2013. augusztus 27., kedd

Mit változtatnál meg magadon?


-Ma voltam a KöKiben. Ruhát akartam venni. Ha már jól sikerült a vizsgám, legalább meglepem magam. Bementem egy halom boltba, és tudjátok, mit vettem észre? Hogy minden gyerekméret! El sem tudom képzelni, hogy van a világon olyan vékony lány, akinek akkora a dereka, mint a combom. – én meg azt nem tudtam elképzelni, hogy Rékánál van vékonyabb nő a Földön. – De komolyan. Bementem a Tally-be, és nem volt rám való szoknya! Azt hittem, rosszul leszek. Miért van az, hogy a társadalom túlnyomó többsége túlsúlyos, a ruhákat mégis piszkafákra gyártják?


-Néztetek már rá egy sovány lányra? Aki nem csinos, hanem kimondottan sovány. Tudjátok, az elöl deszka, hátul léc?! – mindannyian Lindára bólogattunk. – Beteges. Egyszer olvastam valahol, hogy azért gyártanak ilyen méretű ruhákat, mert kevesebb az anyagköltség. Ebből kifolyólag, járhatnánk meztelenül.
-Nem. De most komolyan. – Réka még mindig 200-on pörgött. – Nézz rám! Én pont ilyen vagyok, de még nekem is nagy a seggem ahhoz, hogy belepasszírozzam magam egy fűzős kislányruhába! A Tesco-ban a gyerekosztályon vásárolok. Egyszerűen, mindenkit le kellene lőni, aki csak és kizárólag ruhafogasokra tervez.
-Igen, drágám, modell alkat vagy. Én meg szívom a fogam. – így Juci. És tényleg. Mi ketten vagyunk azok, akik állandóan szívják a brét az alakjukkal.

-Veletek sincs semmi baj, de – elgondolkodott egy pillanatra – bocs, engem kértek fel fotózásra, mert vékony vagyok. Volt pasim, aki azért volt velem három hónapig, mert azt hitte, hogy modell vagyok. – összemosolyogtunk Lindával. – Megdolgozom ezért az alakért, és tudom, hogy ti is. Csak az zavar, hogy mindenhol lépten nyomon azt hangoztatják, hogy érezd jól magad a bőrödben, meg bla-bla-bla, és elmész vásárolni, és a csőtop a bokádig jön fel. – karba fonta a kezét, és pufogva hátradőlt a széken.


-Kár, hogy nem csak ez a baj velük. Mindenkit megkülönböztetnek a külseje alapján. Néha már az az érzésem, hogy legyél lányos lány, igazi kis cicababa, lengesd meg a sörényedet, és megkapsz mindent. Múltkor voltam egy állásinterjún. Hármat találhatsz, kit vettek fel? Engem, a szakmai gyakorlatommal és a nyelvtudásommal, vagy a buta nőszemélyt, akit imád a kamera? – Juci tényleg azóta rágja a salátát, mióta megpróbált gyakornokoskodni egy tévénél, és ez lett a vége.
-A szépség és az, hogy valaki most jött a Barbie-bolygóról, egybe mosódik. Csak az a baj, hogy ezek az alienek a mi lehetőségeinket veszik el.
-Manapság már nem a fejben lévő tehetség számít. – mutattam végig magamon, mire a másik három fancsali képpel bólogatott.

Turkáltunk az általam készített salátát, és mindenki valamilyen egészségtelen dolgot képzelt a helyére. A mekegés nem nekünk való.

-Tudjátok, mi a baj? – kérdeztem. – Az, hogy ők elégedettek magukkal, nekik az égvilágon nincs semmi bajuk magukkal, és ez az önbizalom látszik rajtuk. Rajtunk meg érzik, hogy remegünk attól, hogy nehogy rákérdezzenek-bökjenek az érzékeny testrészeinre.
-Amíg nekem a cipősarkam kopog, nekik a szemük. – ez picikét nevettünk, és eltúloztuk az egészet viccekkel. Persze felröppent a SATC-ből a legendás „a város legjobb éttermeiben halnak éhen” is.

-De most komolyan. Mikor fordult akkorát a világ, hogy szexi lett a kiálló vállcsont, a beesett szemek, és a piszkafa lábak? Megjött Twiggy és agyő Vénusz? Hagyjuk már! – megsimogattam Réka karját, mert amikor belelovallja magát valamibe, akkor olyan aranyos, mint egy mérges kiscica. – Komplexusokkal növök fel, hogy nem elég hosszú a lábam, nem kockás a hasam, nincsenek nagy és kerek melleim. Bármit csinálok, valami nem lesz jó. Most ezt nézd meg.

Felállt, és végigmutatott magán.
-Látod ezt?
-Nem. Mit is? – célzott Linda, és lőtt, majd talált.
-Pont ez az! Köszönöm. Fogyókúrázok, és megvan a hosszú láb, meg a seggig érő fekete haj, meg a lapos has, de hol vannak a melleim? – oldalra fordul. – He? Hol vannak? Mert én nem látom őket. Neked baromi jó. - Megilletődtem, mert nekem szólt. – Van melled, meg homokóra vagy, amikor nem görbíted a hátad.
-Te, te, te, te láttál már engem biztosan? Láttad, mekkora kofferrel utazok? Négyünk egész ruhatára beleférne!
-Nem ez a lényeg.
-De igen. Mert megmondják, mekkorának kell legyél, mekkora mellel, seggel, hassal és combbal. S ha még ez nem lenne elég, akkor még azt is megmondják, milyen ruhákban áll neked jól a saját alakod, és milyen színeket hordhatsz. Az egész arról szól, hogy kitaláltak egy ideált, amibe minden nő erőszakkal akarja belenyomorgatni magát.

És tényleg. Mert nézzük csak meg őket. Mind szenvedéssel jár, mert az adott nép, adott korában meghatározott szépségideált testesítik meg.




-Én szeretném, ha ehhez a testhez jó mellek járnának. Tudod, min kaptam magam a múltkor? Hogy az utcán idegen nők melleit néztem. Este meg a magazinban azt, hogy melyik sztárnak mekkora melle van, és melyik állna nekem jól. De tovább megyek. Olyan programot kerestem, amin össze tudom vágni a fejemet más mellével. – ezen azért mindannyian röhögtünk. Linda majdnem belefulladt a salátájába. – Nézd meg. Ő edz. Neki is vannak mellei mellé.
-Meg jó génjeim. - Húzta ki magát Linda. – Amúgy, a vádlim annyira vékony, hogy nem is látszik. A kézfejem meg kicsit eresebb, mint kellene. Minden pasim azt mondta, hogy férfias picit. Robi szerint, legalább biztos kezekkel nyúlok majd ahhoz, amihez kell.

-Látod ez mi? – Juci felemelte a karját, és elkezdte lötyögtetni az integető izmát. – Denevér is lehetnék ilyen karral! Meg karfiolos vagyok, és a hasamtól egy ideje nem láttam jól a … - lemutatott a lába közére. Oh, jujj. – Bizony.
-Hm… - elgondolkodtam. – Én a lábam nagy ujjút utálom. – Linda fél felhúzott szemöldökkel nézett rám. – Most mi van? A seggem olyan, amilyen, nem tudok többet ennél. Voltam sovány, de az egyetlen, amit mindenki megjegyez rajtam, amikor találkozunk, hogy „hű, mekkora az ujjad”. Mintha E.T. kölyke lennék.

Betúrtuk a salátát.
-Ez annyira szánalmas. – mondta Linda rezignáltan.
-Mi? – kérdezett vissza Juci.
-Az, hogy múltkor nézegettem a neten, hogy milyen a jó női test, és tényleg természetes dolgokat tettek oda. Minden második komment trágárság volt.
-Inkább az a szánalmas, hogy mi meg ezt megkajáljuk. – válaszoltam. – Nagyon fincsi letuszkolni a torkunkon mindezt.

Hallgattunk. Úgy tűnt, végleg megöltük a hangulatot. Végül Linda pattant fel, előkapta a telefonját.
-Milyen pizzát kértek?

Ti mit nem szerettek magatokon?
Mit tesztek „ellene”?

9 megjegyzés:

  1. nagy problémám nincs a kinézetemmel, mondjuk lehetne jobb alakom is, de elkezdtem futni és próbálok tenni érte.

    alapból elég önbizalomhiányos és antiszociális vagyok, szóval valamennyire ezzel próbálom kompenzálni a bajaimat, de társaságban ugyanúgy összegörnyedek és elvonulok, és csak ismerősökkel állok szóba, szóval annyira nem fontos :D

    VálaszTörlés
  2. Hát...igazából...bármi bajom van magammal, semmit se tudok ellene tenni...pl mellem szinte semmi, hajam is elég ritka, és még vékony szálú is (és a festék se tesz jót neki, de az meg annak a következménye hogy elfogadhatóbbá próbálom tenni, legalább a színe legyen szép és ne se színű)...
    Ezenkívül egy kis plusz izom se ártana...mondjuk...heti 5 tesi mellett nem nagyon fogok külön sportolni, meg amúgy se az én világom a sport, sose érdekelt annyira, hogy valamit kezdjek vele...

    El kell fogadni, ez van...nem tudsz változtatni rajta...amin meg tudsz, azon változtass...pl ügyes sminkeléssel az arcformádat meg tudod változtatni, vagy egy ravaszul vágott hajjal, és máris jobban érezheted magad a bőrödben....
    De sajnos alapjáraton az ember (mint minden más dologgal) a testével is úgy van, hogy nem jó ami van...a göndör egyenes hajat akar, az egyenes göndört, a vékony pár kilót felszedni, a nagyobb darab pár kilót leadni, a kis mellű nagy melleket, a nagy mellű kisebb melleket....


    Egyébként meg én is vékony vagyok, és elég gáz, hogy bizonyos dolgokban nem jön rám az m-es gatya, csak ha erőlködök...úgy, hogy más boltokban meg a felnőtt xs-s a méretem....
    Meg röhejesen vannak méretezve...nem is tudom milyen alakra gyártják ezeket...pl jártam úgy hogy a derekamnál elállt egy nadrág, a lábszáramról meg alig bírtam lerángatni...kinek van nyalóka alakja?! (piszkafalábak, hatalmas seggel)

    Amúgy ügyesen megválasztott ruhákkal is lehet csalni optikailag az alakunkon, és amit nem tudunk lecsalni, azzal meg kell barátkozni...Ha úgyse tudunk tenni ellene semmit, akkor legalább az életünket ne keserítse meg azzal, hogy negatív gondolatokat ültet az agyunkba...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De teszel, mert elfogadhatóbbá akarod tenni. Heti öt tesi???? :O Bah... nem irigyellek.

      Bármivel lehet csalni, és ami van, azt mi látjuk annak, valószínűleg, más nem. Vagy, nem látja annyira hangsúlyosnak.

      Törlés
    2. De van amit nem tudok megváltoztatni, az már valahogy nem zavar...amúgy is...a barátaim a belsőmért szeretnek, nem a külsőmet nézik, és ez így van jól mondjuk...(lehet hogy bohócnak öltözve azért rám szólnának, hogy nem kéne így kinéznem, de amúgy meg a belső fontosabb elven vannak szerencsére...)

      Törlés
    3. Egy barát az elfogad úgy, ahogy vagy. Nyilván, ha nem tenné, akkor nem lennétek azok. Függetlenül a külső-belső ideától.

      Arra gondoltam, hogy nyilván minden követ megmozgatsz azért, hogy elkendőzd,kiemeld...stb ami tetszik vagy nem tetszik.

      Törlés
  3. Konfekcióipar. Mindig ezzel szoktam helyrebillenteni a hangulatomat, ha az XL-es nadrág comközépig jön csak fel (M-es vagyok) vagy az XS-es szoknya lepottyan rólam (nyilván utóbbi kevésbé megrázó, de attól még egyik sem reális). Ha egy ruhadarab 10 percig készül, akkor már lehet, hogy sokat mondok, így személyre szabottságot nem is merek elvárni. Nyilván, ha mind egy Mattel feliratos dobozból gurulnánk ki, akkor tök jól működne, de emberek vagyunk.
    Nem vagyok egy nádszálkislány, de sokat sportolok, rendben van az egészségem, a súlyom állandó és hiába akarják belénk plántálni, tudom, hogy se jobb, se okosabb, se kiegyensúlyozottabb nem lennék 5 kilóval vékonyabban. (Csak erősen elsárkányosodott a szénhidrátmegvonás okán. :D) Csak ezt a nézetet nehéz tartani már akkor is, ha csak egy rossz megjegyzést kapok (mondjuk számít kitől), és a közhangulat is ezt sugallja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem, aki x kilóval nem tudja elfogadni magát - még csak nem is azt mondom, hogy szeretni -, akkor az vékonyan/kövéren sem fogja.

      "Határozottan, hideg, nyugodt határozottsággal hulltak ezek az egyszerű szavak fülembe", vagy inkább hullanak testemre a tíz perces darabok. :)

      Törlés