2013. július 4., csütörtök

Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor a futásról beszélek?


Azt eddig is sejtettem, hogy a futás egyfajta metafora valahol amögött, hogy Haruki tényleg szeret futni, és mímeli is már egy ideje. Csodásan adja vissza a görög tájat, az esős időt, és a lábfájást. Viszont, az elején ő is megemlíti, hogy talán el lesz csepegtetve benne némi filozófia, vagy egy-két sor, amiből az olvasó is tovább építkezhet.

Imádom a stílusát, sőt, ha egy klotyódeszkáról írna, azt a könyvet is megvenném, hogy csemegézzek belőle kedvemre. Egyszerűen, nem tudom elképzelni, hogy valaki nem kedveli a könyveit.

Bár tőlem – sok más mellett – a futás áll a legtávolabb. Még a busz után sem teszem. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy egy futásról írt könyv lehet ennyire élvezetes.


A szerzőről

Murakami Haruki Kiotóban született 1949. január 12-én. Kóbe városában töltötte gyerekkorát. 1971-ben feleségül vette Takahasi Jókót. Anyja tanító, apja szerzetes.
Hatottak rá: Kurt Vonnegut, Richard Brautigan, Günter Grass, és gyakorlatilag minden, ami a nyugati kultúrával összehozható.
A tokiói Vaszeda Egyetemen rendező szakon tanult. Hét évig jazzbárt vezetett. Élete során sokat költözött, bejárta Európát, végül az Egyesült Államokban telepedett le. Egy évvel ezután jelent meg a Norvég Erdő című könyve, amelyből csak Japánban több, mint egymillió példányt adtak el.
Író és műfordító. Több egyetemen az írás művészetét oktatja.
2001-ben visszakötlözött Japánba, Ósio városába. Eredeti nyelvről japánra fordította F. Scott Fitzgerald, Truman Capote, John Irving és Raymond Carver műveit.
Több díj tulajdonosa. Nemzetközi elismerést a Norvég Erdővel váltott ki. A mágikus realistákhoz sorolják regényeit.


Fülszöveg (forrás: libri.hu)
Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén-Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére. A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.

Kedvenc idézete(i)m
1)
Ha végiggondolom az életem, néha az az érzésem, nem vagyok több uszadékfánál, melyet partra sodort a víz.

2)
A győzelem vagy a vereség nem izgat különösebben, lehet szó akármiről. Inkább arra irányul az érdeklődésem, hogy képes voltam-e teljesíteni a saját magam meghatározta szintet.

3)
Emiatt sokszor gondolom, hogy az életben nincs igazság. Amit az egyik csak erőfeszítés árán szerezhet meg, a másik erőfeszítés nélkül, simán megkapja (…). Hogy tehát mi igazságos, csak hosszú távon derül ki.

4)
Saját gyéni korlátainkon belül, lehetőség szerint a legmagasabb fordulaton pörgetni magunkat (…) az élet metaforája is.

5)
(…) lelkünk működésére befolyással van a testünké? Vagy éppen fordítva: lelki adottságaink lennének hatással a testünk alakulására? Vagy test és lélek kölcsönösen, elválaszthatatlanul hatna egymásra?

6)
Vagy megnyerem a magammal folytatott harcot, vagy elvesztem, más lehetőség nincs.

7)
Vannak persze kérdések, melyekre hiába írok akármennyi szöveget, nem születik meg a válasz, és hiába írom át akárhányszor a szöveget, a kérdés nem jut nyugvópontra.

8)
Csakhogy, amint a tudatunk egy labirintus a testünk is az. Mindenfelé tele van sötétséggel, és hol szögekkel. Mindenfelé szótlan utalások és kétértelműségek várnak. Amire támaszkodhatok, az a tapasztalatatom és az ösztöneim.

9)
A világnak kell egy rossz, akit néven lehet nevezni, akire ujjal lehet mutogatni, hogy: „Miattad van!”

Vélemény
Nem tudom, hogy szerencsésen nyúlok bele a könyveibe, vagy elfogult vagyok vele, vagy esetleg ez az ember nem tud hibázni írás terén, de ez a könyv is tökéletes volt.

Sokszor tesszük fel a kérdést – főleg mi bloggerek -, hogy mi kell ahhoz, hogy jól tudjunk írni? Nos, a könyv szerint sok-sok türelem és kitartás, persze alapnak azért megemlíti, hogy tehetség is szükségeltetik.
Másfelől kicsit megnyugodtam, mert az írta, hogy vannak azok, akik gondolkodás nélkül, bármit át tudnak adni az olvasónak, míg másoknak kínkeservesen megy a történetmesélés. Megnyugodtam a hullámvölgyeimen.

Bloggereknek (főleg egy lánynak, remélem, tudja, hogy neki): 
"Egyszerűbben fogalmazva: nem tehetünk mindenki kedvére. Nagyjából hasonló stratégia alapján vezettem a báromat is. Az üzletbe nagyon sok vendég betér. Ha tízből egy úgy érzi, hogy jó kis hely ez! Tetszik, jövök máskor is!, az már elég. Ha tíz betérőből egy törzsvendég lesz, az üzlet már működik (…) Az viszont fontos, hogy annak a bizonyos egynek biztosan, maradéktalanul tetsszen."

Értékelés
10/10
Teljesen magával ragadott. Magam elé képzeltem az embereket, helyzeteket, a tájat, mindent a legapróbb részletig. Együtt éreztem az íróval, együtt lüktettem a könyvvel. Ha fájt, nekem is bizseregni kezdett a vádlim. Ha esett, éreztem az ázott föld szagát.
Óhatatlanul is elgondolkodsz saját magadon, miközben olvasod.

Olvastátok már?

8 megjegyzés:

  1. Nem olvastam még, és magáról az íróról sem hallottam, de jónak tűnik! :)

    Meg fogom szerezni! Lázba hozott! Igaz még ott van 5 könyv, aminek neki sem kezdtem, de ezt is beszerzem! :D

    Lap véve! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ajánlom figyelmedbe, inkább elgondolkodtató, és szerintem minden könyvében egy kicsit magadra ismersz. Nyugi, semmi horror. Szerintem, szeretnéd!

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Basszus... én nem. Inkább maradtam az olvasásnál. :D

      Törlés
  3. Szia! Kaptál tőlem egy díjat:))) http://beautybyjuctus.blogspot.sk/2013/07/liebster-blog-award.html
    <3 Puszi:Juctus

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, köszönöm, köszönööööm! :D

      Törlés
  4. Nemrég hallottam erről a könyvről, most pedig még jobban felkeltette az érdeklődésemet. Azt hiszem ez lesz a következő amit elolvasok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azzal kezded, amivel szeretnéd, én bátran ajánlom minden könyvét, amit itt-ott a blogon már valamilyen formában megemlítettem. :)

      Törlés