2013. november 20., szerda

Csajos vasárnap


Vannak emberek, akikkel egy-két szó után azt érzed, hogy évek óta ismered, pedig csak most találkoztok először. Nem kell alakoskodni, pironkodni, mindent szabad, hiszen a blog kapcsán nincs zsákbamacska. Mégis, úgy vártam a vasárnapot, mint kiskoromban – akkor még hittem benne – a karácsonyt. Fűzögettem, sütögettem – akivel talizok, annak szeretek adni is valamit -, és este izgalommal telve aludtam el.

Reggel pedig, jóleső félelemmel – mit vegyek fel, hogy pingáljam ki magam – indultam el. Mint anno az első randira is.

De ez is az volt. Az Első Meeting Olcsival. :)


Jaj, de milyen gázban voltam, hogy ne késsek, ezért előbb indultam. Előbb is értem oda, de a Népligetben a mozgólépcső tetején ez az sms fogadott: „már meg is érkeztem”

Felhívtam, megtaláltuk egymást aztán örültünk is egy sort. Vettünk 24 órás jegyet, és féltünk a mozgólépcsőtől, ami több esetben is labilisnak bizonyult. :P De mondtam Olcsinak, hogyha zuhan, akkor felfogom esését.
Nem volt rá szükség.

Elmentünk a WestEndig. Olyan gyorsan értünk oda – hiába, a jó társaság oka -, hogy kinéztem a metró ablakán, hogy mégis hol vagyunk, és pont a Nyugati megállóba gördültünk be. Pattantunk, és a csont üres plázába mentünk melegedni. Nem volt vízesés, viszont volt karácsonyi világítás, zene és majdnem hangulatba kerültem. Majdnem.
Lehuppantunk egy padra, és kapott tőlem három handmade dolgot:
1) Rajz, amit az egyik sminkje inspirált:

2) Gyöngyből fűzött kis táska, ami kulcstartó, és a blogjának eredeti színei alapján készült:

3) Pillangó süti – pillangót a pillangónak.


Imádom, amikor látom a másikon, hogy örül. És ismét elment az idő, mert hipp-hopp tíz harminc lett, és indultunk a Margit-szigetre, de nem találtuk, mert akkora tejföl (köd) volt, hogy nem láttuk.
Aztán csak megleltük Diót (a fotós), ő nem tűnt el a ködben. Oh, az kimaradt, hogy Olcsi és Dió játékát egy Niki nevű lány nyerte meg, aki ördögi sminket kért, és Olcsi a szökőkútnál el is kezdett doltozni, én meg kerestem az állam, amit elhagytam valahol az avarban.

Lassan felszállt a köd, megkerestük a sziget csücskét – az átjáró alatt -, és ott készített Dió fotókat. Kisvártatva pedig, befutott az élő Barbie baba, Virág. Szintén blogger, és outfit képeket készítettek. Olcsi sminkjén megint ámultam egy sort, utána meg Virág ruhamennyiségére csodálkoztam rá. Egy gardróbbőröndnyi ruhát cígölt magával. Ő az a tipikus lány, aki az utolsó hajszáláig maga a dög (szex), és bármit felvehet. Fel is vett.

Ott, mindenki előtt, három kabát bűvkörében. Respect a bátorságáért. Pedig, a hídról és a sétahajókról is nézték őt/minket, ahogy röhögünk a harminc centisek bűvkörében.

Kettő körül megjött Virág hapsija, mi meg Olcsival léptünk egy kis négyszemköztös mókára. Semmi rosszlányos elhajlás, pusztán irány az aranysegg (mekdó), a legnagyobb mennyiségű kaja – 1 big mac, 1 sajtburi, 1 kóla, 1 krumpli, 1 pite fejenként -, és utána még egy kis csevej, aminél rájöttünk, hogy Olcsi Dárija, és az én Mr. A-m ugyanaz a személy. :)
Persze, csak viselkedésre. Amúgy a farkasaink tagadnak. Hihihi

Hasnehezen indultunk vissza a Népligetbe, és már el is jött a búcsú ideje.

Hamar eltelt a nap. Komolyan. Öt percnek tűnt. Jó társaságban így megy ez. Megbeszéltük, hogy hamar kell keríteni egy második időpontot – felőlem lehet majd négyesben is.

Viruló fejjel mentem haza. Szívem szerint folytattam volna még, és tuti, hogy rém idiótán néztem ki a metrón, hogy magamban mosolygok.

Olcsi verzióját ITT olvashatjátok el.

Jó volt őt élőben látni <3 Pont olyan, amilyenre számoltam, és tényleg nem árul zsákbamacskát. Dió és Virág is kellemesek voltak számomra.

Köszi ezt a napot lányok!!!

PS: mivel nem készült közös kép – totál kiment a fejemből, vagyis inkább, nem ezzel voltam elfoglalva -, akartam rajzolni egyet. De majd később pótolom. Most annyira nulla az energiaszintem, hogy öt skiccből egy sem tetszik. Azzal meg, nem hencegek.

8 megjegyzés:

  1. Emlékeztető: ez a Virág még mindig komolyan gondolja a karácsony előtti menetet :)

    VálaszTörlés
  2. Válaszok
    1. Ugye? Megvan a maga kis varázsa az ilyen bejegyzéseknek.

      Törlés
  3. :) Jó kis nap lehetett! Jó volt olvasni:)

    VálaszTörlés
  4. Olyan jó visszaolvasni <3 Jó lenne megint randevúzni, drága barátném! Lassan-lassan időm lesz, csak a pénz a bajos:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rajta vagyok az ügyön, és meg fogjuk oldani.
      Előbb legyen vége a sulinak. ;)
      Addig írjá gyakrabban. :D

      Törlés