2013. október 18., péntek

Ecce Ego IX.


Rájöttem, mi a személyes bajom ezzel a posztsorozattal azon túl, hogy ezeket már gyakorlatilag tudjátok rólam. Az, hogy csak öt, és úgy érzem mindig, hogy aznap még valamit ki kellene tegyek, mert alapjáraton kevéske a szövegezés benne.

Úgyhogy, szakítok az általános 3-5 tendenciával, és ezentúl péntekenként hét képpel foglak megörvendeztetni titeket. Legalább a képek is fogynak majd.




Álmokban lakom. – Tényleg szívesebben elvagyok a saját kis világomban, mint a való életben, vagy abban, hogy a másik ember életét éljem. Szeretek álmodni és álmodozni, szeretem a saját kis fantáziavilágomat, ahova visszavonulhatok, ha nekem tetszik.


Utálok a középpontban lenni. – Minden szempontból kiráz a hideg attól, hogy nekem kell lenni a társaság középpontjának. Inkább a sarokban ülök, hallgatok, néha reflektálok típus vagyok. Ha nagyon nyámnyila a társaság, akkor hangulatfelelőssé lépek elő, de szerencsére, pár alkalomnál többször még ez sem történt meg. Pont ugyanilyen megfontolásból, szerepelni sem szeretek.


Nehezen rakom le a könyveket. – Ami tetszik, az a tenyeremhez és az ujjaimhoz ragad. Olvasok a kétbetűsön, a fürdőkádban, a buszon, ülve-állva-fekve, bárhogy. Meg szeretek egy fejezetet egyben letudni. Úgyhogy, ameddig nem fejezem be, addig se kép, se hang.


Szeretem a buborékokat. – De csak azokat, amiket én fújok azzal a kör alakú fújókával. Azt szívesen fújkodnám a vakvilágba.


Antiszoc vagyok. – Inkább mizantróp, de nincs bajom azzal, hogyha egyedül kell lennem, vagy nem jön oda hozzám senki. Én sem megyek oda senkihez. Nem szeretem az embereket, nem érdekelnek. Vannak kivételek, de amúgy az „élni, és élni hagyni” a filozófiám ebben.


Szeretem a bizsukat. – Annyi van, hogy Dunát tudnék rekeszteni vele. Kapom, veszem, magamnak csinálom őket. Imádom a nyakláncokat, ha tehetném a világ összes, nem arany nyakláncát összegyűjtögetném.


Hiszek a lelki társban. – Nem gondolom, hogy csak egy embernek lehetek a lelki társa. Szerintem, én olyan vagyok, mint Voldemort, minimum hét embert tudnék vonzani, mert olyan sok oldalú vagyok, hogy már-már gömb. Barátokban is lehet lelki társam, ahogy nőkben, úgy férfiakban, a páromban. 


Egyezés? Különbség?

8 megjegyzés:

  1. Álmodozni nagyon jó dolog, kiszakít a hétköznapokból-engem. :)
    Én se vagyok egy nagyon harsona ember. Csendes típus vagyok, bár ez attól függ mikor és hol vagyok. Nekem nagyon kevés ékszerem van :) Néha szeretek egyedül lenni, de néha meg nagyon vágyom a társaságra. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez utóbbi rám is igaz, de inkább azt mondanám, hogy keresem a társaságomat, és nehezen találok rá.

      Törlés
  2. Asszem már nem is kell semmit mondanom, nem?.. :]

    VálaszTörlés
  3. A szürke hétköznapjaim én is az álom világomban élem. Szerencsésnek érzem magam hogy ilyen jó fantáziával áldott meg a sors, bár adhatott volna hozzá egy kis írói vénát is, akkor még boldogabb lennék:)
    Én se tudom letenni azt a könyvet ami igazán megfog. Egyszerüen amint leteszem azon kezd el az agyam pörögni hogy mi lesz. Meg kell tudnom.
    Antiszoc vagyok énis. Szeretem a magányt, olyankor magam dolgaival foglalkozhatok és nem kell idegenek gondjára bajára bologatnom. Soha nem értettem ez miért érdekli az embereket, és miért teregetnek ki mindent magukról, föleg úgy hogy nem is ismerik, például a buszon mellé ül vagy valami. Jó persze a párommal szeretek lenni, de ő más.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem kell egy alap szimpátia és hangulat is, hogy meghallgassak másokat. Persze, a derült égből mellém állókat én sem bírom, mert nem tudok mit kezdeni a nyűgjével. Bólogatok, talán mondok neki valamit, és akkor megnyugszik. Főleg, ha kisöreg.

      Az írói véna megtalálásához fogok nyújtani a napokban majd némi segítséget, mert lesz amolyan "hogyan írjak" poszt két részben. :)
      De tudok adni négyszemközt ötleteket is, hogy meglásd, hogy van-e vénád vagy sem. :)

      Törlés
  4. A lelki társ dolog rám is igaz, habár azt veszem észre, hogy a folyamatos változás miatt kezdek eltávolodni azoktól, akikkel korábban közel voltunk.

    Egyébként visszaadtam a díjat, mert <3
    http://redlips-and-coffee.blogspot.hu/2013/10/liebster-award-3-dij-33-kerdes.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uh. Mire odáig elérek, hogy levelet írjak neked (mert tervben van), addigra elfelejtem, hogy erre is reagáljak. Viszont, ezzel az érzéssel nem vagy egyedül.

      Köszönöm! :)

      Törlés