2013. október 5., szombat

Lauren Kate : Fallen – kitaszítva


Nekem volt egy olyan barátnőm, aki írt novellákat. Vele voltam úgy, hogy olvastam, olvastam, nem kötött le igazán, de olvastam, már csak azért is, hogy fogyjanak a sorok, meg érdekelt, hogy a nulla karakterek, egy hullaszagú történetben mit csinálhatnak a nagy csattanóra. Jó történetet írt, ami ahhoz kevés volt, hogy igazán tíz pontos legyen, ahhoz sok, hogy rossz legyen, és még a középutat sem érdemelte meg.
Nem tudott igazán jól írni, és most jöttem rá, hogy mire jó, ha valaki igenis jól kidolgoz egy világot, megismeri a saját karaktereit, mert ha nem így van, akkor úszik az egész, és nem háborgó tenger lesz, inkább csak egy tavacska.

Ezzel a könyvvel pont ugyanígy jártam, és a borító, mint csábító mézesmadzag, olyan, mint a kígyó. Olvasásra csábít, de semmit sem ad igazán.

Sokszor ugyanazt csináltam, mint a borítón a lány. Tenyereimbe temetett arccal azon gondolkoztam, hogy miért van az, hogy… hát, na mindegy. Ezt egy nagyobb hatalom kezébe adom. Majd elolvassátok és válaszoltok.


A szerzőről

Lauren Kate Texasban nevelkedett, majd Georgiába költözött. Elmondása szerint, a polgárháború déli elregélése és megítélése ösztökélte arra, hogy megírja a Fallen-t.  Ezt  a könyvet több hónapos teológiai kutatás után kezdte el írni.
Az ifjúságnak szóló könyveit több mint harminc nyelvre lefordították. A Fallen (másodmagával) a harmadik helyig jutott a New York Times Bestseller listáján a Gyermekeknek kategóriában. Majdnem másfél évig ezután az első helyet is megkaparintotta magának. Könyvei mind előkelő helyen végeznek a hasonló listákon.
Jelenleg Los Angelesben él férjével és kislányával. Az új könyvén dolgozik.


Fülszöveg
Éjfél körül végre formát nyert a lány szeme. Macskaszerű, félig elszánt, félig pedig kérdő tekintet – bajt sugallt. Igen, pontosan olyanra sikeredett a szeme, amilyennek lennie kellett. A külső szemzug a finom, elegáns szemöldök felé emelkedik, egész közel a sötét hajzuhataghoz. A fiú kinyújtott karral maga elé tartotta a papírt, s megszemlélte. Nehéz volt így dolgoznia, a lány távollétében, de persze soha nem tudott rajzolni, ha jelen volt. Mióta a lány megérkezett Londonból – nem, mióta a fiú először meglátta -, gondosan ügyelnie kellett arra, hogy távol tartsa magától.
A lány immár naponta próbálkozott közelebb kerülni hozzá, és minden nap nehezebb volt, mint az előző. Ezért távozott a fiú reggelente – Indiába, Amerikába, nem tudta, és nem is érdekelte hová. Akárhol is kötött ki, mindenütt könnyebb volt, mint itt. Ismét a rajz fölé hajolt és felsóhajtott, miközben szened hüvelykujjával tökéletesre satírozta a lány alsó ajkát. Az élettelen papír, ez a kegyetlen utánzat az egyetlen lehetősége, hogy magával vigye a lányt.

Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban.
A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword&Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik.
Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára.
De Luce nem képes lemondani róla.
Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani…
A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet.

Kedvenc idézete(i)m
1)
Ezekre a pszichopatákra sokkal keményebb korlátozások vonatkoznak, mint ránk, a többi elvetéltre. Őket csak béklyósoknak hívjuk.

2)
Annyira lefoglalja a hamburgere, hogy még a sátán hívását sem hallaná meg – mutatott Danielre, aki tényleg erősen a hamburgerére koncentrált.

3)
Az ördögbe (…) Nos, maga azt mondta, az infernóban Lucifer szája a legmélyebb bugyor, azért végzi ott az összes áruló. De én (…) úgy gondolom, hogy a Pokol legrettenetesebb részét (…) nem az árulóknak, hanem a gyáváknak kellene fenntartani. A leggyengébb, leggerinctelenebb veszteseknek. Mert számomra úgy tűnik, hogy az árulók legalább hoztak egy döntést. De a gyávák? Ők csak ott ültek a körmüket rágva, rettegnek, de nem tesznek semmit, mert félnek bármit is cselekedni. Ez sokkal rosszabb.

4)
-Ki az a Mary Margaret Zane? – mutatott a névre Luce.
-A mi erényes Mollynk – válaszolta Penn.
Molly neve Mary Margaret? – Nem csoda, hogy annyira haragszik a világra

5)
Ha az ember évekig él Los Angeles gettónegyedében (…), akkor, úgy fogalmaznék, felszed némi mágikus tehetséget az „autókölcsönzéshez”.

6)
Csak ennyit mondhatok: csak úgy lehet túlélni az örökkévalóságot, ha képes vagy minden pillanatát kiélvezni.

7)
Az árnyékokat, amiket látsz, úgy hívják, hogy a Hirdetők. Csúnyák, de nem tudnak bántani. Nem tudnak mást tenni, mint felmérni a helyzetet, és jelenteni valaki másnak. Pletykálni. Ők a középiskolás lánycsapatok démoni verziói.

8)
A bizalom még a legjobb esetben is óvatlanság. A legrosszabb esetben öngyilkosság.

Vélemény
Nem tetszettek a nevek. Sokkal nagyobb csavar lett volna, hogyha mondjuk a bukott angyalok neveivel játszik, és mondjuk Luce valahogy belenyomorgatódik a Lucifer névbe, amit bár elkezdett a könyvben, mégsem vitt tovább. Neki hozták a fényt. Fiú angyalnak a Cam, mint név nem szerencsés, folyton a Camilla járt a fejemben, de az meg női. Gabbe sem plázacica név, és ez sem Gábrieles. Szegény angyalok biztos forogtak a szárnyuk körül, miközben írták a történetet.
Az elvileg gonosz főhős, Molly. Ez egy két copfos, duci kislány neve, mint egy tulok – a leírás alapján gót?! – lányé!

A karakterek számomra furcsák. Hol ilyenek, hol olyanok. Luce is hol tökös, hol értetlen. De akár egy fejezeten, egy oldalon belül! Nincs benne karakterfejlődés, úgy igazán karakter sem, mert vannak, és kész. Semmit sem tudunk róluk, és ez a könyv végére sem változik.
Arianne pedig idegesítő volt. Annyit repkedett, hogy tuti lecsaptam volna egy légycsapóval.

A történetből pedig, számomra nem derült ki, hogy Luce kicsoda, micsoda, mi miért van, de ami a legrosszabb, hogy ez nem egy rossz könyv. Mégis, az írónő írói hajszálere nem engedi, hogy szó szoros értelemben jó legyen. Mert nem tud írni. Valahogy nincs meg benne az, hogy jó legyen.

A reinkarnálódós szerelem rész sincs számomra jól kidolgozva, és nem szeretem, amikor a jó karakterekből töketleneket csinálnak. Meg sokszor a párbeszédek is egyhelyben toporognak.

Azt pedig, mondja már meg nekem valaki, hogy a nevek, amik általában „iel” végűek (Gabrielle, Daniel, Nathaniel…stb) azok miért mindig angyalok???? Legyünk kicsit fantáziadúsabbak.

Ez pedig átvezet arra a részre, hogy a misztikum és az izgalom eltűnt a balkanyarban. Jönnek az árnyak, de mik is azok? Ja, hogy csak hírvivők, akik nem csinálnak semmit, csak vannak. Bah. Oh, és a végére már fingom nem volt arról, kinek milyen színű a szeme! Szürke? Lila? Zöld? Fekete?

Csúnyán keverve vannak benne a dolgok, és sokszor nem logikus, inkább egy katyvasz, ami fogyasztható és élvezetes azok számára, akik ezzel a témával kicsit sem foglalkoztak behatóbban.

Ami pedig a legeslegzavaróbb volt a könyvben, hogy ezt nem nézte át lektor. Nem tudom, hogy angolul is ennyi hiba van-e benne, de olyan dolgokat hagytak a sorok között, hogy csak lestem. Se a fordító, sem az, aki átolvasta, hogy mégis mi ez, nem volt a topon, mert a mondatok néha értelmetlenek voltak.

Értékelés
7/10
Akik szeretik az angyalos sztorikat, a romantikus irodalmat, vagy az Alkonyatot, azok ezt is zabálni fogják. Számomra elvérzett az egész, a vége volt az, ami a műtétet ígérte.

Olvastátok már?
Tetszett?

2 megjegyzés:

  1. Nagyon sokáig szemeztem ezzel a könyvvel, de végül győzött a megérzésem, amit te is mondtál - ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján. Nagyon csábító és szép a külseje, de a fülszöveg alapján a tartalom kicsit sem fogott meg. Most, hogy elolvastam róla a véleményed még inkább örülök, hogy nem vettem meg. Én úgy vagyok vele, hogy egy könyv akkor igazán jó, ha mindig újra akarod olvasni. Eddig egyetlen olyan könyvem volt/van, amit egyszer bírtam csak végig szenvedni, nem is vettem meg a folytatását, mert ha én könyvre költök, akkor olyat szeretek választani, amihez újra és újra szívesen visszatérek.

    VálaszTörlés
  2. Nem rossz, mert magát a tartalmat az már mások ellőtték. A borító tényleg mézesmadzag. Ha esetleg egyszer majd könyvtárban hozzájutsz, akkor érdemes rászánni az időt, de nem tudom, hogy a pénzt is megéri-e?! Akiknek ajánlom, azoknak biztos.
    Meg ízlések és pofonok.

    Hogy mitől jú egy könyv, amit írtál, azzal teljesen egyet értek. :)

    VálaszTörlés