2013. október 15., kedd

Mit is csinálok délutánonként?


Amikor elmondtam a régi barátaimnak, mit csinálok mostanság, akkor heveny röhögő görcsben törtek ki. Tudják, hogy hányadán állok a kis gyerekekkel – nem szeretem őket -, és számukra elképzelhetetlen, hogy én ténylegesen két kiskorúval kijöhetek anélkül, hogy ne forgatnám a szemem.

Ez számomra is furcsa, viszont jó érzés abban az értelemben, hogy érzem saját magamon, hogy fejlődöm. Nem, az anya-gént még mindig nem találom, viszont élvezem, hogy felelősségteljes munkát végzek, meg odafigyelek rájuk, talán kezdek nyitni a világra. Ezt még nem jelenteném ki teljes biztonsággal, de haladok.


Azt hiszem, így egy hónap után azért már írhatok arról, hogy Dóri visszament dolgozni, és még nagyobb rohanás lenne az élete, ha nem lennék (figyelitek, hogy felszoptam magam?). Minden nagyképűség nélkül.
Levélben kérdezte, hogy tudok-e valakit, aki tudna-e neki segíteni, és pofátlanul ajánlottam magamat, mert mit csinálok? Ülök itthon, és írok. Begubózok. Tokosodok.

Amikor átmentem, hogy megbeszéljünk mindent, akkor láttam, mit hogyan csinál a kicsi lánnyal, és már ott rosszul voltam, hogy tuti, hogy sírni fog, meg nem fogja elfogadni a kaját tőlem, meg hogy is kell megfogni egy nyolc hónapos babát? Jaj. Aztán egy hétre rá egyedül maradtam Zoéval, hogy vigyázzam az álmát, ameddig anyu elment a bratyóért.
Komolyan mondom, még levegőt venni sem mertem négyig, de pechemre, ő is kíváncsi volt, ugyanis negyed órával korábban kelt. Kinyitotta a nagy kék szemeit, rám mosolygott, és mutatta, hogy vegyem fel (remélem ez volt).

Kimentünk a nappaliba, és nem sírt. Játszottunk. Aztán mentünk enni. Levert a víz, mire kiértünk a konyhába. Dóri előre kimérte nekem a kaját, csak vizet kellett melegíteni, és összekutyulni a kása szerű, igen finom valamit. Éééés, megettük. Legalábbis, elkezdtünk enni, de időközben megjött anyu, és az azért sokkal jobb, mint én.

Zoéval kapcsolatban egy másik emlékem is felélénkült. Egyszer egy igen elmés, magát gót léleklátónak tartó egyén azt mondta, hogy én egy kelta rózsaszín sárkány vagyok, és azért szeretnek a gyerekek, mert tetszenek nekik a szárnyaim. A KicsiSzép (Zoé álneve) pedig, állandóan a hátam mögé, fejem fölé néz, és vigyorog, vagy nagyon örül annak, amit ő a nagy szemeivel lát. – Kezdem azt érezni, hogy annak az elmeháborodottnak igaza volt.

Meg vigyorog rám, és amúgy tuti, hogy mindent ért, mert akárhányszor beszélek hozzá, úgy néz, mintha értené, csak reagálni nem tud szavakban. De igazi kis cinkostársak vagyunk. Anyunak „gyártunk” brióst a pelenkába, meg az asztal végéről is úgy néz rám, mintha rosszban sántikálnánk. Sőt, megbeszéltük, hogy ott leszek, amikor felállunk. És ott voltam. Egyszer még fel is másztunk a kanapéra a nappaliban.
Jó, kellett egy kis rásegítés, mert liftezett egyet a combomon, de felmásztunk a Mici Mackós füzetért.

A legjobb, hogy múlt héten etetésnél már dumálni is próbált. A kajája bekeverésnél darabosnak bizonyult, és azt mondtam, hogy elrontottam. Énekelve, darabosan, szaggatva, különböző hangokon. Először csak mosolygott, aztán hangilag olyan szépen leutánozta, hogy csak lestem.

Szóval, a KicsiSzéppel kijövök, ám amitől igazán féltem, hogy mit fogok én kezdeni azzal a fiúval, aki nyolc éves?! Mert hogy az ilyen korú gyerekektől mászok falra igazán. Azoktól, akikre azt mondják, hogy hiperaktív, közben csak neveletlen. Meg az emberen csüngnek, visítanak, és mint az egyik filmben: lármásak, koszosak és büdösek. Szóval, kezdtem rémeket látni.


Az első nap, amikor mentem érte a suliban, megkérdeztem Dórit vagy háromszor, hogy de biztos van nála jegy? És akkor hova megyek, hol állok meg a suli előtt. Szerintem csendesen az agyára mentem. Meg is lett ennek a böjtje, mert késett a 85-ös busz, amivel lekéstem a nekem megfelelő metrót, és így a Határ úton a 66-os buszt is. Négyre mentem, és három óra húszkor még bent rostokoltam a megállóban.
Leizzadtam, öregedtem húsz évet, megőszültem, mert azt vizualizáltam, hogy elkések, és sírni fog, meg pánikolni, és én leszek a rossz. Utoljára 66-val akkor mentem, amikor még gimis voltam (az se most volt), nem tudtam, hogy jár.

Három óra ötvenkettőre voltam Soroksáron. Remegő lábbal odamentem a sulihoz, megálltam, ahogy Dóri mondta, és vártam. Jaj, de hosszú idő volt… mint amikor szóbeli vizsgán a sorára vár az ember.

Aztán megjött Kolos. Megkérdezte, mi a jelszó – ja, mert hogy mással ne menjen el, volt jelszónk -, csak azután volt hajlandó kilépni az iskola kapuján. Aztán együtt héveztünk, és végig az ajtóban álltunk. Az első HÉV-es út. Aranyos volt, ahogy mindenre rácsodálkozott, én meg égtem, mert olyanokat kérdezett, amit lehet, hogy illett volna tudni. Megvártuk, míg elmegy a HÉV, mert azt olyan jó nézni, majd busz és haza.

Túléltük. Huh.

De aranyos kis srác, mert mindent mutogat, amit tud, hogy hogyan kell mondani németül. Legalább ragad rám valami a koszon kívül. Azóta, amikor jövünk-megyünk a suliból haza, mindig mondja, hogy csináljunk levelekből repülőt, meg mi volt a suliban, kérdezget, hogy mikor robban fel egy robotkutya.
Múltkor együtt csináltunk űrhajó kilövő állomást papírból.

Tök ügyes, és most már megszólít, sőt, ha nehéz a táskája, akkor már nem utal rá, hogy vigyem, hanem megkér. Haladunk.


Így telnek a délutánok. Ha őszinte akarok lenni (és miért ne akarnék), akkor Zoé mellett nyílik a világom, kezdek belejönni a kommunikációba, és kevésbé vagyok merev. Kolos mellett türelmet gyakorlok mások és magam felé. Nem, mintha idegesítő lenne, pusztán a kérdés-válasz szintjén, mert van, amikor rápörgünk egy témára.
Egy szó, mint száz, hogy minden rémlátásom az én pánikomnak tudható be, mert nem tudok mit kezdeni egy nálam kisebb emberrel. Most is tartom magam ahhoz, hogy vannak rossz gyerekek, akiket lehet nem szeretni, de vannak aranyosak is, és olyan, mintha két tesót kaptam volna.

14 megjegyzés:

  1. Sorozatgyilkosokról írsz, és gyerekekre vigyázol? Tudod, mikor hagynám rád a gyerekemet? Még akkor sem, ha fizetnél érte!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Névetlen: :-D Bocs! Bírom az ilyen embereket, akik még egy nevet sem tudnak felvállalni, ismeretlenül észt osztanak. Olvass olyan blogot inkább, ami nem bosszant fel.

      Dóri az én gyerekeimre vigyáz, és engem nem zavar, hogy sorozatgyilkosokról ír. A barátnőm, és én megbízok benne.

      Dóri, egyébként örülök, hogy így élted meg :) Szerintem különben mindenki tart egy kicsit más gyerekétől, sosem lehet tudni, hogy tényleg kijössz-e vele, vagy ő veled. Én nagyon köszönöm, hogy így is vállaltad! Nagyon nagy segítség vagy nekem, nélküled nem is tudom hogy csinálnálm a napjaimat!

      Törlés
  2. Névtelen: nem hiszem, hogy fizetnék neked bármiért is. :)

    Dóri: Köszi. :D Nemsokára indulok is. :)

    VálaszTörlés
  3. Dóri!
    Én is szívesen rád bíznám az enyémeket! Ha minden jól megy, vasárnap találkozol a kicsivel... :D
    Puszi Viki

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Én annak ellenére, hogy imádom a gyerekeket, nem mernék máséra vigyázni. Szétizgulnám magam, és különböző forgatókönyveket gyártanék a legrosszabb esetekre:S

      *bocsi, a törölt hozzászólásért de nagy helyesírási hibám volt:)

      Törlés
    2. Semmi gond, ahogy érzed. :)

      Nekem is van mindig ABC tervem, meg azért még mindig izgulok, hogy mi lesz, hogy lesz...stb.

      Törlés
  5. Jó arcok ezek a gyerekek! Ha egyszer úgy hozná az élet, hogy az enyémre kéne picit vigyáznod, tuti, hogy a lelkükre kötném, hogy rajzoltassanak veled színezőt. Névtelenen jót röhögtem, igen kedves és elmés :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a színező nem egy rossz ötlet. :)
      Mondjuk Kolos nagyon nem enged beleszólást a dolgaiba. Az űrhajóba pl. nem volt. Na, majd legközelebb. :D

      Törlés
  6. Szia!:)
    Nemrég kezdtem el olvasni a blogodat, és nagyon jókat virulok rajta, tök jó az írói stílusod satöbbi-satöbbi...:D Szóval nem akarok budipapírt helyettesíteni, tényleg bejön, amit csinálsz, viszont. Mi ez a... gót léleklátós-kelta rózsaszín sárkányos cucc? Roppantul megragadta a fantáziám és rendkívül kíváncsi lennék, hogy én mi(lyen állat) is vagyok legbelül.:D
    (Amúgy ha lenne utódom - de nem lesz, mert ki nem állhatom a gyerekeket -, akkor én tök szívesen Rád bíznám, közben jókat beszélgetnénk Ted Bundy-ról, a Zodiákusról és társaikról.:) Ne ítélj, hogy ne ítéltess...)
    További jó blogírást!
    Orsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Üdv nálam!

      Köszönöm, most pirultam egy sort. :)

      Volt egy srác, aki magát léleklátónak titulálta, és ránézésből megállapította, hogy az ember lényi része micsoda. Ugye, az alaptézis az, hogy nem csak ember vagy, hanem valamilyen féllény, és lehet válogatni. Az arc, a szem, a fogazat mind árulkodó jel, hogy mi lakozhat benned. Ö, ez így hosszú lenne leírni, viszont mágiával foglalkozó oldalak foglalkoznak ezzel a témával. Csak már nem vagyok benne, de majd keresek neked linkeket (felírtam), és akkor majd ide bekopizom.
      Azt gyerek nélkül is tehetjük. ;)

      További kellemes olvasgatást itt nálam!
      D.

      Törlés
    2. Hmm, akkor én a fejem alapján egy nyúl vagy egyéb rágcsáló lehettem, esetleg egy hörcsögfejű sárkány, lehet, mégsem akarom tudni...:D Igen, erről én is hallottam, foglalkozom ilyesmikkel (is), de közelebbi kapcsolatba nem kerültem még ilyen emberrel, azért is kérdeztem rá, hogy ki ez, aki ezt így meg tudja állapítani.
      Beleraktam a könyvjelzőim közé ezt az oldalt a blogból, szóval még vissza fogok nézni a linkek miatt (nem, nem számonkérés:D). Szívesen kérdezgetnék a sorozatgyilkosokról, de azt hiszem, ezzel sok embert megbotránkoztatnék/nánk...:D

      Továbbiakban még biztos fogsz találkozni a kommentjeimmel, örülök, hogy végre találtam egy olyan blogot, ahol érdemes interakciót kezdeni és a főhősnő hasonlóan gondolkozik mint én (ritka).:)

      Törlés
    3. Privátban is tudunk dumálni, ha szeretnél, oldalsávban van a cím. :)

      Egy ideig benne voltam, aztán egyéb okok miatt inkább szakítottam azzal a társasággal. Ettől függetlenül még menne ez a megállapítósdi, csak nem reklámozom.

      Törlés
    4. Kerestem azokat, amiket ismertem, de megszűntek. Olyan szavakra keress rá, mint asztrál test, energiatest, mentális és asztrális világ.
      Nem tudom, hogy most mennyire hígult fel ez a világ.

      Törlés