2013. november 2., szombat

Ecce Ego XI.


Újra én. Na nem, mintha máskor nem én lennék gondolatokba öntve, csak ez olyan jó felütésnek hangzott a fejemben.
Csak azért szombaton, mert tegnap péntek volt, és elseje, és akkor hóösszesítő jött sok képpel, meg ma valahogy nincs ahhoz a témához kedvem, amit kitaláltam. Addig-addig ragoztam, hogy gyakorlatilag gyűlöletbeszéd lett belőle, tehát, még finomításra vár.

Az egyik kép miatt azon gondolkodtam, hogy meg lehet-e ismeri valakit ténylegesen? Úgy igazán, egészen a zsigereiig hatolva? Mert sokan mondhatják, hogy ismerem, mint a rossz pénzt, de vajon ez tényleg így van? Van olyan ember, akit annyira tudunk, hogy kicsoda, hogy nem tud meglepetést okozni? Van, aki ténylegesen nyitott könyv előttünk? Mert szerintem nincs. Felnőhetek valakivel, lehet a tesóm, sőt, a legjobb barátnőm, megbeszélhetünk mindent. De mindig lesz egy vakfolt, amire nem látunk rá. Szóval, szerintem nincs olyan ember, aki igazán ismer minket, és olyan se, akit igazán ismerünk.

Na, mindegy. Eme rövid közjáték után lássuk a főműsort.



Imádom a forró csokit. – Mr. A csodálkozott rá a kapcsolatunk elején, hogy jé, én szeretem a forró csokit és a kakaót (azt csak hidegen) annak ellenére, hogy kávézok. Szerintem a kettő nem üti egymást, viszont én is csak vagy-vagy emberekkel találkoztam eddig. Mindenesetre, nálam megfér, és hidegebb napokon jól esik (mint az elismerés). Jobban, mint a forralt bor vagy a tea. Ez, meg takaró és könyv vagy film, és a napom máris jobb.


Hűséges vagyok. – Nem csaltam meg senkit sem soha. Nem is tervezem. Szerintem, ha ennek már a szikrája felmerülne bennem, akkor egyből szakítanék, és nem a másik háta mögött történnének meg a dolgok. De a hűség igaz munkahelyre és barátokra is.


Listákat készítek. – Általában van listám arra, hogy mit egyek, mikor és mit mozogjak, mit vásároljak, hogy néz ki egy napom, vagy hogy házi munka címszó alatt mit kell megcsinálnom, és kihúzogatom, ami már megvan. Jó, nem írok mindenre listát, de mondjuk igen bátor ember az, aki mondjuk elmegy vásárolni lista nélkül.


Szeretem az állatokat. – Jobban, mint az embereket, és a világ összes állatát örökbefogadnám, pár embert bizonyos helyekről kitelepítenék, hogy legyen hely a négylábúaknak. De hogy is van az Állatfarmban? Négy láb jó, két láb rossz.
Ez mindent elmond.


Piszkos a fantáziám. – Nagyon, és eszem ágában sincs megtisztítani. Mindig rossz vagyok, mindig rosszra gondolok. Kell ilyen ember is a világba bele.


Tudok barátságtalan lenni. – Naná, ha valaki kihúzza a gyufát, akkor megesett már, hogy teljesen ellehetetlenítettem, és kimondottan gonosz is voltam már. Szerintem, ha valaki vajgerinccel születik, az ne várja el, hogy minden húzása ellenére bólogassak neki, vagy fogjam a kezét. Aki nem szimpatikus, az előtt szimplán csak bezárok minden ajtót és ablakot.


Nem hiszem, hogy van olyan ember, aki tudja, ki vagyok igazából. – Ez tény. Azt nevelték belém, hogy nem vagyok szerethető ember, és emiatt nem is hiszem, hogy a valódi én, aki vagyok, az más számára elfogadható. Nem hazudok magamról, pusztán csak nem mutatok meg mindent. Egy időben Ádám tudta, hogy ki vagyok. Mióta külföldön él, nem hiszem, hogy ez töretlen maradt.

Van valami egyezés, avagy különbség?

9 megjegyzés:

  1. Az összes illik rám is, na. Szívemből szóltál. :D
    Nemsokára indulok, olyan tíz felé ott leszek.

    Készítsd a zsepiket!

    Puszi,
    éVica

    VálaszTörlés
  2. Én is imádom a forró csokit. *.* Illetve az automatásat. Más milyet még nem ittam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az finom tud lenni, meg a vaníliás ital vagy shake (mindig máshogy látom), sőt, már láttam madártejeset is. De a forró csoki az igazi az automatából. Azt én is szeretem. Jobban, mint a kávét.

      Törlés
    2. Most, hogy így felemlegetted, amint találkozok egy automatával iszok. Nem ittam vagy 2-3 éve. Be kell pótolni! :)

      Törlés
  3. Na az utolsó az, ami úgy igaz rám, ahogyan van. Mióta nevelőapám van, azóta igyekszem mindenkinek mutatni, hogy jól vagyok, meg hogy minden tökéletes nálam, sőt, ezt még néha el is hittem. Mióta pszichológushoz járok, azt titkolom. Szóval büszkén (?) mondhatom, hogy rólam senki sem tudja, hogy ki vagyok.
    Amúgy honnan vannak a képek? Olyan szépek, mindig gondolkoztam rajta. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Más blogokról, akik már túl vannak ezen le lehet tölteni, vagy gúgliból. beírod, hogy "and that's who I am", és kidobja ezeket a képeket. :)
      De át is küldhetem a nagyját (laptopon még 113 db van, plusz, ami itt van fent ilyen posztok formájában).
      Az ember életének bizonyos momentumai megkeményítik az embert. Mondjuk, az nem is baj, ha nem adod ki magad 100%-ig, mert akkor mi maradna?!

      Törlés
  4. Köszi.
    Igen, én szeretem, hogy nem tudják, hogy ki vagyok, mert mindig meglepődnek, amikor valami újabb derül ki rólam. :) És amikor ezen mosolyognak, az olyan pozitívan hat rám. :)
    Egyébként, nem zavarna, ha én is elkezdeném ezt a blogomon? :)

    VálaszTörlés