2013. november 29., péntek

Ecce Ego XV.


Mondtam már, hogy utálom, amikor valaki megrendezi az életemet? Nem, nem előre a születésemtől kezdve, hanem mondjuk, én eltervezem, mit és hogyan fogunk csinálni hétvégén, erre Mr. A jön, és keresztülhúzza a számításaimat azzal, hogy ő beszélt ezzel, meg azzal, meg a szüleivel, és gyakorlatilag mind a két nap leszünk valahol. Ami nem lenne gond, ha 1) megbeszélné velem, mielőtt fixál valamit, 2) nem mondanám már két hete, hogy mit szeretnék.

Úgyhogy eléggé hevenyészetten leszek elérhető hétvégén, vagy leginkább sehogy.
Na, de most egy újabb hetes magamról… csak úgy… magamnak…

2013. november 26., kedd

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz


Olyan szempontból bajban voltam, hogy írjak róla? Mit írjak róla? Mik a kedvenc idézeteim, mert ugye, korábban már elsütöttem a legtöbbet regényről regényre.
Úgyhogy, most egy rendhagyó poszt következik erről a könyvről, mert mégsem szeretnék elmenni mellette szó nélkül – végül úgy döntöttem, hogy az idézetek helyett, csinálok egy TAG-et, ami a könyvben is benne van, csak rám illik.

Kicsit olyan érzésem volt, mint J.R. Ward beavatás című köteténél, hogy van, mert kell a pénz, amúgy egy nagy nesze semmi. Mert tényleg, a felét meg lehet találni a neten, a másik felét olvastad, a fennmaradó rész egyik fele érdekes, a másik fele pedig a fantáziádra bízott. Nem rossz, de nem is kicsattanóan jó.

Feldmár András: Ébredések


Sokat olvasok, néha magamat is meglepem, hogy milyen gyorsan, és most így a hónap utolsó napjaiban ezeket fogom megosztani inkább, decemberre meg majd jön a nehéztüzérség. Nem mindet most olvastam, valamit már korábban, de valahogy sosem jött ki úgy a lépés, hogy ki is tegyem.
Na, ez lesz a kivétel, mert ez egészen friss élmény még nekem.

Olvastam már erről a könyvről, most pedig Mr. A egyik munkatársa odaadta neki, hogy olvassa el, mert hasznára válik.
Na, több se kellett nekem, minden mást félredobtam, és gyakorlatilag három óra alatt ki is végeztem. Igaz, arra nem jöttem rá, hogy Mr. A-nak miért válik majd hasznára, de szerintem ez egyfajta meggyőzés a lány (munkatárs) részéről, hogy megmagyarázza A-nak a saját hülyeségét.

2013. november 25., hétfő

Szepesi Nikolett: Orgazmuspontok


Egyetlen ok vezérelt, ami miatt kézbe vettem ezt, mégpedig az, hogy sokan azt mondták róla, hogy olyan, mintha nem ő írta volna. Lehet, hogy igazuk van, lehet, hogy csak segített neki valaki, mert nyomokban nagyon is lehet érezni, hogy ez neki még mindig nem megy. Akkora dac és sértettség van benne végig, hogy az folyamatosan ott bazgatta az agyamat, de már nem csak az olimpia volt benne, hanem a könyvének fogadtatása, és minden más.
Ebben már tényleg haragszik a világra, mert az nem ért vele egyet, vagy nem veregeti meg a vállát, hogy „jól csináltad”, sőt, nem is guggolunk le mellé egyöntetűen együtt érzően.

Aztán csak fogtam a fejem. Hol azért, mert az előző könyvben olvastam, hol azért, mert másnál is olvastam hasonló sorokat, hol pedig azért, mert úgy éreztem, hogy koppint egy másik könyvet.
Próbál felnőtt lenni, mintha a saját karaktere fejlődött volna, de mindezt olyan görcsösen teszi, hogy ettől lesz az egész élvezhetetlen.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy hangulatot teremteni nem tud.

2013. november 24., vasárnap

"jó vagyok" süti


Jó pár nappal ezelőtt azegyetlen ufótesó megkért, hogy az alábbi receptet küldjem el neki, és miközben gépeltem, rájöttem, hogy régen volt már, miért is ne legyen újra?
Úgyhogy, most ez némiképpen süti haladóknak, bár szerintem annyira ez sem bonyolult, viszont aki az egyszerűbbekhez van szokva, maradjon a boltinál.

Mivel rászoktam a minisütikre – olyan leszek a végén, mint Brid. Jones anyja: miniubi, olajbogyi -, ez sem túl nagy méret. A legnagyobb táska tenyérnyi méretű lett.
Meg azért is jó a kicsi, mert így úgy érzem, hogy tovább tart, nem csak fölöslegesen töltöttem el hat órát a konyhában. Persze, a két házisáskámnak (apu, Mr. A) ez tök mindegy, mert rohamosan fogy.


Harmadrészt, ez amolyan „jó vagyok” süti, ugyanis itthon pöppet durci van most.
Lényeg a lényeg, hogy íme az én verzióm túrós táskára.

FP: Az L-Carnitine-ről


Lassan elfogynak az ilyen irányú témáim (ezen kívül még 2 db bejegyzésem van), és lezárul a fogyiprojekt. Mármint a blogon, nekem nem. :)

A fogyás és a fogyasztószerek mellett a legtöbbször az L-carnitine szó kerül szóba, mint, ami elősegíti a könnyebb fogyást.
Úgyhogy, most erről lesz szó.

2013. november 23., szombat

Blamázs 3. – Egy csokornyi


Voltam pár helyen, és utána mind inkább azt éreztem, hogy kellett ez nekem? Vagy inkább, miért pont őt, miért nem engem?

Most ismét egy színes csokor jön azokról a próbanapokról – haha, napi két órát eltölteni boltokban merész próbanapnak nevezni -, amik igen emlékezetesek voltak.
A jókról azért nem írok, mert azok úgy jók, ahogy voltak, abban nincs semmi meghökkentő. Mert hogy, voltam jó próbanapon is, ahol azt mondták, hogy „szerintük rendben vagyok”. De ott el is mutogattak mindent, meg volt próbafeladat, és a légkör is varázslatos volt.

Na, nézzük a válogatottat.

2013. november 22., péntek

Ecce Ego XIV.


Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, és nagyon szorítok valamiért, hogy bejöjjön. Van egy olyan rossz szokásom – nem is szokás, csak elfelejtem már -, mégpedig, hogy bekapcsolva hagyom a telefonomat éjszakára. Imádom, amikor öt percenként egy rejtett szám megcsörget. Kikapcsoltam, most meg be, és már kétszer hívott. Jó móka hülyegyerekeknek.
Na, mindegy.

A héten a próbanapok alaposan leszívták az energiáimat, az egyikről jön egy Blamázs sztori is, de lehet, hogy egy egész csokor. Meglátjuk, mennyire leszek ma elememben. Az első nap, amikor heréskedhetek a héten. :)

2013. november 21., csütörtök

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás


Nem tudom, mit mondjak.
Nem, annyira nem rossz a helyzet, mert nem sokkolt le a könyv. A könyv nem. A belőle áradó sötétség inkább.
Tényleg nem tudom, mit mondjak. De ez a könyv, mint már mondtam máshol, nem az olvasó ember könyve. Személy szerint engem idegesített. Azért nem tudom, mit mondjak, mert eleve nem értem, hogy egy ember, aki nem tud írni, az mi a francnak kezd bele egy könyvbe? Mert ez nincs jól megírva, a legtöbb részlet csak úgy oda van téve, te majd kösd össze, meg tanulj belőle, hiszen Bridget Jones az fapináknak való.

Ha valaki ebből akar tanulni, akkor hajrá. Biztos lesz ilyen. Olyan is, aki azt mondja, hogy hoppá, az én életem ilyen, de olyan is, aki inkább úgy lesz vele, hogy „aha, tehát így kell csinálni”. Mind a három opcióra van ismerősöm.
De aki normális. Csajok! Ne ebből a könyvből akarjatok tanulni!!!

A véleményem most 18+, mert olyan kifejezéseket fog tartalmazni, de úgy gondolom, hogy akik olvasnak, azok majd eldöntik, hogy tovább mennek, vagy inkább Disney Hercegnőket néznek a továbbiakban.

2013. november 20., szerda

Csajos vasárnap


Vannak emberek, akikkel egy-két szó után azt érzed, hogy évek óta ismered, pedig csak most találkoztok először. Nem kell alakoskodni, pironkodni, mindent szabad, hiszen a blog kapcsán nincs zsákbamacska. Mégis, úgy vártam a vasárnapot, mint kiskoromban – akkor még hittem benne – a karácsonyt. Fűzögettem, sütögettem – akivel talizok, annak szeretek adni is valamit -, és este izgalommal telve aludtam el.

Reggel pedig, jóleső félelemmel – mit vegyek fel, hogy pingáljam ki magam – indultam el. Mint anno az első randira is.

De ez is az volt. Az Első Meeting Olcsival. :)

2013. november 19., kedd

P, B... gáz(ok)


Mr. A-nak van egy barátja. Mióta a legjobb barátja kiesett a képből – egyszerűen felszívódott -, azóta B. volt az, akivel összejártunk inkább. B-t imádom, sokszor egy húron pendülünk, sőt, az ízlésünk is egy, és emiatt általában jól eldumálunk.

Beszélgetés közben pedig, miért ne érthetnénk egyet? Miért ne nézhetnénk egymásra, amikor a másik beszél?
Miért nem?
A válasz P., B. barátnője.

2013. november 18., hétfő

Háromszor és újra meg újra


Kemiviki és Megaera vissza is adta a díjat, illetve BlackFairy-től is megkaptam (és itt tapsikoltam, mint egy hülye), arra gondoltam, hogy akkor most 21 dolgot kellene leírnom magamról. Mivel inkább a tegnapi napról írtam volna, de még túlságosan reggel van nekem, inkább írom ezt, hogy egy normális bejegyzés legyen a másikról.


Továbbadni meg most nem fogom, mert ahogy láttam, azért a dolog szépen útjára indult. Megtartom magamnak, és örülök. – Plusz, akinek adtam volna, az leiratkozott innen, szóval pech.

Aláfestő zene innen.

2013. november 16., szombat

Mr. A haverja az utcán pisilésről


Imádok pasik társaságában lenni. Nem azért, mert akkor ünnepeltetem magam, hanem, mert mindig fel lehet szedni valami kevésbé lányos gondolatmorzsát. Így volt ez most is, amikor Mr. A haverjaival röffentünk össze egy lazításra. 

 Ahogy megy le az alkohol, az idővel teret igényel, majd az embernek kell elhagyni a teret és átlépni a másikba. Jelesül, vécére. Indulás előtt meg, optimális, ha nem akarunk ikszben hazamenni.
Erre, már mindenki készült, amikor az egyik srác ezt találta mondani:

Hemümön át a világ: Yoko-párok


Nem, nem az, amikor az egyik fél japán, hanem, amikor a kapcsolatban levők egyik fele nő, és idősebb a párjánál.

Ez most csak azért jutott eszembe, mert láttam egy ilyen párt, és az jutott eszembe, hogy mennyire boldogok, és láttam már korban egymáshoz illő embereket (egykorúak), mégis feleennyire se voltak boldogok. Mosolyogtak, és kézen fogva sétáltak. Egyből az villant be, hogy tökéletes harmónia.

Előrebocsátom, semmi bajon nincs azzal, ha valaki idősebb a párjánál, sőt, ha ez a nő, abban sem találok semmi kivetnivalót. Hogy ez mindig volt, az biztos. Hogy ez új trend, vagy pedig ez maradt, azok tudják, akik benne vannak.

25 dal az életedből TAG


Ne kérdezzétek, hogy hol olvastam, mert nem tudom, csak szörfölgettem, és megtaláltam, tetszett, hát kitöltöttem. Persze, ebben is tudtam volna 30-ra bővíteni a kérdéseket, de minek utána bő két órát szöszöltem azzal, hogy tuti jók-e így a számok, ahogy, meggondoltam magam.


Nem hiszem, hogy mindegyik olyan lesz, amit mindenki meg fog hallgatni, mert nem pop dalok, de van benne fogyasztható is azért.
Nagyon nem fűztem hozzá mondandót, viszont szerintem egy-kettőnél az emberek magukra ismernek majd.

Töltsétek ki ti is, kíváncsi lennék… ah… olyan sok kimaradt…

2013. november 15., péntek

Ecce Ego XIII.


Tizenharmadik ilyen bejegyzésnél járunk, és még mindig rengeteg kép van. Azon mosolyogtam méla magányomban, hogy múltkor is 113 kép maradt, és most is annyi volt. Amik már voltak, azokat töröltem, és nem emlékszem, hogy töltöttem volna le újakat.
Vagy tényleg meghasadok, vagy szaporodnak a pendrive-on.

Megvan az a jelenet, amikor a Tökéletes másolat című filmben Sigourney sakkozik online? Ez a beszélgetés folyik:
Doki: Valaki ébren van? Beszélgetni akarok.
Kate: Hello Doki! Pánik roham?
Doki: Túl hosszú idő. Rossz emlékek. Mióta vagy otthon?
Kate: Hat hónapja. Te?
Erre Sigourney elmosolyodik, és ezt mondja: „Sehol se vagy.”
Na, pont ilyen napokat élek.

Lapozzunk…

2013. november 14., csütörtök

Idegőrlő őszi dolgok


Brrr… ma egy kicsit alulöltöztem, és a lélek kifagyott belőlem, mire hazaértem. Plusz, morogtam egy sort az emberek közlekedni nem tudásán is, szóval valahogy ma ilyen hangulatom van:


Volt már egy csokornyi a nyári dolgokról, és most, megkésve bár, de törve nem, meghoztam az őszi dolgokat.
Lényegében azt hittem, hogy nem is lesz, mert most semmi olyan nem történt, ami ihletet adott volna.

Ettől függetlenül, tuti, hogy van olyan, amit kifelejtettem, vagy veletek már megesett, arról hagyjatok valami emlékmorzsát a bejegyzés alatt, komment formájában.

Nicholas Sparks: Mindig van holnap


Bevallom, legalább annyira féltem az írótól, mint amennyi lányos filmben megemlítik, hogy mennyire romantikus. Mr. A anyukája leselejtezte, megkaptam, és most ez került elolvasásra. Az első találkozásom volt vele, nem tudtam, mit várhatok.

Ahogy utánakerestem, azért megtaláltam, hogy azért többnyire nem ilyen jellegű könyveket ír, ami inkább hanyagolt romantika, és még hanyagoltabb krimi szál. Egy egyszerű, hétköznapi történet pár emberről egy kisvárosban, a véletlenekről, a sorsról, és arról, hogy lehet, hogy nem minden ok nélkül történik velünk.

Akik azzal ölik meg a könyvek varázsát, hogy elolvassák az utolsó oldalakat, vagy fejezeteket, inkább bele se kezdjenek.

Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem


Jócskán le vagyok ám maradva könyves bejegyzésekkel, meg az életemből vett történésekkel, és minden egyébbel is, de homok híján inkább párnába dugom a fejem és átvészelem a napokat.
Mára azt vettem a fejembe, hogy két vagy három könyvajánló lesz.

Mivel múltkor hoztam egy picurka tanulságot a könyvből, ideje, hogy bemutassam.

Nem értem, miért mentem el ennyi ideig emellett a könyv mellett, mert nagyon tetszett, az egyes történetekben, szereplőkben, gondolatokban magamra ismertem, és tudtam jól, hogy akármennyit is olvasunk arról, hogyan barmoljuk szét a kapcsolatainkat, akármennyi filmet/sorozatot meg is nézünk róla, újra és újra ugyanazokba a gödrökbe sétálunk bele.

2013. november 13., szerda

Végjáték


Kellett egy kis idő, hogy leülepedjen a film, mert tegnap mozi után konkrétan bezsongtam. Mr. A nem különben, ő egy négy betűs szóval jellemezte a filmet: „K E L L”.

Ritkán várok nagyon filmet, és annak a többsége is sci-fi.
Orson Scott Card könyvéből készült ez a film, és remek lett. De komolyan nagy jó volt. Elrepült az idő, követte a könyvet, és pont annyi volt belőle, amennyi nem vontatott. Hála az égnek, nem is csináltak belőle folytatásos katyvaszt.
Nem fordították ki a történetet, és nem áldoztak a mai tini témájú filmek oltárán.

Bevallom, rettentően félek a sci-fi filmektől, mert alapjáraton sok rossz film készül, de sci-fiben az utóbbi időben jót nem láttam. Olyat, amire azt mondom, hogy wow! Nyilván persze, a popcorn mozisok miatt van, hogy aki nem vájt fülű szemű hozzá is nagy kanállal egye.
Mindemellett, mindig úgy járok, hogy amit várok, az rossz lesz.

Ez most nem teljesült, és még annak ellenére is élveztem, hogy most volt egy fiútársaság, akik végigdumálták a filmet, egy másik pasi meg náthás volt, és fuldoklott.

Versatile Blogger Award


Visszatérő gondolat momentum nálam, hogy amikor valami jó dolog történik az emberrel, utána jön valami velejéig romlott. Ma reggel az alattunk lakó néni volt az. Illetve, nem is ő, hanem a hír, amit hozott, és ugye, „noli nuntium necare” (ne öld meg a hírhozót). Beázást talált a fürdőjében, ami szerte tőlünk jön, de mi nem ázunk, úgyhogy ma volt egy futás biztosítóhoz, szakember után, és itt jött egy jó hír megint.

Cinitől díjat kaptam, és ilyenem még nincs, és lementem hídba, de mivel nem tudok, ezért csak gondolatban. Szóval, köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Én fogyok, de a májam hízik, szóval, random tények rólam, és szabályok:

2013. november 11., hétfő

Tanulság


Biztos mindenkinek megvan a véleménye a férfiakról, akik gerinctelenek, bunkók és a többi – bocs, srácok -, amit még mondani szoktunk, mi nők. Olvastam nemrég egy Gárdonyi Géza könyvet, aminek az ajánlója is jön a napokban majd, ami inkább a férfi lélekbe enged egy minimális betekintést, hogy a szerelem, két macskás szempár hogyan „tesz tönkre” egy férfi életet.
Hogy ez a nők hibája, vagy a mesélő agglegényé, azt döntse el mindenki maga, aki olvasta ezt a könyvet.

Az alábbi tanulságot is onnan másoltam ki, és ajánlom mindenkinek, akinek volt már egy kapcsolata, akik házasok voltak vagy azok még mindig, vagy újra, akik hajba kaptak, de kibékültek, egyszóval mindenkinek.
Szerintem, nyugodtan olvashatjátok úgy, hogy ez áll minden férfira és nőre is.

2013. november 10., vasárnap

Mr. A köpköd


Most éppen regenerálom a türelmemet (gyöngyöt fűztem az elmúlt pár unalmas órában), úgyhogy arra gondoltam, hogy inkább figyelemelterelek azzal, hogy a heti két top elméletét lepötyögöm nektek.

Ez most kevésbé lesz humoros szerintem, mondjuk én jól szórakoztam rajta. Viszont a vége felé van pár aranyköpet, ami talán mosolyt fakaszt.

Azok a kilencvenes évek TAG


Bikiráéknál olvastam ezt a Tag-et, és nem tudok neki ellenállni, mondjuk nem is akarok. A mai napig azt vallom, hogy soha, senki sem fogja tudni túlszárnyalni a nyolcvanas-kilencvenes évek zenéjét, sorozatait, bármijét, ami akkor volt.

Szívesen hoztam volna egy képet akkori önmagamról, viszont csak és kizárólag általános iskolás csoportképek vannak, így abból élek. Kivágtam magam a képről, védve a többiek személyiségi jogait.




Számomra hihetetlen, ahogy kinéztem régen, és jó múltkor történt az, hogy Viki mutatott nekem egy képet, ami a ballagásán készült. Mondja, hogy megismerem magam? És nem jöttem rá, hogy a dagadt srác a képen voltaképpen én vagyok.

Na, mindegy. Önmagam égetése után jöjjön a TAG.
Aláfestő zene innen.

FP: akiket én szeretek


Egy ismerősömmel beszélgettünk arról, hogy miért nem lett személyi edző, miért nem foglalkozik ezzel, és végül rájöttünk, hogy az ember, ha spórolni akar, mit csinál? Beírja a keresőbe, hogy „aerobic”, és már a kezében is van a megoldás. Az internetes edzők komoly tárházát lehet megtalálni, és éppen ezért adott is a kérdés, hogy kit érdemes megpróbálni?

A személyes válaszom, hogy mindegyiket, mert én azt csináltam, hogy sorra, aki szimpi volt, megpróbáltam, aztán vagy nem bírtam és kerestem könnyebbet tőle, vagy végigcsináltam, és kedvenc lett. Itt is áll, ami az étrendre, hogy ami másnak bejön, nem feltétlenül fog nekünk is.
Mindenkinek más mozgás áll jól, vagy tudja elviselni, plusz, lehet, hogy aki ajánlja, az már jóval edzettebb nálunk. Ebből az következik, hogy bármelyik videót választjuk, ügyeljünk azért arra, hogy a legalapabb (legkönnyebb) legyen az első, és haladjunk.

Könnyen beszélek, nekem van barátnőm, aki foglalkozik ezzel és velem is, viszont nem minden nap, ezért kerestem olyanokat, akiket végül újra és újra végigtornázhatok. Szóval, az, hogy „nincs kondibérletre pénzem” már nem lesz kifogás!

2013. november 9., szombat

Vedd be, nyeld le


Az üresfejűek – direkt nevezem őket így – azt mondják, három dolog miatt utálhat minket valaki, vagy utálhatunk mi valakit.
1) Fenyegetést jelentesz neki.
2) Valójában önmagukat utálják.
3) Azért utálnak, mert olyanok akarnak lenni, mint te.
Nos, igen. De – és ezért üresfejűek – elfelejtik azt a picike tényt, hogy ok nélkül nincs utálat. Nyilván valaki tett azért, hogy ne szeressük. Esetleg, még most is ármánykodik otthon, és fürdik abban a lelki-gondolati iszapban, hogy valójában ő az áldozat.

Elhallgattam Vicát a múltkor, és majdnem vele sírtam, mert ellehetetlenítették őt eléggé csúnyán. Dóri meg rosszul lett, és olvastam a levelét, és majdnem én is rosszul lettem. Igen, vannak olyan emberek a világban, akiktől sajnálom a levegőt. Vica a blogja kapcsán kapta meg a főként hideget, míg Dórinak van egy múltbéli rosszakarója, aki még most is kísérti.
Nekem is megvannak a magam szellemei, de jobban viselem, ha engem nyúznak, mintha a hozzám közel állókat kínozzák. Plusz, az én házikopogóm még mindig jobb, mint az ő üldözőik.

2013. november 8., péntek

J. K. Rowling: Átmeneti üresedés


Ha Rowlingnak ezzel a könyvével indítok, tuti, hogy a Harry Pottert a kezembe nem veszem önszántamból. Függetlenül a varázslóktól, nekem vannak olyan írók, akik hűek tudnak maradni a gördülékenységükhöz, viszont most olyan nyögve-nyelve haladtam, hogy az félelmetes volt. Sőt, a könyvet még ősz elején kaptam kölcsön, kiolvastam, a blogra mégsem került fel eddig. Most is szerintem csak azért, mert ha most nem, akkor sosem.

Aki nem olvasta, és azt várja, hogy Harry-féle lesz, ne várja, olvassa el, és kap egy totál más történetet, mintha a két könyvet nem ugyanaz a nő írta volna.

S mondhatnám, hogy mennyire hű, meg ha, mert egy nagyon is fejlett ország egy kis városának mocskos gondolkodású lakosairól szól, és epikusan meg is írhatnám, de nem fogom. Ez egy szimpla történet, amit már előtte bőven több író is megírt, és erősen kétlem, hogyha Rowling nem a neve alatt adja ki, akkor is ódákat zengenének róla.

Ecce Ego XII.


Az a furcsa, hogy amikor letöltögettem a képeket, akkor úgy voltam vele, hogy jöjjön az összes. Aztán méla magányomban szelektáltam a tényleg rám illők, és azok között, amik határesetek, esetleg kukába valók. Most már csak azokat tartottam meg, amik teljes mértékben rám illenek. A többivel nincs kedvem szöszölni.

Meg a napokban valahogy időm sincs.

2013. november 6., szerda

Beauty is the Beast


Jó is lenne, ha arról írnék most, hogy a tökéletes pasi valójában penetráns. De nem. Egy minimális beauty téma következik, mégpedig arról, hogy vannak dolgok, amikre nem számítunk.

Életemben már egyszer-kétszer becsipogtam önhibámon kívül, egyszer a DM-be befelé menet riasztott be a lopóskapu.
Imádom, amikor a ruhákba a címkébe belevarrják a puha címkét, ami egy esetleges újra vásárlásnál beriasztja a boltot (Vögele). Mr. A cipője előbb szakadt el, mint az eredeti cipőfűző. Egy szó, mint száz, hozzá vagyunk szokva, hogy hol keressük a címkéket, amik a bolti szarkáktól védenek.

Viszont, most történt valami, amire baromira nem számítottam, és ha nem futottatok bele, akkor ezek után mindenképpen nézzétek meg.

2013. november 5., kedd

Neverendig Blog Challenge # 6


Kérdés: Melyek a kedvenc parfümjeid?

Jó, most ez fura lesz. Nem vagyok az a fajta ember, aki állandóan fújkodja magát. Olyan lennék, mint a Pindúr Pandúrokból Kisagyszony. Csak nem a hajam lengne körbe, hanem a rózsaszín pamacsillat.

Meg valahogy nem megy, hogy egy időben csak egyfélét használjak, az meg már milyen, hogy keveredik az összes illat a fejemen, mert a parfümömet én nem a bőrömre fújom.

Nekem az sem fontos, hogy illatmintát húzzak magam után, ha kilépek a lakásból. Kétségtelen, hogy furán vagyok bedrótozva. Mindezzel együtt, a kedv határozza meg, mi a kedvencem. Szeretem az édes, virágos illatú cuccokat.
Mindenkitől bors alapút szoktam kapni, amitől falra mászok, és vagy elfújkodom itthoni hegyi levegőnek, vagy odaadom másnak.

2013. november 4., hétfő

Fahéjas és kakaós csigák-bigák


Tegnapra terveztem ezt a receptet, de Mr. A keresztülhúzta a számításaimat azzal, hogy hazajött, és leült játszani, s mivel nem tudom hány száz fős nekromanta serege volt, világuralomra akart törni; ergo megszakíthatatlan játékba kezdett.

Félretéve a magyarázkodást, Shorty-nak (azegyetlenufótesó) küldöm az alábbi receptet, mert kért egy fahéjas csigát. A tésztát két részre osztottam, az egyik kakaós lett (Mr. A nem szereti a fahéjat), a másik fahéjas-vaníliás lett.



Élvezzétek!

2013. november 3., vasárnap

FP: vízben, zsírban vagy nélküle?


Innen fog átmenni a fogyiprojekt valami életmód-programba szerintem. Meg komolyan gondolkodóba estem, hogy ennek lehet célszerűbb lenne egy külön blog, hogy ne legyen ennyire tömény.

A mostani bejegyzés onnan jutott eszembe, hogy az egyik ismerősünk egy orvosi programban vesz részt, és vitaminokat szed, mert nem eszik eleget. Szerintem, attól, hogy egészségtelenül táplálkozik (ugyanazt eszi és keveset), viszont bogyókkal tömi magát, nem lesz előrébb.
Tulajdonképpen ez volt az, ami arra sarkallt, hogy erről is énekeljek nektek egy kicsit.

Most egy kisebb fejtágítás következik vitaminokról, étrend kiegészítőkről, makronutriensekről (harmadszorra sikerült leírni), ásványi anyagokról. Tudjátok, a dobozon mindig az van, hogy „nem pótolja a változatos étrendet”. No, ezért:

2013. november 2., szombat

Mini képviselőfánk eperjoghurtos krémmel


Tartozom egy vallomással. Két édesség van, amit nem szeretek. Az egyik a baklava – mert olyan édes, hogy másnap cukorgömböket eregetek -, a másik a képviselőfánk, ami számomra tömény, és általánosban elvették tőle a kedvemet a suli menzáján.

Most előrukkoltam a csajoknak valami újjal, plusz, szerettem volna valami mást csinálni most, és amolyan vendégváró falatok lettek a tenyérnyi méretű képviselőim, mondjuk, éhen halni, ahogy elnézem a nappalit, nem fogunk.


Ezt most muszáj megosztanom veletek, mert a fényképek készítése közben is erősen megcsappant a fánkok száma.

Ecce Ego XI.


Újra én. Na nem, mintha máskor nem én lennék gondolatokba öntve, csak ez olyan jó felütésnek hangzott a fejemben.
Csak azért szombaton, mert tegnap péntek volt, és elseje, és akkor hóösszesítő jött sok képpel, meg ma valahogy nincs ahhoz a témához kedvem, amit kitaláltam. Addig-addig ragoztam, hogy gyakorlatilag gyűlöletbeszéd lett belőle, tehát, még finomításra vár.

Az egyik kép miatt azon gondolkodtam, hogy meg lehet-e ismeri valakit ténylegesen? Úgy igazán, egészen a zsigereiig hatolva? Mert sokan mondhatják, hogy ismerem, mint a rossz pénzt, de vajon ez tényleg így van? Van olyan ember, akit annyira tudunk, hogy kicsoda, hogy nem tud meglepetést okozni? Van, aki ténylegesen nyitott könyv előttünk? Mert szerintem nincs. Felnőhetek valakivel, lehet a tesóm, sőt, a legjobb barátnőm, megbeszélhetünk mindent. De mindig lesz egy vakfolt, amire nem látunk rá. Szóval, szerintem nincs olyan ember, aki igazán ismer minket, és olyan se, akit igazán ismerünk.

Na, mindegy. Eme rövid közjáték után lássuk a főműsort.

2013. november 1., péntek

Hello November!


Nem szeretem ezt a napot. Talán azért is, mert ilyenkor kicsivel több mécses ég körülöttem, mint szeretném. Pedig tegnap egy tök jó napot zártam, most mégis kicsit nyomott vagyok. Lehet, hogy az idő is rájátszik, meg az, hogy korán kivetett az ágy, és főztem, meg körbementem a lakáson.


Piszok hamar elment az október. Kapkodtam is a fejem, hogy már vége is? Hihetetlen, hogy egy hangyányi rendszer is mennyit tud dobni az ember napjain. Nem, mintha unalmasan élnék, de most még belegondolni sem volt időm abba, hogy mi lenne akkor, ha nem lenne semmi.