2013. november 8., péntek

Ecce Ego XII.


Az a furcsa, hogy amikor letöltögettem a képeket, akkor úgy voltam vele, hogy jöjjön az összes. Aztán méla magányomban szelektáltam a tényleg rám illők, és azok között, amik határesetek, esetleg kukába valók. Most már csak azokat tartottam meg, amik teljes mértékben rám illenek. A többivel nincs kedvem szöszölni.

Meg a napokban valahogy időm sincs.



Imádom Tim Burton filmjeit. – Szerintem ez is egy evidens dolog. Aki nem tudta, az Halloween napján megtudta a TAG-ben, amit kitöltöttem. Azért imádom, mert az ő képi világa illik legjobban az én gondolataimhoz. Kedvenceimet nem sorolnám fel, inkább nézzetek utána a filmjeinek az IMDB-n, és haladjatok sorban.


Könnyen megbocsátok. – Ha nem így tennék, akkor valószínűleg nem történik velem az, ami történt anno, vagy akár a közelmúltban. Főleg azoknak bocsátok meg könnyen, akiket szeretek, vagy valamiért fontosak nekem. Innentől működik a hiszékenység, és vannak emberek, akiknek újra és újra be tudok dőlni.


Nem tudok smink nélkül élni. – Mondjuk vele sem, mert ha valamiben béna tudok lenni, akkor ez az. Sosem megyek ki az alapok nélkül az utcára, vagy csak nagyon ritkán, de akkor is kell valami korrektor, vagy szempillaspirál, hogy ne érezzem úgy, hogy „meglátják az igazi arcomat”. De amit sminkelés címén művelek, sokat dob a fejemen.


Jól bánok a szavakkal. – Mások azt mondják, tudok írni, én meg ennek örülök. Tény és való, hogy írásban sokkal könnyebben megfogalmazok dolgokat, mintha szóban kellene ugyanazt elmondani. Mint már mondtam, a tollforgatáshoz értek igazán. Aztán, hogy ebből mi lesz, még nem tudom.


Kreatív vagyok. – Szeretek szöszölni csináld magad dolgokkal, mindig újabb és újabb dolgokon töröm a fejem, és igyekszem mindenhez úgy hozzáállni, hogy abban legyen valami újszerű. Még a legalapabb dologgal is így vagyok. Gyöngyöt fűzök, dekorálok, rajzolok, ragasztgatok, varrok…stb. Néha barkácsolok. De egy problémánál is törekszem a megoldásra így vagy úgy, hogy a legjobbat hozzam ki belőle.


Utálom a tengeri kaját. – A hal és a rák az jöhet. Azzal nincsen semmi bajom. De az ilyen kagyló, polip az nem. Az után nem vágyom, és szerintem az előbbi undorító, az utóbbi meg radírgumi is lehetne. Kagylóból a fésűkagylót szeretném egyszer kipróbálni, mert Ramsay olyan ínycsiklandóan készíti el a műsoraiban, de a többi cuccot inkább kerülöm.


Szeretem az esős napokat. – Nem csak azért, mert a város levegője kicsit tisztább lesz, nem lesz annyi por, és ember az utcán, hanem mert kimegyek, és ázhatok kedvemre. Ezeknek a napoknak is megvan a maga varázsa, amit én 100%-ig ki is szoktam használni.

A kérdés, mint mindig adott: egyezések, különbségek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése