2013. szeptember 7., szombat

Vlagyimir Szorokin: Cukor-Kreml


Fontos azzal kezdenem, hogy gyengébb idegzetűeknek egyáltalán nem ajánlom.
Nem szerettem sosem az orosz irodalmat, mert nem érdekelnek a végeláthatatlan sztyeppék leírásai. Először Pelevin volt az, akire azt mondtam, hogy megváltoztatom az álláspontomat, majd kezembe akadt a Jég, utána a Kékháj, majd a Bro útja és a 23.000.

Számomra Szorokin nagy kedvenccé vált, és iszom minden szavát. Főleg a Jég a nagy kedvenc, sorban utána a Kékháj. A többiek még ütik egymást a harmadik helyért. Bevallom, ehhez a könyvhöz nem volt sok kedvem, amikor nekikezdtem, csak azért, mert nem volt más. Viszont, egyáltalán nem bántam meg, hogy kinyitottam (bekapcsoltam az e-book olvasót).

A szerzőről

Vladimir Georgievich Sorokin 1955 augusztus 7-én született orosz író, drámaíró, aki a kortárs orosz irodalom egyik legnépszerűbb alakja.
Bikovo településen látta meg a napvilágot. 1977-ben szerezte meg főiskolai diplomáját, viszont tudta, hogy mérnök biztosan nem lesz. A főiskola után elbeszéléseket írt, és könyvillusztrálással is foglalatoskodott. A moszkvai underground egyik jeles alakjává nőtte ki magát.
1992-ben megtörtént az áttörés, hiszen egy folyóirat lehozta Sor című regényét, mely tele volt fekete humorral.
Stílusa a posztmodern jegyében trágár, szókimondó, és igen kemény, ami miatt megosztja az olvasókat. Gyerekkori extrém fantáziáit így írja ki magából.
A kilencvenes és kétezres években forgatókönyveire is felfigyelt a világ, mert Bonnban (2001) és Rotterdamban (2004) is díjat nyert.

Családos ember, állítólag két lánya van. Magánéletét nagyon óvja a nyilvánosságtól, és magánemberként állítólag teljesen más figura, mint a könyvei alapján lejönne róla.


Fülszöveg (forrás: libri.hu)
2028-ban járunk ismét, az opricsnyik egy napja világában, amelyről ezúttal teljes körképet kapunk. A Rettegett Iván-i rémuralmat a nemzeti giccsel egyesítő, „újjászületett” Oroszország már túl van a vörös és szürke „zavaros időkön”. Most a Nagy Falat építi, mely elkeríti az országot a külső ellenségektől, főként a megvetett Nyugat szabadosságától.
Közben az Uralkodó vezetésével a titkos rendőrség és az opricsnyikgárda kemény harcot vív a belső ellenség ellen. Szorokin bámulatos fantáziával és nyelvi leleménnyel festi elénk ennek a riasztó, a középkori cárizmus, a kommunizmu és a fasizmus egynémely borzalmait már újraegyesítő, de egyelőre még viszonylag szelíd – édeskés és giccses – diktatúrának egy-egy szeletét: a Nagy Fal építésének egy napját, a szexre kiéhezett Uralkodónő ábrándozását, egy kocsmát, ahol a „hóhérok” épp megvitatják a vesszőzés és a korbácsolás előnyeit és hátrányait, egy nyilvánosházat, melyben az állami opricsnyik urat kényeztetik a leányok, egy ellenzéki gúnyirat szerzőjének kegyetlen kihallgatását, egy ellenzéki összejövetelt, melynek tagjai kábítószer hatása alatt álmukban farkassá válva darabokra szaggatják az Uralkodót és hozzátartozóit – s végül megjelenik Komjaga, az első kötet főhőse is, miután Papát, az opricsnyikok vezetőjét letartóztatták. S ki tudja, mi következik, miután Oroszország újra felbolydult, mert elfogyott a gáz?

Kedvenc idézete(i)m
1)
Nő, növekszik a Nagy Fal, elkeríti Oroszországot a külső ellenségektől. A belsőket meg darabokra tépik az Uralkodó opricsnyikjai. Hisz a Nagy Falon túl ott vannak az átkozott kiberpunkok, akik törvénytelenül szívják a gázunkat, a képmutató katolikusok, a szemérmetlen protestánsok, az eszement buddhisták, a dühös muzulmánok, meg egyszerűen csak a züllött istentelenek, sátánisták, akik átkozott zenére rázzák magukat a tereken, megrögzött narkósok, telhetetlen szodomiták, akik egymás fenekét szaggatják a sötétben, förtelmes metamorfok, az Istentől kapott alakjukat váltogató farkasemberek, és mohó plutokraták, rosszakaratú virtuálok, kegyetlen technotronok, szadisták, fasiszták és megaonanisták.

2)
Oki-doki, te kis banyakoki.

3)
Kéregess együtt a többiekkel. Mert többnek többet adnak, mint egynek.

4)
Mert a gonosz az már csak olyan, szaporodik, szaporodik, amíg a jó széjjel nem zúzza.

5)
-Szervusz, piszkavas.
-Szervusz, ember.
-Hová-hová?
-Munkát keresek.
-Szegődj el énhozzám.
-És mit kell csinálnom?
-A nép ellenségét fogod kínozni velem együtt: a sarkukat perzseled, a farkukat pörkölöd, állami pecsétet nyomsz az ülepükre. Tiszta munka: tiszta, könnyű és kellemes.

6)
Nem csak hogy írtad, hanem terjesztetted is úton-útfélen, mint bűzhödt mérget, melyből vérengző indulat fröcsög.

7)
Keveset ütök, de nagyot.

8)
A bűn édes, ahogy mondani szokták. Én meg gyenge nő vagyok, és az ördög ravaszul tudja a hálóját kivetni.

9)
Hisz tudod, szeretek mások stílusában írni. Így szebben és szívhez szólóbban sikerül. Mert különben magamtól mit tudnék? Csak hogy szervusz meg viszontlátásra.

Vélemény
Az előzményt nem olvastam, de így önmagában is fogyaszthatónak találtam. Amikor elkezdtem olvasni, akkor fogtam a fejem, hogy ismét egy novelláskötet, de nem, mert a Cukor-Kreml összekapcsolja az összes részt a könyvben. Nem mellesleg, a cukorka, mint kábítószer és az Uralkodó, mint díler, remek metafora.

Szerintem minden stílus és hangnem megtalálható benne. Néhol humoros, néhol undorító, néhol ironikus, néhol pedig, kegyetlen. Gondolom Az opricsnyik egy napja inkább a (hatalmi) viszonyokat mutathatja be, míg ez a várható jövőt, a hogyant, és a hátterét az előző résznek egyszerre.

Amúgy, valószínű, ha ezzel kezdtem volna Szorokinos pályafutásomat, akkor nem lennék vele jóban, de nem volt rossz. Egyes részei biztosan az agyamba égtek.

Értékelés
8/10
Ne csodálkozzon az, aki esetleg ezek után is olvasná, ha egyszerre taszítja és vonzza a világa. Szerintem, kevés merészebb író van, mint ő, aki kimondja a véleményét abban a nyers formában, ahogy az megfogalmazódik benne.

Olvastátok már?
Vagy tőle bármit? Hogy tetszett?

6 megjegyzés:

  1. Hmmm ígéretesen hangzik! Mindig szerettem az orosz irodalmat :)

    VálaszTörlés
  2. Ezt lehet, hogy érdemesebb az első résszel kezdeni, de szerintem, ha Szorokinba kezdesz, akkor a Jég legyen, vagy a Kékháj. Nem azért, mert ez a kettő a kedvenc, de szerintem ezek olyanok, amiktől tovább fogod őt olvasni. :)

    Van egy-két kedvenc az oroszoktól, de belefutottam igazi borzalmakba is.

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. A Jég az abszolút kedvenc!
      Színházban is. :)

      Törlés
    2. Hallottam az előadásról.
      Nekem nagyon ijesztő volt a regény... annyira távolinak hatott, aztán mégsem!
      Ajánlj még oroszt!:) (Ulickaja Daniel Stein c. regénye ZSENIÁLIS!)

      Törlés
    3. Viktor Pelevint szeretem, és Viktor Jerofejevet még. Őket bátran. :)
      Ennek a regénynek viszont, majd utánanézek.

      Törlés