2013. november 29., péntek

Ecce Ego XV.


Mondtam már, hogy utálom, amikor valaki megrendezi az életemet? Nem, nem előre a születésemtől kezdve, hanem mondjuk, én eltervezem, mit és hogyan fogunk csinálni hétvégén, erre Mr. A jön, és keresztülhúzza a számításaimat azzal, hogy ő beszélt ezzel, meg azzal, meg a szüleivel, és gyakorlatilag mind a két nap leszünk valahol. Ami nem lenne gond, ha 1) megbeszélné velem, mielőtt fixál valamit, 2) nem mondanám már két hete, hogy mit szeretnék.

Úgyhogy eléggé hevenyészetten leszek elérhető hétvégén, vagy leginkább sehogy.
Na, de most egy újabb hetes magamról… csak úgy… magamnak…



Fejben mindig történeteket gyártok. – Jobbára ezért sem tudok jól aludni, mert becsukom a szemem, és komplett történetek peregnek filmként a szemem előtt, és ettől meg az agyam ébred fel. Meg, ha megyek az utcán, és mondjuk nem köszönök rá valakire, aki viszont rám igen, az nem azért van, mert bunkó vagyok, hanem azért, mert agyban teljesen máshol járok. Mindent és mindenkit képes vagyok felhasználni az írásra.


Sokat gondolkodom. – Talán túl sokat is, túlgondolom a dolgokat, de ha rápörgök egy témára, ameddig ki nem oltódik magától, addig benne marad a fejemben. Szóval, ha nem történeteket gyártok, akkor valamelyik szeletén az életemnek, na, azon jár az eszem. De mindig dolgozok fejben.


Imádom az eget bámulni. – Megnyugtat… és jöhetnek a gondolatok.

Mellékesen megjegyzendő: ez az első olyan Ecce Ego, ami valamilyen szinten tematikus lett. Persze, véletlenül.
Eddig a pontig, és nem tovább. :)


Mindig ott vagyok az embereknek. – Igen, általában a háttérben, és csak akkor kontárkodok bele az életükbe, ha kérik. Régen még akkor is, amikor nem kérték. Most már csak úgy vagyok, és várom, hogy megtaláljanak. Ritka az olyan, hogy magamtól odamegyek, és segítő kezet nyújtok. De bárki fordulhat hozzám bizalommal.


Szeretem a hosszú hajat. – Világéletemben hosszú volt a hajam, kivéve pár alkalmat, amikor elöntötte a sötét köd az agyamat, és az olyan hosszú hajamat, amire rá tudtam ülni (a leghosszabb térdhajlatig ért), két centisre vágattam le. Igen ám, csak rövid hajjal igen pasis voltam, úgyhogy jaj, de vártam, hogy megnőjön. Azóta állig érőnél rövidebb nem volt. Másokon is inkább a hosszú hajat szeretem, mert elenyésző nőmennyiséggel találkoztam, akiknek a rövid jól állt volna.


A szemem a legjobb arcvonásom. – Szerintem a fejemen az a legszebb, és lehet, hogy azért tetszik csak, mert alapjáraton szemfetisiszta vagyok, de szerintem csúnya az ábrázatom. Az összhatástól persze még nem jön fel a szén a bányából, de a szám vékony, a fejem nagy, a homlokom magas, az orrom karakteres. Szóval… ezt inkább döntse el valaki, aki már látott.


Túl komolyan veszek mindent. – Vannak dolgok, amikben nem ismerek humort. De vannak olyanok is azért, amiket képtelen vagyok kellő komolysággal végigélni. De amiket komolyan veszek, arra mindenki azt mondja, hogy ne vegyem komolyan, mert nem értem a poént. Szóval, ezt még csiszolnom kell.
Útravaló Van Wildertől: Ne vedd túl komolyan az életet. Úgysem úszod meg élve.

Hasonlóság, különbség?

8 megjegyzés:

  1. A túl sok gondolkodás és a történetek kreálása nekem is nagyon jól megy, sőt magas szinten és ezt tegnap ismételten be is bizonyítottam....olyan hülye vagyok.... :/ (

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szabad megkérdezni mi történt? :(

      Törlés
    2. A rövid és tömör lényeg: próbálkozom barátkozni idekint, több kevesebb sikerrel. Segíteni akartam, aztán a végén én lettem az aki rosszat tett. Persze nem aludtam semmit, rágtam magam rajta, biztos az én hibám volt és majd verik az ajtót nemsokára hogy mi történt és kiutálnak majd és mi lesz itt. Aztán a végén kiderült hogy egy eléggé (buta) emberrel állok szemben és hagytam hogy megtaposson feleslegesen. Akarat gyenge ember akit más irányít és ezért csattant rajtam. Már jól vagyok amúgy, igyekszem erősödni :)

      Törlés
    3. Az a lényeg, hogy túltetted magad rajta. A további barátkozáshoz pedig, egy kalappal. Sok buta ember szaladgál a világban, miattuk néha rosszul érezzük magunkat, végül aztán minden megoldódik. :)

      Törlés
  2. Elmondtad neki, hogy ez téged igenis bánt?

    Pont mostanában mondták rólam, hogy állandóan történetekben látok. Egy drámatanárnak mondjuk nem árt. Ahogy a te szakmádhoz sem, szeritnem!:D
    "Mindig ott vagyok az embereknek. " Ezt abszolút igazolni tudom! Nagyon köszi a tegnapit (is). Jó barát vagy. És odaadó. Lelkes. És örülök,hogy ezzel tisztában vagy!
    Én meg irigylem a hajad! (És mindig aközben reflektálok, hogy újraolvasom a posztot, ezért néha érthetetlen 1-1 váltás.)

    Ma végigröhögtem az órát. Érdekelt pedig, csak... szét voltam csúszva. NAgyon komolyan akartam venni, de már nem kaptam levegőt a röhögéstől....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondtam, de olyan, mint a fal. :)

      Nem kell köszönni, ez alap! :D Nekem múltkor meg a masnid tetszett. Annyira nem tudok szerintem még kiegészítőket sem viselni, hogy botrány. Most a hullámosításon töröm a fejem. :)
      Örülök amúgy, hogy így látod.

      Kellenek ilyen napok is!

      Törlés
  3. Szinte minden igaz rám, csak éppen én a hajamat tartom az arcom legfőbb részének. Ma vágtak belőle, és így nagyon ronda (egész nap szomorú voltam miatt) Egyébként nagyon szép lett az új fejléced és háttered! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolj arra, hogy majd visszanő. Amikor nekem vágnak akár két, akár több centit, az tuti, hogy magamba roskadok, és azt látom, hogy mindenkinek hosszabb és szebb. Aztán majd megnő. :D
      Köszönöm!

      Törlés