2013. augusztus 31., szombat

Ecce Ego V.


Most ez viszonylag hamar eljött ismét, de egyszerűen nem jön az ihlet, hogy írjak valamiről. Nem történt az elmúlt napokban semmi. Gondolkodtam azon, hogy elindítok valami blog challenge-t, hogy legyen azért valami morzsa is itt, ne csak a sorozatposztok, meg is csináltam a kérdéseket, az üveget, és még arra sem volt kapacitásom, hogy a kihúzott kérdésre válaszoljak. Ettől függetlenül, szerintem előbb-utóbb elindul majd valami ilyesmi is azokra a napokra, amikor nincs mondanivalóm.

De most, egy újabb ötös rólam, és bevallom, most is akartam polgárpukkasztani, aztán végül mégsem. Majd egyszer fogok, de szerintem az utóbbi idő tanúsága szerint így is lesz olyan, amire egyesek prüszkölni fognak.

2013. augusztus 30., péntek

Várni


Emberként már megszoktam, hogy várok mindenre az életemben, gyakorlatilag szerintem az elmúlt huszonhat évet egy váróteremben töltöttem, várva, hogy mikor csilingel valami, és látom meg a számomat. Ez még nem jött el, és erre tegnap eszméltem rá.

Ültem a szobában az ablak előtt, néztem ki a viharba, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy vagyok. Kevés ilyen momentum van az életemben, mert úgy érzem, hogy minden nem aktívan eltöltött percem pocsékba megy.



Lehet, hogy az agyam ezért kiáltott off-ot. Sok minden összejött így péntekre, és szerintem ez igazságtalan velem szemben. Amúgy is türelmesen várakozok, de amikor egyszerre több dologra kell várnom, kicsit felőröl.
Leveleket várok, információkat várok, embereket várok.
Ihletet keresek, csak nem találok.
Apumat várom, a leleplezést várom, várom, hogy egy bizonyos ember mikor bukkan fel újra. Reakciókat várok.

Minden apró momentumra összerezzenek, hogy hátha ez az! Aztán csak kiderül, hogy téves riasztás volt. Már-már ott tartok, hogy listát írok és beosztást készítek magamnak, hogy ne őrüljek meg teljesen.

Rajzoltam, leírtam a fejemben kavargó milliónyi gondolatot, és amikor elolvastam egy régi írásomat, akkor sok minden a felszínre tört. Megjött az ihlet végül, úgyhogy lehet, hogy már nincs messze a sorszámom a kisorsolástól.

2013. augusztus 28., szerda

Sütiklub: Túró rudi torta


Azt hiszem, amikor kisorsoltuk az öt összetevőt, akkor egyikünk sem gondolta volna, hogy megszenvedünk majd a sütivel. Két tagunk egyelőre szökésben van, ahogy tudnak jönni, úgy láthatjátok majd az ő munkáikat is.

Az öt összetevő:
-túró
-kivi
-szőlő
-csoki
-kókusz

A mostani tortával nekem sok gondom volt, mert egyáltalán nem úgy jött össze, ahogy akartam, és egy fontos dolgot kihagytam, mégpedig az alapot. Előre mondom, aki nem akar úgy járni, mint én, minimum kekszet tegyen alá.

Mielőtt kapnék valami leszidást, a sütit a párom pusztította el, mert én két dolog miatt sem ehettem belőle. Az egyik a tetemes mennyiségű cukor, a másik a kivi. Azt nem ehetem sajnos.

2013. augusztus 27., kedd

Mit változtatnál meg magadon?


-Ma voltam a KöKiben. Ruhát akartam venni. Ha már jól sikerült a vizsgám, legalább meglepem magam. Bementem egy halom boltba, és tudjátok, mit vettem észre? Hogy minden gyerekméret! El sem tudom képzelni, hogy van a világon olyan vékony lány, akinek akkora a dereka, mint a combom. – én meg azt nem tudtam elképzelni, hogy Rékánál van vékonyabb nő a Földön. – De komolyan. Bementem a Tally-be, és nem volt rám való szoknya! Azt hittem, rosszul leszek. Miért van az, hogy a társadalom túlnyomó többsége túlsúlyos, a ruhákat mégis piszkafákra gyártják?

2013. augusztus 25., vasárnap

Fogyiprojekt


Projektnek projekt, csak nem egészen fogyi. Aki folyamatosan olvas, az tudja, hogy jó pár hete voltam vérvételen, kiderült, hogy rosszul működik a pajzsmirigyem, és azzal mentem vissza dokihoz. Az utóbbi vérvétel eredménye is megjött a napokban, ez szerint, a pajzsmirigyem rendben van. Jöhet a nagy taps.

Üröm az örömben viszont, hogy a koleszterinszintem az egekben van. A felső határérték háromszorosa, csak senki sem érti, miért. Valószínűleg öröklött.

Lényeg, hogy kaptam egy diéta tervet a doktor bácsitól, és megpróbálok ezzel együtt élni. Brühühü…
Fél év múlva pedig, egy újabb vérvétel lesz, amiben kiderül, sikerült-e a nagy terv, avagy nem, és akkor jöhet a gyógyszeres kezelés.
Arra gondoltam, ebből lesz egy sorozatposzt vasárnaponként, amiben leírom, hogy mit ettem, mit tornáztam, hogy gondolkodok, milyen érzés, mit tudom én. Random gondolatok. Hátha valakinek fontos lesz majd valamikor.

Első körben, lássuk az alapokat.

2013. augusztus 22., csütörtök

Blamázs 2. - A gyerek, ha igazán nem


Voltam Blamázs Kft-nél egy interjún, ide sima ügyintézőt kerestek. Nem mondom azt, hogy végig azt éreztem, hogy ez az én nagy lehetőségem, de jobb lett volna, mint a semmi, ugyanis kiszámítható beosztást ígértek.

Ahogy illik, előkerestem előző este a kosztümömet. Na, ez is egy szép baleset volt, ugyanis az egyetlen kosztümöm, amim van, még a szalagavatóról maradt rám. Nem jött fel. A zakó részével nem volt baj, viszont sem a nadrág, sem a szoknya nem jött fel rám, pedig a szoknyát fél éve magamra szabtam hosszra – anno mondtam, hogy ne varrjon nekem a nő maxiszoknyát, de mégis az lett. Brrr… No, de most ott tik-takoltam este, hogy mi lesz másnap. Háh, megtaláltam egy ősrégi, színben a zakóhoz illő nadrágot. Azt vettem fel.
Hihetetlen, hogy mindig van valami gebasz a ruhámmal ilyenkor.

2013. augusztus 21., szerda

Sütiklub: Az első


No, a mai nappal útjára indítjuk a Sütiklubot, ami arról fog szólni, hogy kiválasztunk öt alapanyagot, illetve, hogy sós vagy édes sütit készítsünk, és szerdánként ezt meg is mutogatjuk nektek. Sajnos, még nem találták fel a 8D-s blogokat, ezért csak receptet és képet kaptok tőlünk.

Ilussal, a Fiatalos blog írójával régóta terveztünk valami közös dolgot, s mivel ő is, én is szeretünk sütni, ezért kitaláltuk, hogy akkor így az éteren keresztül kedveskedünk egymásnak és nektek is.

Az első sütés kicsit kaotikus lett, mert még nem kísérleteztük ki, hogyan sorsoljunk, és kevés volt az időnk is, ám végül megszülettek a finomságok.
Először én sorsoltam, és elsőre édes süti jött ki.

Az 5 hozzávaló:
-valamilyen citrusféle
-meglepetésfűszer - nálam rozmaring
-valamilyen idénygyümölcs
-tejszínhab
-bármi a díszítéshez

Lássuk!

2013. augusztus 18., vasárnap

John Caldwell: A Káosz Szíve


Az igazat megvallva, én szeretem, amit Nemes István elkövet. El sem tudom mondani, hányszor készültem neki, hogy levelet írok, de aztán inkább nem tettem. Jó lenne egy profi véleményét is végre kikérni az írásaim kapcsán, de túl nyúl vagyok hozzá. Ráérek majd akkor összetörni, amikor egyszer kritikát írnak róla.

Most viszont, a Káosz sorozat második részét olvastam el. Imádom a fantasy-t, de szakaszosan olvasom, mert félek attól, hogy vagy értelmetlenné válik, ahogy olvasom, vagy észreveszem az apróbb hibákat, mint a Martin-féle sorozat kapcsán. Vagy nem fog tetszeni.
Tényleg imádom John Caldwell-t, de ez a második rész igazi melléfogás lett, már az első pillanattól kezdve. Olyan volt, mintha Conan-ba oltotta volna a saját paródiáját, és ha a párom nem mondja azt, hogy érdemes tovább olvasni, akkor ez a könyvsorozat nálam itt vérzett volna el.

2013. augusztus 17., szombat

Sajtos-sonkás lepény


Ma ismét egy recept. Nem tudom, mi van velem, de élni sincs kedvem, nemhogy írni. Állandóan ragad le a szemem (most is egy fél órás hunyásból keltem), és az ihletem eltűnt az utóbbi balkanyarban. De csak ide, a blogra. Amúgy pörög belül minden jó és rossz.

Azért is főzőcskéztem ma, hátha regenerálja magát az agyam.




Ami jön, az nálunk itthon nagy kedvenc. A különlegessége az, hogy ezt először akkor csináltam meg, amikor pizzát szerettünk volna enni, de nem volt itthon hozzá élesztő.

2013. augusztus 16., péntek

Elysium – Zárt világ


Végre megjött a várva várt filmünk, el is mentünk IMAX-ben megnéztük, és eléggé rezignáltan jöttünk ki, mert nem azt kaptuk, amire vártunk. Valahogy nem tudnak jó sci-fit csinálni, mert a célközönség gondolom, nem értékeli az igazán jó sci-fi filmeket, és eladhatónak kell lennie.

A másik, hogy itt is megmutatkozott, hogy az amerikai nyálazás, ami általában a filmekben van, hogy ront el egy középkategóriás filmet, és azt sem értem pontosan, hogy miért kell annyira a gyerek karakterekhez ragaszkodni, amikor többségében elrontják a filmet.

Amúgy nem volt annyira szórakoztató, sőt, voltak pillanatok, amikor untam. Maga az elgondolás nem volt rossz, inkább a forgatókönyv az, amit igencsak át kellett volna dolgozni.

Egyszerű bögrés süti


Tegnap annyit beszéltem sütiről, hogy megkívántam, és valami egyszerűt, de nagyszerűt szerettem volna véghezvinni, amiből kikerekedett egy olyan két adagos dolog, amit mikróban három perc alatt el lehet készíteni.



Tudom, hogy kicsit úgy néz ki, mintha a tányér közepére mutráztak volna, de nem tudtam jó képet csinálni róla. Nem hagyta magát.
Amúgy, ronda, de finom volt!

2013. augusztus 15., csütörtök

Ecce Ego IV.


Mivel azt mondtam ugye, hogy minden hónap elején, közepén és végén lesz egy ilyen, igaz, kimaradt a hó eleji, de nem volt hozzá kedvem.

Először valami olyat akartam kitenni az egyik kép helyett, hogy a múltbéli balhé után, eléggé rossz színben tűntem volna fel, úgyhogy váltottam. Majd legközelebb.

Hogy mire? Lásd alább.

2013. augusztus 14., szerda

Konyhai jenga


A minap Mr. A készített vacsorát. Ő már csak ilyen rendes. Tudja, ha írok, és off az agyam, akkor kénytelen ő kimenni a konyhába és az étellel szöszmötölni.
Mentségemre szóljon, havi kétszer-háromszor van ilyen.

Én bent piszmogtam a szobában, mire hallom, hogy valami egetverő csörömpölés van kint. Kikiáltottam, hogy jól van-e? Nem jött válasz. Hallom, hogy matat, de azért megnéztem.

2013. augusztus 13., kedd

Fel a fejjel


Azt sem tudom, hol kezdjem. Talán valahol ott, hogy a múlt heti vendégeskedés és az írás csak az egyik ok volt, amiért nem írtam. Igazából az foglalkoztatott leginkább, hogy miért hazudozunk össze-vissza mind magunknak, mind másoknak arról, milyenek vagyunk valójában, mi érdekel, mi van bennünk?

Régóta gondolkodom ezen, és szerintem nagyon nem tiszta nektek, mit akarok mondani, de volt pár dolog, ami miatt most megért bennem ez a bejegyzés.

Aláfestő zene innen.

2013. augusztus 12., hétfő

Shopping TAG


Bikiráéknál olvastam ezt a dolgot, és gondoltam, kitöltöm.

Múlt héten az agyam amúgy is úgy érezte úgy délre, hogy szeretne megfőni a koponyámban, így időm nagy részét egy kis vízbe belefejelve töltöm. De mivel nem vagyok hal, ezért pár másodperc után már kell a levegő. Az írás nem ment, és voltak vendégeink, mi is mentünk.
Ha Mr. A szabadságon van, akkor kanosszában végigjárjuk a barátainkat, ismerőseinket, családjainkat.

A lehűlés hozott fejben enyhülést, aminek az a hátulütője, hogy az agyamat megrohanták a gondolatot, de sajnos csak két kezem van, és tíz ujjam.

Nem tudom, hogy leszek a héten a gépnél, mert az utóbbi két nap alatt elértem a regényemben a 102 oldalt, és erőt érzek a folytatáshoz magamban. Remélem, megértitek, hogy azzal foglalkozom most inkább. Ellenben, lehet, hogy fogok hozni belőle mutogatodát.

2013. augusztus 7., szerda

Blue Mojito


Az igazat megvallva, nem vagyok nagy koktélos, de van, ami ilyen időben is nagyszerű tud lenni.

Tavaly, amikor Siófokon nyaraltunk, akkor találkoztam először afféle mojito-standdal. Nem vagyok mazochista, ezért virgin mojitot ittunk, és nagyon megtetszett.
Mondanom sem kell ugye, hogy Mr.A egyből bújni kezdte a két könyvét, mi kell a mojitohoz, és hogy lehet jól megcsinálni alkohol nélkül.

Ebben a nagy melegben az alkohol amúgy is nehezen csúszik. Max. a sör, de az meg puffaszt.
Most a mi kis kék mojitónkat hoztam nektek, pár tippel.

2013. augusztus 6., kedd

Idegőrlő nyári dolgok


Minden évszaknak megvannak a maga szépségei. Ám én, mint egy két lábon járó Murphy-törvény, megtalálok minden dolgot, ami balul üthet ki.

A munkás idegőrlés után szemezgettem a nyári idiótaságok közül. Némelyik persze lehet, hogy évszak-független.

2013. augusztus 4., vasárnap

Blamázs 1. - Újabb nap a Paradicsomban


Csütörtökön voltam a Blamázs Kft-nél, ott ruházati eladót kerestek az egyik plázában lévő üzletükbe. Interneten jelentkeztem, mert vásároltam korábban a turkálójukban, és szimpi volt a légkör, valamint, tíz percre lakom tőle. Két nappal később jött is a telefon, hogy mehetek hozzájuk, de egy másik üzletükbe.

Egy nappal az interjú előtt elcsászkáltunk arra Mr.A-val, csak hogy felmérjem a terepet. Nem volt szimpatikus. Letisztult, fekete-fehér színek, túl pedánsan minden a helyén, zöldes divatruhák – kimondottan az sem tetszett, hogy túl elitnek és kifinomultnak akart látszani az egész, ami eléggé a visszájára sült el. Nyomasztó volt és ellenszenves.
Nem vagyok slampos, de a merevséget nem bírom elviselni.

De hát, munka, munka. Jobb, mint a semmi.
Ezután három órámba telt otthon, mire sikerült kiválasztanom a (szerintem) megfelelő ruhát.

Másnap már hétkor felkeltem, és tízre már nem volt dolgom. Csillogott a lakás, felőröltem az idegeimet, és egészen atomi szinten mozogtam. Mr. A csak kapkodta a fejét, hogy egyszer itt vagyok, másszor ott.

2013. augusztus 2., péntek

Idegőrlő melós dolgok


Arra gondoltam, hogy ezentúl megosztom a gondolataimat, tapasztalataimat a munkakeresésről, azon belül is az állásinterjúkról. Az utóbbi pár igen érdekes volt, és kár lenne magamban tartani. Próbálom majd minél humorosabban megírni őket.

A cég neve mindig Blamázs Kft. lesz, hogy senkinek a lelkivilágát ne sértsük meg. Majd mindig jelzem, milyen pozícióért küzdünk meg, ezért a „Blamázs Kft.” mindig más céget fog takarni.
Az interjúztató Piszkos Henry vagy Piszkos Henrietta lesz, a dolgozók pedig, RibizliGizik.
Ettől függetlenül minden megfelel majd a valóságnak.

S ne feledjétek: ha nem jön össze egy megpályázott pozíció, ne csüggedjetek. Fogjátok fel gyakorlásnak, tanulásnak. Minden alkalommal több leszel, míg egy nap eljön a lehetőséged.

Addig is – valószínű, holnap írok a tegnapról -, összeszedtem pár idegesítő dolgot a munkakeresés kapcsán.

2013. augusztus 1., csütörtök

Hello August!


A július – különösen a vége – is érdekesen alakult, hála egy-két elmeháborodottnak. Összességében pozitívabban alakult azért az egész, mint az előzőek. Lehet, hogy azért, mert sok minden történt velem, persze, idő és energia hiányában a nem töltődött ide fel, a felének feléhez pedig, nem járultak hozzá.

Remélem, az augusztus végre jó lesz, és ez lesz az én hónapom. – Írtam ezt tegnap este. Ma, így elsején helyből állásinterjúkkal kezdtem. A bája az egésznek az, hogy pici hazánk ókori nézeteket képvisel: ha valaki váltani akar, lenézzük, kiröhögjük, nem hagyjuk; mint ahogy anno a paraszt sem lehetett polgár.