2013. szeptember 8., vasárnap

FP: a kezdet



Tudom, azt mondtam, hogy rendszeresen fogok ezzel jelentkezni, de időközben rájöttem, hogy nem tudom, mit tudnék mondani a fogyózásommal kapcsolatban. Linda felvetette, hogy szenteljek neki külön blogot, de nem szeretnék. Ezzel is nagy munka van, meg a másik kettővel is, és nincs rá már keretem. Kissé enerváltnak érzem magam.

Mellékesen arra jutottam, hogy majd hó végén, a képpel együtt fogom magam újra mérni, mert annak nem lesz sok értelme, hogy hétről hétre centizek, és ha nincs változás, az meg rossz érzéseket szül bennem. Menet közben pedig, Linda alakítja az étrendemet, amit meg azért nem írok le, mivel személyre szabott (az edzésterv is), és tutira veszem, hogyha leírom, hogy működik, akkor mindenki kedvet kap és nekikezd. Csak, ami bejön nekem, az nem biztos, hogy nektek is.

Így maradtam a mai kis off bejegyzésnél, de remélem a fentiek nem vetnek vissza titeket a fejlődésben.
Most csak pár gondolat kezdőknek és újrakezdőknek.

Aláfestő zene innen.


Az elhatározásról, és hogy hogyan fogalmazzuk meg magunkban az életmódváltást, körülbelül annyiban össze tudom foglalni, hogy ezt mindenkinek magában kell lerendeznie. Ha azt érzed, hogy kell, akkor vágj bele!

Sosem az elhatározás a fontos, hanem az, hogy az egészet betartsuk. Sokkal nehezebb. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy mi az, ami megy, mit akarunk, ismerjük a hibáinkat, határainkat, képben vagyunk a gyengeségeinkkel, és pont emiatt, előre látjuk a buktatókat is.
Az első és legfontosabb dolog, hogy ne engedd, hogy ezek az akadályok visszavessenek a fejlődésben! Nem jutott időd az edzésre? Ne edd magad, és ne add fel, hogy ez neked úgysem fog menni, hanem majd másnap folytatod.

Mivel párszor már átestem ezeken a dolgokon, a meglátásaim a következők:


HIDD, HOGY SIKERÜL!
Igen, bízni kell magunkban, hogy mi igenis meg tudjuk csinálni. Tisztában kell lenni, miért is dolgozunk éppen. Például az én célkitűzésem nem mérlegalapú, hanem centiben szeretnék elérni változást, alakulni szeretnék. Nem vágyom képtelen alakra, hanem inkább ilyenekre:




Ha nem bízunk önmagunkban, akkor nem fog sikerülni, mert ha nem látjuk egyből a változást, vagy kimarad egy nap, akkor abbahagyjuk egyből. Vannak napok, amikor az embernek semmi kedve nincsen megmozdulni. Rajtad áll, hogy legalább fél órát mozogsz, vagy nem. Ha nem, az nem jelenti a világ végét, hanem pusztán egy nappal eltoltad az egészet. A következő nap az aznapi penzummal folytatod. Ez egy egészen természetes emberi tulajdonság.

CSINÁLD MAGADÉRT!
Ne azért csináljuk ezt végig, mert valaki megjegyzést tett ránk, vagy egy másik nőnek jobban áll a ruha, vagy mert a pasinknak akarunk tetszeni, barátnőnknek imponálni, hanem azért, mert mi akarunk változni, mi akarjuk, hogy rajtunk jól álljon a ruha. A saját megnyugtatásunk miatt. Teljesen más nekimenni úgy a túlsúlyunknak, hogy tudjuk, teszünk ellene, az egészségünk érdekében, mint úgy, hogy nem csinálunk semmit. Plusz, ha magunkért csináljuk, sokkal kevesebb az esélye annak, hogy fel akarod adni.
Én. pl lementegettem képeket, hogy mit szeretnék elérni, s mivel kinyomtatni nem tudom, ezért nézegetem. Jobb ezt így megfogalmazni, és szem elé tenni. Mert akkor ott lebeg a szemünk előtt.




APRÓ LÉPÉSEK
Tapasztalatom szerint, az emberek leggyakoribb hibája az, hogy sokat akarnak elérni, kevés idő alatt. A végleges változáshoz viszont, óriási nagy türelem kell. Ha túl sokat akarunk túl rövid idő alatt, elérjük jó barátunkat, a jojó-effektust. Illetőleg, mivel a változás nem jön egyből, feladjuk.
Ha jön a változás, az káros az egészségre, mert valószínű, hogy mondjuk alma diétát csinálsz, amitől bár egy hét alatt 6-7 kg lemegy, a duplája fog visszajönni, és igencsak fájni fog a gyomrod. - Volt egy barátnőm, aki csak salátát evett. Nyers salátalevelet. Öt nap után már a fülén is folyt kifelé a gyomormurci.




SZURKOLÓK
Szerezz támogatókat, akik tartják benned a lelket akkor is, ha bűnöztél. Sokat számít, amikor van valaki, aki azt hajtogatja, hogy menni fog, nem lesz semmi baj. Olyan embereket keress, akik a környezetedben biztos érted választanának egy hamburger és egy diétás szelet között.
Meg lehet kérni őket, hogy figyeljenek oda rád, üssék ki a csokit a kezedből, amikor már beleharapnál. Cserébe, te is így állj hozzájuk. – Üsd meg őket, ha meg akarják enni a csokidat. :)


MÁRPEDIG, EZT NEM
Nekem sosem jött be az, hogy valamit kihagyok a táplálkozásomból. A csoki, a tészta, az egyéb édességek, a hambik, mind-mind olyanok, amik nélkül nem tudnám elképzelni az életemet. Én ezt azzal váltom ki, hogy a lehető legkisebbre szorítom le ezekből a bevitelt. Mondjuk nem iszom cukros üdítőket, nem alkoholizélek minden hétvégén, nem zabálok hetente egyszer mekdóban, és a kávémat sem cukorral iszom.
A napi egy kocka csokim étcsoki, de szigorúan reggeli mellé, és csak egy kocka. Ha bűnözök édességgel, akkor majd lemozgom.
De inkább így, mint hogy az is bazgassa az agyamat, hogy mit nem ehetek, és mikor, és mennyit. – Kalóriát is pont ezért nem számolok.

TERVEZZ!
Érdemes megtervezni egy hetet előre, hogy mikor mit eszel, mit tornázol. Először ez nehéz, mert tuti, hogy olyat fogsz összeírni magadnak, amit nehéz lesz betartani, és meg fogsz tőle őrülni, viszont ezt ki lehet küszöbölni. Minden nap végén írd össze, mikor mit ettél, és mit mozogtál egy nap. Ebből vasárnap már tudsz tervezni az előző hétre. Az első két hétben a tervektől semmi esetre se térj el, hogy beléd ivódjon az életmódváltás szelleme! Szokássá válik, és inkább az fog eltölteni bűntudattal, hogy nem mozogtál, mint az, hogy megettél egy muffint.


KIFOGÁS, MAGYARÁZKODÁS
Minden olyan gondolatot száműzni kell, ami az életmódváltással kapcsolatban negatív hatással lehet.
Esik / szeles az idő / túl meleg van.
Teljesen hiábavaló az egész. / Nekem ez úgysem fog menni.
Semmire sem vagyok jó. / Ilyen a genetikám.
Mindenki gyarló, esendő, és igen, olyakor letérünk az útról. De akkor meg mi van? Semmi. Másnap új nap virrad, és folytatod. Inkább azt mondogasd magadnak, hogy ez nem fordul elő többször.

Plusz 1: Amikor egyik mozgáshoz nincs kedvem, amit Linda előír nekem, akkor keresek az interneten másik gyakorlatsort, és azt hajtom végre. Vannak, voltak és lesznek ilyen napok.

Aki újonc, vagy újrakezdő, annak azért ajánlom, hogy mindent fokozatosan tegyen, és melegítsem be!!! Utána meg nyújtson le!!! – Mr. A-n látom, hogy milyen az, amikor ezt a tanácsot valaki nem fogadja meg.

Pusszantás,
D.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett ez a bejegyzés és teljesen igazad van! Az életmódváltás-és fogyás nem erőltetéssel megy. Meg kell érni rá, akarni kell belülről és akkor más fel sem tűnik. ha valaki megért rá, akkor nem létezik kifogás, megcsinálja minden egyes nap. A tornában is vannak hullámvölgyek, van amikor egész nap azt csinálnád, máskor nehezedre esik, de nem szabad engedni a lustaságnak!

    És ha eljutsz odáig, hogy 2 hét után látod az első kis minyurka eredményt, vagy érzed, fellelkesülsz és még nagyobb hévvel csinálod.

    Csak annyit szeretnék még ehhez hozzá fűzni, saját tapasztalat alapján, hogy egyszerű kis dolgokkal kezdjen mindenki (kar, comb), mert ezen területek gyorsan és könnyen formálhatók, és amint meglátod, hogy picit kisebb lett a combot, feszesebb a karod, utána már könnyedén ráveszed magad, hogy nekiess a has-gyakorlatoknak is.

    Nagyon fontos mindenkinél, aki nekikezd, hogy bírja ki az első 2 hetet és utána garantáltan látszani fog a változás, hogy ha egységesen csinálja, minden nap abban 2 órában, se többet se kevesebbet.

    És sok sikert kívánok neked, ha gondolod nyúzlak én is, nekem sok jó tapasztalatom van ezzel kapcsolatban. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg kicsiben kell elkezdeni, sőt, lehet kérni egyes személyi edzőktől ingyenes felmérést vagy tanácsadást.Akinek nincs ilyen ismerőse, az próbálkozhat velük, és akkor nem nyúl mellé sem a mozgásban, sem pedig a diétában.

      Jöhet a nyúzás. :D

      Törlés
  2. Nagyon jó volt olvasni ezt a bejegyzést tőled, mintha csak a szívemből szóltál volna. Mindennel tökéletesen egyetértek, és még ha így nem is adunk le magunkról 2 hét alatt 20 kilót, de legalább úgy fogyunk le, hogy nem szenvedjük meg az egészet. Én sosem bírtam betartani azokat a diétákat, amik azzal járnak, hogy valamiről örökre le kell mondanom, mert imádom a jó ízeket, de amióta semmit nem vonok meg magamtól, viszont mértékkel fogyasztok, azóta látom/érzem a változást. Igaz, apró lépésekkel haladok, de legalább haladok. Neked is sok sikert és kitartást az életmódváltáshoz és mindenhez! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hiszek abban, hogy megvonok magamtól valamit (hacsak nem muszáj) önszántamból, mert azt olvastam, hogy az hatásos. Sokkal rosszabb utána falni, amikor lehetőség adódik a fogyasztásra.

      Köszönöm! :)

      Törlés
  3. Milyen szépek ezek a fehérneműs lányok :) Én mostanában annyit rohangászok, hogy nincs erőm tornázni, szégyellem is magam miatta...nekem az a problémám, hogy akárhogy étkezem, tornázom vagy akár linkeskedem, tök ugyan annyi a súlyom. Rejtély :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A stagnáló súly még mindig jobb, mint a hízás/fogyás. Ki mire érzékeny, ugye. Mindenesetre, érdekes.
      Nekem csak átmenetileg volt ilyen, olyan egy-másfél hónapig, és beindult.

      Törlés