2013. szeptember 7., szombat

Neverendig Blog Challenge #1


Nemes egyszerűséggel kisült az agyam. Ezt a bejegyzést harmadik nekifutásra hoztam össze, és itt is látszik, hogy valami baj van. Kedvem sincs nagyon írni, most témám sincs, és ihletem sincs, ekképp az ujjaimban sincs benne a boogie, hogy klimpírozzak a klaviatúrán.
A lelki nyomoromról nem írnék, mert nem ide tartozik, legyen elég annyi, hogy a hullámok megjöttek, összecsaptak a fejem felett, és most valahogy nem jó.

A másik, hogy két dolog van, amit már ildomos lenne befejezni. Az egyik a könyv, amit mostanság háttérbe szorítottam a blogolás miatt, mert sok megbeszélnivaló volt, amikor meg szabadidőm lett, akkor meg azon kaptam magam, hogy leragad a szemem.
A másik a szakdolgozatom, amiből már nincs sok hátra, és ezúton köszönöm mindenkinek, aki építően segített. Akik pedig a fülük botját sem mozdították… nos, nekik ugyanennyi szívást egy olyan dologgal, ami nekik ennyire lesz fontos.

Nem szeretném elhanyagolni a blogot, de most olyan dolgokat fogok inkább csinálni, amik jórészt megvannak, nem kell rajtuk gondolkozni. Ha nem így tennék, félő, hogy esne a színvonal. Ihletgyűjtésnek sem lesz utolsó ez a dolog, meg jobban megismertek.


Most TAG-ekből válogattam össze kérdéseket, és egy üvegbe tettem őket, majd egyet kihúztam.
Arra gondoltam, hogy naponta egyet, amikor nincs mondanivalóm. Ha van kérdésetek, akkor valamilyen formában lőjétek nekem, felírom, keverek-kavarok-rázok, és megválaszolom, ha sorra kerül.

A mai penzum: Milyen félelmed van, amit a mai napig nem tudsz leküzdeni?


Betegesen irtózom a csigáktól. Az okát nem írnám le, viszont képes vagyok másik útvonalon hazamenni, ha nagyon sok van kint a betonon. Sőt, most itt Mr.A-nál is volt, hogy nem léptem ki az utcára, mert a lépcsőn sok volt a csiga. Nem taposok rájuk, inkább megkérek valakit, aki velem van, hogy tegye el a szemem elöl. Ha nincs ilyen, akkor bátran átlépek rajtuk.
(bátran: csukott szemmel, remegve, hányingerrel küszködve, utána pedig, nem győzöm söpörgetni magam)

Nem bukfencezek. Akkor sem, ha fizetnek érte, mert egyszer gyerekkoromban megroppant a nyakam a feladat alatt, és azóta félek, hogy kitörik. Ezen a gondolaton nem tudok túllendülni, úgyhogy inkább elfogadtam a tényt, hogy életem hátra levő részében ezt a dolgot nem teszem meg.

Félek a liftektől. Nem utazom liftben egyedül, és vallom, hogy a liftek gonoszak. Inkább felmegyek gyalog az áhított emeletre, de egyedül nem. Képes vagyok hisztizni, ha valaki ugrál a liften belül. Sőt, a filmekben is mindig a lift a gonosz, úgyhogy én hiszek a filmeknek. Amúgy kiskoromban az elsőről lifttel együtt beszáguldottan az alagsorba. Azért nem szeretjük egymást.


A többi viszonylag kis fóbia:
-nem szeretem, ha mások hozzám érnek, ezért nem szoktam oktalanul – néha okkal sem – ölelgetni másokat, és nagyon kevés embernek adok puszit a viszontlátáskor.
-félek szerepelni mások előtt, mondjuk versmondás, felelés… ez nekem tiszta horror, úgyhogy ha lehet, akkor elkerülöm.
-viharban minden elektromos berendezést kikapcsolok, ami van a környezetemben. Egyszer otthon a fejem mellett pukkant el a monitor egy villám-dörgés kombó mellett, és azóta nem vagyunk barátok a viharos, elektromos cuccokkal.
-uuuuuuuuuuuuuuuutálom a bohócokat. A legrémesebb teremtmények. Kanálisokból jönnek elő, és megeszik a kisgyerekeket. Nem szeretek egy légtérben lenni velük, még akkor sem, ha ez egy liget.



Azt hiszem, ennyi, ami nagyon kardinális pontja az  életemnek.

10 megjegyzés:

  1. Az Az óta én sem szeretem a bohócokat! Mondjuk előtte sem értettem, hogy melyik kisgyereket deríti ez a lény jókedvre...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azzal a könyvvel csak akkor vagyok hajlandó egy helyiségben tartózkodni, ha a bohóc nem néz rám. Amúgy imádom azt a könyvet, de kiráz a hideg tőle.

      Egyszer egy külföldi sztárbohóc akart nekem adni lufit, meg jött ölelgetni, hogy fényképet csináljunk. Sikítva rohantam el a ligetből, így anyukám hozta utánam az ereklyéket. :)

      Törlés
  2. A csigáktól? Furcsa, én szeretem őket, és ha látok mindig a kezembe teszem és örülök neki. :D És a liftek. Én is rosszul vagyok, mikor liftbe kell szállni, minden úton módon elkerülöm, mert olyan rossz érzés. :D Volt egy film, amiben a lift volt a gonosz, nem ugyan arra gondolunk? Szépen sorban meghaltak benne az emberek. ismered azt?

    Én sosem találkoztam még bohóccal, illetve ha mégis nem emlékszem rá. De a filmekben rühellem őket. Még akkor is, ha nem a gonosz emberevő bohócról szól a film. Túlontúl fujj az egész. :)

    Remélem túljutsz a problémáidon, akkor baj a hullámvölgyes dolog, ha sűrűn tör rád. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sok gonosz liftes film van - szerintem nem véletlenül. :D

      Köszi, de csak nincs kedvem lehúzni a blogomat azzal, hogy nyafogok. Ezért gondolatelterelek. :)

      Törlés
  3. Sok sikert a szakdolgozat befejezéséhez! :)
    A hullámokon átvergődéshez meg kitartást...:)

    Amúgy csigáktól én is undorodok...nem félek tőlük, csak undorodom...meg a férgektől és az összes puhatestűtől...Olyan gusztustalan belegondolni hogy nyálkás valamik, amiket ha az ember széttapos szétmennek, ragacsosak...pfuuujjj....:S
    És én se nagyon szeretem az emberek túlzott közelségét se, amikor összenyomják az intim szférámat...Mondjuk az ölelés jó, azt szeretem, de csak bizonyos emberektől...a puszival köszönéssel meg nincs bajom, de azt ki nem állhatom, amikor (az amúgy is irritáló kisugárzású emberek, mert általában ez rájuk jellemző) valaki a képembe hajol/rámtámaszkodik, és úgy beszél, ilyenkor mindig feltűnés nélkül próbálok odébbhúzódni, de általában nem veszik a lapot, és jönnek utánam...ja meg idetartozik az is, amikor rokonomék puszta kedvességből birizgálják a hajamat, simogatják az arcomat, lefogják az arcomat és a képembe hajolnak hogy valamit elmondjanak...egyáltalán hozzáérnek az arcomhoz/hajamhoz, az ÉN engedélyem nélkül...Oké, ez vicces így, hogy engedély kell a hozzáméréshez, de rokonoktól nem viselem el...Viszont, ha haverék piszkálnak, az nem zavar...Nem tudom miért van ez, de szerintem van köze ahhoz, hogy haverék nem szoktak betörni az intim szférámba, nem zavarják az aurámat, és ha néha megböknek így még nem is zavar, de rokonomék meg rendszeresen másznak rám, és néha szinte érzem, hogy összenyomnak, és rámtelepednek....:O
    A viharral szerencsére én még nem jártam hasonlóan, szóval azzal nincs semmi gondom...
    A bohócokat meg egyenesen szeretem!!! Van valami ijesztő/sötét bennük, olyan rejtélyesek, az ember nem tudhatja soha, hogy milyen megkeseredett ember lapul az arcfesték alatt...:D
    Sajnos az Az-t még nem láttam, de már egy ideje tervezem, hogy megnézzem...:/

    Uh bocsi a hosszú kommentért, de tanulnom kéne, és ilyenkor mindent megteszek, hogy húzzam az időt, de nem akarom kitörölni, ha már megírtam...xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond, legalább reagálsz! :D

      Ölelgetni ritkán szoktam, és szerintem a páromon kívül nagyon nem is szoktam másokat karolgatni. Nem az én műfajom. A családomnak is az a legnagyobb baja, hogy nem vagyok bújós. Az más, ha haverok heccelnek, és akkor, de még akkor sem tudok megölelni mást, ha szétbőgte a fejét.

      Az AZ könyvben is zseniális, filmben is. Tim Curry, mint a gyilkos Pennywise... keresve sem találhattak volna jobb színészt a szerepre.

      Törlés
  4. Áááááááááááááá, most rosszat fogok álmodni a bohóctól... :( Annyira félek tőlük. :(((

    VálaszTörlés
  5. Pókok.Pfuj. Bezzeg ma is volt egy a koliban...és giganagy.és a szobámban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem pókjaim voltak otthon. :D
      Majd szólj, ha támad, megmentelek. :D :D

      Törlés