2013. november 22., péntek

Ecce Ego XIV.


Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, és nagyon szorítok valamiért, hogy bejöjjön. Van egy olyan rossz szokásom – nem is szokás, csak elfelejtem már -, mégpedig, hogy bekapcsolva hagyom a telefonomat éjszakára. Imádom, amikor öt percenként egy rejtett szám megcsörget. Kikapcsoltam, most meg be, és már kétszer hívott. Jó móka hülyegyerekeknek.
Na, mindegy.

A héten a próbanapok alaposan leszívták az energiáimat, az egyikről jön egy Blamázs sztori is, de lehet, hogy egy egész csokor. Meglátjuk, mennyire leszek ma elememben. Az első nap, amikor heréskedhetek a héten. :)




Makacs vagyok. – Ha eldöntök valamit, akkor abban nehezen renget meg valaki. Bármiről, bárkiről gondolok valamit, ha eljátszotta a maga kis esélyeit, akkor a fején állva pöröghet, akkor sem tekintek rá másként. Az eseményekről, a miértekről is van egy kialakult véleményem, és bárki, bárhogy próbálja sikálni, hogy „de nem úgy volt”, nem érdekel. Én tudom, amit tudok, és kész.


Utálom a nevem. – Jó, ez így egy kicsit radikális, de kimondva a magam kis nyolc betűje olyan hivatalos, hogy ha valaki nézi a fejemet hozzá, akkor kivégzőtiszt is lehetnék. Komolyan nagyon komoly, ezért inkább azt szeretem, ha valaki Dóriz, és nem Dóráz. De csak ennyi a bajom vele. Amúgy meg vagyok vele elégedve.


Hiszek a karmában. – Meg abban, hogy idővel mindenki megkapja, amit megérdemel. Aki boldogságot, azt, aki nem, az meg a legfájóbb pontján kapja meg a magáét. Ha becsukódik egy ajtó, akkor kinyílik egy másik, és ha az életem egyik részén a dolgok jól mennek, akkor egy másik része darabokra hullik. De így van meg az egyensúly.


Szeretnék egy gardróbszobát. – Mint amilyet Mr. Big csináltat Carrie-nek. Kellene egy kis idő, mire feltölteném, de maximálisan ki tudnám használni, az egyszer tuti. Világéletemben kis helyen kellett elférnem, most is azért szorosan vannak a ruháim, és talán ezért is vágyom egy olyanra.


A tudás szexi. – Mindegy, hogy milyen téren, de valakinek legyen már valami a fejében. Szeretek beszélgetni, és élvezem, amikor egy húron tudok pendülni valakivel. Ezek általában filmes dolgok, vagy könyvek, és imádok elkápráztatva lenni attól, ha valaki többet tud, mint én, avagy okos. De úgy igazán okos, és nem olyan „most olvastam, és jól rád fordítom” okos.


Nyelvtan náci vagyok. – Az, hogy valaki elgépel valamit, az rendben van. Én is másra figyelek, amikor gépelek, így nem nézem, mit ütök félre. Meg egy-két helyesírási hibát vétek én is, de néha olvasok olyanokat, hogy keresztbe áll a szemem, és nem értem, hogy egy-egy ember hogyan tudta kivégezni az általános iskolát.


Próbálom leplezni, hogy szar. – Ha nem tenném, akkor lenne egy depressziós blogom is, meg egy olyan is, ami inkább gyűlöletblog lenne, mint bármi más. Direkt nem írok ezekről a dolgokról, mert úgy gondolom, nem ehhez az oldalhoz valók. De amikor azt látjátok, hogy éppen rossz, az a jéghegy csúcsa, és az esetek többségében is már elsüllyedt a hajó.

Eltipegek ht-munkát végezni, aztán írok kicsit, hátha megvilágosodom. :)
Addig hagyjatok némi emléket alább az azonos/különböző dolgokról.

Szép napot Mindenkinek!
Pusszantás,
D.

6 megjegyzés:

  1. Megint meglepődsz majd, de a nevemen kívül minden igaz :D
    Bár sokáig utáltam, a Klaudiázást még mindig nem szeretem, a Klaut jobban (bár hallgatok az Orsi, a Karol, Krisztina, Veronika, Lara nevekre is :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nem lepődtem meg. :)
      Én voltam Zsani, Dia, egy magyartanáromnak Dani voltam (pedig születésemtől fogva lány vagyok), Zsófi, és volt, aki becézni próbált. :D
      Apukám egyik főnöke rám is azt hitte, hogy Orsi vagyok.
      Csúnyán néztem rá, és abbahagyta. :D Szóval, mindenre hallgatok.

      Törlés
  2. A helyesírásos véleményeddel mélységesen egyet értek. Nekem az egekbe tud szökni a vérnyomásom, mikor valaki nem tud helyesen írni. Ilyen téren nem vagyok toleráns ember.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt nem értem, hogy a nagyon durva hibákat aláhúzza majdnem az összes szövegszerkesztő, miért nem figyel oda kicsit jobban. Vagy, ha nem biztos benne, inkább keressen rá, és úgy.

      Törlés
  3. Sok sikert, remélem sikerült amit szerettél volna:)
    Én is utálom a nevem emberek táborába tartozom:D Kitudok futni a világból mikor Viktóriának hívnak. Én most Vera vagyok az angoltanáromnak, de az se tetszik, nem értem miért nehéz megjegyezni, hogy Viki.
    Én is próbálom leplezni ha bajom van, de például nekem a blogom a kibeszélőm, ott nem titkolom. Ezért indult még annak idején:)
    Engem a helyesírási hibák annyira nem zavarnak, inkább az ékezet nélküli íráson tudok kiborulni meg a rövidítéseken. Ha már van lehetősége használja az ékezeteket, és nem kifogás hogy a telefonon nehéz, mert én is képes vagyok ékezettel írni telefonról, akkor más is legyen rá, vagy ne írjon. Az állandó rövidítések is a sírba visznek, mikor minden második szava rövidítés mert ez a divat. Mint a w-vel való írás -.-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért nehéz, amiért én már voltam Orsi. :) Ami majdnem Dóri, de mindegy. Az i stimmel.
      Vannak dolgok, amiket direkt nem szeretnék megosztani senkivel sem, az nem fog szerepelni a blogon, max csak akkor, hogyha már megoldottam őket. :)

      Nyelvtan szempontjából a w-seket én sem szeretem, amikor mindenki mindent a telefonjára fog, azt sem bírom, de az még istenes. Nekem vannak az angol kifejezések, amitől akkor kapok hülyét, hogyha az íróhoz egyáltalán nem megy. Meg amikor a wtf-összetételt valaki folyóbeszédben is használja, vagy rövidít, vagy a cukinyelvet (szupcsi) használja... áááá... poénnak jó egyszer-kétszer, de aki alkalmazza, azt kerülöm.

      Törlés