2013. szeptember 17., kedd

Hemümön át a világ: Modellek és halandók


A minap láttam egy modell alkatú lányt. De tényleg magas volt, vékony (sovány) volt, és olyan dolgot csinált, amiért vártam, hogy leszálljak a buszról. Röhögnöm kellett. Ült a barátnőjével szemben, és nézte annak a hasát, gondolom, a has nagyságát, és leszorította kézzel az saját, majd tovább nézte a másikat. Olyan volt, mintha ő kövérebbnek gondolná magát a másiknál, és kézrátétellel próbálja a kibuggyanó hurkákat leszorítani. Ülésben persze.

Idióta. Ez is azt mutatja, hogy a cím, „Modellek és halandók”, hibás. Miért kellene őket valami éteri lényeknek gondolnunk? Azért, mert légiesen könnyen mozognak a kifutón? Na igen. A tömegük kicsisége miatt a gravitáció lufiként bánik velük. Köszi. De semmivel sem többek, jobbak és szebbek, mint egy átlagos lány, aki átlagos paraméterekkel rendelkezik.


Kezdésnek halkan megjegyzem, hogy van egy apró probléma. Oké, hogy mindenki lázadozik a csontik ellen, de ha meg belibbenek valahova, tuti, hogy tehénkének bélyegeznek meg. A modellekből mi csinálunk eszményképet, és akárhogy kampányolunk is, ez a divat most, és lesz is még egy darabig, mert a fejekben az van, hogy „ez a szép”.

Nekem van egy fiúismerősöm, akit nevezzünk Karesznek. Nem olyan pasi, akitől sikítva menekülünk. Magas, jóképű, humoros, és láttam már lányt lemenni hídba tőle. Ő a modellt keresi. Nagy mell, vékony testalkat, hosszú lábak, formás fenék. Általában nem bírjuk őket. Behozza a társaságba, és mindenki figyeli a másikat, mikor pattan el a húr. Mert mindegyik a szépségére apellálva nem iszik, nem eszik, rázza a fenekét, birizgálja a haját, és minden mozdulat mellből indul ki. Az utóbbi hódítása óta mondjuk a „normális” lányt keresi. – Kérdés persze, neki ez mit jelent.

Kimondottan olyan ismerősöm nincs (hála istennek), aki csak és kizárólag modellekre hajt. Fakad ez abból is, hogy mi nem mozgunk ilyen körökben. Viszont, azt meg kell említeni, hogy minden pasi a „jó nőt” keresi. A jó nő pedig, egyenesen az, aki a címlapokon jön velünk szembe. Lehet mondani, hogy mellettem megtalálta a békét, meg engem husin is szeret. Hallottam már olyat is, hogy addig hajtják a szép (=nagycsöcsű zsiráf) nőket, ameddig meg nem unják őket, vagy a tőlük kapott sorozatos pofonokat is, majd egy szürke egér mellett horgonyoznak le.

Volt egy főnöknőm valamikor még az Özönvíz előtt, akit arra tartott a szeretője, hogy az átlagos barátnője mellé legyen valami extra fűszer. Egy jó csaj.
Elkeserítő, -szomorító.

De akkor is van a jó nő és a modell között valamilyen láthatatlan egyenlőségjel. Ezáltal pedig, igen, mi vesztünk. Az átlagos lányok sokszor labdába sem rúghatnak. Mert lehet Disney meséket nézni, hogy az okos parasztlány győzedelmeskedik. Az életben nem. A munka világában, nem. Ha nem tudod magad eladni, akkor mit vársz? Mert önbizalom kell hozzá. Ha átlagos vagy, akkor átlagos az önbizalmad is, hanem átlagon aluli. Ez pedig, predesztinálja az egész életedet.


Minden kornak és társadalomnak megvan a maga szépségideálja. Mivel a mostani ember többnyire puhos, és az kell, ami nincs, el akarja érni a vékony önmagát. Más az, hogy az érzelmi sorvadtság miatt a nők ezt olyan szinten művelik, hogy rossz nézni.

Voltam sovány önszántamból is, meg úgy is, hogy nem én választottam. Hatvan kilós voltam, a 163 cm-hez ideális. Sőt. De auschwitzi menekültnek néztem ki! Beesett a szemem, szürke lett a bőröm és tudnám még sorolni. Baromi jó volt, hogy fél tonnányi vakolattal, szűk ruhában rám dudáltak az autók, csak éppen magamat tettem tönkre. Jó volt kábé fél percig belenyomorgatni magam az ideálba, és köszönöm, többet nem kérek belőle.
Mert ami lelkileg nincs meg ducibban, az soványan sem lesz meg. Szerzel mellé jó pár komplexust, azt’ cső.

Nem tartom azt az álláspontot, hogy csak szép és buta, meg okos és csúnya nők léteznek. Illetve, hogy a szép emberek párja általában nem egy kategóriából jön velük.
Az a jellemhiba, aki így gondolkodik. De felejtsük el, hogy mindez önigazolás. Nem. Ez önámítás.

Mindenki a neki nem megfelelőt keresi, és a neki megfelelőt kapja, akit jó párszor eldob azért, mert nem passzol bele az eszményképébe. Aztán csak leesik az ejtőernyős papírtank, hogy hoppá! Ez mégsem így van. Aztán visszakozik, és vagy nyer, vagy elindul a saját útján.
Fehér holló, amikor sikerül Woody Allennek és Catherine Zeta-Jonesnak összejönnie az életben.

Mutogathatunk a médiára, a filmekre, a másik emberre, hogy az ő hibája, hogy a modellvilág ennyire jelen van, és úgy van jelen, hogy két lábon járó vállfákat emel piedesztálra. Csak ezzel az a baj, hogy onnan nagyot lehet zúgni. És nem globálisan zuhansz, hanem egymagadban, és ejtőernyő nélkül.

A dolgok igen apró szelete, hogy a modell alkatú nőket mindig a terhesség utáni állapottal hozzák összefüggésbe, hogy ezt aztán ez miez már? Nem csak ők vannak. Mert teszem azt, itt vagyok én. Ducibb, és gyermektelen. Nekem akkor nem lehet bajom? Vagy az én hibám? A gyerek arra jó, hogy rákenhetem a saját lustaságomat? Hagyjuk már!
Mondjuk, ha azt vesszük, hogy a leggyakoribb kifogás a „terhes voltam”… hát… bassszz… mozogj!
De ez meg egy másik téma már.

Szerintem ezt az egész modell-halandó dolgot túlmisztifikáljuk. Ha a személyiséged nem jön át a külsőn, akkor is zsákbamacska az egész. A másik, hogy a sótlan, álmatag, száját biggyesztő embereket elhagyják, hiába szépek.
Az érték az örök.
Azt keressük, azt akarjuk megtalálni.
Csak bírni kell idegekkel, míg megtaláljuk.

8 megjegyzés:

  1. Szia! Játék nálam a blogon :) http://beautyandfashion-makeup.blogspot.hu/2013/09/garnier-avon-nyeremenyjatek.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz a lehetőséget, nem nagyon vagyok érdekelt a játékokban. :)

      Törlés
  2. Érdekes...egyébként engem hétvégén anorexiásoztak le (sokadszor) és közölték velem, hogy elférne rajtam 20 kiló...tény, hogy a 164 cm és 64 kg a testtömeg index szerint pont jó, de ha felszednék 20 kilót szarul érezném magam a bőrömben, én szeretek ilyen vékony lenni...a fiúkat nem zavarja, én így szeretem és elfogadom magamat a többi csaj véleményére meg magasról teszek...szerintem van némi alakom is, nem egy deszka vagyok, minek szednék fel 20 kilót, ami teljesen természetellenesen nézne ki rajtam? Mert a testtömeg index szerintem úgy hülyeség ahogy van...azok csak számok...valaki lehet a "megfelelő érték" felett és alatt is csinos és vonzó mások számára, nem kéne, hogy számok (magasság és tömeg) határozza meg a nők életét...és az is baj, hogy az emberek túl sokat adnak ezekre a számokra...pl én is elkezdhetnék hízókúrázni, mert azt mondja a testtömeg index, hogy 20 kilót fel kell szednem, de egészségtelen lenne, rosszul érezném magam, és (szerencsére?) a genetikának köszönhetően ez akár évekbe is telhetne, ugyanis akármennyit eszek nem látszik rajtam...
    Miért kell ekkora jelentőséget tulajdonítani néhány idióta számnak? Miért nem lehet azt figyelni, hogy az ember jól érezze magát a bőrében? Ha az ember magához képest túl sovány vagy túl kövér akkor úgyse lesz egészséges önbizalma, anélkül meg tényleg nem lehet semmit elérni...:/

    Mindenesetre én így vagyok jól magamnak, és így van önbizalmam, vagy elfogadják ezt, vagy mehetnek ahova akarnak, de megváltoztatni úgyse tudnak, főleg nem a külsőmet illetően, mert aki szeret az szeressen magamért, ne a külsőmért, aki meg úgyse szeret, annak minek akarnék megfelelni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Más mindig jobban tudja, hogy mi kell nekünk. Ettől egyébként a falra mászom. Persze, hogy sokat adnak a számokra, mert ez mérhető, ebben hisznek, mert a példaképek ezt hangoztatják.

      Ha te saját magadat nem szereted úgy, ahogy vagy, akkor más alakkal, formával, kilóval, centivel, akármivel sem fogod szeretni. És ugyanez érvényes a másik nemre. Ha valahogy nem jössz be, másképpen sem fogsz.

      Törlés
  3. Szerintem intelligens ember nem keres magának buta párt, az ostobának meg úgyis mindegy. Én sem adom lejjebb a lécet egy bizonyosnál, aztán lehet, hogy ezért nincs senkim, de inkább ne legyen senkim, mint hogy valaki degenerált mellett kössek ki, vagy hogy csak legyen mellettem valaki. Ez olyasmi szisztéma, mint a "jobb egyedül, mint rossz társaságban".

    Egy butácskább ember nálam elmegy ismerősnek, de a párom legyen egyben a legjobb barátom is, akivel mindenről tudok érdemben társalogni - ez pedig csak megfelelő intelligenciával megy.

    Tudom, egy kicsiny részletet ragadtam ki, de szerintem tudod miért :)

    VálaszTörlés