért, mert ha most nem, akkor sosem.

Aki nem olvasta, és azt várja, hogy Harry-féle lesz, ne várja, olvassa el, és kap egy totál más történetet, mintha a két könyvet nem ugyanaz a nő írta volna.

S mondhatnám, hogy mennyire hű, meg ha, mert egy nagyon is fejlett ország egy kis városának mocskos gondolkodású lakosairól szól, és epikusan meg is írhatnám, de nem fogom. Ez egy szimpla történet, amit már előtte bőven több író is megírt, és erősen kétlem, hogyha Rowling nem a neve alatt adja ki, akkor is ódákat zengenének róla.


A szerzőről (forrás: könyvborító)

J. K. Rowling a Harry Potter kalandjairól szóló könyvsorozat szerzője. 1997 és 2007 között 7 kötete jelent meg, amelyekből világszerte 450 milliónál több példány kelt el, több mint 200 országban, 74 nyelven és 8 nagy sikerű film is készült belőlük.
J. K. Rowling számos díjat és kitüntetést kapott, többek közt a gyermekirodalomnak tett szolgálataiért a Brit Birodalom Érdemrendjét, a spanyol Asturias-díjat, a Francia Köztársaság Becsületrendjét és a Hans Christian Andersen-díjat. Volant nevű jótékonysági alapítványa révén számos jótékonysági ügyet támogat, így a hátrányos helyzetű gyermekek életének megváltoztatásán munkálkodó Lumos jótékonysági szervezet alapítója is.


Fülszöveg
NAGYREGÉNY EGY KISVÁROSRÓL

AZ ALIG NEGYVEN-EGYNÉHÁNY éves Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városka lakóinak életét.
Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött számos viszály dúl. Gazdagok civódnak a szegényekkel, kamaszok a szülőkkel, feleségek a férjekkel, tanárok a tanítványokkal.
Hamar kiderül, hogy Pagford nem az a háborítatlan, békés, angol kisváros, aminek látszik. Barry átmenetileg megüresedett önkormányzati helye némelyekben szenvedélyes indulatokat kelt, másokat köpönyegforgatásra késztet…

Az Átmeneti üresedés az első olyan regény, amelyet Rowling felnőtteknek írt.

Kedvenc idézete(i)m
1)
Facebook-oldalán, amelyre olyan nagy gondot fordított, mint szinte semmi másra, kiemelt egy idézetet, amelyet a szülei könyvespolcán talált:
Nem akarok hívőket, azt hiszem, túlságosan rosszindulatú
vagyok ahhoz, hogy higgyek magamban… rettenetesen félek,
hogy egy napon szentté nyilvánítanak… nem akarok szent
lenni, hanem inkább bohóc… talán már bohóc is vagyok…

2)
Időnként a munkában is a legszívesebben ráordított volna a kölykökre. Azt szerette volna rikácsolni: Bele kell nyugodnod, hogy mások is léteznek! Azt képzeled, hogy a valóságon lehet alkudozni, hogy mi majd annak gondoljuk, amilyennek te mondod! Bele kell nyugodnod, hogy ugyanolyan valóságosak vagyunk, mint te; bele kell nyugodnod, hogy nem vagy isten!

3)
A koszos, mocskos szájú kisfiút, akinek létezéséről kevesen tudtak, és egyedül az anyjának meg a nővérének volt fontos, annyira átváltoztatta a pagfordi kollektív tudatban a vízbefúlás, hogy csak úgy beszéltek róla, mint egy vízibabáról*, egy kerubról, egy tiszta, édes angyalkáról, akit szeretettel és együttérzéssel öleltek volna a keblükre, amennyiben megmenthették volna.

Vélemény
Az eleje fájdalmasan vontatott. Komolyan, én olyan 100-150 oldalig vártam a nagy áttörést, de semmi. Nemhogy egy robbanás, de egy kis pukk sem volt. Sok a szereplő, s nekik, van mind egy normális neve, mint pedig egy beceneve, ami sokszor olyan katyvaszt okozott a fejemben, hogy túlszárnyalta a monumentális fantasy névbonyodalmakat a fejemben.
A végére összeáll egy kép, hogy ki kivel van, vagy ki ellen, és miért, de nagyon lassan bontakozik ki. És ezért az egy dologért nem tetszik. Mert egy csiga gyorsabb ennél.

Aki engedélyezte és az is, aki megtervezte a borítót, inkább ne tegye többet, mert az a másik borzalmas momentuma a könyvnek. A 21. században meredek egy ilyen borítóval előrukkolni.

Ami tetszett, hogy az egyetlen igazi főszereplő halálával indul a történet.

Értékelés
5/10
Már most ég a fülem a Rowling-rajongók szitkai miatt, de tény és való, hogy nem tetszett annyira. Nem azért, mert egyáltalán nem HP, hanem azért, mert az én szájízemnek egyáltalán nem jól lett megírva.
Valószínű, ha szeretném az orosz irodalmat, akkor ez is bejönne.

Olvastátok már?
Vélemény?

6 megjegyzés:

  1. Pontosan emiatt nem akartam megvenni, hiába reklámozták ezerrel. Éreztem, hogy ez egy teljesen más kategóriájú könyv, ami nem az én stílusom, így bele se vágtam. Ezek szerint jól tettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem előítéletmentesen választani könyvet, és olvasni, és próbálom nem keresni a hasonlóságokat. Az a gördülékenység, ami a Harry Pottert jellemezte, az számomra nem volt meg a könyvben.
      Egyszer megéri elolvasni, hogy az ember tudja, hogy miről van szó, de nem lett a kedvencem.

      Törlés
  2. Nem olvastam, de szerintem el fogom.
    Említetted, hogy ez egy olyan sztori, amit rengeteg író megírt már, és ezzel egyetértek. Épp most olvasok egy ilyet (Robin Cook - Végzetes megoldás), tipikus olyan sztori, hogy van egy álmos kisváros, vagy inkább nagy falu, ahova elköltözik egy naiv házaspár, a légúti-betegségben szenvedő kislányukkal. Persze, abba a házba költöznek, ahol egy évvel ezelőtt megöltek egy volt kórházigazgatót, annak a kórháznak az igazgatóját, ahova mindkettőjüket felvették dolgozni. Persze.
    Azt hiszem, ezt a klisét mindanki szereti felhasználni, de vannak, akik körítenek még mellé, és ez tetszik. Ilyen a Cook könyv is, a Rowlingot, mondom, nem olvastam, nem tudok róla konkrét véleményt mondani. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem Robin Cook bármelyik könyve simán kenterbe veri ezt. De komolyan. Számomra Rowling nem teremtett hangulatot, és egyik szereplő sem fogott meg annyira, hogy átérezzem a helyzetét, vagy a történés lelki nagyságát.
      Ha tudod, persze, mindenképpen olvasd el, mert olvasni jó, és kevesebb nem leszel tőle. - Ha olvastad, akkor majd gyerek vissza véleményezni.

      Robin Cook az egyik kedvencem, de nem a Végzetes megoldás a kedvenc könyvem tőle. :)

      Törlés
  3. Szerintem is vonatottan indult, nehezen rágtam át magam az elején, engem is zavart a név-becenév párosítás, eleinte azt sem tudtam, hogy akkor kiről van szó. Viszont nekem összességében tetszett a történet. Én nagyon bőgtem a végén. Azt hiszem, hogy nekem összességében bejön ez a stílus. Néha nekem jól esik egy teljesen hétköznapi történet, amiben ki vannak fejtve az emberek, érzések. Aljasságok, kevésbé aljasságok, és azok következményei. De én a orosz írókat is szeretem :)
    A borító szerintem is pocsék. Egyszerű akart lenni, ami néha bejön, de itt nekem sem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mostani borítók többsége nem tetszik. Amit tegnap feltettél könyvek közül, az egyik, amikor a lány haja az ég felé száll, na az is borzalom.
      Ízlések és pofonok, mert akinek ez a stílus bejön, nyilván szeretni is fogja.

      Törlés