2013. október 10., csütörtök

Rossz mementó


Az jár mostanság sokat a fejemben, hogy látszólag értelmes emberek, miért csinálnak teljesen értelmetlen dolgokat?

Mert hirtelen felindulásból még tetováltatni sem jó, nemhogy olyan döntéseket meglépni, amelyek az életünk hátralevő részét meghatározzák. Ha nem is a maradékot, de egy részét biztosan.
Én félek a változástól, de változni érdekes, és éppen azért, hogy inkább a jóba nyúljak bele, megrágok mindent jól magamban, ha kell többször is, és próbálok nem a szívemre hallgatni, hanem az eszemre.


Sokaknak minden az érzelem. Minden a szív, mert van, hogy utána kell menni. Mert ugye, ott vannak a „szívem szerint” kezdetű mondatok. Nekem mindegyik ilyen választásom baljós volt, és balul sült el. Észérvekkel hajtom magam előre, és csak azt csinálom végig, amin pro és kontra érvelve, több szól mellette, mint ellene.

Gondoljatok bele. Megcsinálnál valamit, ha több dolog szólna ellene, mint mellette? És több problémát okozna, vagy vetne fel, mint amennyi a jelenlegi helyzetedben van? Esetleg, nem csak magadat ránthatod a mélybe, hanem más embereket is? Vagy, ha egyik nap A-t tervezel, a másik nap mégis a B tetszik jobban, és ez így váltakozik? Csak azért, mert egyszer a hullám tetején vagyunk, egyszer az alján.

Megkérdeztétek ilyenkor, ezt tényleg akarom, vagy csak azért akarom, mert egy érzelmi dolog lezáratlan. S ha lezáratlan, akkor nem fog-e velem jönni?
Mert mondjuk, ha egy szakítás után levágatom, átfestetem a hajam, akkor a pasi eltűnik? Vagy ott marad a gyászidőszakban végig, és fáj és emlékszem?


Mert szerintem ez mindig ott marad. Velünk van. A kérdés az, tudunk élni vele, vagy inkább hagyni kell? De akkor meg jó az is, ami van. Vagy, ha nem, akkor rögtön kell, vagy kell egy kis idő, és ki kell várni?

Egy ilyen kis piszlicsáré elméleti kérdés is mennyi másikat magával hozott? Ugye-ugye?

Ez bármikor felmerülhet. Lehet ez költözés, egy válás, egy barátság végén az újrakezdés lehetősége, egy új autó, bármi.

A kérdés az, hogy megéri-e a változás a vesződséget, ami vele járhat?

6 megjegyzés:

  1. Milyen érdekes, engem ez körülbelül 2 éve foglalkoztat, mióta ráéreztem, hogy merre is van az én utam. Minden észérv ellene szól, de én akkor is azt az utat választom, ha létezni akarok. Nem azért születtem, hogy más nyomorult felfogása szerint éljem az életem boldogtalanul.

    Vannak helyzetek, mikor az embernek szembe kell mennie az árral, vagy megszűnik létezni a lénye, és csak a teste éli monoton "életét".

    Remélem azért érthető volt. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenki magának választja a sorsát.
      Érthető volt. :)

      Törlés
  2. Hello from Spain: change is always for the better. Have to take risks and change. Keep in touch

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yes, you're right! Thank you for your comment.

      Kisses,
      Dóri

      Törlés
  3. Ezt a bejegyzést én ihlettem? :)
    Én úgy gondolom, hogy csak dühből, bosszúból nem szabad cselekedni dolgokat. Más irányból lehet hirtelen szerelem, de akkor is végig kell gondolni a dolgokat. Nekem mindig kell idő, mire minden info összegyűlik, és lecseng. Abban az időszakban viszont ingadozok hogy mit szeretnék, mit nem. Aztán ha meg van a döntés akkor már mindig tuti biztos vagyok benne, hogy ott és akkor az a helyes.
    Viszont nekem sokszor érzelmek is játszanak. Anyagi javak, vagy pénz ilyenkor nekem nem mindig számít vagy nem olyan mértékben. Nem azt mondom, hogy hajlandó vagyok nagy anyagi kárt okozni magamnak, de van amikor többet ér a lelki béke, mint hogy maradj valamiben. Inkább talán az a kérdés, hogy végiggondolja az ember a megoldásokat, arra a problémára amije van. Mivel lehet enyhiteni, megváltoztatni, elfeljetetni.
    Pl hiába jelentett számomra egy anyagi visszaesést, hogy elváltam, képtelen lettem volna maradni egy percet is benne. Egyszerűen nem. Belehalt volna a lelkem. Jelen pillanatban meg most is van amibe belehalhat a lelkem, és ezt megelőzendő az lenne a cél, hogy abból kihozni a legkevésbé fájot. Természtesen értelmes keretek között.

    Egyébként nekem meg pont a szívem szerint kezdetű döntéseim jöttek be. Általában jelentősen megjavította az életem, ha véghez vittem az ahhoz kapcsolódó dolgokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, megmondom őszintén, eszembe sem jutottál, amikor írtam. Mr. A barátai és munkatársai adták a löketet hozzá.

      Azért írtam, hogy mérlegelni kell, hogy megéri-e vagy sem. Az emóció és ráció - mindenkinek más jön be.

      Törlés