2013. augusztus 18., vasárnap

John Caldwell: A Káosz Szíve


Az igazat megvallva, én szeretem, amit Nemes István elkövet. El sem tudom mondani, hányszor készültem neki, hogy levelet írok, de aztán inkább nem tettem. Jó lenne egy profi véleményét is végre kikérni az írásaim kapcsán, de túl nyúl vagyok hozzá. Ráérek majd akkor összetörni, amikor egyszer kritikát írnak róla.

Most viszont, a Káosz sorozat második részét olvastam el. Imádom a fantasy-t, de szakaszosan olvasom, mert félek attól, hogy vagy értelmetlenné válik, ahogy olvasom, vagy észreveszem az apróbb hibákat, mint a Martin-féle sorozat kapcsán. Vagy nem fog tetszeni.
Tényleg imádom John Caldwell-t, de ez a második rész igazi melléfogás lett, már az első pillanattól kezdve. Olyan volt, mintha Conan-ba oltotta volna a saját paródiáját, és ha a párom nem mondja azt, hogy érdemes tovább olvasni, akkor ez a könyvsorozat nálam itt vérzett volna el.


A szerzőről


1961-ben született magyar író, eredeti nevén Nemes István.
Ismert még: Jeffrey Stone, Devlin Haynes, Mark Wilson, Jessica J. Brutal, Andrew Hall, Julie Scott, Hombre Jimenes, Mary Kelson, David Gray, Donald H. Wisdone, Pacheco Fernandes, John C. Gordon, Jensen Harris, Gordon I. Spencer, Audrey D. Milland, Angela Mancini, Julia Gianelli.

Foglalkozása szerint építőgépész, és számítógépes folyamatszervező. Volt regény, melyeket pár hét alatt készített el. Segített a fantasy szerepjátékok népszerűsítésében, és sok írót karolt fel.
Főleg sci-fi és fantasy témájú regényeket ír és fordít.
Sokan a nevét a Káosz ciklussal ismerték meg.


Fülszöveg
SKANDAR GRAUN, Yvorl isten, félork harcos-papja újra tombol!

Yvorl egy minden eddiginél nehezebb feladatot ad Skandar Graunnak: elküldi az Entrópia létsíkjára, a Limbóra, ahol évszázadok óta nyugszik erős őrizet alatt a világ legerősebb varázseszköze, a rubintüzű Káoszt Szíve.
Ahhoz, hogy a legendás kincseskamrába bejuthasson, tizenkét mágikus kulcsot kell megszereznie, melyek mindegyikét varázslók, szörnyetegek, démonok és más rejtélyes lények őrzik.
Skandar Graun váratlan társakra bukkan, ám kezdeti öröme hamar alábbhagy, amikor rádöbben, hogy egyikük az életére tör…

Kedvenc idézete(i)m
1)
Hát igen… Ez itt a Senki Földje, az Entrópia birodalma. Idejutni könnyű, kijutni viszont annál kevésbé.  Mi már egy hete járjuk ezt a létsíkot, de azonkívül, hogy szinte naponta halálos veszedelmekbe ütközünk, egy lépéssel sem jutottunk közelebb célunkhoz.

2)
Az erdő fölé gömbölyű test emelkedett, mely a szivárvány minden színében csillogott. Ez a gömbölyű test volt az, amely rémisztő gyorsasággal közeledett, s amely körül sorra dőltek ki az évszázados fák.
Hamarosan kibukkant az erdőből, és Skandar Graun azt is meglátta, mi az. Egy gigászi méretű csiga volt, milliónyi lábon mozgott, s ezek a lábak furcsamód nem tapadókorongokban vagy hasonlókban végződtek, hanem szilárd patákban. Feje magasan kiált szivárvány szín háza alól, roppant szájnyílásából otromba, görbe agyarak meredeztek, nem két pár tapogatója volt, hanem négy, szemmel e tapogatók tövében helyezkedtek el, és a combnyi vastag, rugalmas oszlopok végén pörölyszerű képződmények hajlongtak.

Vélemény
Amikor olvastam, olyan érzésem volt, hogy ezt már olvastam valahol. A képi világ, ahogy Skandar viselkedik, ahogy beszél tök ugyanolyan, mint amilyen a Conanban volt. Gondolom, hogy átvett részleteket, mert ugye, mindenki szeret a kedvencei babérjain felkapaszkodni, de most tényleg úgy éreztem, hogy egy átformált Conan sztorit olvasok.

A párbeszédek néha nem vezettek igazán sehova, de ezt nem rovom fel neki, mert nehéz jó és tartalmas párbeszédet írni. Ha a sajátjaimat nézem, akkor én inkább hallgatok.

Az egész világ inkább mese volt, mint fantasy.

Értékelés
10/7
Sodró lendületű, viszont nagyon vicces könyv, ha úgy vesszük, hogy az előző paródiája. Ettől függetlenül, ha nem olvastátok, kezdjétek a Káosz szavával, majd utána ezzel. Rá fogtok jönni, hogy ég és föld a különbség a két könyv között.


Olvastátok már?
Vagy bármit Nemes Istvántól?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése