2013. szeptember 22., vasárnap

FP: Vagy-vagy


Korábban már említettem, hogy én pszichológiai szempontból nem vagyok normális, mert az agressziómat, vagy a stresszt mozgással vezetem le. Néha előfordulnak egészen extrém esetek, amivel úgy megterhelem a szervezetem, hogy megvannak a mellékhatásai.


A következőkben a helyes gondolkodás fontosságáról ejtenék pár szót. Egy jó nagy nyúlfarknyi bejegyzés keretein belül.
(így visszaolvasva, akár a sima életre is rá lehet húzni ezeket a bejegyzéseket.)


Nem is annyira magamon, hanem Mr. A-n látom, hogy fárad, és olyankor megmagyarázza saját magának, hogy miért nem fut reggel, vagy miért nem csinálja az esti gyakorlatsorait. Utána meg, a következő napon túlhajtja magát.
Fontos szem előtt tartani, hogy pont ezért kellenek a pihenőnapok. Az ember szellemileg és fizikailag is elfárad. Mindenkinél máshogy tör felszínre, de a tünetek okai a következők:
-          ráuntunk a mozgásra
-          túl monoton, amit csinálunk
-          alapvetően le vagyunk terhelve (iskola, munkahely)
-          túledzés, túlerőltetés
Amúgy megfigyelhetjük, hogy csökken a koncentrációnk, egyre inkább azon gondolkodunk, hogy miért hagyjuk abba, nézegetjük az órát, nem okoz örömet a mozgás.

Ez egy normális folyamat része. Eleinte rá kell szoknunk az új életmódunkra. Utána hozzászokunk a terheléshez, és növeljük az adagot, feszegetjük a határainkat, új dolgokat próbálunk ki. Aztán ez a nyugvópont unalmassá válik. Mást keresünk, örülünk neki, és véget nem ér a bűvös kör. – Azt kell elérni, hogy megtegyük azt a lépést, hogy keresünk mást!
Ennek elkerülése végett kell a pihenőnap. Heti kétszer. Egymás utáni két nap. Nekem a szerda és a vasárnap. Úgy esik jól.

Stressz és agresszió
Valljuk be, minden stresszhelyzetnek az a vége, hogy bántani akarunk valakit. Az a „szerencsésebb”, ha magunkat, és mondjuk, futunk, hogy fájjon. Nem normális, de jobb.
Az agressziót mindig valamilyen hosszan tartó, vagy új, de nagy hatású frusztráció hozza életre, majd kiadjuk, és utána arra vár, hogy ismét feltörjön.
Szerintem az agresszió egyrészt velünk születik, másrészt felcsipegetjük itt-ott.

A sport kétféleképpen hat az egyénre. Lehet, hogy agresszív lesz tőle, vagy pedig ezt kiéli egy boxzsákon. Első esetben a sport verseny az egyén számára.
Ez lehet valamilyen belső konfliktus. Függ attól, hogy ki mennyire érzékeny, befolyásolható, mennyire csapatjátékos, vagy milyenek a céljai. Lehet egy bizonyítani vágy, vagy próbatétel milyensége, nagysága és miértje.

Ezekre pedig, vagy szorongással és visszahúzódással reagálunk, vagy haraggal, amikor remegünk, és fehérre feszítjük az inainkat, extrém esetben megütünk mást. Aztán ott van a jó öreg magunk mellé/alá zuhanás.
Erre evéssel (szomorú vagyok, csokit eszek) reagálunk, mert a stressz leküzdéséhez több energiára van szükségünk, és pótolni kell az elhasználtat. Mert ugye, gyorsan ver a szívünk, megugrik a vérnyomás, több a gyomorsav, többször járunk alsó-felső ürítés miatt a kétbetűsre.

A stresszben annyi a pozitívum, hogyha nem töri össze az embert, akkor szívósabbá válhat.

A gyakorlatok többségénél ezért jó, ha figyelsz arra, hogy mozogsz, kontrollálod a mozgásodat, vagy odafigyelsz a ki- és belégzésre.


Az idegrendszeri felkészültség mellett fontos, hogy feltegyük magunknak az előzőekben tárgyalt kérdéseket is, a testséma kapcsán. Ezzel kapunk egy képet, hogy milyenek vagyunk, milyenné szeretnénk válni, és ezt az utat hogy járjuk be. Ezért van az, amikor a videókban, vagy az edző azt mondja, hogy kilégzés, belégzés. Jó izom- és ideglazító.

Legyünk reálisak magunkhoz. Ne akarjunk olyan alakot, főleg elsőre, amit nem fogunk tudni elérni, és örüljünk azoknak a kis dolgoknak, amiket sikerült elérnünk. Mindig legyenek újabbak és újabbak, hogy ne üljünk le a padlóra („le de dulván ám” – Brian élete). Tudunk teljesíteni, sőt egyre jobban, és ez egy jó érzést fog eredményezni, pozitív gondolatokat.

Nyilván, aki belekezd a sportolásba, életmódváltásba, az tudja, hogy neki mi a jó, mi okoz fájdalmat, unalmat, vagy szomorúságot.
Korábban írtam, hogy kezdjünk neki. Ez jó alap a realitás talaján maradni, és fokozni a terhelést. Annyit adnék még hozzá:
-          Fogadjuk el, hogy vannak gyenge pontjaink, és ha nem megy, akkor ne erőltessük.
-          Ne ferdítsük el a tényeket. Ha egy centit karcsúsodtam, akkor annyit, és még egy féllel se írjunk többet. Vagy, ha rossz a kedvünk, akkor az. Viszont, ez megoldáskeresésre ösztönözzön, ne pedig arra, hogy „úgysem fog menni”.
-          Inkább kevés kiegyensúlyozott kapcsolat, mint sok kétes. Ha lehet, akkor szanáljuk magunk körül az energiavámpírokat.
-          Ha elakadtunk, merjünk segítséget kérni!

Személyesebb oldalról (azaz az én szemszögemből) rám az érzelmeim nagy hatást gyakorolnak. Hol fent vagyok, hol lent. A világ megítélése is eszerint változik. Sport szempontjából vagy teljesen energikusan ugrálok (mint egy hülye), vagy nem tudok odafigyelni arra, amit csinálok. Utóbbi esetben választok valami olyat, amin nincsenek kimondott gyakorlatok, inkább futok.
Mert a lényeg az, hogy az érzelmek olyan dolgok, amik ott akarnak maradni szem előtt. Mindenki szenvedett már egy pasi/csaj miatt. Hosszú ideig tudtunk azonosulni az ilyen jellegű információkkal. Aztán meguntuk, és máshogy szemléltük a világot. Váltottunk, lapoztunk, tovább léptünk. Szóval, akartunk rajta változtatni.

A torna végi nyújtást azért szeretem, mert kicsit figyelhetek befelé. Nincs külvilág, nincs mozgás, csak letisztult gondolatok. Valaki ilyen megfontolásból választja a jógát, vagy a pilatest. Nekem ezek már túl sok gondolatot vet fel, és csak ideges leszek tőle, szóval, nekem nyújtás.

Időről időre persze, szoktam végezni meditációt is, vagy olyan mozgást, aminél az izomzatom (testem) teljes tudatában kell lennem. Fejleszti a koncentrációt, és ha a való életben is stresszes helyzetbe kerülök, akkor némiképp tudom kezelni. Mondjuk légzésgyakorlatokkal.

Útravalók:
-          Ösztönözzük magunkat, ne lehúzzuk. Ekképp, felejtősek a „nem” töltetű mondatok.
-          Képzeljük el a végeredményt. Vizualizáljunk, ha úgy tetszik.
-          Jelszó a stabilitás, és a részletesség legyen.
-          Mindenből legyen egy konklúzió, amit magunkra pozitívan tudunk alkalmazni.
-          Fogalmazd meg, mi a fontos. Egészség? Önbizalom? Koncentráció? Büszkeség?

Halvány lila gőzöm nincs, miről írok következőre, de mivel hó vége lesz, és apukám szülinapja (pont vasárnap fogjuk ülni), lehet, hogy kimarad, és csak egy gyors részeredményt hozok a projektemből.

Pusszantás,
D.

5 megjegyzés:

  1. Nem igen értek veled egyet most kivételesen. :)

    Saját és más tapasztalatából mondhatom, hogy ha az ember nem ér meg rá, hogy életmódot váltson, elkezdjen mozogni, akkor az csak nyögve nyelősen és ideig-óráig megy. Ha valakinek szükséges, az persze egészen más.
    Nem lehet erőltetni, mert az ember úgy is feladja. Mikor már vágyik rá, mozogni akar, akkor kell elkezdeni és lesz sikere benne.

    És a pihenőnap. Körülbelül fél éve tornázok/edzek, és eddig csak akkor "pihentem", mikor beteg voltam, vagy olyan fárasztó munkát végeztem, hogy élni nem volt erőm, nem hogy még tornázni.

    Folyamatosan ugyan azt csinálom, megtoldom néha, ha elő jön egy panasz, keresek rá olyan gyakorlatot, ami segít a leküzdésében.

    Az étrendem is változott kissé, de inkább beállt. Hülyeség, hogy az ember egyen naponta 4-5-6szor, mert összeszűkül a gyomra és az minden, csak nem egészséges. Arról nem is beszélve, hogy mivel jár, ha az ember ki akarja kupálni.

    Egyik napról a másodikra álltam át a napi 3 étkezésre, meghatározott mennyiséget eszek és mikor elkezdtem még csak nem is kellett erőt vennem magamon, hogy ne egyek. Éhes voltam persze, de egy kis erőfeszítés sem kellett hozzá,hogy elkerüljem a hűtőt.

    Ennek az egésznek fejben kell eldőlnie és ha ott megvan, akkor utána már gyerekjáték változtatni az életeden. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 4-5-6szor keveset. Kimaradt, párdón. :)

      Törlés
  2. Én azon már túllendültem, hogy életmódot akarni kell váltani. Ez már egy olyan bejegyzés, hogy az ember benne van.

    Én jónak és szükségesnek tartom a pihenőnapot, mert akkor megy a bőröm is utána. Főleg, ha valaki edzetlen, vagy kötött izma van, bajosan fog szerintem minden nap edzeni. Ha túlsúlyos, akkor is.

    Azt sem gondolom célravezetőnek, hogy valaki csak háromszor eszik, vagy jóval többször. Ezért írtam az előzőekben, hogy jó, ha legalább egyszer konzultálunk, és nem azt követjük, ami ide-oda ki van írva, mert ami másnak jó, az nem feltétlenül jó a mi szervezetünknek is.

    Másnak kell erőfeszítés ahhoz, hogy elkerülje a hűtőt. Tapasztalat. Van, aki gyenge akaratú, annak kellenek a praktikák, szerintem.

    Ez a bejegyzés pont arról szól, hogy fejben dől el a dolog. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor látszik, hogy sikeresen padlón vagyok és az olvasás sem sikerül úgy, ahogy kellett volna. :D

      Törlés