2013. szeptember 19., csütörtök

Neverendig Blog Challenge #5


Kérdés: Számodra mi a fontos az igaz barátságban?

Egyszer kinevettem egy tanáromat. Ő azt mondta, hogy az ember úgy tudja meghatározni önmagát, hogy körbeírja azzal, hogy mi nem. S most, hogy a barátságról kell írni, észrevettem, hogy olyan dolgokat említek inkább, amit nem tennék a jó (igaz) barátság fenntartása érdekében.


Nehezen kötök barátságokat, és pár kivételével nem is tartanak sokáig. Eleinte ettem magam, hogy miért én vagyok az első, akit a levelező partnerek, régi ismerősök, csoporttársak elfelejtenek, aztán hagytam. Belefáradtam, hogy minden kapcsolatomat én tartom életben. Ami nem megy, nem kell erőltetni.
Nem mondom mindenkire az első pillanatban, hogy „mi aztán nagy barátok leszünk”, és nem is használom az ilyenkor helyénvaló nagy szavakat. Nem nyalok be csontig másnak, hogy öribarik legyünk.

Bőven elég az az embermennyiség, akikkel tartom a kapcsolatot jelenleg, és az elég lesz a jövőben is, bármi történik.


Nem születtem pezsgőtablettának, nehezen oldódom, és van igényem arra, bármennyire nem úgy tűnik, hogy maguktól jöjjenek az emberek, és ne kérnem kelljen. Valamiért olyan típus vagyok, hogy nekem nem lehet rossz kedvem, és csak akkor vesznek észre, amikor már szétbőgtem a fejemet. És akkor jön a „fel a fejjel”. – Na, egy barát ezt nem csinálja, ezt észreveszi, és nem kell mondanom neki semmit, akkor is tudja, mit kell tennie.

Legyen egy közös érdeklődési kör, még ha a véleményeink nem is egyeznek. Két dudás úgysem fér meg egy csárdában.

Legyünk őszinték egymáshoz, még akkor is, ha az igazság fáj, vagy veszekszünk miatta. Tudjuk elviselni ezt a másiktól, mert a mi érdekünkben mondja. Ehhez tartozik az is, hogy a mi érdekünkben ne hallgasson el semmit.
Plusz, ha bárkinek bármi baja van velem, azt Ő mondja az Én szemembe, és ne egy harmadik embert kérjen meg a közvetítésre (pláne olyat, akinek aztán semmi köze nincs hozzá).

Hallgassuk meg a másikat, mert lehet, hogy nem mond hülyeséget, még akkor sem, amikor nekünk kész válaszaink vannak.

Ne várjuk el egymástól, hogy akkor is örüljünk, amikor nem akarunk. Ne legyünk önzők, és támadjunk egyből vissza, hogy azért nem mosolyog, mert nem örül a boldogságunknak, mert ő éppen rossz passzban van.

Ha valamelyikünknek szüksége van a másikra, akkor ne kezdjük el a naptárt nézegetni, hogy melyik nap nem takarítunk éppen. – De ha már ezt csináljuk, akkor ne várjuk el, hogy csak a másik igazodjon hozzánk.

Bizalom. Nem is az, hogy ne fecsegjen (mert ezt így vagy úgy mindenki csinálja), hanem inkább az, hogy tudjam, ha a szakadék szélére kerülök, akkor ő is ott lesz, és én is neki.
Mindent elmondhatok neki úgy, hogy nem ítél el/meg.


Ne csak a virtuális világban és kommentekben, lájkokban legyünk barátok. Egyszer valaki azt mondta, hogy nem érti, miért várom el, hogy bárki is rám rúgja az ajtót, ha nem vagyok fent Facebookon. Szerintem ez egy rossz hozzáállás, mert ha ténylegesen érdekelek egy embert, az jön mint a buldózer.

Nem kell a toronyóra lánccal, de éreztesse, hogy barátok vagyunk. De ne is úgy, hogy folyton azt hangoztatja „barátnők vagyunk”.

Ismerje el a hibáit, és tudjon bocsánatot kérni, nemcsak a saját igazságát hajtani. Mindenki leesik egyszer a magas lóról, viszont minél magasabb, annál csúnyább a földre érkezés.

Ne csak akkor keressen, hogyha nincs más a közelben.

Segítjük és védjük a másikat, mindennel azon vagyunk, hogy a másik boldog legyen. Ebből következik, hogy ne támadjuk egymást hátba, és ne vegyük el egymástól a lehetőségeket.

Főleg azokból építkeztem, amiken az utóbbi „nagy barátságok” buktak a környezetemben. Azért írtam inkább le a negatívumokat, mert a pozitívumokra ebből lehet következtetni, és abból több is van, fedik egymást…stb.

18 megjegyzés:

  1. Szinte mindenben egyet értek veled. :) És ez határozd meg dolog. Hát, erről nem beszélni kell, hanem átélni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az utolsó mondattal viszont, én értek egyet. :)

      Törlés
  2. Teljesen egyetértek veled.
    Engem ha egyszóval kellett jellemezni tuti, hogy elsőre azt nyögték be hogy antiszoc. Közben csak az ember megtanulja, hogy kell megvédeni magát a "barátoktól".
    Elég korán jöttek a barátokkal való csalódások, így már nem is keresem a barátságokat, ha tényleg olyan nagy a szimpátia akkor nem kopunk majd el egymás mellől.
    Viszont én a nőkkel nem tudok barátkozni, mióta az egyik legjobb barátnőmmel összevesztünk (hát már vagy 3 éve), azóta csak fiú barátaim vannak. Na nem sok mindössze 3, de értük tűzbe tenném a kezem, s úgy érzem Ők is értem.
    Remélem nembaj, hogy ezt leírtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszer már feliratkoztam a blogodra, és most néztem, hogy nem vagyok fent rajta. :( Azért ezt gyorsan javítottam. :D

      Néha én is úgy érzem, hogy jobb lenne fiúkkal körbevenni magam, mert máshogy gondolkodnak, de legtöbbet lányokban csalódtam. A nagy pofonok is nőneműektől jöttek.

      Én már úgy vagyok vele, hogyha jön, akkor jön, ha nem, így jártam. Megvan a kis köröm, ami elég.

      Nem baj, hogy lenne?!

      Törlés
    2. :) Aranyos vagy, köszönöm a feliratkozást:)
      Azért kérdem, hogy nem e baj, mert mikor hozzád írok, akkor akkor a legtöbb esetben csak panaszkodok.

      Törlés
    3. Ha neked ez megkönnyebbülés, vagy véleménynyilvánítás, nyugodtan írd le. Nem panaszkodásnak veszem. :)

      Törlés
  3. Egyet értek veled. Nekem már négy barátságom bukott eddig, 6 év alatt. Nem tudom,mit ronthattam el. Eddig 4 kapcsolat, bennem lehet a hiba... Mellesleg az 5.-ik most megy tönkre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha szeretnél beszélgetni erről / ezekről / bármiről, írj a tipegozombi@gmail.com címre. :)

      Az ilyen-olyan barátságaim, haverságaim megszámlálhatatlanul hullottak kukába, a párkapcsolat meg... hm... * gondolkodik* hosszabbak is, és rövidebbek is, egy kivételével mind tiszavirág életűek voltak, és nem tudom egy kezemen megszámolni, míg eljutottam oda, ahol most vagyok.

      Törlés
    2. Köszi, hogy fel ajánlattad. Lehet, hogy megbombázlak valamelyik nap egy levéllel.

      Törlés
  4. Nekem sosem volt sok barátom, most jelenleg kettő van, akik jobban ismernek személyesen is, illetve pont veled szoktam még megosztani a bensőségesebb dolgokat.A BFF fiú, a legyünk öribarik kezdetű beszélgetésektől meg a falnak megyek.

    Igazából nálam ez olyan, hogy néha elgondolkodom, és "szortírozok", hogy még mindig kettő igazi van, de vannak mellette "feltörekvők" is, akikre nem aggatok semmit, majd az idő úgyis eldönti, hogy mi lesz a későbbi státusza :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van az ilyen öribaris beszélgetésekben valami baljós, ami nekem rendre össze is jön. Amikor valaki szájhős csak, az borítékolható, hogy szanálásra kerül.

      Törlés
  5. Én még azt hozzátenném, hogy baromi nagy türelem is kell a barátság fenntartásához. Hogy ne akadjunk ki, és ne mondjunk olyanokat, amikkel másokat megbántunk.

    Puszi,
    Évi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezt még gyakorlom, de fejlődöm. :)

      Törlés
  6. Szerintem az is fontos, hogy ne legyünk egymás energiavámpírjai, és ne húzzuk le egymást lelkileg-érzelmileg.

    Anta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz, Anta, ez kimaradt. Eddig hiányérzetem volt. :D

      Törlés
  7. Hú ,ez mennyire igaz! Mindent összeszedtél,ami engem is érintett pár embernél =/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is a tapasztalatokból építkeztem.

      Törlés