2013. október 31., csütörtök

Halloween TAG


Még korábban megkreáltam, mert ilyet még magyarul nem láttam, és miért is ne csináljam meg?


Remélem, hogy többen is ki fogjátok tölteni, aki pedig már kitöltötte, azt mosolyogva olvastam, mert jó válaszok születtek.

No de, mielőtt elmennék ijesztgetni (egy zombinak nincs nehéz dolga ilyenkor), lássuk az én válaszaimat.
Aláfestőzene innen.

2013. október 30., szerda

Kérdések, válaszok


Az elmúlt két nap fizikai-lelki horror volt, de megugrottam a saját akadályaimat, úgyhogy összegezve pozitív. Lejártam a lábam, és érzem, hogy van vádlim, reménykedem abban, hogy az összes békávés dolgozó egy hónapig egyszer a járataikkal fog járni – mocskos békávé sálálálálá -, és most értem haza, és nincs időm.
Szóval, aki levélre vár, az holnapig még várjon légyszi, mert most nem vagyok a topon agyban.

Viszont, kaptam múltkor díjat, és Aliz kitöltötte a kérdéseimet. Az ő blogját ITT olvashatjátok.
Ő is írt 10 kérdést, ami nekem tetszett, és már láttam a lelki szemeim előtt a válaszaimat, úgyhogy gondoltam egy nagyot, és most kitöltöm az ő kérdéssorát.

Illetve, nem szerettem volna tovább adni a díjat – a hivatalos verzió, hogy túl sokan vagytok, és nehéz választani -, ezért írtam 11 kérdést hozzá, ami elment valami önismereti tag irányába.

Némiképp ezt most helykitöltésnek szánom, akinek van kedve, az töltse ki, csak hagyjon nálam egy kommentet, mert kíváncsi vagyok ám!
Amúgy, bárki kérdez, szívesen válaszolok. Akár itt, akár ask.fm-en, vagy levélben.

2013. október 28., hétfő

Őszi fáradtság ellen


Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én így október végén már észrevettem magamon, hogy fáradt vagyok. Nem volt kimondottan sötét vagy hideg, viszont folyamatosan front volt, óraátállítás, és hiába döntöm magamba a kávét, egyszerűen úgy éreztem, hogy leragad a szemem.



Nyáron és télen valahogy ezt nem érzem, csak tavasszal és ősszel. De mint mindig, amikor rossz a kedvünk, vagy nyomottak vagyunk, saját magunkra van bízva, hogy ki akarunk-e belőle jönni, vagy sem.

Ha nem tudod, hogy gyere ki a fényre, akkor kattints!

2013. október 27., vasárnap

Fp: Diéta vs. fogyókúra


Mindenkinek ismerős az a mondat, hogy: „fogyókúrán vagyok, ami egy olyan diéta, hogy”.

Az a tapasztalatom, hogy sokan összekeverik a kettőt. A fogyókúrára mindenki fintorog, hogy majd csengetni fog a szemed az éhségtől, és inkább a diéta szót használják az emberek, holott ténylegesen a másikról van szó.

Amúgy tény és való, hogy könnyen összekeverhető, mert nagyon keskeny a határvonal a kettő között.
Kicsit rovar-bogár effektus.
Ezt fogjuk pár szóban boncolgatni.

2013. október 26., szombat

11 kérdés, 11 válasz :)



Mivel összefolynak a napok, nem tudom, melyik nap történt, de kaptam díjat L-től. Örültem neki, és köszönöm még egyszer!!! Menne vissza, ha lehetne, de mivel az egyik szabályt eleve nem fogom betartani, akkor legalább ebből egyet. Úgyhogy, egy szó, mint száz, köszönöm!!!


(konkrétan még megköszönni is elfelejtettem, és ég is a pofám, de KÖSZI!)

L blogja ITT olvasható, s mivel most már csak egy kattintásra vagytok a válaszaimtól, dőljetek hátra, és olvassátok el.
..:: kis önismereti TAG a végén ::..

Szabadnapjaink


Mint írtam korábban, ezen a héten Mr. A kapott öt szabadnapot, ezért keddtől egészen máig itthon volt. Ma is, de most éppen suliban van, és angollal tágítják a tudatát. Úgyhogy, végre idefértem a géphez, és most pötyöghetek.

Amikor itthon van, akkor járjuk végig az összes barátját, mert mindenki dolgozik, nehéz összeegyeztetni egy hirtelen találkozót. Most ez elmaradt, csak az egyik munkatársáékhoz mentünk át kerti partizni október 23-án. Van a fenének kedve heringkedni valamelyik rendezvényen. Sok képet nem csináltam, mert nem az a társaság, amelyik nem nézne hülyének, ha 0-24-ben fotóznék.

2013. október 25., péntek

Ecce Ego X.


Mr. A szabadnapjait élte itthon, úgyhogy sok időm nem volt a gép közelébe kerülni. Nem azért, mert játszott, hanem, mert folyamatosan mentünk. Hol ismerősökhöz, hol vásárolgatni, hol pedig, hajókázni. Majd holnap ebből hozok némi pótlást, meg válaszolok is mindenkinek, aki írt.
(most kiküldtem őt mosogatni. Nemhiába, nálunk az övé az utolsó szó: "igen drágám" :))

Most viszont, ecce ego tizedszerre.

Próbálok még mindig totál össze-vissza válogatni a képek közül. Aztán most egy csomót felülbíráltam, és azért nem került a mai adagba. Érvényes még, csak hosszabb kifejtést igényelne, mint pár szó. Lehet, hogy egy miniposzt lesz belőlük majd.

No, de most, lássuk medve híján az újabb darabkákat.

2013. október 22., kedd

Hemümön át a világ: Nős nőfalók és egyéb ínyencek


Valamiért az ínyencek helyett kétszer is a perverz szót sikerült leírnom. Freudi elszólás, azt hiszem. Szerintem minden nő fél egy egyedülálló nőtől, hogy elhappolja a pasiját. Eleve „nincs” a szinglinek vesztenivalója, a kapcsolatban élőnek viszont, van. Ameddig nem konfrontálódik a férfival, addig nincs gond, de ahogy ez megtörténik, onnantól kezdve fekete listára kerül.

Szingliként anno két dolgot vettem észre. Lépten-nyomon össze akartak hozni emberekkel, és ha a pasi megneszelte, hogy egyedül vagyok, nyomulni kezdett. A másik, hogy a párkapcsolatban élő barátnőim úgy fogták a pasijuk kezét, mintha egyáltalán eszembe jutott volna az, hogy lecsapom a kezükről. – Egyszer az egyik lány bejelentkezett MSN-re, majd kijelentkezett, és jött a pasija. Az meg mondta, hogy de tali, meg motorozás, meg masszázs, mondom, nem. Kiderült, hogy a lány végig ott ült mellette, mert kíváncsi volt, hogy reagálok.
Mondanom sem kell ugye, hogy ezután nagyon nem jártam fel chatelgetni.

2013. október 21., hétfő

Mr. A csepegtet


Humorzsák AzEmbertől, aki ennél jóval több poént durrogtat, de valószínű, hogy az csak nekünk lenne az, filmen látva jobb lenne, és lenne, aki nem érteni, vagy megsértődne rajta. Íme azok, amiket egy ilyen hosszú és fárasztó nap után összeszedtem.

Holnap majd valami hosszabbal jövök.

2013. október 20., vasárnap

Citadella


Tegnap Mr. A szabadnapos volt, és mivel jó volt az idő, úgy gondoltuk, hogy nem a szobába begubózva fogjuk eltölteni, hanem elmegyünk valahova kirándulni, és már régóta szerettünk volna a Citadellára felmenni.
Ő nem tudja, hogy volt-e ott (a játszótér derengett neki), én pedig még tranzisztoros (nagyon kicsi) voltam, amikor ott voltam a szüleimmel.

Azért itthon megnéztem, milyen busszal lehet menni oda, ami csörgött, berregett és kattogott, komolyan, azt hittem, hogy egy meredekebb emelkedőnél megadja magát. De kibírta a Citadelláig, onnan pedig, sétáltunk egy jó nagyot.

2013. október 19., szombat

Díj és Tipegő TAG


Juhú! Cinitől kaptam egy díjat, ami menne is vissza neki!!! Imádom őt is, meg amit csinál, az összes blogjával együtt.

Most viszont, arra gondoltam, hogy nem adom tovább senkinek a szokásos formában, hanem legyen a díj mindenkié, ugyanis, a 11 kérdést a halloween köré építettem fel, mint egy Halloween TAG-et.

Szóval, aki szeretné kitölteni (örülnék neki), akkor töltse ki, és akár a díjat is viheti.

Dreamgirls


Szeretem a zenés filmeket, ameddig az nem a gagyit adja számomra. A musicaleket is, és nem véletlen, hogy leültem és megnéztem ezt a filmet, amikor múltkor volt a tévében. Meglepődésemre Mr. A is leült, és nézte a filmet, pedig, ami szerinte lányos, azt ő nem üli végig. Most mégis.

Számomra ez azért is érdekes, mert mostanság a tehetségkutatók korszakát éljük, de senki sem tudja az égvilágon, hogy minek nekünk ennyi énekes ünnepelmény. Viszont, most utóbb volt valami, ami megütötte a fülemet, és ez a film pontosan jól bemutatja, hogy a színpad világa „nemcsak játék és mese”.

2013. október 18., péntek

Lélekbúvárkodás


Valószínű, holnap és holnapután nagyon nem leszek gépnél, ezért írok most egy hosszabbacskát, mint amilyeneket szoktam.

A minap együtt buszoztam a munkaadóm sógorával (remélem, nem olvassa az alábbiakat). Kicsit fura szerzet, mert nagyon nyomul, mint egy Duracell nyuszi – háh, kiderítettem, miért -, és úgy viselkedik mindenkivel, mint a gyerek egy új ajándékkal. Csillogó szemmel bontogatja, még akkor is, amikor rég nincs rajta papír, és csak utána játszik vele.

Tipikusan olyan embertípus, akit nehezen tolerálok, és láss csodát, négyszemközt egészen jól elfilozofáltunk, van egy-két közös pont. Kellemes csalódás.
Lehet, hogy látta megcsillanni az értelmet a szememben… vagy már nem voltam újdonság.

Ecce Ego IX.


Rájöttem, mi a személyes bajom ezzel a posztsorozattal azon túl, hogy ezeket már gyakorlatilag tudjátok rólam. Az, hogy csak öt, és úgy érzem mindig, hogy aznap még valamit ki kellene tegyek, mert alapjáraton kevéske a szövegezés benne.

Úgyhogy, szakítok az általános 3-5 tendenciával, és ezentúl péntekenként hét képpel foglak megörvendeztetni titeket. Legalább a képek is fogynak majd.

2013. október 16., szerda

Almás-vaníliás pite


Miért most írok, amikor este lenne esedékes? Mert nem leszek gépnél a nap további részében, viszont írni azt kellene, mert a jelenlegi helyzet némiképp magyarázatra szorul.

Ilussal arra gondoltunk, hogy túl töménynek bizonyul a sütiklub úgy, hogy hétről hétre vannak receptek. Gondolom, nincs is annyi ideje mindenkinek, hogy folyamatosan jegyzeteljen és próbálgasson, így arra a megfontolásra jutottunk, hogy három hetente fog ez a rovat jelentkezni.

Marad minden a régiben, sorsolunk, sütünk, pusztán nem minden szerdán. Szóval, a következő sütiklub az majd november 6-án lesz esedékes.

Addig viszont, én nem tudtam elmenni azok mellett szó nélkül, akiket esetleg érdekelt, vagy ténylegesen gyűjtötték a recepteket, és arra gondoltam, hogy ez nem megszokott lesz, mert nem a sütiklub égisze alatt készült, viszont a hozzávalók pont passzoltak. Amolyan átvezető süti lett belőle.
Nem lett volna fair tök csöndben november hatodikán jelentkezni.

Úgyhogy, részemről addig is durrogtatni fogom a receptjeimet, már amelyik megérdemli a posztokat.

Sütöttem most egy olyat, hogy Mr. A rám förmedt, hogy de miért mindig ilyen keveset, mert nem tud belőle egy egészségeset enni (tipikus férfi), mert attól fél, hogy elfogy.
Ezentúl egy hadseregnek fogok sütni.



2013. október 15., kedd

Keddi virulás - díj! ;)


Jey!

Kaptam ismét egy díjat, Kemivikitől, úgyhogy most itt örömködök a kávémnak. Sikerült meglepni vele! :D


A szabályok:
1)
Megemlítem, hogy kitől kaptam.
2)
Kiválasztok négy blogot, amelynek kétszáznál kevesebb rendszeres olvasója van.
3)
Egy-egy megjegyzést hagyok a kiválasztott blogoknál.

Az elsőt azt egyszerű teljesíteni, viszont a négy blog, amit választani kell, kissé bajos. Mert bevallom őszintén, hogy olyanoknak szeretem adni, akik olvasnak, én is olvasom őket, még akkor is, amikor nincs semmilyen frissítés náluk, illetve nehéz olyat találni, aki ebbe és a szabályba is beleesik.
Ennek tükrében ők a következők:


Megyek, mert dolog van, de nektek szép napot! Élvezzétek ki a jó időt, amennyire tudjátok!

Pusszantás,
Dóri

Mit is csinálok délutánonként?


Amikor elmondtam a régi barátaimnak, mit csinálok mostanság, akkor heveny röhögő görcsben törtek ki. Tudják, hogy hányadán állok a kis gyerekekkel – nem szeretem őket -, és számukra elképzelhetetlen, hogy én ténylegesen két kiskorúval kijöhetek anélkül, hogy ne forgatnám a szemem.

Ez számomra is furcsa, viszont jó érzés abban az értelemben, hogy érzem saját magamon, hogy fejlődöm. Nem, az anya-gént még mindig nem találom, viszont élvezem, hogy felelősségteljes munkát végzek, meg odafigyelek rájuk, talán kezdek nyitni a világra. Ezt még nem jelenteném ki teljes biztonsággal, de haladok.

2013. október 14., hétfő

A pokol angyala: Aileen Wuornos


Egyszer anyukám megkérdezte, hogy miért vagyok úgy oda az egyik sorozatgyilkosért. Akkor azt válaszoltam neki, hogy mert ő a kedvencem, vele értek egyet, az ő helyzetét érzem át. Szerintem, már itt volt egy „csak oda” jegyem a pszichiátriára.

Úgyhogy, most, hogy miért következik egy kimerítő poszt Aileen Wournosról, azt tudnám mondani, hogy a nők ezen oldaláról is beszélni kell, valamint, valakivel újfent el kell kezdenem a „nők a nagyvilágból” sorozatot, amit valamikor abbahagytam.

2013. október 13., vasárnap

FP: Inni, vagy nem inni?


Igyál 2-3 litert, és érezd rosszul magad akkor, amikor ezt nem sikerül nap, mint nap teljesíteni. Gyakorlatilag ezt halljuk mindenhol, hogy az a jó és az egészséges, ha ezt csináljuk. Aztán most már felröppentek az olyan jó szándékú pletykák, mint hogy vannak vitaminos vizek, meg ízesített vizek, azok miért jók, vagy éppen miért nem – a két álláspont trendfüggő.


Nyilván senki sem lepődik meg, ha azt mondom, hogy víz nélkül igen kevés ideig maradnánk életben, és nem is tudjuk, mennyire fontos tápanyagunk. Testünk 60%-át építi fel ez a színtelen és szagtalan anyag, mi pedig, csak legyintünk, hogy „o, mi az, hogyha nem pótoljuk, vagy nem veszünk magunkhoz, mert a kóla vagy a narancslé sokkal finomabb”.

Utóbbi tábor az élet nevű kihíváson csúnyán megütné a bokáját.

2013. október 12., szombat

Jamie után szabadon: virslis-sajtos batyuk


Nem terveztem ezt a bejegyzést megírni, de amíg Réka tömi a fejét – a csajokkal az a terv, hogy úgy 5-6 kilót rápakolunk -, addig gyorsan megírok egy olyan egyszerű receptet, amit csak azok fognak elrontani, akik a popcornt is odaégetik… vagy még talán ők sem.

Egyik nap néztem Jámi (Jamie Oliver) 30 perces kajáit, és abban láttam ezt, amiből Tipegő 20 perces kajáit készítettem, mert nem kolbásszal van, viszont ennünk már csak kell, és gondoltam egy nagyot.

Figyeljetek csak:

Édes a bosszú...


… és eléggé kicsinyes.

Mondtam már, hogy utálom az embereket? Én tényleg mizantróp vagyok, de nem tudom, és nem is akarom a keblemre ölelni az egész világot.
Leginkább úgy állok a másik emberhez, ahogy ő hozzám, és ezen általában mindenki megsértődik. Nevetni máson úgy szoktam, ha teszem, hogy az ne vegyen észre belőle semmi.

S utóbb hibáztam.

2013. október 11., péntek

Ecce Ego VIII.


Arra jöttem rá, hogy igen nehéz minden csütörtök este azon agyalni, hogy melyik öt legyen a kiválasztott kép. Mert tematizálni nem szeretnék, de kezd sok olyan maradni, hogy lehet, hogy lerágott csontnak tűnik majd.

Ismét egy ötös, ismét én.

2013. október 10., csütörtök

Rossz mementó


Az jár mostanság sokat a fejemben, hogy látszólag értelmes emberek, miért csinálnak teljesen értelmetlen dolgokat?

Mert hirtelen felindulásból még tetováltatni sem jó, nemhogy olyan döntéseket meglépni, amelyek az életünk hátralevő részét meghatározzák. Ha nem is a maradékot, de egy részét biztosan.
Én félek a változástól, de változni érdekes, és éppen azért, hogy inkább a jóba nyúljak bele, megrágok mindent jól magamban, ha kell többször is, és próbálok nem a szívemre hallgatni, hanem az eszemre.

2013. október 9., szerda

Sütiklub: Tipegő Brownie


Elneveztem magamról egy kaját. Igen.
Nem nagyképűségből – bár úgy tűnhet -, pusztán nem tudtam, hogyan elnevezni.

A mostani süti is megdolgoztatott igazán. Főleg, hogy ma csináltam meg úgy, hogy délre jöttünk haza a mászkálásból és kettőkor meg indulás volt dolgozóba. Szóval két óra alatt rittyentettem ebédet, és süteményt.

Az eheti ötös:
mazsola
pudingpor
fahéj
dió (daráltat használtam)
rumaroma

2013. október 8., kedd

Leiner Laura: Bábel


Nagyon megszerettem az írónőt, és teljesen be voltam sózva, hogy jöjjön már ki az új könyve, utána meg, hogy a kezemben tarthassam végre. Tény, ez most e-book formátumban történt meg, de azt hiszem, sőt, tudom, hogy meg fogom venni nyomtatásban az összes művét, mert ezt a kezemben kell tartani.

Persze, így is meg volt simán a fesztivál hangulatom utána. Közben pedig az első kétszáz oldalnál Iron Maiden szólt, majd RHCP. Amikor Mr. A felhívott valamivel, akkor az volt az első kérdése, hogy hol vagyok, mert üvölt a zene. Mondom, nem vagyok sehol, csak egy fesztiválos könyvet olvasok, és kellett a hangulat.

Egész nap nem csináltam mást, csak olvastam, és olvastam, és vasárnap le is tudtam a könyvet, de rossz, mert már nincs, és nem tudom tovább olvasni, és most még jól jött volna valami az írónőtől, bármi. Még kaját készíteni is elfelejtettem. Illetve, nem is. Csak a második helyre szorult. De a könyv tehet róla! Abszolút letehetetlen!

2013. október 7., hétfő

Nem látlak belülről


Kaptam egy díjat, amit korábban olvashattatok, és FighterGirl kérdése volt az, hogy milyen értékeket képviselek. Úgy gondolom, hogy ne legyen saját magam felsz@pása, megkérdezem Mr. A-t, ő mégis csak jobban tud erre válaszolni, hiszen őt boldogítom.

Nagyban fekvőtámaszozik, amikor megállok az ajtóban.
-Te figyu. – enyhén céklaszínű fejjel rám néz. – Milyen értékeim vannak? Mire lehetek büszke?

Kaptam-martam


Kaptam díjat. Kétszer is, ismét. Az egyiket Dóry97 küldte, a másikat FighterGirl, úgyhogy a kérdések ebben a sorrendben kerülnek majd megválaszolásra. Jól megdolgoztattatok, és mivel kétszer volt benne az, hogy írjak 11 dolgot magamról, ebből 22 lett.

Viszont, az idő és ötlethiány miatt, most az egyszer nem adnám tovább. De aki szeretné vinni, annak nyugodtan azt mondom, hogy hagyjon egy kommentet, és vigye, érezze magáénak, mert szívem szerint mindenkinek odaadnám, akit olvasok, sőt, azoknak is menne vissza, akiktől kaptam.

Halkan megjegyzem, hogy úgy tudok ezeknek a díjaknak örülni, hogy például tegnap, ott tartottunk, hogy Mr. A komolyan elgondolkodott azon, hogy kapok tőle egy muszájpulcsit és egy csinos kis gumiszobát.

öööhm… jó hosszú lesz, kíváncsi leszek, lesz-e valaki, aki végigküzdi magát rajta?!

2013. október 6., vasárnap

FP: Mit vegyek fel?


Na, igen. Könnyű lenne annyival lezárni a témát, hogy nyilván azt, amiben jól érzed magad. De ez egy olyan dolog, hogy nem árt tudni, miben érdemes próbálkozni. Mert én már nyújtózkodtam macinaciban, ami varrás mentén repedt, és láttam már embert, aki tornadresszben spinningelt.

Felmerülhet sportolás közben is, hogy számít-e, hogy miben vagyunk, vagy, hogy nézünk ki. Nem mondom, hogy nem, de azt sem, hogy igen. Az számít, hogy mi érezzük benne jól magunkat, és ekképpen két csoportra lehet osztani a nőket.

Öt másodperces frizura


Tegnap együtt néztük a tévét Mr. A-val, és az egyik női magazin új számának reklámja ment, amiben a főbb cikkeket mutatják be.

Ekkor láttam meg, az öt perces frizurákat őszre. Azt hiszem, a Meglepetés volt, de nem vennék rá mérget, mert nem figyeltem oda.

-Nekem is kell öt perces frizura tipp. – fúrtam bele a fejem Mr. A mellkasába.

-Minek? Adok én neked egy öt másodperces tippet.

2013. október 5., szombat

Lissa Price: A testbérlők


Nagyon félek olyan sci-fit olvasni, ami kortárs és ráadásul nő írta meg, mert biztosra lehet venni, hogy lesz benne valami szerelmes nyálazás. Így remegő kézzel vettem szemügyre A testbérlőket, és nagyon is kellemesen csalódtam. Részleteiben valahol már olvastam ezt a könyvet, viszont Lissa Price mesterien gyúrta össze a történetet. Gördülékeny, és nem feltétlenül a szerelem áll a középpontban, hanem a túlélés.
Már most ott tartok, hogy „jajdenagyonváromafolytatást”.

Valóságos felüdülés volt ez a regény, mert felrázott, adott ihletet, és simán le merek majd venni a polcról más könyvet is az írónőtől.

Lauren Kate : Fallen – kitaszítva


Nekem volt egy olyan barátnőm, aki írt novellákat. Vele voltam úgy, hogy olvastam, olvastam, nem kötött le igazán, de olvastam, már csak azért is, hogy fogyjanak a sorok, meg érdekelt, hogy a nulla karakterek, egy hullaszagú történetben mit csinálhatnak a nagy csattanóra. Jó történetet írt, ami ahhoz kevés volt, hogy igazán tíz pontos legyen, ahhoz sok, hogy rossz legyen, és még a középutat sem érdemelte meg.
Nem tudott igazán jól írni, és most jöttem rá, hogy mire jó, ha valaki igenis jól kidolgoz egy világot, megismeri a saját karaktereit, mert ha nem így van, akkor úszik az egész, és nem háborgó tenger lesz, inkább csak egy tavacska.

Ezzel a könyvvel pont ugyanígy jártam, és a borító, mint csábító mézesmadzag, olyan, mint a kígyó. Olvasásra csábít, de semmit sem ad igazán.

Sokszor ugyanazt csináltam, mint a borítón a lány. Tenyereimbe temetett arccal azon gondolkoztam, hogy miért van az, hogy… hát, na mindegy. Ezt egy nagyobb hatalom kezébe adom. Majd elolvassátok és válaszoltok.

2013. október 4., péntek

Ecce Ego VII.


Mint ahogy ígértem, péntek van, így ismét íme én. Muszáj valami rendszert vinnem a blogba, mert egyszerűen azt vettem észre, hogy elúszom. Ezért is gondoltam arra, hogy a szeptember amolyan elmélkedős hónap lesz, és tele volt TAG-ekkel, meg Blog Challenge-vel, ez utóbbi alkalmasint majd folytatódik.

De most egy ötös belőlem ismételten.

2013. október 3., csütörtök

Jutalmaztak :))


Jaaajj, kaptam Black Fairy-től egy díjat, úgyhogy fürödtem a boldogságban ismét egyet. Idő hiányában ma reggel, amíg Mr.A aludt, elkezdtem pötyögni, mert Az Embertől egyszerűen nem lehet nyugtom. Menni kell, főzni kell, filmet kell nézni…stb.



A díj megy visszafelé is, és cserébe ezért, mert kérted kommentben, a bejegyzés végén, vagy valahol benne, benne lesz a basszus gitár is.

2013. október 2., szerda

Sütiklub: fagyi ihlette


Na jó, nem, csak utólag, mert most galád módon megkötöttem Iluss kezét. S amiért partner volt benne, ezer köszönet.

Az úgy volt, hogy apukám szeptember 30-án ünnepelte a tizennyolcadik (hihihi) születésnapját, és én készítettem a tortát, míg a barátnője ajándékot. A torta pedig, sztracsatella lett, átlépve ezzel a hagyományos sütik tárházát.
Viszont, heti egy sütire vagyok kapacitálva, ezért lett most a sütiklub olyan, hogy a kedvenc fagyinkat fogjuk sütivé formálni.



Úgyhogy, Iluss-nak jövök eggyel, s most jöjjön apu tortája, illetve a bejegyzés végén egy kis összefoglaló a szülinapról, és a hírhedt hófödte Millenium Falconról.

Van egy rossz hír is. Ismét kétszemélyes lett a Sütiklub. Virág blogja a Caféblogra költözött, ahol nem szabad linkelni (ejnye-bejnye!!!), így kénytelen feladni a szerdákat. Ettől függetlenül, remélem, készít majd sütiket, amiket kipróbálhatok, mert tőle nagyon sokat felírtam már a megcsinálandók listájára. Ám, ha valaki kedvet érez, akkor jöjjön!

2013. október 1., kedd

Hello October!


A szeptember nem volt olyan, mint reméltem. Annál sokkal jobb volt, és sokkal töményebb, mondjuk, mint az augusztus. Remélem, hogy ilyen hónapok jönnek az évben, mert most egy kicsit jó a nullán vagy afölött lenni, és nem alatta. Ez már egyértelmű haladás, és örülök neki.