2013. szeptember 30., hétfő

I prefer happiness


Két dolog miatt örültem nallag megkeresésének. Az egyik, mert szerintem ez egy jó kezdeményezés, és ha nem is nagyban, de kicsiben mindenképpen el lehet kezdeni az ilyesmit. A másik, hogy akkor ezek szerint, mégsem vagyok annyira negatív, mint ahogy megítélem magam.

Szóval, ez mind-mind szívmelengető gondolattal töltött el, és igen, megnéztem ma az embereket, ahogy mászkáltak körülöttem az utcán. Lefelé néző fej, ráncolódó homlok, összehúzott szemöldök, csücsörítő száj, savanyú pofa. Mindennel azon vagyunk, hogy eleget tegyünk annak, hogy mi egy depressziós nép vagyunk. Csak és kizárólag az olyan momentumokat emeljük ki (pl. szomorú a Himnusz), ami ezt alátámasztja.
De miért is kell társadalmi szinten gondolkodni. Fordítsuk ki egy kicsit. Amit a kis rész tesz, olyan lesz a nagy. Mosolyogjatok a világra, és nézzétek a dolgok jobbik oldalát, mert bár lehet, hogy úgy tűnik, hogy az az oldal nem létezik, de állítom, van!
Csak akarni kell megtalálni.

Nem kell a nap 24 órájában boldognak lenni, mert szerintem az lehetetlen, de ne húzzuk le magunkat annál jobban, mint ahol éppen tartunk.

Igazából pár emberen kívül nem tudom, hogy kit érdekelne, de azért remélem, hogy páran felhívásnak érzitek egy keringőre.

Aki úgy érzi, hogy nem emészti fel a melankólia, az tegye ki ezt a képet az oldalsávba:


Ecce Ego VI.



Hú, most ég a pofám igazán. Ebben a hónapban nem volt Ecce Ego!!!! :O

Most pótolok, és nem a hagyományos módon, hogy csak három vagy öt, hanem helyből tíz dolgot fogtok kapni. Ez a sorozat azt hiszem, péntekenként lesz esedékes októbertől. A bejegyzések is jönni fognak szépen, pusztán arról van szó, hogy most beszorultam a saját időmbe a szomszéd néni miatt, és egyszerűen, nem volt keretem a bejegyzésekre. Na, de majd októbertől máshogy lesz!

Lássuk a mostani penzumot!

2013. szeptember 29., vasárnap

Interjús TAG


No, mára egy TAG-et hoztam, ami megtetszett, meg jól passzol a mostani blogszülinapos bejegyzés mellé. Illetve, apukám szülinapi tortájával szenvedek már két napja. – Úgy terveztem, hogy lesz egy Ezeréves sólyom a torta tetején. Ami most (hála a cukormáznak) olyan, mintha Han Solo leszállt volna a Hoth bolgyón, ahol belepte a hó. Persze, nem teszem rá, és eléggé el vagyok most keseredve, de mindjárt megyek vissza, és próbálom a legjobbat kihozni a maradékból.


Szóval, TAG. Az I made it! I love it! blogon olvastam, és töltsétek ki ti is. Szerintem jópofa!

2013. szeptember 27., péntek

Egy éves lettem!


… és megtanultam járni és beszélni.
Na jó nem, viszont öröm és boldogság, meg „shiny happy people” van, mert egy éves lett a blog.
 
Azt hiszem, hogy köszönet jár mindenkinek, aki egyáltalán az oldalra kattint, és legalább egy dolgot végigolvas, netán kommentálja is. A feliratkozott olvasóknak mindenképpen, a páromnak és Dórinak, akik végig rugdosnak, hogyha lelki hullámvölgyben vagyok, és akik pláne nem hagyták, hogy idő előtt feladjam az írását ennek az oldalnak.
Köszönöm, hogy írhatok nektek, és álmomban nem mertem volna gondolni, hogy ennyien leszünk, és még barátokra is lelek a blogolás kapcsán, illetve, hogy lesznek, akikkel efelé haladunk a legjobb úton.

Egy szó, mint száz, köszönöm Nektek! Imádlak titeket!

2013. szeptember 25., szerda

Sütiklub: sósimádó


Szégyenszemre nekem ez volt az első olyan sütim, amit nem csináltam szívvel-lélekkel, mert ezernyi más dolgon jár a fejem, és baromira nem tudott most érdekelni az, hogy megfeleljek. Megcsináltam, mert kellett, de semmi extra nem kötött hozzá.

Nem, nem vagyok sem depressziós, sem rosszkedvű, sem semmilyen ilyen, pusztán arról van szó, hogy ezen a héten a sütés a sokadik helyre került.

Végül amúgy a süti maradékát (6-8 db) ki kellett dobni, mert megsárgult, meg muslincás lett, és nem tűnt túl étvágygerjesztőnek. Napokig kint volt a polcon, és szerintem a por is simán belephette volna.
Egyszerűen elfelejtettük. Pech.


Az öt hozzávaló:
-sajt
-szezámmag
-mogyoró
-tejföl
-túró

Ami kell:
A tésztához:
15 dkg liszt,
10 dkg van
csipet só
5 dkg porcukor
1 tojás

2013. szeptember 22., vasárnap

FP: Vagy-vagy


Korábban már említettem, hogy én pszichológiai szempontból nem vagyok normális, mert az agressziómat, vagy a stresszt mozgással vezetem le. Néha előfordulnak egészen extrém esetek, amivel úgy megterhelem a szervezetem, hogy megvannak a mellékhatásai.


A következőkben a helyes gondolkodás fontosságáról ejtenék pár szót. Egy jó nagy nyúlfarknyi bejegyzés keretein belül.
(így visszaolvasva, akár a sima életre is rá lehet húzni ezeket a bejegyzéseket.)

Gesztenyepürével töltött, tekert körte


A pasi főz. Illetve süt, és nem is „a pasi”, hanem az enyimé. Bezony. Tegnap Mr. A kiment a konyhába, és elkezdett mókolni. Persze a végén elkelt némi segítség, ami a tésztanyújtást illeti, de túlestünk egy édességen. Ennek a receptjét olvashatjátok lejjebb.

Szóval, mindenképpen taps jár neki. Ezt a receptet párszor már megcsinálta, és mit mondjak? Imádjuk.


A leveles tészta arra jó, hogyha az embernek baromira nincs ideje, akkor kikapja a szekrényből, vagy a fagyasztóból, és kienged, mire dolgozni szeretnénk vele. Igazából bármit meg lehet vele csinálni, és most ezt a körtés finomságot hoztam nektek.

2013. szeptember 21., szombat

Gátlás, vártorony, magasugrás


A minap azon kaptam magam, hogy nem félek kimenni az utcára. Nem érdekelt, hogy néznek az emberek, hogy idegenekkel kell beszélnem, ügyet intéznem. Köszönhető ez Dórinak, aki adott két szó szerint kicsi (egy 8 hónapos és egy 8 éves) munkát a mindennapokra. Hasznosnak érzem magam végre, és felrázott. Nem tokosodok tovább itthon, és nem hisztizek be, amit a köznyelv pánikbetegségnek hív. CC. Szerintem ez a felnőtt hiszi szebben mondva.
Mindegy, nem ez most a lényeg.

Régen, ha muszáj volt egy csekket feladnom, és mentem az utcán, úgy éreztem, hogy az agyam lefagyaszt egy gondolatot, ami a gyomromig csúszik. Ugyanez jött elő, amikor ügyeket kellett intéznem, vizsgáznom, felelnem, előadást tartanom, vagy egy vadidegennel beszélnem. Jött a heves szívdobogás, extrém esetben orrvérzés és ájulás.

Hála az égnek, nem blokkolok (már) le, nem bénulok meg, vagyok annyira talpraesett, hogy feltalálom magam. Persze, ehhez néha több idő kell – hosszú ez a kutatómunka -, néha kevesebb.

2013. szeptember 19., csütörtök

Neverendig Blog Challenge #5


Kérdés: Számodra mi a fontos az igaz barátságban?

Egyszer kinevettem egy tanáromat. Ő azt mondta, hogy az ember úgy tudja meghatározni önmagát, hogy körbeírja azzal, hogy mi nem. S most, hogy a barátságról kell írni, észrevettem, hogy olyan dolgokat említek inkább, amit nem tennék a jó (igaz) barátság fenntartása érdekében.


Nehezen kötök barátságokat, és pár kivételével nem is tartanak sokáig. Eleinte ettem magam, hogy miért én vagyok az első, akit a levelező partnerek, régi ismerősök, csoporttársak elfelejtenek, aztán hagytam. Belefáradtam, hogy minden kapcsolatomat én tartom életben. Ami nem megy, nem kell erőltetni.
Nem mondom mindenkire az első pillanatban, hogy „mi aztán nagy barátok leszünk”, és nem is használom az ilyenkor helyénvaló nagy szavakat. Nem nyalok be csontig másnak, hogy öribarik legyünk.

Bőven elég az az embermennyiség, akikkel tartom a kapcsolatot jelenleg, és az elég lesz a jövőben is, bármi történik.

2013. szeptember 18., szerda

Sütiklub: Barackos rizstorta


Ismét szerda, ismét sütiklub! Juhé!

Őszintén szólva, a nap elején még úgy volt, hogy nem érek haza időre, és éppen-éppen mégis csak belefértem a szerdába. Jó, a süti megvolt már vasárnap a fiúk (apu és Mr. A) nagy örömére, mert falták, mintha fizetnék őket érte.

Barátkozunk a random.org-val, de ismét sikerült behúzni egy olyan összetevőt, amin néztem. Beugrott egyből egy édesség a rizzsel, de beleapplikálni a többi közé lehetetlennek tűnt. Másnak pedig, a joghurt okozott fejtörést.

Szóval, egy szó, mint öt, nézzük az eheti hozzávalókat:
-lekvár
-joghurt
-barack
-csokimáz
-rizs


  
Ez egy több réteget igénylő süti lett, és arra gondoltam, hogy rétegenként fogok haladni, alulról felfelé.

2013. szeptember 17., kedd

Hemümön át a világ: Modellek és halandók


A minap láttam egy modell alkatú lányt. De tényleg magas volt, vékony (sovány) volt, és olyan dolgot csinált, amiért vártam, hogy leszálljak a buszról. Röhögnöm kellett. Ült a barátnőjével szemben, és nézte annak a hasát, gondolom, a has nagyságát, és leszorította kézzel az saját, majd tovább nézte a másikat. Olyan volt, mintha ő kövérebbnek gondolná magát a másiknál, és kézrátétellel próbálja a kibuggyanó hurkákat leszorítani. Ülésben persze.

Idióta. Ez is azt mutatja, hogy a cím, „Modellek és halandók”, hibás. Miért kellene őket valami éteri lényeknek gondolnunk? Azért, mert légiesen könnyen mozognak a kifutón? Na igen. A tömegük kicsisége miatt a gravitáció lufiként bánik velük. Köszi. De semmivel sem többek, jobbak és szebbek, mint egy átlagos lány, aki átlagos paraméterekkel rendelkezik.

2013. szeptember 16., hétfő

Neverendig Blog Challenge # 4


A mai kérdés: szeretem/szeretek dolgok

Ennek nem írnék hosszú bevezetőt, mert totál fölösleges. Főleg, mert felsorolás következik. Éppen rápörögtem életem eseményeire (jók, végre, huh), és most tényleg nincs az agyamnak megfelelő kapacitása az írásra.


2013. szeptember 15., vasárnap

FP: Tippek és tanácsok


Ez a hét hullámzó volt érzelmileg számomra, és csodák csodájára, nem nyúltam plusz kajához. Megérdemlek egy minimális tapsot. – Amúgy, még mindig nem akarom kifosztani a hűtőt az üres járatokban.

Most amolyan gyakori kérdések, bakik, és fontos tudnivalók következnek, kis tanácsokkal, hogyan kezdjünk neki, hogyan lendüljünk túl a nehézségeken, mivel érdemes tisztában lenni, ha életmódot szeretnénk váltani. Vegyes lesz, és hosszú, de szerintem megéri végigolvasni, mert lesz benne egy-két igazán fontos dolog.

Aláfestő zene innen.

2013. szeptember 13., péntek

Idegőrlő sulis dolgok vol. 2.


Felbuzdultam az előbbi kis szösszenetemen, ezért annak a tovább fejlesztett béta verzióját olvashatjátok alább, ami inkább az egyetemistáknak és főiskolásoknak szól, de remélem, mindenki jól fog szórakozni rajta.


Ha valamit kihagytam, akkor írjátok meg. Nekem ennyi jutott eszembe!

Idegőrlő sulis dolgok


Az őszi dolgokkal akartam kezdeni, de meggondoltam magam. Ha már iskolakezdés, akkor legyen ez. Legalább, akit érint, az tud majd kommentben köpködni.

Amúgy, nem járok iskolába, és ezt meg is érzem. De erről majd később. Totálisan olyan hangulatban kelek fel reggel, mintha be kellene menni. Menetrendszerűen visszatért a reggeli prüszkölés. Úgy látszik, allergiás vagyok a sulikezdés gondolatára (is).



Saját élményekből építkezem, és az első héten látott momentumokból. Ha valamit kihagyok, írjátok meg, mi volt az!

2013. szeptember 12., csütörtök

Neverendig Blog Challenge #3


Kérdés: Rossz szokások

Élek és lélegzem és írok.
Viccet félretéve, szerintem több rossz tulajdonságom van, mint jó, de ez is egy olyan, hogy most próbáljak meg úgy írni, hogy ne legyen önfényezés, vagy önbeégetés, vagy kérdezzem meg a barátaimat, hogy ők mit tartanak bennem rossznak.


Adám feljött chatre, és lőttem neki a kérdést, amire annyit válaszolt, hogy az egyetlen rossz szokásom, hogy ilyen kérdéseket teszek fel.

2013. szeptember 11., szerda

Sütiklub: sajtkrémes pogácsa


Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de a mostani hét volt az igazi szopóka, ha a süti összetételét néztük. Szerintem engem nem szeret a random.org, mert sikerült ugyan végre sós sütit sorsolnom, viszont az öt hozzávaló:
-tojás
-szerecsendió
-krémsajt
-snidling
-töpörtyű

Most azonban pöttyet csaltam, mert töpörtyű végül nem került a cuccba. Egyrészt, mert őrült egy ára van, a másik, hogy én nem ehetem, de ami fontosabb, Mr. A nem szereti. S mivel ő a teszter, meg a főfogyasztó, ezért kihagytam.

Mindezt persze megelőzte a gondolkodás, és tegnap estig egyáltalán nem tudtam, mit fogok készíteni. Hát, ez lett belőle: szerecsendiós pogácsa snidlinges sajtkrémmel


Nekem ez sütéstörténeti mérföldkő volt, ugyanis ez életem első önálló pogija. Plusz, mivel nincs töpi benne, ezért négyféle tálalási módot ajánlok.

2013. szeptember 10., kedd

Neverendig Blog Challenge #2


Kérdés: Melyik az a top 5 hely, ahová elutaznál?

A Megyébe. Szeretnék hobbitházban lakni.
Az Arrakis bolygóra fűszert csipegetni, és olyan szép kék szemet szeretnék.
Az LV426-ra, szerintem poén lenne egy tojással visszajönni.
Deresbe, csak mert közeleg a tél.
A Dagobah-rendszerbe, mert oda el kell mennem, hogy velem legyen az Erő.


Na jó, nem. Főleg az LV426-ra nem vágyom. Oda inkább pár ellenlábasomat (egyik barátnőm HP-jét is) lőném ki. Szerintem jól ellennének az alienekkel. Zabálnák egymást.

Ahova ténylegesen elutaznék? Hm. Lássuk csak.

2013. szeptember 9., hétfő

Filmes TAG


Ez most egy ilyen hónap lesz valószínűleg, hogy TAG-ek lesznek, meg blog challengek, és ATWIA-ek. Addig legalább át is tudom gondolni, hogy mit akarok én, meg talán felfrissül az agyam, hogy ne csupa-csupa ismétlés legyen az egész.

Most egy TAG-et hoztam, ami, mint tudjátok, nagy kihívás, hiszen film. Megaeránál olvastam, és nem tudtam ellenállni.

(amúgy a blog challenge-be várom a kérdéseket, felőlem akár személyesebbeket is)

Aláfestő zene innen.

2013. szeptember 8., vasárnap

FP: a kezdet



Tudom, azt mondtam, hogy rendszeresen fogok ezzel jelentkezni, de időközben rájöttem, hogy nem tudom, mit tudnék mondani a fogyózásommal kapcsolatban. Linda felvetette, hogy szenteljek neki külön blogot, de nem szeretnék. Ezzel is nagy munka van, meg a másik kettővel is, és nincs rá már keretem. Kissé enerváltnak érzem magam.

Mellékesen arra jutottam, hogy majd hó végén, a képpel együtt fogom magam újra mérni, mert annak nem lesz sok értelme, hogy hétről hétre centizek, és ha nincs változás, az meg rossz érzéseket szül bennem. Menet közben pedig, Linda alakítja az étrendemet, amit meg azért nem írok le, mivel személyre szabott (az edzésterv is), és tutira veszem, hogyha leírom, hogy működik, akkor mindenki kedvet kap és nekikezd. Csak, ami bejön nekem, az nem biztos, hogy nektek is.

Így maradtam a mai kis off bejegyzésnél, de remélem a fentiek nem vetnek vissza titeket a fejlődésben.
Most csak pár gondolat kezdőknek és újrakezdőknek.

Aláfestő zene innen.

2013. szeptember 7., szombat

Neverendig Blog Challenge #1


Nemes egyszerűséggel kisült az agyam. Ezt a bejegyzést harmadik nekifutásra hoztam össze, és itt is látszik, hogy valami baj van. Kedvem sincs nagyon írni, most témám sincs, és ihletem sincs, ekképp az ujjaimban sincs benne a boogie, hogy klimpírozzak a klaviatúrán.
A lelki nyomoromról nem írnék, mert nem ide tartozik, legyen elég annyi, hogy a hullámok megjöttek, összecsaptak a fejem felett, és most valahogy nem jó.

A másik, hogy két dolog van, amit már ildomos lenne befejezni. Az egyik a könyv, amit mostanság háttérbe szorítottam a blogolás miatt, mert sok megbeszélnivaló volt, amikor meg szabadidőm lett, akkor meg azon kaptam magam, hogy leragad a szemem.
A másik a szakdolgozatom, amiből már nincs sok hátra, és ezúton köszönöm mindenkinek, aki építően segített. Akik pedig a fülük botját sem mozdították… nos, nekik ugyanennyi szívást egy olyan dologgal, ami nekik ennyire lesz fontos.

Nem szeretném elhanyagolni a blogot, de most olyan dolgokat fogok inkább csinálni, amik jórészt megvannak, nem kell rajtuk gondolkozni. Ha nem így tennék, félő, hogy esne a színvonal. Ihletgyűjtésnek sem lesz utolsó ez a dolog, meg jobban megismertek.


Most TAG-ekből válogattam össze kérdéseket, és egy üvegbe tettem őket, majd egyet kihúztam.
Arra gondoltam, hogy naponta egyet, amikor nincs mondanivalóm. Ha van kérdésetek, akkor valamilyen formában lőjétek nekem, felírom, keverek-kavarok-rázok, és megválaszolom, ha sorra kerül.

A mai penzum: Milyen félelmed van, amit a mai napig nem tudsz leküzdeni?

Vlagyimir Szorokin: Cukor-Kreml


Fontos azzal kezdenem, hogy gyengébb idegzetűeknek egyáltalán nem ajánlom.
Nem szerettem sosem az orosz irodalmat, mert nem érdekelnek a végeláthatatlan sztyeppék leírásai. Először Pelevin volt az, akire azt mondtam, hogy megváltoztatom az álláspontomat, majd kezembe akadt a Jég, utána a Kékháj, majd a Bro útja és a 23.000.

Számomra Szorokin nagy kedvenccé vált, és iszom minden szavát. Főleg a Jég a nagy kedvenc, sorban utána a Kékháj. A többiek még ütik egymást a harmadik helyért. Bevallom, ehhez a könyvhöz nem volt sok kedvem, amikor nekikezdtem, csak azért, mert nem volt más. Viszont, egyáltalán nem bántam meg, hogy kinyitottam (bekapcsoltam az e-book olvasót).

2013. szeptember 6., péntek

Ég és Föld


Nem is tudom, mikor láttam utoljára ezt a filmet. Még a hetedik kerületben laktam… az sem most volt, bő tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Valamelyik nap néztünk valami háborús filmet Mr. A-val, és akkor mondtam neki, hogy nem tudom, mi a film címe, és csak jelenetek vannak meg belőle, valamint, hogy Vietnámban játszódik. Szerettem volna megnézni.
Két nappal később pedig, megtaláltam jútúbon. Nem tudtam, hogy ez az, csak beletekertem, és egyes jelenetek ismerősek voltak. Megörültem, le is szedtem, és megnéztem.

Néha azért pislogok, hogy más miért nem ismeri ezt a filmet, és érdekes, hogy van olyan (korombeli), aki nem látta még. Nem kell feltétlenül Oliver Stone vagy Tommy Lee Jones fannak lenni, viszont vitathatatlanul bámulatos a kettejük együttműködése.

Aki a poszt után késztetést érez a filmre, és megnézi, annak ajánlom, hogy jó nagy adag zsepivel tegye, és talán nem árt, ha nem egyedül nézi meg.

2013. szeptember 4., szerda

Sütiklub: Hangulatba hoz



Kicsit karácsonyi hangulatba kerültem a mostani sütitől, mert a hozzávalók valamiért az ünnepet idézik. Ahogy hallgattam a többieket, ők sem voltak másképp. Azért kigondolni egyszerűbb volt, mint megvalósítani.

Az eheti penzum:
-citrom
-alma
-dió (híján diópótló)
-rumaroma
-lekvár

Mint mindig, ezzel is bénáztam egy picikét, jelesül azt, hogy 40 helyett 20 dkg margarint mértem ki, és ott csodálkoztam, hogy nem sikerül gyúrni a tésztát. :D
Aztán hosszas bíbelődés után rájöttem, hogy mi a hiba.

Plusz, örülök annak, hogy gyűlünk. :D


Lássuk!

2013. szeptember 3., kedd

Rhage & Mary


Reggeli észosztás - Mr. A Lorelai Gilmore-ról


A reggeli kávékóma mellé leültem a tévét bámulni. Megtaláltam a Viasaton a Szívek szállodáját. Hát igen. Valaki a Született feleségekért van oda, én ezért. Van ilyen.
Gubbasztok, próbálok felébredni, miközben Mr. A már kétszázon pörög.

Jön-megy, majd egyszer csak megáll, és néz.
-Ez a Lorelai Gilmore? Ú, annyira nem bírom ezt a nőt.

2013. szeptember 1., vasárnap

Vendégposzt és egyéb csipegetnivaló



Tiszta büszke vagyok magamra. Elkezdtem a saját korlátaimat átlépni. Változom. Talán jó irányba.

A gyantás fiaskóm után sokan mondtátok, hogy írjak én is a veet elektromos gyantázó készletről. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem vagyok beauty blog, ezért gondolkodtam, törtem a fejem, és arra jutottam, hogy az ilyen irányú posztokat Iluss segítségével, a Fiatalos blogon láthatjátok majd, mint vendégposzt.

Ígéretemhez híven, meg is érkezett az első bejegyzés tőlem, nektek, ami a szőrtelenítésről szól.


Hello September!


„Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”*


Eltelt egy újabb hónap, és azt hiszem, hogy csak a felét sikerült annak végrehajtanom, amit akartam. Most ezzel egyáltalán nem vagyok megelégedett, és jobban rá fogok feküdni mindenre, amit most nem találtam kielégítőnek.